Pecorinós diós keksz, rozmaringgal

A fiúknak. Sör mellé. Hirtelen, mert minden előzetes figyelmeztetés nélkül kezdtek el sörözni. Férj, Apu, meg Öccs. Itthon meg egy félig sült báránycombon kívül semmi sör mellé való…

Szóval még egy bőr a kukoricás kekszről, ezúttal sósan. (nem állítom persze, hogy ne akartam volna már napok óta kipróbálni ezt a változatot is)

A sikerét leginkább a következő életképpel tudnám  szemléltetni: két (elvileg) felnőtt fiatalember áll a konyhapult mellett.  A tűzforró kekszecskéket a tepsiből szájukba gyömöszölik. Ordítanak, káromkodnak, égett ujjaikat rázogatják, égett nyelvüket sörrel hűtik. De a  tűzforró kekszet változatlan elánnal tömik magukba…

3 tepsi (NAGYON kevésnek bizonyult, duplázni érdemes)

200 gr simaliszt, 50 gr kukoricaliszt, 50 gr darált dió (nem baj, ha nem finomra), 150 gr vaj, 1 tojás, 20 gr nádcukor, 60 gr finomra reszelt pecorino, 1 ek apróra vágott rozmaring levélke, csipet sütőpor(elhagyható), 1 tk só

A hozzávalókat összegyúrjuk, 1 cm golyókat formálunk a tésztából, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, villával lelapítjuk. 200°C fok, 10-12 perc. Azért érdemes megvárni, amíg kihűl…

Megjegyzés: túlsütni nem szabad! Akkor jó, amikor a keksz teteje még sápadt, csak az alja halványan narancssárga. Ez a szín a kekszek alsó szélénél látszik, nem is kell megfordítani hozzá.

Címkék: apró, dió, keksz, kukoricaliszt, sajt, sós

Kis színes: mákos keksz az áfonyahabhoz

Vagyis hogyan húzzunk le még egy bőrt a kukoricalisztes kekszről :) De komolyan, a kukoricaliszt a kekszben annyira jól bevált, olyan elképesztően omlós, roppanós lesz tőle, hogy én most ezzel teljesen szerelembe estem. Amúgy is a házi omlós keksz a gyengém, szóval azt hiszem, addig fognak készülni nálam ennek a keksznek a variációi, amíg a férjem el nem kobozza tőlem a kukoricalisztem (már ha tudja…) A mostani keksz azért készült, hogy lássam, kisebb mennyiségben is működik e, és igen! Annyira ropogós még másnap is, hogy nem is találok szavakat!

És persze nagyon viccesen néz ki a pöttyös keksz. És annyiféle habot lehet hozzá készíteni, amik szintén színesek. Szóval látványos, nemcsak finom!

2 tepsi kekszhez

50 gr darált mák (nem baj, ha nem egyenletesen finom porrá), 50 gr kukoricaliszt, 50 gr rétesliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 30 gr tejszín, 50 gr cukor, 1 ek házi vaníliás cukor (1/2 rúd vanília belsejének felel meg), kevés reszelt citromhéj (elhagyható), csipet sütőpor

A tészta hozzávalóit összegyúrom. Mogyorónyi ( 1 cm átmérő) golyókat formázok belőle,villával lelapítom, és hideg helyre teszem, amíg kissé megszilárdul. 180°C fok, 12 perc.

Most áfonyahabot készítettem hozzá, amihez 10 dkg mélyhűtött áfonyát még hidegen elkevertem 10 dkg mascarponeval. 1 dl tejszínt 2 ek cukorral kemény habbá verek, és összeforgatom a mascarpones krémmel, poharakba szétosztom, és kekszeket szurkálok a habba. Ez így elég tömény az én ízlésemnek (Férjnek persze nem!), bár kétségtelenül finom. Szóval szerintem a mascarpone azért túlzás, natúr joghurt jobb lett volna. Ja, és persze a tejszínt felverés előtt mélyhűtőbe rakom 10 percre, hogy igazán kemény legyen a tejszínhab.

Címkék: áfonya, apró, édes, fél óra, keksz, kukoricaliszt, mák, mascarpone, pohárkrém

Aszalt szilva hab ánizsos, kukoricalisztes kekszecskékkel

Az utóbbi idők legjobban sikerült desszertje. De tényleg. A keksz valami elképesztően ropogós, omlós (másnap is!), és annyira kellemes az íze, hogy számomra ez lett minden idők legjobb teasüteménye (amit igazából inkább a kávé mellé eszegetünk). A hab mellé pedig nagyszerű kontrasztot adott a ropogós kis félfalatnyi semmiség. És amúgy is imádom az aszalt szilva-kukoricaliszt kombinációkat, mert alapvetően szabolcsi lány vagyok-voltam-maradok.

4 adag hab

15 dkg aszalt szilva, 2 narancs leve+ amennyi még szükséges, 4 tk nádcukor, 2 dl tejszín

Semmi extra, az aszalt szilvát megmosom, és a narancsok levével, meg a cukorral botmixerrel pürésítem. Ha szikkadtabb-szárazabb aszalt szilva van itthon, akkor kevesebb kell belőle, és jelentősen megnőhet a felhasznált narancslé mennyisége. Ilyenkor érdemes néhány órával előtte beáztatni a gyümölcslébe. Az a lényeg, hogy lágy püré legyen végül, nem száraz, de az nem baj, ha emellett kicsit darabos is marad (izgalmas textúrájú, így mondják a lusták). A tejszínt felhasználás előtt 10 percre a mélyhűtőbe teszem, hogy igazán kemény habbá tudjam majd felverni. Robotgéppel érdemes, itt még én is képes vagyok lemondani a kézi habverés gyönyöreiről :) A kemény tejszínhabba beleforgatom lazán a szilvapürét. Négy tálkába elosztom, a tetejét kanál hátával elsimítom. Időmilliomosok használhatnak habzsákot is. A hűtőben tárolom felhasználásig (ez azért fél napnál ne legyen több), de fogyasztás előtt 10 percre megy a mélyhűtőbe. Tálalásnál 3-6 kekszecskét nyomkodok a hab tetejére.

2 tepsi kekszhez (ami lényegesen több, mint amit a szilvahab megkíván, de nálunk azért ez nem okoz gondot, sőt, legközelebb duplázom a mennyiséget)

100 gr kukoricaliszt, 50 gr finomliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 20 gr narancslé, fél narancs reszelt héja, 30 gr finomított kristálycukor, 20 gr méz, 1 tk ánizs, csipet sütőpor

Az ánizst mozsárban porrá őrölöm, majd a többi hozzávalóval együtt összegyúrom. Hűtőben pihentetem 15 percig. 1 cm átmérőjű golyókat formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, és egy villával lelapítom a tetejét. 180°C fokon 8-10 perc alatt megsül. Amikor a kekszek alja kezd  narancssárgára pirulni (kezd, és nem barna, csak halványan narancssárgára vált), akkor kész. Figyelni kell, nem szabad túlsütni, mert keserű, ha megég. Nem fognak nagyon megnőni, szóval lehet szorosabban is rakosgatni a tepsibe, ha nem teszünk bele több sütőport egy csipetnyinél. Ez is csak azért kell, hogy leheletnyit lazuljon a tészta, de nem a habszivacs szerkezet a cél. Komolyan ez a legfinomabb aprósütemény, amit valaha ettem ( igen, a karamellás-barnított vajas keksz a második helyre szorult). Persze van az a mondás az ízlésekről, meg a pofonokról…

Címkék: apró, aszalt szilva, édes, fél óra, keksz, kukoricaliszt, pohárkrém

Karamellás barnított vajas keksz

És akkor íme a végleges változata. Az eredeti recept innen származik, de hazai alapanyagokra adaptálva a végeredmény nem lett tökéletes. De mivel az íze mennyei, csak az állagával voltak gondok, nekifutottam még egyszer, néhány változtatás után pedig az állaga is csodálatos lett. Nem túl édes, kávé mellé való, omlós, ropogós, és nem utolsósorban-karamellás.

250 gr liszt (fele sima, fele rétes, és ez itt fontos), 250 gr vaj, 120 gr cukor, 2 tojás sárgája, 1/2 mokkáskanál finom  só,  csipet (!) sütőpor

A cukorból habverővel történő folyamatos kevergetés mellet karamellt készítek egy magas falú lábosban ( nem kell kevergetni, csak rázogatni, ha valaki szereti a barnább, égettebb karamellt, úgy hamarabb is készen van, de én az egészen világos, borostyánszínűt szeretem). Ha kész, beleteszem a vajat- itt sistergés és fröcsögés  következik mind a vaj, mind az én részemről, és ezért fontos a magas falú lábos is. Folyamatosan kevergetem kis lángon, amíg a vaj megbarnul és a karamell feloldódik, de a vaj még nem ég meg. Megy bele a só is, de egyszerűbb eleve sózott vajat használni. Ha ez is kész, habverővel való folyamatos kevergetés mellett hozzáadom a lisztet, kis adagokban, amíg még forró a massza, mert ha kihűl, darabossá válik a karamell. Keverőtálas robotgéppel rendelkezők előnyben. Lágy tészta lesz, és még nagyon meleg, úgyhogy  a tojások sárgája és a sütőpor néhány perc múlva  kerül bele.  A sütőpor története pedig a következő: ha belekerül a tésztába, az könnyebb, levegősebb, keksz állagú lesz- ahogy a férjem szereti, ha nem kerül bele, omlós, porhanyós aprósütemény lesz belőle- ahogy én szeretem. Innentől a tészta kb fél órára megy a hűtőbe, amíg kicsit megdermed, és formázható lesz. Nem tovább, mert akkor egy nagyon kedves karamellás tégla lesz belőle, ami csak jelentős izommunka és heves küzdelem + egy kés kicsorbulása árán szeletelhető. Ebben az állapotában nyújtható, szabdalható (üveg vágódeszkán ajánlatos azért, kevésbé tud odaragadni), de én kis golyókat formáltam belőle ( 1,5 cm átmérő), amit aztán villával lelapítottam. Sütőpapírral bélelt tepsi, 200°C fok, 13 perc az én sütőmben.

Címkék: apró, édes, karamell, keksz

Répás cookies vaníliás sajtkrémmel

Sikerült néhány igazán ígéretes cookie receptet találnom, ez az egyik közülük. A sajtkrém már önmagában is komoly érzelmeket váltott ki belőlem, de a süti legalább ennyire finom. Nem az a ropogós cookies, inkább puha a tésztája, és nem is lehet hetekig eltárolni, de hát erre nem is kerülhetne sor. Recept Martha Stewarttól.

A sütihez

1 csésze nádcukor, 1/2 csésze cukor, 2 csésze zabpehely, 2 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 tojás, 2 tk vaníliakivonat, 25 dkg olvasztott vaj, 1 csomag sütőpor, 1-1 tk őrölt szerecsendió és gyömbér, 2 tk őrölt fahéj, 1,5 csésze finomra reszelt répa, 3/4-3/4 csésze pirított kesudió és vörösáfonya apróra vágva (nem szükséges aprítani, de így könnyebb szeletelni a tésztát), 1 kk só

A sajtkrémhez

250 gr Philadelphia, 125 gr vaj, 2 tk vaníliakivonat, 1/2 csésze porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrom, 5 cm átmérőjű hengert formázok belőle, és folpackba csavarva a hűtőben pihentetem egy éjszakán át. ( nagyon lágy a tészta, tényleg szükséges neki ennyi idő a hűtőben) 3 mm vastag korongokat vágok belőle másnap, és sütőpapírral bélelt tepsiben 15 perc alatt aranyszínűre sütöm 180°C fokon. Nekem ebből kétszeres mennyiségű sütemény jött ki az eddigi cookie receptekhez képest. (mondjuk elfogyott ennyi is…)

A sajtkrém hozzávalóit habverővel simára keverem. Ez a cukormennyiség már csökkentett, de szerintem még így is elég édes.

Két sütikorongot összeragasztok a sajtkrémmel, és így lesz belőle szendvics.

Címkék: áfonya, apró, cookies, édes, krémsajt, sárgarépa, zabpehely

Brownies cookie

Mostanában rákattantam a cookie sütésre. Egyfelől vadászom az egészséges nassolnivaló recepteket (értsd: ezt reggelizem 5 perc alatt állva a konyhában, hogy ne üres gyomorra igyam a kávét…), másfelől az egész műfaj annyira megtetszett, hogy kedvem támadt kísérletezgetni a zabpelyhes-csokis tucatrecepteknél többet ígérő sütikkel. Mint amilyen ez is. Azt írták a Good Food honlapon, hogy kívülről cookie, belülről brownies (bár van benne sütőpor :-)), és tényleg, csak meg kell állni, hogy az ember lánya túlságosan sokáig süsse. Ez a süti simán veri az általam ismert összes csokis kekszet,  kifejezetten addiktív. Még úgy is, hogy az anyagbeszerzés hiányossága miatt volt néhány kényszermódosítás a receptben, ami azért nem vált előnyére. Amúgy ez a süti az öcsém barátnőjének készült, remélem annyira ízlik majd neki is, mint nekünk!

175 gr étcsoki (max. 60%, ha ennél több, akkor keserű és zsíros lesz a süti), 175 gr finomliszt, 4 ek vaj, 2 tojás, 150 gr finomított kristálycukor (én sima cukorral csináltam), 1/2 tk sütőpor, 1 ek vaníliakivonat (én házi vaníliás cukrot használtam), 60 gr porcukor

A csokit a vajjal megolvasztom, ha már csak langyos, a többi hozzávalóval ( a porcukor kivételével) összegyúrom/elkeverem. Nagyon ragacsos, lágy massza lesz belőle. 5 cm átmérőjű hengert formázok belőle, folpackba tekerem, és legalább 1,5 órára (egy éjszaka jobb) megy a hűtőbe. Ha megdermedt, 0,5 cm szeleteket vágok belőle, és porcukorba hempergetem jó alaposan, hogy mindenhol bőséggel tapadjon rá. Ha van idő (most volt), akkor diónyi golyókat formázok, azt forgatom cukorba, majd összelapítom, így sokkal jobban néz ki:  fehér cukormázas korongon  repedezett barna szélek. 160°C fokon 15 perc, de 180°C fokon 12 perc is jó volt, így még lágy a közepe, de kívül ropog. Ki kell hűteni a tepsiben csomagolás(?) előtt, mert melegen nagyon lágy!

Mivel nekem most csak 100 gr 86% és 75 gr 70% étcsokim volt itthon, ezért én kristálycukorba paníroztam, hogy több édesség tapadjon rá, és ne legyen kesernyés (nem magamnak csináltam ugye). Így is finom lett, de van akinek nem jön be, ha a kristálycukor ropog a foga alatt, szóval porcukorba kell forgatni, nna.

Címkék: apró, cookies, édes, étcsoki

Zabpelyhes, kókuszos cookie, vagy Anzac biscuit

Kókuszos cookiest akartam sütni, és ezt a receptet találtam csak a Good Food honlapon. Egyszerű volt, jónak tűnt, sokan dicsérték. Ehhez képest az első adagot a kutyák vacsorázták meg… Bár a golden syrup helyett  juharszirupot használtam, nem lévén itthon más, és ez a kettő persze nem ugyanaz, de nem gondolom, hogy ez volt a magyarázata a kellemetlen keserű mellékízének. Inkább talán a kétes eredetű szódabikarbóna lehetett, amin én lepődtem meg a legjobban, hogy egyáltalán találtam itthon(remélem, tényleg az volt) Pedig ezt leszámítva a tészta rendben volt, ízre és állagra is, szépen megnőttek a sütőben, forrón puha, hidegen ropogós- pont ahogy ígérték. Az első adag ráadásul nádcukorral és teljes kiőrlésű búzaliszttel készült, szóval egészséges is lett volna. Mondjuk sikeresen félre is olvastam a receptet, és teáskanálnyi helyett 1 evőkanálnyi szódabikarbónát ( hmmm…, vajon mitől volt keserű??) használtam, ami kicsit nagy mennyiség ennyi tésztába, de legalább a kutyák gyomorégése megszűnt. Igen, nekik ízlett…

Aztán tegnap második forduló, mert alapvetően tetszett a süti, fehér liszttel, fehér cukorral, a golden syrup, víz és szódabikarbóna helyett fél csomag sütőpor és egy tojás. Meg datolya, gondoltam, nem árthat, és az előző tészta úgyis kicsit lehetett volna édesebb. A végeredmény nagyon finom lett (tényleg), de nem nagyon hasonlít arra a bizonyos Anzac biszkitre. De mivel ez finom lett, amaz meg nem, hát ez marad meg az utókornak.

85 gr zabpehely, 85 gr kókuszreszelék, 100 gr liszt, 100 gr cukor, 100 gr olvasztott vaj, 1/2 csomag sütőpor, 1 tojás, 100 gr datolya magozva, apróra vágva

A hozzávalókat összegyúrom, és diónyi gombócokat formázok belőle, ezt jól szétlapítom, mert ez a tészta magától nem nagyon terül szét a tepsiben (azért persze kicsit ez is megnő!), és 180°C fokon 17-18 perc alatt aranyszínűre sütöm. Ropogós, omlós, finom. Másnap is. Több nap nem volt.

Az eredeti recept tojás és sütőpor helyett 1 evőkanálnyi golden syrupot ír, és 2 ek forróvízben feloldott 1 teáskanálnyi szódabikarbónát, melyeket az olvasztott vajjal kell elkeverni, mielőtt a száraz hozzávalókhoz öntjük.  Ez a változat sütés közben jobban megnőtt, szétterült, melegen puha volt, de kihűlve igazán ropogós lett, és elég volt 15 perc neki 180°C fokon. Ha mégiscsak nekivágnék még egyszer…

Update: teljes kiőrlésű búzalisztből 1 tk őrölt gyömbérrel még finomabb! A hűtő-folpack-szeletelés módszer itt is jó!

Címkék: apró, cookies, datolya, édes, kókusz, zabpehely

Zabpelyhes keksz

A népszerű receptre én Millinél találtam rá.

• 1 1/2 bögre zabpehely,
• 3/4 bögre finomliszt,
• fél tk fahéj,
• fél tk sütőpor,
• 110 gr puha vaj,
• 1/2 bögre barnacukor,
• 1 tojás,
• 1 tk vaníliakivonat,
• 1/2 bögre aszalt vörösáfonya,
• 1 marék kesudió durvára vágva

Mindent összeöntöttem egy tálba, és összegyúrtam.

Diónyi gombócokat formáztam belőle, azokat ellapítottam és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem.

180°C fokon az én sütőmben (sima gázsütő) 17 percig kellett sütni.

Update: teljes kiőrlésű búzalisztből még sokkal finomabb! Kipróbáltam azt is, hogy 5 cm átmérőjű rudat formázok belőle és folpackban a hűtőben pihentetem néhány órát, aztán szeletelem, tényleg gyorsabb így, csak a kesudiót és az áfonyát is elég apróra kell vágni hozzá, hogy szépen lehessen szeletelni.

Címkék: áfonya, apró, cookies, édes, zabpehely

Mandulás kifli

Vagy hókifli. Ez egyszer. Ugyanis nálunk senki nem szereti a porcukorral leszórt dolgokat. Most valami nosztalgikus eltévelyedése miatt a férjem mégis azt kérte, hogy szórjak rá,legalább egy keveset,  aztán persze rájött, hogy mennyire nem szereti…

A recept annyiban különböző az összes többitől, hogy az omlós tészta alapreceptje van “rászabva” a hókiflire. Próbáltam ugyan másféle receptúra alapján is aprósütiket sütni, de mindre annyi megjegyzést kaptam csak, hogy “finom…de inkább süssél olyan ropogósat, mint régebben”

12,5 dkg liszt, 15 dkg hámozott, finomra őrölt mandula, 25 dkg vaj, 10 dkg cukor, 2 tojás sárgája, 2 tasak Bourbon vaníliás cukor, vagy 1/2 rúd vanília kikapargatott belseje+2 dkg cukor

A hozzávalókat összegyúrom, hűtőbe teszem fél órára. 3×1 cm rudakat sodrok, kifliket formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, 200°C fokon 15 perc.

Címkék: apró, édes, mandula

Csokoládéhalmok dióval, mazsolával és aszalt áfonyával, mandulával

Először több, mint 10 éve csináltam ilyet, egy akkori Konyhaművészet receptje alapján. Azóta a repertoár a fehér csokis változattal bővült. Nem a legszebb karácsonyi édesség, de mindenképpen egyszerű, nagyon finom és a nagy példányszám ellenére is hamar elkészül. A siker pedig elsöprő. Figyelem, csak felnőtteknek!

10-10 dkg fehér és 70%-os étcsoki, 1-1 marék aszalt vörös áfonya és sárga nagy szemű mazsola, 1,5 marék dióbél és mandula, 2-3 dl rum, mini papírkapszlik

Fontos, hogy minden alapanyag jó minőségű legyen, mert ez tényleg nem egy bonyolult édesség, az íze csak a hozzávalók minőségén múlik.

Az aszalt gyümölcsöket (külön-külön edényben!) a rummal kis láng fölött melegíteni kezdem, amíg magukba nem szívják az összes alkoholt, vagy az el nem párolog. Papírtörlővel felitatom róluk a maradék nedvességet, majd durvára vágom.

A mandulát és a diót külön-külön megpirítom. A mandulát aprítógépben, a diót késsel durvára vágom. (próbáltam a mandulát is késsel, de egy idő után a férjem megkért, hogy adjam fel, mert nem bír többet a konyhaszekrény alól összeszedni. Kicsit pattog…mármint a mandula)

A csokikat kis darabokra tördelem.

Eldöntöm, hogy melyiket akarom először megcsinálni. Mondjuk az étcsokisat. A csokit kis lángon állandó kevergetés mellett vagy vízgőz fölött megolvasztom (nem szabad túlhevíteni, elég csak épp addig, amíg folyóssá válik!), a csokihoz adom a durvára vágott mazsolát, akárcsak a durvára vágott diót. Összekeverem, és a papírkapszlikba 2 kávéskanál segítségével kicsi halmocskákat szaggatok. Egy éjszaka a konyhapulton, vagy fél óra hűtőben, utána csinos bádogdobozban laknak kb 1 napig, majd nyomuk sem marad.

A fehér csokival hasonlóképpen járok el, csak azt  áfonyával és az őrölt, pirított mandulával ízesítem. Lett volna rá igény, hogy a mandulát sózatlan pisztáciával helyettesítsem, de az most elfogyott.

Bármilyen kandírozott gyümölcs és dióféle jó lehet hozzá, ki hogy szereti.

Címkék: áfonya, ajándék, apró, aszalt gyümölcs, édes, étcsoki, fehér csoki