Citromos borjúmájpástétom rozmaringgal kétszer: sültpaprikával, borssal és mazsolával, csilivel

Én eddig azt hittem, hogy csak azért nem szeretem a borjúmájat, mert nem ettem még jól elkészítve.

Nos, ez a tézis megdőlt, én egyszerűen csak nem szeretem a borjúmájat. (mint ahogy a csirke, sertés, vagy akármilyen más májat sem a hízott liba- és kacsamájon kívül. Ilyen kis olcsó ízlésem van, sajnos… )

A probléma ezek után csak annyi, hogy a legutóbbi borjúvágásból sikeresen beszereztem belőle vagy 3-4 kilóval, annyira biztos voltam benne, hogy majd vajpuhán, finoman megváltom vele a világot.

Tegnapelőtt szépen meg is sütöttem, persze előtte gondos tanulmányokat végeztem, így teljesen tökéletes lett. Ez most szerénytelenül hangzik, de tényleg az lett. Mondjuk én is meglepődtem rajta. Az állaga vajpuha, de nem véres, hozzá Mamma fügés velencei borjúmájának mintájára egy nagyon finom, balzsamecetes, fügés, rozmaringos ragu is készült, a köret meg parmezános krumplipüré, szóval minden stimmelt. Kivéve azt az apró, de nem elhanyagolható tényt, hogy kiderült, nem szeretem a borjúmájat.

Persze az is kiderült, hogy Férj meg nagyon is szereti, így az én adagomat is boldogan belapátolta, sőt, minimanó is vidáman elnyammogott rajta. Szóval készítek majd még ilyet is, és akkor már nem leszek annyira dühös a csalódottságtól, hogy fénykép és recept nélkül hagyjam.

De vissza a pástétomhoz.

Arra jutottam, hogy az állaga az igazi mumus, nem az íze, így pástétom formájában majd biztosan én is megszeretem. Ez bejött.

Viszont a recept felkutatása nem ment zökkenőmentesen, hosszas szakácskönyvekből és a világhálóról végzett kutatómunka után ezt az egyet találtam, ami kicsit is tetszett, szóval ezt fazoníroztam át erőteljesen az én ízlésem szerint.

Az átfazonírozás olyannyira sikeres lett, hogy zsemlemorzsát el is felejtettem hozzáadni. Pedig akartam. Ennek következtében nem egy masszív, tömött pástétom lett belőle, hanem egy levegős, könnyű, remegős. Lehet, hogy így nem a legszebb látvány, de ízre valami isteni. De tényleg. Én alig bírtam abbahagyni az evését…

Az adagot megfeleztem, és az egyik részbe nem került semmilyen aszalt gyümölcs, Férj kedvére, a másikba viszont mazsolát tettem, mert én meg így szeretem. Az már egy másik dolog, hogy Férj most meg inkább az én mazsolásomat eszi…

A sültpaprikás mindazonáltal szerintem kicsit nedvesebb lett a kelleténél (de a mazsolás, az TÖKÉLETES!), így abba mindenképpen tennék 2-3 evőkanálnyi zsemlemorzsát legközelebb.

Itt most az következne, hogy borjúmáj hiányában elkészíthető…. mondjuk sertésmájból is? De ezt teljesen biztosra nem tudom állítani, mivel a belsőségekben annyira én nem vagyok jártas (fent említett kacsák és libák máját leszámítva). Sertésmájat én az életben nem ettem (lehet, nem is fogok), viszont  állagra hasonlónak képzelem. Persze az is lehet, hogy nem így van, akkor lehet engem a kommentekben kiokosítani…

• 2×20 cm szögletes kenyérforma
• 40 dkg borjúmáj
• 10 dkg vaj
• 1 dl tejszín
• 5 nagy  tojás (vagy 6 kisebb)
• 1 nagy fej hagyma (~ 10 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 ek szárított rozmaring
• 1/2 citrom leve és reszelt héja
• só (nekem 2 tk, de mi nagyon sószegényen étkezünk)
• a borsos sültpaprikáshoz:
• 1 kaliforniai paprika
• (2-3 ek zsemlemorzsa)
• 1 tk olívaolaj
• bors
• a csilis mazsoláshoz:
• 1 marék mazsola
• 1 kk szárított, őrölt csili

A hagymát nagyobb darabokra vágtam, és a vajban kis láng fölött, lassan világos aranyszínűre sütöttem. Ezután hozzádobtam a meghámozott, egészben hagyott fokhagymát, ezzel is sütöttem fél percig.

A májról lefejtettem a külső, erős tokját (ez lehet, hogy felesleges óvatosság volt, de féltem, hogy a botmixer nem birkózik meg vele), a nagyobb ereket kivágtam, majd kockákra vagdostam. A tejszínnel, vajas-hagymás keverékkel, tojások sárgájával, mozsárban kevés sóval porrá őrölt rozmaringgal, a citrom reszelt héjával és levével együtt botmixerrel/turmixgéppel pürésítettem. (én turmixgéppel csináltam, mert első körben a botmixerrel nagyon fröcskölt, de majdnem megint leégettem a motorját, úgyhogy ez lehet, hogy mégsem szerencsés)

A tojások fehérjéből a maradék sóval kemény habot vertem, majd a májas masszához forgattam óvatosan, úgy, hogy lehetőleg ne törjön össze nagyon a hab.

A masszát megfeleztem, majd

– az egyik felébe késsel durván megvágott mazsolát és őrölt csilit kevertem

– a másik felébe zöldséghámozóval nagyjából a héjától megfosztott, kicsumázott, fél centisre kockázott, majd teflon serpenyőben kevés olívaolajon, lassú tűzön aranyszínűre sütött paprikát kevertem, (a zsemlemorzsa is itt következne) és bőven megborsoztam.

A masszát én szilikonos formákba öntöttem, de ennek hiányában béleljünk ki alufóliával egy őzgerinc vagy szögletes sütőformát, és abban gőzöljük.

A pástétommal teli formákat egy magasabb falú tepsibe állítottam, felöntöttem annyi forróvízzel, ami csak belefért (ezt a műveletet lehet a már a sütőbe rakott tepsivel is végezni, úgy kevésbé balesetveszélyes), majd 160°C fokon (gázsütő) 80 percig sütöttem/gőzöltem.

A formákban hűtöttem, és csak teljesen hideg állapotban borítottam ki belőlük.

Pirítós és ecetes gyöngyhagyma járt mellé.

Címkék: aszalt gyümölcs, borjú, felvágott helyett, paprika

Retrománia/ vaníliás-mazsolás krémtúró

A retrománia átmeneti szünetelésének igen prózai oka volt: kigyulladt a kávédarálónk, amivel az olajos magvakat, fűszereket szoktam volt őrölni, és eddig nem került még sor a pótlására.

A gondolkodásmódom néha kicsit szögletes, így a terveim szerint következő két-három, porrá őrölt olajos magból készülő csoki megvalósításának hiányában ezen a vonalon nem tudtam továbblépni.

Szerencsére ma Jókaja közzétette a mazsolás krémtúró nem-retro receptjét, így bevillant, hogy majdnem egy éve, véletlenül nekem már sikerült előállítanom házilag az “igazi” retro mazsolás krémtúrót, amikor lustaságból kíváncsiságból a turmixgéppel kevertem össze a túrótorta hozzávalóit, úgy, hogy véletlenül már a mazsolát is hozzáadtam. A titok ugyanis csak annyi, hogy a mazsolát majdnem teljesen pürésíteni kell hozzá. Ezt az információt aztán elraktároztam magamban, majd később le akartam írni a retromániában, majd még később teljesen elfelejtettem…

A gyári krémtúró egyébként sovány túróból és tejszínből készül, és valóban, a sovány túróval sokkal “igazibb” eredmény érhető el, már csak azért is, mert annak eleve sokkal krémesebb az állaga. Persze nagyon finom félzsíros túróval is, sőt, mert hiszen nem mindig az autentikus recept a legjobb.

Egyébként a mazsolás ízesítésűt csak azért választottam, mert nálunk ez volt otthon az egyetlen, amiért nem folyt közelharc az öcsémmel (mivel ő gyűlöli a mai napig is a mazsolát), így ez a változat nekem különösen a szívemhez nőtt. De lehet mazsola nélkül is, simán, vaníliásan.

A színe kicsit fakó ( a bolti természetesen színezéktől sárga), ezen segíthetünk egy tojás sárgájával, az ízének sem tesz majd rosszat (bár megint nem “autentikus” hozzávaló), csak az eltarthatóságának, így én a sápadtabb változat mellett maradok.

A recept nem is igazi recept, megint rém egyszerű, inkább csak a figyelem felkeltését szolgálja, hogy ilyet is lehet.

• 250 gr túró (lehetőleg sovány)
• 1 púpos ek házi (vagy Bourbon) vaníliás cukor
• 1 ek cukor (vagy ízlés szerint)
• 0,5 dl tejszín
• tej, amennyi szüksége
• 1/4 citrom leve
• 1 nagy marék mazsola (~ 4 dkg) (lehetőleg puha, nagy szemű, arany mazsola)

A hozzávalókat a mazsola és a tej kivételével villával összedolgozzuk, majd ha szükséges, annyi tejet adunk hozzá, amennyitől krémes lesz az állaga. A tej mennyisége attól függ, hogy mekkora a felhasznált túró víz, illetve zsírtartalma. Botmixerrel sima krémmé dolgozzuk ki a túrót.

Hozzáadjuk a mazsolát is, majd botmixerrel ismét pürésítjük az egész masszát. Most elég csak nagyjából, nem kell teljesen simára, maradjanak benne nagyobb darab mazsolák is.

Ha szükségét érezzük, adjunk hozzá még cukrot, bár szerintem ennyi mazsola mellé nem szükséges. Egyébként kész.

Ha puha volt a mazsola, azonnal lehet enni, ha keményebb, néhány óra a hűtőben, amíg a mazsola megszívja magát, és fogyasztható Remekül eláll ilyen formában is, érdemes egyszerre nagyobb adagot készíteni belőle.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, retro, túró

Aszalt meggyes, csokis keksz

Vagyis a fekete-erdő keksz.

Csajos süti, ugyanis nálunk Férj úúútálja a meggyet és a csokit együtt. Ezért most a “bébiszitternek” (azaz Anyunak),  és magamnak sütöttem egy adaggal.

Elég finom lett, ezt abból gondolom, hogy Férj hazaérkezett, és azonnal eltüntetett belőle néhány darabbal, leküzdve heveny úúútálatát, és még azt is találta rá mondani, hogy ez nagyon finom. Na, ez aztán a dicséret!

Ropogós, csokis, meggyes, erről nem is kell többet beszélni.

Ha valaki meg unná a meggyet és csokit együtt, az tegyen bele egy teáskanálnyi őrölt csilit (én tettem a fele adagba), az garantáltan feldobja majd.

• 3 tepsi
• 30 dkg simaliszt
• 20 dkg vaj
• 13 dkg cukor
• 1 tojás
• 5 dkg aszalt meggy
• 5 dkg étcsoki (60% kakaótartalom felett)
• 1 ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
• 1 csipet (nem több!) sütőpor
• opcionális: 1 tk szárított, őrölt csili

A csokit és a meggyet késsel nagyjából felaprítom.

A lisztet elkeverem a kakaóval és a sütőporral, majd hozzáadom a vajat, cukrot, tojást, csokit és az aszalt meggyet.

Összegyúrom, majd egy nagyobb darab folpack fólia közepére egyengetem és hengert formálok belőle. Ráhajtom a fóliát, és addig hengergetem a rudat az asztalon, amíg egyenletes vastagságú és felületű, 5 cm átmérőjű hengert nem kapok.

Hűtőbe kerül 1-1,5 órára, amíg megdermed benne a vaj. Ezt követően éles késsel 3-4 mm szeleteket vágok belőle, és ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom.

180°C fokon (gázsütőben) nekem 15 perig sültek. Érdemes figyelni, a sütési idő függ a kekszek vastagságától és a sütőtől is.

A sütőpapírral együtt rácsra emeltem a kekszeket kihűlni.

Megjegyzés: 1.) Ami szerintem még illene hozzá, az egy kevés őrölt fahéj a tésztájába keverve.

2.) Nem szeretjük a túlságosan édes sütiket, így ez a keksz is csak visszafogottan édes. Ráadásul 85% kakaótartalmú csokit használtam hozzá, amivel nekünk nagyon ízlett, de el tudom képzelni, hogy másnak ennyi cukor kevés bele, így aki alapból édesszájúbb, az emelje meg a cukor mennyiségét 15 dkg-ra.

3.) A díszítéshez használt mascarpone nagyon jól illett a kekszhez, így akár kevés porcukorral kikevert mascarponeval keksz szendvicseket is készíthetünk belőle (és az már majdnem fekete-erdő torta…)

Címkék: apró, aszalt gyümölcs, édes, étcsoki, keksz

Két keksz: aszalt sárgabarackos, mandulás korianderrel és aszalt szilvás, diós fahéjjal

Ebben a hónapban Férj tényleg minden második nap ügyel. Ezt a részt most nem részletezném túlságosan. Ponty órákig áll az ajtót lesve, miután elmegy, hátha visszajön és képtelen aludni, ha ismét hazajön (két nap múlva), nehogy elmulasszon egy perc közös játékot is. És ha este véletlenül mégiscsak elnyomja a buzgalom (azaz szó szerint összecsuklik a fáradtságtól), az apja pólójával alszik. Nekem meg a szívem szakad meg miatta…

Persze Férj miatt is, neki sem túl jó mostanában. Az csak egy (és a legkisebb) dolog, hogy zacskókból, dobozokból eszik szendvicseket, sütiket és akármilyen finomat is főzök, műanyag ételhordóban megmikrózva már nem az igazi. Ennek ellenére igyekszem legalább ezen a téren kicsit bearanyozni az életét, mást segíteni neki most úgysem tudok. Úgyhogy az ellátmányába próbálok mindenféle finomságot csempészni. Például ezeket a kekszeket.

A mandulás sárgabarackos ötlete Beatbulltól származik, bár ő nem kifejezetten ilyen sütire  gondolt a minap. A koriandertől nem kell megijedni benne, egyáltalán nem sokkoló az íze, sőt, nagyon visszafogott, harmonikus, kellemes.

Az aszalt szilva-dió-fahéj kombinációt meg szerintem nem is kell bemutatni, és szintén nem meglepő módon a kekszben is remekül működnek együtt.

A felvagdosott puha aszalt gyümölcsök húsa kissé beledolgozódott a tésztába a gyúrás során, így ezek a kekszek nem annyira ropogósak, inkább csak omlósak és kicsit puhábbak. (igazából egy pohár tejjel mennyeiek!) De ha ropogósat szeretnénk, akkor nagyobb darabokra vagdossuk fel hozzá a gyümölcsöket.

• Aszalt sárgabarackos-mandulás
• 3 tepsi
  
• 20 dkg finomliszt
• 10 dkg finomra  őrölt mandula (ha van, blansírozott)
• 15 dkg vaj
• 8 dkg cukor
• 8 dkg aszalt sárgabarack
• 1 kis tojás
• 1 ek koriander (szűken mérve)
• csipet(!) sütőpor (nem több!)

A koriandert egy evőkanálnyi cukorral együtt mozsárban porrá őröljük.

Az aszalt sárgabarackot késsel apróra vagdossuk.

A sütőporral elkevert lisztet, mandulát, tojást, vajat, cukrot, őrölt koriandert és a darabolt aszalt barackot összegyúrjuk, majd a tésztát egy jó nagy darab folpack fólia közepére rakjuk. Itt egy 5 cm átmérőjű hengert formázunk belőle, majd szorosan betekerjük a fóliába. A fóliába csomagolt tésztát még néhányszor áthengergetjük, hogy egyenletes legyen a rúd felszíne, majd hűtőbe kerül jó másfél órára.

Ha a tészta megdermedt, kicsomagoljuk és éles késsel 3-4 mm szeleteket vágunk belőle.

A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, és  előmelegített sütőben, 180°C fokon (gázsütő) 15-18 percig sütjük, vagy amíg a kekszek alja elkezd aranyszínűvé válni. (az én sütőm elég vacak, érdemes már 10 perc után figyelni a kekszeket!)

Rácsra rakosgatva hűtöm ki, majd jól záródó dobozban tárolom.

• Aszalt szilvás-diós
• 3 tepsi
  
• 20 dkg finomliszt
• 10 dkg finomra őrölt dió
• 15 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• 8 dkg aszalt szilva
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• csipet(!) sütőpor

Az elkészítése pedig teljesen megegyezik az aszalt sárgabarackos kekszével, az aszalt gyümölcs vagdosásától kezdve végig a gyúráson, szeletelésen, sütésen át.

Címkék: aszalt gyümölcs, aszalt szilva, dió, édes, keksz, mandula

Aszalt meggyes, vörösboros, csilis borjúragu krumplipürével

Olyannyira komolyan gondoltam, hogy fogok még főzni az Ínyenc ételek szakácskönyv alapján, hogy rögtön itt is belőle a második étel. Illetve megint csak majdnem, mert ez nem marha, hanem borjú (mert az hamarabb megpuhul)(meg mert jobban is szeretem), és nem meggybefőttel, hanem aszalt meggyel (mert szerintem azzal mégiscsak gusztusosabb), és van benne vörösbor is (mert az, ismét csak  szerintem, illik hozzá).

A formabontás megint elmarad, legalábbis nekem a főtt marha meggyszósszal megbotránkoztatóbb étel, mint ez.

Összeállítás megint seperc alatt megvan, csak a főzési idő végét kell kivárni, ami meg a borjú életkorától is függ. Úgy 40 perc kell neki, de a növendék marha határát súroló borjúnál ennél több is lehet.

Nekem krumplipüré kívánkozott mellé, sok tejszínnel és vajjal.

• 2 adag
• a raguhoz:
• 40 dkg borjúcomb
• 10 dkg aszalt meggy
• 10 dkg lilahagyma
• 2 dl száraz vörösbor
• 3 gerezd fokhagyma
• 1-1 tk római kömény és koriandermag
• 1 babérlevél
• 1/3 kk őrölt fahéj
• 3 kis szárított csili
• olívaolaj
• méz
• a krumplipüréhez:
• 40 dkg krumpli
• 3 dkg vaj
• 0,5 dl tejszín
• szerecsendió

A római köményt és koriandert mozsárban porrá őrölöm, majd 2-3 ek olívaolajon rövid ideig pirítom.

Hozzáadom az apróra felkockázott lilahagymát, üvegesre párolom, majd megy hozzá a két centis kockákra vágott borjúhús és a finomra aprított fokhagyma. Kevergetve, nagy láng fölött addig sütöm, amíg a hús leve teljesen elpárolog és kis színt nem kap.

Felöntöm a vörösborral, majd nagy lángon addig forralom, amíg az összes folyadék elpárolog alóla.

Hozzáadom az aszalt meggyet, babérlevelet, csilit, fahéjat, sózom, felöntöm 3 dl vízzel, majd fedő alatt, kis lángon addig párolom, amíg a borjúhús megpuhul.

Közben a krumplit megpucolom, felkockázom és sós vízben megfőzöm. Ha megpuhult, leszűröm, és azonnal hozzáadom a tejszínt, vajat, majd krumplinyomóval összetöröm. Szerecsendiót reszelek hozzá, átkeverem, melegen tartom.

Ha a borjú megpuhult, ízlés szerint még mézet adok hozzá (nekem 2 tk kellett), majd a krumplipürével tálalom.

Címkék: aszalt gyümölcs, borjú, krumpli

Paradicsomleves másképp

Azaz aszalt sárgabarackkal.

Recept a Holló és társa Könnyen, gyorsan, finomat sorozatának Ínyenc ételek részéből. Legalábbis alapjait tekintve, de hát ez sem tudta megúszni az átfazonírozást. Egyébként egyáltalán nem formabontó, sőt. Én kissé csalódtam is benne, pusztán az extravagancia szempontjából, majdnem főztem is bele bánatomban betűtésztát… De tényleg nagyon finom, és sikerült ilyen furfangos módon némi sárgabarackot is juttatnom a gyerekbe, szóval gyümölcsöt nem evő kisdedek rejtett gyümölcsfogyasztásának kiváló módjával állunk szemben. (itt kell megjegyeznem, hogy az aprónép adagját a csili és gyömbér hozzáadása előtt illik kimerni, különben érhet minket meglepetés, nem a jó értelemben.)

Azért még ejtek pár szót a könyvről is. A receptek biztatóak, bár én képtelen vagyok szakácskönyvből főzni, szóval elég erős módosításokon esnek át általam, de kiváló ötletforrásként szolgálnak, és nem ez az utolsó étel, amihez innen merítettem ihletet. De ami még ennél is fontosabb, azok a gyönyörűen megkomponált  képek, a csodaszép tányérok, tálak, evőeszközök, és a színek, amik engem teljesen elvarázsoltak. Pedig én nem olyan vagyok, akinek a képek számítanak egy szakácskönyvben, de ez itt most nagyon az én ízlésem szerint való. Na, csak ennyit akartam írni, most jöhet a recept.

• 4 adag
• 700 ml passzírozott paradicsom (Mutti passata)
• 10 dkg aszalt sárgabarack
• 1 nagy lilahagyma (~ 8-10 dkg)
• 1 narancs leve
• 3 ek finomra aprított petrezselyemzöld
• 3 gerezd fokhagyma
• 1,5 cm gyömbér
• 1 pici szárított csili/1/2 kk szárított, őrölt csili
• 1-1 tk koriandermag és római kömény
• 1 babérlevél
• 1/2 kk fahéj
• nádcukor, olívaolaj
• joghurt és fahéj a tálaláshoz

A koriandert és a római köményt mozsárban megőröljük, majd 2-3 evőkanálnyi olívaolajon néhány másodperc alatt megpirítjuk.

A lilahagymát apró kockára vágjuk, majd a fűszerek mellé dobjuk és üvegesre pároljuk.

Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát és a nagyjából feldarabolt aszalt sárgabarackot, felöntjük a narancs levével, a passzírozott paradicsommal és 6 dl vízzel. Hozzáadjuk a babérlevelet, fahéjat, petrezselymet, sózzuk, ha nincs gyerkőc a háznál, akkor itt kerül bele a csili és a gyömbér is.

Fedő alatt 10-15 percig főzzük, vagy amíg a barack megpuhul.

Ezután halásszuk ki a babérlevelet és botmixerrel pürésítsük a levest.

Ízlés szerint itt még kerülhet bele cukor, fahéj, narancslé, ha a kiskorúak adagja eltávolításra került, itt jön bele a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott leve és némi szárított, őrölt csili is.

Fahéjjal kikevert joghurttal tálaljuk.

Címkék: aszalt gyümölcs, fél óra, könyv, leves, paradicsom

Zöld teában pácolt sertésszűz, aszalt sárgabarackos, zöld spárgás rizottóval

Na, akkor ez most megint nem egy látogatottságnövelő bejegyzés.

A hozzávalók többsége drága és/vagy beszerezhetetlen, nincs készen öt perc alatt, az íze meg távol áll a hagyományostól. De néha ilyen is kell. Minimanó pörkölt-tészta-krumpli diétája után pedig egyenesen felüdítő nekem “rendes” ételt is készíteni. Na meg enni!

A zöld teába pácolt hús ötlete már régóta foglalkoztat, a sertésszüzet pedig azért választottam hozzá, mert ehhez a teához szerintem remekül passzol az íze.

A zöld tea egy sencha-matcha keverék, amit egy sárospataki teaházban vettem, és csodálatos sárgabarack aromája van megfelelő elkészítés után. Innen kézenfekvő volt az aszalt sárgabarackkal való párosítás, ami nem újdonság, hiszen Beatbull számos receptjében szerepel. A sárgabarack ízét ismét az abból készült pálinkával tettem még hangsúlyosabbá.

Köretként a Beatbull által használt gomba és a spárga között vaciláltam, végül mindkettő belekerült a rizottóba, ami szerintem helyes döntés volt.

Nekünk ma ez jutott, étterem helyett. (és ezt nem panaszként mondom)

• 2 adag
• a húshoz:
• 1 sertésszűz (~ 45 dkg)
• 1 púpos ek Sencha Asagiri tea
• 3 ek mogyoróolaj
• 2 ek koriandermag
• mogyoróolaj a sütéshez
• a rizottóhoz:
• 1 dl rizottóhoz való rizs
• 5 dkg sárgabarack
• 10 dkg zsenge zöld spárga
• 1 pici, édes vöröshagyma (~ 2-3 dkg, piknik hagyma néven fut, de ha van, a salotta jobb helyette)
• 1 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl száraz vermut
• 0,2 dl sárgabarack pálinka
• 1 púpos tk szárított, porrá őrölt vargánya
• 1 ek mogyoróolaj
• 1 ek vaj

A húst lehártyázom, megtisztítom.

A teát és a koriandert mozsárban porrá őrölöm, majd a mogyoróolajjal elkeverve alaposan a húsba dörzsölöm. Folpackba csavarva megy a hűtőbe legalább 12 órára.

Másnap a húst sütés előtt legalább fél órával kiveszem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen, mire a serpenyőbe kerül. Lemosom róla a pácot, papírtörlővel szárazra itatom. (a képen látható adag még nem így készült, de később ez utóbbi módszer vált be igazán)

A rizottóhoz nagyon finomra aprítom a hagymát, fokhagymát, a spárgát fél centis darabokra vágom, a sárgabarackot szintén apró, 3-4 mm kockákra vagdosom.

A húst sóval bedörzsölöm, majd kevés mogyoróolajban forró serpenyőben minden oldalán 1-2 percig sütöm, sütőtálba teszem, majd (gázsütőben) 160°C fokon 35 perc alatt készre sütöm.

Közben elkészítem a rizottót.

Abban a serpenyőben, amiben a hús sült (nem kell elmosni, szükség van a hús pörzsanyagaira!), egy evőkanálnyi mogyoróolajban megfonnyasztom a hagymát. Hozzáadom a rizst, átpirítom, hozzáadom a fokhagymát, majd felöntöm a pálinkával és a vermuttal. Addig főzöm nagy lángon, kevergetve, amíg az összes folyadék elpárolog a serpenyőből/ a rizs azt magába szívja.

Hozzáadom az aszalt sárgabarackot, a vargányaport, sózom, majd kis lángon főzve, gyakori kevergetés mellett elkezdem felöntögetni mindig egy kevés vízzel, épp csak annyival, amit a rizs felvesz.

Az időközben elkészült húst kiveszem a sütőből és félreteszem pihenni legalább 10 percre. Az alatta felgyűlő húslét pedig beleöntögetem a rizottóba, ez a koncentrált ízű lé helyettesíti itt az alaplevet. (ez a művelet kb a rizottó főzésének félidejére esik, így a húslé még épp időben kerül majd a rizshez)

A spárga csak akkor kerül a rizottóba, amikor a rizs már majdnem teljesen megpuhult, ennek 5-6 perc elegendő ahhoz, hogy kissé megpuhuljon, összemelegedjen a rizottóval, de szét ne főjön, roppanós maradjon.

Végül, ha a rizs megpuhult, de a rizottó még krémes, hozzáadom a vajat és átkeverem.

A húsból ujjnyi vastag szeleteket vágok, és egy adag rizottó mellé fektetve tálalom.

Megjegyzés: Ilyen mennyiségben a zöld teának jelentős élénkítő hatása van, így késői vacsorának nem célszerű ezt az ételt tálalni. Már ha ez egyáltalán valakiben felmerül…

Címkék: aszalt gyümölcs, rizs, sertés, spárga, tea

Étcsokoládés trüffelek: mézes-zsályás, aszalt sárgabarackos-csilis és Spekulatius kekszmorzsás

Két nap telt el elkeseredett, de végül eredménytelen szánkóvadászattal, viszont legalább a karácsonyi ajándékok beszerzésén túl vagyunk. A maradék,  házilag készülő finomságok részben még hátravannak, de a közös havas program elmaradásával tenger időt spóroltam magamnak, igaz a legkevésbé sem örülök neki.

Tehát én nekiestem a maradék trüffeleknek és a likőröknek, Férj meg közben kisdeddel az ablakból szemléli a hava(s állatoka)t. Viszont holnapra ígértek már szánkót több helyen, meg ugye a coca is holnap lényegül át kolbásszá az én segédletemmel, szóval igyekeznem kell.

Nem is írok többet, csak még a recepteket.

Még annyit, hogy a zsályás-mézes lett a legfinomabb (nekem. Férjnek a csilis-aszalt sárgabarackos), amihez pedig az inspirációt Olzka zsályás-csokis keksze szolgáltatta.

• Zsályás-mézes
• ~ 45 db
  
• 30 dkg étcsoki ( 55-65%),
• 8 dkg tejszín
• 9 dkg vaj,
• 2 ek szárított zsálya,
• 3 ek méz,
• 1 kk cukor
• a hempergetéshez:
• 1 ek szárított zsálya,
• 1 kk cukor,
• 9-10 ek holland kakaópor

A zsályát a cukorral mozsárban finom porrá őrölöm.

Az apróra tördelt csokit a vajjal, a tejszínnel és a zsályás porral összemelegítem, lehetőleg vízgőz fölött, vagy egy vastag aljú, teflon edényben kis lángon. Óvatosan, csak addig kell melegíteni, amíg a csoki megpuhul, ez 30°C fok körül már megvan, ezután le kell venni a gőzről/tűzről, és addig kevergetni, amíg az egész egynemű, folyós lesz.

Végül hozzáadom a mézet és kihűtöm a masszát. Hűtőben, teraszon, kinek hol egyszerűbb. A macska elvileg nem szereti, szóval a terasz is biztonságos.

A megdermedt masszából púpos teáskanálnyi adagokat vájok ki, majd 2-3 cm átmérőjű golyókat formázok.

A mozsárban a cukorral porrá őrölöm a maradék zsályát, ezzel elkeverem a kakaót és ebbe hempergetem a golyókat. A golyókat mignon papírba vagy Toffifees műanyag tartóba is lehet tenni, így könnyebb “formában tartani” a golyókat, amíg vissza nem dermednek.

Hűtőben tárolom.

• Aszalt sárgabarackos-csilis
• ~ 45 db
  
• 30 dkg étcsoki (55-65%),
• 10 dkg tejszín
• 9 dkg vaj
• 6 dkg porcukor
• 5 dkg puha aszalt sárgabarack,
• 1 kk őrölt csili
• kakaópor a hempergetéshez

Az apróra tördelt csokit a tejszínnel és a vajjal vízgőz fölött/kis lángon összemelegítem, mint fent leírtam.

Az aszalt sárgabarackot késsel apró kockákra vágom, majd a csilivel együtt a csokis masszához keverem.

Hűtés-gyurmázás-kakaóba hempergetés, mint a zsályás-mézes változatnál.

Hűtőben tárolom.

Számomra a karácsonyban az egyik legvonzóbb dolog (a mini stollenen kívül), az ilyenkor számos helyen igen jó minőségben beszerezhető spekulatius keksz. Én nagyon szeretem és szerintem most tényleg könnyen beszerezhető, de ha valaki nem szereti/nem tudja beszerezni, helyettesítse amarettivel, babapiskótával, vagy a kedvenc kekszével.

• Spekulatius kekszmorzsás
• ~ 60 db
  
• 30 dkg étcsoki (55-65%),
• 15 dkg tejszín
• 9 dkg vaj,
• 7,5 dkg Spekulatius keksz,
• 3 ek méz
• 6-8 dkg Spekulatius keksz a hempergetéshez

Az apróra tördelt csokit a tejszínnel és a vajjal vízgőz/ kis láng fölött összemelegítem, mint fent leírtam.

A Spekulatius kekszet finom porrá zúzom egy vastag zacskóba töltve, sodrófával csapkodva vagy késes robotgép segítségével. Ebből 7,5 dkg-ot a mézzel együtt a csokis masszához keverek, majd a masszát kihűtöm.

Miután megdermedt, gombócokat formázok belőle, mint fent, de ezúttal nem kakaóba, hanem a Spekulatius keksz morzsájába hempergetem.

Hűtőben tárolom.

Megjegyzés: Szerintem nem érdemes magasabb kakaótartalmú csokiból készíteni, mert túlságosan keserű lesz a trüffel. Az is igaz, hogy én újabban nem annyira szeretem az étcsokit, szóval ízlés kérdése ez is. Mindenesetre ha ennél magasabb kakaótartalmú csokit választunk, akkor érdemes megkóstolni a masszát és porcukorral igazítani az ízén, ha szükséges. (én majdnem ezekbe is tettem extra cukrot, de aztán eszembe jutott, hogy ajándékba lesz, és nem nekem… )

Ami még komolyan felmerül, mint lehetőség, hogy legközelebb, ha házi használatra készülnek a bogyók, a csoki 1/3 részét tejcsokira cserélem…

Címkék: ajándék, aszalt gyümölcs, édes, étcsoki, karácsony

El/behavazva és retro karácsonyi menü a Gasztrotippen

Kicsit el vagyok csúszva úgy körülbelül mindennel. Gondolom, karácsony tájékán ez ismerősen hangzik másoknak is. Előttünk áll még egy disznóvágás, kolbásztöltéssel és igen, végre, az elmaradhatatlan szabolcsi töltött káposztával.

Az ajándékok fele sincs még beszerezve, a házi készítésű finomságokkal is el vagyok maradva, és úgy tűnik, lassan elvág minket a hó a külvilágtól. A karácsonyi menü próbafőzéseiből is még hátravan egy halmentes főétel. Még szerencse, hogy a Gasztrotipp számára készült retro karácsonyi menüt már hetekkel ezelőtt, még egy nyugalmasabb időszakban  megfőztem, amiből a hal és a desszert a mi karácsonyi asztalunkon is szerepelni fog.

És akkor jöjjön egy kis büszkélkedés a végére! A karácsonyi menüvel indul egy retro sorozatom a Gasztrotippen. Reményeink szerint havonta egy étel kerül majd terítékre a nagymama konyhájából, a  menza klasszikusok közül,  esetleg a régi éttermi étlapok kínálatából  szemezgetve. Persze nem pont úgy, ahogy annak idején. A régi receptek most kicsit új formát kapnak, parányit gyorsabban és korszerűbben készülnek el, de megőrzik a hagyományos ízeket.

A retro karácsonyi menü mazsolás borkrémlevessel, diós morzsában sült pontyderékkal, majonézes zelleres krumplisalátával és mákos gubával a Gasztrotippen olvasható.

• Borkrémleves mazsolával, pirított mandulával és fahéjas sült almával
• 4 főre
• 5 dl sárgamuskotály (vagy más muskotályos bor)
• 20 dkg mazsola
• 2 dl tejszín
• 4 tojássárgája
• ½ rúd vanília
• méz
• 7,5 dl víz
• 4 ek mandula forgács
• 2 alma, vaj, fahéj

A bort a mazsolával és a félbevágott vaníliarúddal együtt felforralom és befőzöm a felére, hogy elillanjon az alkohol. Felöntöm a vízzel, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a mazsola teljesen megpuhul benne.

Botmixerrel pürésítem, majd visszateszem a tűzre és a tejszínnel kikevert tojássárgáját vékony sugárban, állandó kevergetés mellet a levesbe csurgatom.  Csak össze kell forralni, főzni már nem szükséges.

Az elkészült levest mézzel édesítem még, ha szükséges, majd átszűröm, hogy a mazsola és a vanília darabkái ne maradjanak benne.

A mandulát száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom.

Az almát meghámozom, majd fél centis szeletekre vágom, fahéjjal megszórom és vajon puhára sütöm. Ez a levesbetét akár el is hagyható, de szerintem jól illik hozzá és a megsült almaszeletekből karácsonyi sütemény kiszúrókkal kivágott formák még inkább ünnepivé tehetik ezt a levest.

• Diós morzsában sült ponty majonézes burgonya és zeller salátával
• 4 főre
• 4 nagy szelet pontyderék, összesen 60 dkg
• 5 dkg zsemlemorzsa
• 5 dkg dió
• 4 dkg hideg vaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 10-12 ág kakukkfű
• só, bors, napraforgó olaj
• A salátához:
• 60 dkg burgonya
• 5 szál szárzeller
• 2 tojássárgája
• 2 dl olaj (semleges ízű, lehetőleg napraforgó vagy enyhe ízű olívaolaj)
• 1 tk dijoni mustár
• 1 tk borecet
• 1 citrom leve
• 1 tk porcukor
• 3 dkg fehér vagy lilahagyma (édeskés, enyhe ízű legyen)

A pontyhoz a zsemlemorzsát, diót, kakukkfű lecsipkedett levélkéit, a fokhagymát és a vajat bő csipet sóval késes robotgépben finomra daráljuk.

A ponty szeleteket sóval és borssal bedörzsöljük és kevés olajon, lehetőleg teflon serpenyőben mindkét oldalán addig sütjük nagy láng felett, amíg kis színt nem kap.

Egy sütőtál aljába szórjuk a kakukkfű szárakat, erre fektetjük a ponty szeleteket, majd egyenletesen elosztjuk a hal tetején a diós morzsát.

220°C fokra előmelegített sütőben (gázsütő) 15 percig sütjük, vagy amíg a morzsa aranyszínű nem lesz.

A salátához a krumplit héjában megfőzzük. Ha apró szemű, és ha fedő alatt főzzük, akkor gyorsabban elkészül. Miután megfőtt, leszűrjük, meghámozzuk és egy centis kockákra vágjuk.

A zellerszárakat vékony, 2-3 mm szeletekre vágjuk, majd forró vízbe dobva 2 percig főzzük, leszűrjük, és hideg vízzel leöblítjük, kihűtjük.

A majonézhez a tojások sárgáját habverővel elkeverjük a mustárral, csipet sóval, az ecettel, majd habverővel való folyamatos keverés-verés mellett adagoljuk hozzá az olajat. Kezdetben cseppenként, de ha a majonéz kezd összeállni egy szilárdabb masszává, már önthetjük hozzá vékonyabb sugárban is. Ha az összes olajat felvette, hozzáadjuk a cukrot és a citromlevet, majd a finomra aprított hagymát is.

A krumplit és a szeletelt zellert összeforgatjuk a majonézzel és fogyasztás előtt a hűtőbe tesszük legalább egy órára.

• Mákos guba
• 4-6 adag
• A gubarúdhoz:
• 30 dkg simaliszt
• 2 dl tejszín
• 1 tojás sárgája
• 5 dkg cukor
• 1,5 dkg friss élesztő
• A rétegezéshez:
• 20 dkg darált mák
• 8 dl tej (lehetőleg 3,5%-os zsírtartalmú)
• 4 ek cukor
• ½ rúd vanília
• 1 kis citrom reszelt héja
• 4-6 ek méz
• 4-6 dkg vaj

A gubarudat lehetőleg előző nap készítsük el, így marad egy napja szikkadni.

Az élesztőt elmorzsoljuk a liszttel, majd a többi hozzávalóval együtt sima, ruganyos, közepesen kemény tésztává dolgozzuk ki, ami szépen elválik a kéztől. Mivel elég ruganyos, inkább kell gyúrni, mint dagasztani, ezért igen hamar, alig öt perc alatt ki lehet dolgozni a tésztát.

A kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük egy-másfél órára, amíg a tészta duplájára nem kel.

Átgyúrjuk, 6 gombócra osztjuk, majd lisztezett gyúródeszkán kb. 3 cm átmérőjű hengereket sodrunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.

15 percig kelesztjük, ez alatt a sütőt előmelegítjük 180°C fokra.

180°C fokon 20-25 percig sütjük, amíg a rudak aranyszínűek nem lesznek.

Rácson hűtjük ki.

A kissé megszáradt rudakat másnap fél centi vastag karikákra vágjuk.

A mákot a tejjel, félbevágott vaníliarúddal és a citrom reszelt héjával együtt felforraljuk, és 2-3 percig főzzük. Hozzáadjuk a cukrot is.

Egy tűzálló tálat a vaj harmadával kikenünk, majd elkezdjük szorosan lerakosgatni a tészta karikákat. Erre kerül egy réteg mák, amire mézet csorgatunk, majd ismét egy réteg tészta jön. A legfelső réteg mákos töltelék legyen. Én két rétegben raktam le a tésztát, de ez ízlés dolga.

A tetejére mézet csorgatunk, a maradék vajat ráforgácsoljuk, majd 220°C fokon addig sütjük, amíg a kiálló tésztacsücskök megpirulnak, ez nekem 15 percet vett igénybe.

Címkék: aszalt gyümölcs, dió, édes, hal, karácsony, kelt tészta, köret, krumpli, leves, mák, zeller

Mákos keksz aszalt vörösáfonyával

Akkor szerényen azzal kezdem, hogy Férj szerint ez lett “A KEKSZ”.

De ezek után még folytatom, mert napok óta először le tudok ülni nyugodtan, és legalább pár percre csinálhatom azt, amihez kedvem van. Ez nem jelenti azt, hogy a tündéri kisded nonstop ölben hurcolásához vagy  a kissé eufemisztikusan közös játéknak titulált közös  majomkodáshoz ne lenne kedvem, de azért ez szünet nélkül, reggeltől estig kissé megterhelő tud lenni. Az igazság az, hogy Ponty egy percre sem mozdul el mellőlem öt centinél távolabb, általában a lábamba kapaszkodik és így “utazik” velem mindenfelé a lakásban, és ha értelmes (szerinte persze totálisan szükségtelen) dolgot szeretnék csinálni, azt a majdnem egy teljes éve minden elszántságával akadályozza meg. Így gyakorlatilag napok óta zacskós mini stollenen élek, ha főzök (többnyire éjszaka), azt csakis minimanónak és a ház szinte folyamatosan távol lévő urának teszem. Persze Férjre is most tört rá (mikor máskor?) az ellenállhatatlan házias koszt evési kényszer, legnagyobb bánatomra pedig Ponty is csatlakozott a pörkölt fan klubhoz. “Szerencsére” Férj mostanában alig van itthon, így nem kell túl sűrűn paprikás csirkét és káposztás kockát prezentálnom vacsorára, én meg amúgy is csak a stollent eszem.

Most, hogy végre jól kipanaszkodtam magam, végre hajlandó leszek a receptről is ejteni pár szót.

Tényleg csak pár szót, mert olyan gyors és egyszerű, mint amilyen finom.

Két változatban készült, az 5 dkg mák+ 25 dkg lisztből készült  érdemelte ki Férj szerint a nagybetűs keksz titulust, a 10 dkg mák+ 20 dkg liszt változat pedig tőlem nyerte el “A MÁKOS SÜTI” minősítést.

• 3 tepsihez
• 20 dkg finomliszt + 10 dkg darált mák   VAGY   5 dkg darált mák + 25 dkg simaliszt
• 15 dkg vaj,
• 8 dkg cukor,
• 8 dkg aszalt vörösáfonya,
• 1 citrom leve és reszelt héja,
• 1 kis tojás

A hozzávalókat gyorsan összegyúrjuk, ahogy összeáll a tészta, már jó is, nem kell alaposan kidolgozni.

A tésztát egy nagyobb darab folpack közepére tesszük, 5 cm átmérőjű rudat formázunk belőle, becsomagoljuk a fóliába és addig hengergetjük, amíg sima, egyenletes felszínű henger lesz belőle.

Hűtő, egy óra, vagy amíg megdermed.

Éles késsel a rúdból 3 mm vastag szeleteket vágunk és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk. Mehet viszonylag sűrűbben, nem fog nagyon megnőni.

180°C fokon (gázsütő) 18 perc, vagy amíg az alja aranyszínűre sül.

Én rácsra szedegetve hűtöttem ki.

Lehetne nyújtani a tésztát és csinos formákat kivágni belőle süti kiszúróval, de éjfél után ehhez csak ritkán van kedvem. (Ilyenkor azonban célszerű az áfonyát késsel durván felaprítani a tésztába gyúrás előtt, hogy könnyebb legyen a szaggatás!)

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, keksz, mák