Kókuszos puszedli, robbanócukros trüffelek és boldog karácsonyt!

Először is, egy kicsit megkésve, de boldog, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak. Tehát az ünnep nálunk elég speciálisan alakul, Csipi beteg, tegnap átlag 40 C volt a hőmérséklete, ez kicsit visszavesz az ünnepi hangulatból. Priznicből nézni a karácsonyfát valahogy nem az igazi. Mérsékelt jókedvre csak a Lego vonat, a saját (baba)fényképezőgép és az alábbi két édesség derítette.

A robbanócukros trüffel egyébként akusztikus élménynek sem utolsó, tegnap Férjjel versenyt sercegtünk miatta a karácsonyfa díszítése közben. A liofilizált cseresznye nem kötelező elem, én cseresznyés robbanócukrot használtam, ezért került ez bele, de igazából remekül működhet például a trópusi gyümölcsös robbanócukor egy reszelt narancshéj-fahéj(-csili) kombinációval, illetve az az igazság, hogy a robbanócukor saját íze elég kevéssé dominál, így szabadon lehet variálni a fűszereket a trüffelben.

• kókuszos puszedli
• 5 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg simaliszt
• 2 tojás
• 5 dkg vaj
• 5 dkg nádcukor
• 2 ek méz
• 2 tk sütőpor
• 1/4 tk szódabikarbóna
• 2 hüvely zöld kardamom (6-8 szem) (elhagyható)
• 1/2 kk reszelt limehéj (kb egy fél limeról) (vagy reszelt citromhéj)

A vajat megolvasztjuk,  a tojásokat elhabarjuk, a lisztet elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával. A hozzávalókat összegyúrjuk, a tésztát hűtőben pihentetjük pár órát, diónyi gombócokat formázunk a tésztából, ezeket ellapítjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól kissé távolabb.

180°C, 8-10 perc, villanysütő, alsó-felső sütés.
Rácson hűtjük ki.

• robbanócukros trüffel (nagyjából 20-22 db):
• 20 dkg étcsoki  (85%)
• 3 ek liofilizált cseresznye
• 2 zacskó robbanócukor (19 gr)
• 7 dkg porcukor
• 6 dkg tejszín
• 6 dkg vaj
• kakaópor

A csokit a tejszínnel, porcukorral, vajjal megolvasztom, hozzákeverem a mozsárban kissé megtört liofilizált cseresznyét. Szobahőmérsékleten hagyom kihűlni, ezután hozzákeverem a robbanócukrot is.

Hűtőben kidermesztem, majd diónyi gombócokat formázok a masszából, amiket kakaóporba hempergetek, majd papírkapszlikba rakosgatok. A dermesztéshez pár információ: vagy 1-2 órán át hagyjuk a hűtőben a masszát, amíg épp csak formázhatóra hűl, vagy ha egy éjszakára marad ott, akkor érdemes lapos alutálcába egyengetni, és formázás előtt nagyjából trüffel méretű kockákra vágni, így viszonylag könnyen gombóc(szerű) képleteket kapunk belőlük. Hűtőben eléggé megszilárdul a massza, így szépen csak akkor lenne formázható, ha kézzel hosszasan hengergetnénk, ettől átmelegszik a trüffel masszája és a robbanócukor idő előtt felrobban.

Az elkészült tüffeleket hűtőben tárolom.

Címkék: apró, édes, étcsoki, karácsony, kókusz

VKF! 45.- Sütőtök! Sütőtökös zabpelyhes diós gofri és sütőtök fagylalt mandulás ropogóssal

Két recept Zizi VKF! kiírására, aminek a témája a sütőtökös vega ételek. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, a sütőtök az egyik kedvenc alapanyagom. Bár a kiírásban a vega kitételt könnyű úgy teljesíteni, ha desszertekkel készülünk, de korábban már írtam egy posztot, ahol főétel és saláta is készült ezeknek a kritériumoknak megfelelően. Aztán meg ez a két tétel itt annyira finom, és épp mostanában készítettem őket, így hát az utolsó előtti pillanatban gyorsan nevezem ezeket a VKF! aktuális fordulójára.

Tehát először a gofri. Tulajdonképpen az elmúlt három hétben minden szombat reggel ezt reggeliztük, erősen addiktív és nem csak a mellé adott juharszirup miatt. Nagyon finom, könnyű tészta, őrölt vagy durvára aprított dióval és zabpehellyel, így a felhasznált tetemes mennyiségű vaj ellenére is hihetünk benne, hogy egészséges. Bár gofrisütő kell hozzá, ez kétségtelen.

A fagylalt szintén géppel készült, itt azonban kézi erővel és türelmes kavargatással fagylaltgép nélkül is megoldhatjuk az elkészítést, ha a masszát nagyobb műanyag dobozba töltjük, mélyhűtőbe tesszük és óránként-félóránként villával vagy habverővel alaposan átkavarjuk, amíg ki nem fagy. A fagyi egyébként a tejszínes krémsajt és a sütőtök tökéletes párosára épül, amit a mellé adott ropogós mandulás tallérok remekül kiegészítenek.

Végül pár szó a sütőtökről. A fagyihoz úritököt használtam, aminek a húsa igen alacsony víztartalmú, így sütés után egy parázs, szinte száraz, főtt krumpli állagú sült tököt kaptam, vagyis elég sok vizet kellett felhasználnom a fagylalt alapjához. Ha valaki szeretné elkészíteni a fagyit, akkor a felhasznált víz mennyiségét mindenképpen igazítsa a sült tök nedvességtartalmához, tehát a vizet érdemes apránként adagolni mindaddig, amíg egy sűrű palacsinta tészta állagú masszát kapunk.

• sütőtökös gofri zabpehellyel, dióval
• 12 darab
• 25 dkg sütőtök (tisztítva)
• 15 dkg vaj
• 4 tojás
• 20 dkg simaliszt
• 5 dkg darált vagy finomra aprított dió
• 5 dkg finomra hengerelt zabpehely
• 2 ek nádcukor
• 1 tk mézeskalács fűszer őrölve (én 1/2 tk őrölt fahéjat, 1/2 tk vaníliakivonatot és sok reszelt szerecsendiót használtam)
• 2 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna

A felkockázott sütőtököt a vajban kis lángon, fedő alatt puhára párolom. Villával vagy habverővel összetöröm, majd hozzáadom a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, a zabpelyhet, diót, cukrot, tojásokat, fűszereket, majd alaposan kikeverem. Ha a tészta túl sűrű lenne (ami a felhasznált sütőtöktől is függ), akkor kevés tejjel lehet lazítani rajta.

A masszát 10 percig pihentetem, közben előmelegítem a gofrisütőt, majd kisütöm benne adagonként a tésztát.

Tálalás előtt porcukorral is meg lehet szórni, de juharsziruppal meglocsolva is nagyon finom.

• sütőtök fagylalt mandulás tallérokkal
• fagylat:
• 20 dkg sült sütőtök (tisztítva)
• 2,5 dl víz
• 5 dkg nádcukor
• 1/2 ek vaníliás cukor
• 12,5 dkg tejszínes (Philadelphia) sajtkrém
• mandulás tallérok:
• 12-14 darab
• 10 dkg őrölt mandula
• 10 dkg finom szemű kristálycukor
• 1 tojásfehérje
• 1 tk őrölt mézeskalács fűszer (fahéj, szegfűszeg, gyömbér)
• néhány csepp narancs olaj vagy 1 kk reszelt narancshéj

A fagylalthoz a sült tököt a vízzel, cukorral, vaníliás cukorral, krémsajttal turmixgéppel simára turmixolom. A masszát hűtőszekrényben kihűtöm, majd fagylaltgépben kifagyasztom. (Ha kevésbé száraz húsú tököt használunk, lehet kevesebb vízzel és több sült tökkel készíteni a masszát.)

A tallérokhoz a hozzávalókat alaposan összegyúrom, majd a lágy masszából vizes kézzel diónyi gombócokat formázok, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek, egymástól legalább 5-6 centi távolságra, mert sütés közben kissé szét fognak terülni.

Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10-12 percig sütőm a tallérokat, amíg aranyszínűek nem lesznek. A sütőlapon hűtöm ki, melegen még lágy, de ha kihűlt, megszilárdul.

Jól záródó dobozban sokáig ropogós marad.

Címkék: apró, dió, édes, fagyi, krémsajt, mandula, sütőtök, zabpehely

Segítsüti: omlós kelt diós rudak étcsokoládéba mártva vaníliás almalekvárral

Az idén is Segítsüti, 27 blogger anyuka fogott össze, hogy süteményeket kínáljanak árverésre, a befolyó összeget pedig jótékony célokra fordítsák. Az összegyűlt licit ebben az évben egy gyermekhospice szervezet, a Szemem Fénye Alapítvány javára lesz felajánlva. Az idén két gyermek hospice házat támogatnak, a pécsi Dóri-házat és a törökbálinti Tabitha-házat, ahol gyógyíthatalan beteg gyermekeknek és családjaiknak segítenek feldolgozni és megkönnyíteni a küzdelemet. A sütikért összegyűlt pénzből az egézségügyi ellátáshoz szükséges műszereket és az ott élő családok mindennapjait megkönnyítő eszközöket, berendezési tárgykat kapnak majd a házakban élők, amit a Segítsüti oldalán nyomon követhetenek majd az érdeklődők.

A licit a Segítsüti oldalán zajlik, ahol mind a 27 sütemény árverésre kerül.

Én az idén egy finom, omlós diós kelt rúddal készültem, aminek a végét csokoládéba és jégcukorba forgattam, mellé pedig egy vaníliás almalekvár készült. A sütemény átvétele személyesen Nyíregyházán, vagy postai úton lehetséges.

• 2 tepsi
• 20 dkg liszt (fele rétes (BFF-55), fele sima (BL-55)
• 10 dkg dió, finomra darálva
• 10 dkg tejföl
• 5 dkg nádcukor
• 5 dkg vaj
• 1 dkg friss élesztő
• 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
• 1 csipet só
• 10 dkg étcsokoládé (55%)
• jégcukor
• a lekvárhoz (250 ml):
• 50 dkg alma
• 10 dkg nádcukor
• 0,5 dl birspálinka
• 1 ek vaníliakivonat

A liszteket elmorzsoljuk az élesztővel, hozzáadjuk a diót, cukrot, sót, fahéjat, tejfölt, olvasztott és kézmelegre hűtött vajat, majd alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk rugalmas tapintatú tésztává. A kelesztőtálat letakarva két órán át meleg helyen hagyjuk kelni a tésztát.

Átgyúrjuk, majd ceruzányi vastag, nagyjából 5 centi hosszú rudakat sodrunk belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk. Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 13-15 percig sütjük, vagy amíg a rudak teteje kezd aranyszínt kapni.

A süteményt rácsra szedve hűtjük ki.

A csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk, majd a rudak egyik felét csokoládéba mártjuk, ezután rögtön megforgatjuk a jégcukorban, sütőpapírra szedjük. Akkor van kész, ha a csokoládé megszilárdul.

A lekvárhoz az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, feldaraboljuk. A pálinkával, cukorral és vaníliakivonattal együtt egy szélesebb edényben gyakran megkavarva sűrű lekvárt főzünk belőle, kiforrázott üvegbe töltjük. (Mivel ez kis mennyiség, egy szélesebb edényben alig fél óra alatt elkészül)

Címkék: alma, apró, dió, édes, étcsoki, kelt tészta, üveges

Diómarcipánnal töltött kiflik és helyzetjelentés

Az elmúlt hetek legfőbb eseménye az volt, hogy az e-on jól kibabrált velünk, és másfél hét tervezett, napi 8 órás üzemszünet után jött egy több mint 24 órás nem tervezett leállás, ez idő alatt pedig nálunk nem volt áram, sem fűtés, sem semmi. A hideg elől való menekülés, illetve a kávéfőzés áram nélkül való kivitelezése nagyjából kitöltötte az egész napunkat.

Közben itt a karácsony, és nincs mit tenni, apróság van a háznál, aki odáig van a fényes, enyhén(?) giccses díszekért, neki kellett állni dekorálni, bepótolni a lemaradást, még akkor is, ha most az adventi időszak legelején én már fáradtabb vagyok, mint általában karácsony után. (cserébe viszont a mini egész nap rohangál körbe a lakásban és simogatja a díszeket és közben boldogan jajgat, szóval abszolút megérte az összes fáradtságot)

Aztán van még a főzősuli, ami szerencsére olyan népszerű lett, hogy most ott állunk: ki kell bérelni a debreceni vendéglátóipari suli konyháját, mert ennyi ember az én kicsi konyhámban nem férne el, több részletben sem. Szóval december közepén egy karácsonyi gasztroajándékos foglalkozással kezdünk, aztán januártól jön majd az “igazi” főzés is. Ott. De közben párhuzamosan van két kis csoport, aki meg nálam főz, illetve fog majd főzni januártól. Az első alkalmat itt már megtartottuk, a péksütiformázástól kezdve a babázásig elég színes volt a paletta, nagyszerű élmény volt, remélem nem csak nekünk. Üröm az örömben: egy azaz 1 db szabolcsi jelentkezett. Az összes többi jelentkező más megyéből való. Persze közben blogon kívüli forrásokból sikeresen tájékoztatva lettem arról, hogy az általános nézet szerint ami nem pörkölt és nincs benne vegeta, vagy legalább gyros fűszerkeverék, az fúj, és nehogy kitaláljak már olyan gusztustalanságot, hogy a sütőtökből mindenfélét lehet főzni a sült tökön kívül. Na így már mindent értek. Azért a keleti régiót érintő oldal terveit nem adtam fel, hisz egy megyével odébb viszont már számos érdeklődő akad, és mit szépítsem, újabban már én is szinte csak Debrecenben tudok komolyabb bevásárlásokat megejteni, mert az itteni boltok (még a nagyobb áruházak) kínálata is tökéletesen igazodni látszik a helyi igényekhez, és pl biocitrom az nincs, de biokrumpli az igen, és lehet kapni retekcsírát, de rukkolát és kakukkfüvet csak elvétve. Gyömbérért, koriandermagért lejárhatom a lábam, de a polcokon legalább tizenhatféle előre kikevert knorr borzalom éktelenkedik csicsás csomagban, borzasztó árakon még a legkisebb üzletekben is. Válság van? De milyen válság is ez pontosan?

Na ennyi. Azért a blog nem lesz elhanyagolva karácsonyig, legalábbis remélem, hisz a főzősuli anyagának fel kellene kerülnie még a foglalkozás előtt, hogy legyen honnan kinyomtatni az anyagot. Tehát most majd karácsonyi gasztroajándék dömping várható. Remélem nem baj.

Elsőnek egy jól tárolható, finom fűszeres aprósütemény, narancsos diómarcipánnal töltött kiflik szegfűborsos porcukorral megszórva. Akinek ez túl sok, az nyugodtan hagyja ki a szegfűborsot a porcukorból. (bár szerintem egyáltalán nem érdemes)

• 32 db
• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg simaliszt
• 20 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 tojássárgája
• 20 dkg diómarcipán
• 1 tk szegfűbors
• 1 tk cukor
• 2-3 ek porcukor

A liszteket gyorsan összegyúrjuk a cukorral, feldarabolt, hideg vajjal, tojássárgájával, majd a tésztát folpack fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük legalább félórára.

Négy gombócra osztjuk, majd enyhén lisztezett deszkán kör alakúra és 2 mm vastagra nyújtjuk ki. (közben a használatban nem lévő tésztát tegyük vissza a hűtőbe, ne melegedjen fel és a nyújtásnál, formázásnál gyorsan dolgozzunk lehetőleg, ne olvadjon meg a vaj a tésztában)  Derelyevágóval/késsel a kört 8 cikkelyre vágjuk, majd mindegyik cikkely szélére teszünk egy darabka marcipánt. Feltekerjük a kifliket, igazítunk a formájukon kézzel és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. (ha megolvadt volna közben a tészta, tegyük negyedórára-félórára sütés előtt hideg helyre, hűtőbe, télen teraszra)

Előmelegített sütőben 180°C, alsó-felső sütés mellett 13 perc alatt sült meg. (de érdemes figyelni, minden sütő más, a csücskök pedig könnyen megéghetnek)

Rácsra szedve hűtjük ki és még melegen rászitáljuk a mozsárban kevés cukorral porrá tört szegfűborssal elkevert porcukrot.

Címkék: apró, dió, édes

Kávés-mandulás tallérok

Ha egy üzlet beindul…

Minden bizonnyal ez a legrövidebb idő alatt legtöbbször ismételt sütemény, ami a konyhámból kikerült. Illetve még csak nem is feltétlenül az én konyhámból, mert sütöttem már a nagyszülőknél is amikor arra jártunk látogatóban.

Ez az a bizonyos recept, aminek az eredetije Latsiától származik, és nálam a múlt héten kezdte pályafutását mogyorós tallérokként. Aztán néhány tőlem nem igazán meglepő változtatást követően a mogyoró lecserélődött mandulára, és került bele némi (igazából elég sok) kávé is. Mert fő a változatosság.

• 2 tepsi
• 20 dkg őrölt mandula
• 6 dkg vaj
• 1 dl (= 7,5 dkg) nádcukor
• 1 tojás
• 1 adag darált kávé (7 gr) (ha kissé durvábbra darált szemcséjű, az a legjobb)
• 1 tk őrölt fahéj

A hozzávalókat jól összegyúrjuk, majd a tésztából kisebb diónyi gombócokat formázunk.

A gombócokat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük, egymástól nem túl messze, majd villával lelapítjuk.

180°C fokon (gázsütőben) 15 perc, amíg az alja elkezd aranyszínűvé válni. Villanysütőben pedig 170°C fokon 10 perc elég neki.

A kész tallérokat sütőpapírral együtt rácsra emelem, és ott hűtöm ki.

Címkék: apró, édes, kávé, mandula

Mogyorós tallérok

A receptet Latsiánál találtam néhány nappal ezelőtt, és nem is volt kérdés, hogy el fogom készíteni.

Valami, amiben ennyi mogyoró van, az csak finom lehet, de ez a tallér azért erősen meglepett. Mert még annál is jobb, mint amilyenre számítottam. Miután kihűl, egészen ropogós lesz, töményen mogyorós, és Latsia találóan fogalmazott, amikor azt írta, hogy olyan gyorsan fogy el, mint ahogy elkészül…

A mennyiségeket a húsz dekás mogyorós zacskóhoz szabtam, és tettem bele némi fahéjat is, mivel az nem árthat véleményem szerint, de egyebekben nem változtattam semmit, mert ez úgy jó, ahogy van. Ja, de igen, mégis. Nem tettem a tetejére egész mogyorót-mert nem találtam itthon (pedig tudom, hogy van. Férj sosem tenne olyat, hogy suttyomban megeszi. Ugye?), de ha valaki rendelkezik ilyesmivel, az nyomjon mindegyik tallér tetejébe egyet-egyet!

• 2 tepsihez
• 20 dkg finomra őrölt mogyoró
• 6 dkg vaj
• 1 dl cukor
• 1 nagy tojás
• 1 tk őrölt fahéj

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd 2 cm átmérőjű gombócokat formáztam belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem. Kicsit meg fog nőni, ne pakoljuk túl szorosan.

A gombócok tetejét villával lelapítottam, majd 180°C fokon (gázsütőben) 15 perc alatt kisütöttem. Ha az alja aranyszínű, akkor jó.

Papírostól rácsra emelve hűtöttem ki.

Címkék: apró, édes, mogyoró

Aszalt meggyes, csokis keksz

Vagyis a fekete-erdő keksz.

Csajos süti, ugyanis nálunk Férj úúútálja a meggyet és a csokit együtt. Ezért most a “bébiszitternek” (azaz Anyunak),  és magamnak sütöttem egy adaggal.

Elég finom lett, ezt abból gondolom, hogy Férj hazaérkezett, és azonnal eltüntetett belőle néhány darabbal, leküzdve heveny úúútálatát, és még azt is találta rá mondani, hogy ez nagyon finom. Na, ez aztán a dicséret!

Ropogós, csokis, meggyes, erről nem is kell többet beszélni.

Ha valaki meg unná a meggyet és csokit együtt, az tegyen bele egy teáskanálnyi őrölt csilit (én tettem a fele adagba), az garantáltan feldobja majd.

• 3 tepsi
• 30 dkg simaliszt
• 20 dkg vaj
• 13 dkg cukor
• 1 tojás
• 5 dkg aszalt meggy
• 5 dkg étcsoki (60% kakaótartalom felett)
• 1 ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
• 1 csipet (nem több!) sütőpor
• opcionális: 1 tk szárított, őrölt csili

A csokit és a meggyet késsel nagyjából felaprítom.

A lisztet elkeverem a kakaóval és a sütőporral, majd hozzáadom a vajat, cukrot, tojást, csokit és az aszalt meggyet.

Összegyúrom, majd egy nagyobb darab folpack fólia közepére egyengetem és hengert formálok belőle. Ráhajtom a fóliát, és addig hengergetem a rudat az asztalon, amíg egyenletes vastagságú és felületű, 5 cm átmérőjű hengert nem kapok.

Hűtőbe kerül 1-1,5 órára, amíg megdermed benne a vaj. Ezt követően éles késsel 3-4 mm szeleteket vágok belőle, és ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom.

180°C fokon (gázsütőben) nekem 15 perig sültek. Érdemes figyelni, a sütési idő függ a kekszek vastagságától és a sütőtől is.

A sütőpapírral együtt rácsra emeltem a kekszeket kihűlni.

Megjegyzés: 1.) Ami szerintem még illene hozzá, az egy kevés őrölt fahéj a tésztájába keverve.

2.) Nem szeretjük a túlságosan édes sütiket, így ez a keksz is csak visszafogottan édes. Ráadásul 85% kakaótartalmú csokit használtam hozzá, amivel nekünk nagyon ízlett, de el tudom képzelni, hogy másnak ennyi cukor kevés bele, így aki alapból édesszájúbb, az emelje meg a cukor mennyiségét 15 dkg-ra.

3.) A díszítéshez használt mascarpone nagyon jól illett a kekszhez, így akár kevés porcukorral kikevert mascarponeval keksz szendvicseket is készíthetünk belőle (és az már majdnem fekete-erdő torta…)

Címkék: apró, aszalt gyümölcs, édes, étcsoki, keksz

Pirított mogyorós halmocskák

Köszönet érte a hangyáknak.

Ugyanis megtámadták a kamrám, és így kénytelen voltam átnézni az összes ott rejlő tartalék élelmiszert. Voltak meglepetések. Mondjuk jó hír, hogy nem kell aggódnunk semmilyen természeti katasztrófa esetén, ha esetleg majd hetekig nem jutunk ki a házból, akkor sem halunk éhen.

Viszont felfedeztem számos csomagot, amin a szavatosságnál feltüntetett határidő vészesen közeledett. Így hát mostanában a sütés-főzés ihletadója nem holmi szakácskönyv, vagy friss áru lesz a zöldségesnél, hanem a hangyák által megkímélt nyersanyagok, amiknek viszont az idő vasfoga nem kegyelmez.

Az ilyen kényszer szülte receptek sajátsága nálunk, hogy vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul sikerülnek. (ilyenkor esznek borjúcombot vargányával a kutyák vacsorára…)

Ez szerencsére az előbbi lett!

2 tepsihez

20 dkg mogyoró, 4 tojás fehérje, 3 dkg liszt, 6 (8) dkg cukor, 2 púpos tk őrölt fahéj

A mogyorót lassú tűzön, vastag aljú serpenyőben  megpirítom. Akkor jó, ha  a héja rázogatás közben magától leválik róla. Ha kész, kihűtöm, és ledörzsölgetem róla nagyjából a héjat.

Ez a lépés kihagyható, ha eleve pirított, darált mogyorót használunk.

A darált mogyorót elkeverem a liszttel, fahéjjal, cukorral. Nekünk 6 dkg cukor elég volt bele, de aki édesebben szereti a sütiket, az használjon 8 dkg-ot, simán elbír annyit is.

A tojások fehérjét habbá verem, hozzákeverem a mogyorós keveréket. A masszát habzsákba töltöm. Akinek nincs ilyen, az két teáskanállal szaggassa a halmokat.

Sütőpapírral bélelt tepsibe 1,5 cm gömböket nyomok a habzsákkal, ez amúgy egy teáskanálnyi adag. Nem fognak megnőni, lehet sűrűn elhelyezni a halmocskákat.

Én most 170°C fokon sütöttem 20 percig, mert nem volt türelmem  többet várni így, estefele a sütire, de 150-160°C fokon 30-35 perc alatt roppanósabb lesz a végeredmény. Mindenesetre addig sül, amíg az alján aranyszínű gyűrű, a tetején meg hasonló színű kis sipka nem jelenik meg.

Remek tea- vagyis nálunk inkább kávésütemény!

Címkék: apró, édes, mogyoró

Kávés biscotti kétszer, azaz a mogyorós-kávés cantuccini és a mandulás-kávés shortbread…

Mindkét recept régóta az elkészítendők listáján szerepel nálam, de nem tudtam eldönteni, melyikkel kezdjem. Így hát ma megsütöttem mindkettőt. Mindenképpen érdekes tapasztalat volt, mivel még soha nem sütöttem cantuccinit. Szóval az első recept a kissé slendrián receptleírásokkal bíró Ízvarázs sorozat Aprósütemények részéből való. Amiben viszont a receptek első osztályúak. Így, ha nem ez lett volna az első, közel tökéletes lett volna a végeredmény… Most már tudom, hogy a húszcentis tésztarúd soha nem fog átsülni (vagy akkor kívül megég), de KÉT darab húszcentis rúddal nagyszerű a végeredmény. (egyébként a sütési idők is erre a változatra passzolnak inkább, már amennyire a recepteket szerző hölgy egyáltalán belemélyedt az ilyen apró részletekbe. A sütési hőfokokról csak jó közelítéssel ír, mondván minden sütő más. Azért nekem kicsit kevés az “legalacsonyabb hőfokon süssük”, mert az én sütőmben 160°C fok a legalacsonyabb, az apuékéban meg 80°C…) Szóval slendrián, ami az elkészítés módját illeti, és ez nem baj akkor, ha valaki rutinos a cantuccini készítés rejtelmeiben, de mint már említettem, én nem vagyok az. (szerencsére a többi recept keksz, linzer,brownies, szóval az már akadálymentes terep, és a receptek egyébként tényleg korrektek, precíz mennyiségekkel) Szóval ez volt az első. Isteni íz, az elrágásához szottyos mártogatnivaló nélkül vasfogak kellenek (Férjnek van. Ő nem szottyosít! ), tökéletes. Bár most ronda, mint a bűn, de majd legközelebb!

A második… Finom. De nem cantuccini. Sima keksz. Attól még nem cantuccini valami, hogy kétszer sül! (szerintem) De finom! (persze, mert kávé van benne, és egész sokat megettem már, mire e sorokat írom, szóval picit lehet, túl vagyok pörögve, nem mintha amúgy nem lelkesednék mindenért határtalanul, amiben kávé van) Több helyen találkoztam a recepttel angol nyelvű (USA és Kanada) gasztroblogokon, és nem lepett meg nagyon a végeredmény, tudniillik hogy keksz, bár azért végig reménykedtem, mert a tészta biztatóan kőkemény állagú volt, de nem, mégsem, de nem baj. Sőt, az “igazi” darált kávé használata instant helyett sokkal jobban bevált a tésztában, szóval legközelebb az egyes számút is így készítem majd.

Már megint sok a szöveg, inkább írom a recepteket

• 1. számú: mogyorós-kávés cantuccini
• 2 tepsihez
• 110 gr porcukor,
• 110 gr simaliszt,
• 150 gr mogyoró,
• 1 tojás,
• 1 ek instant kávé,
• 1 tk sütőpor,
• 1 tk vaníliás cukor (=1/3 rúd vanília)

A mogyorót megpirítom, kicsit ledörzsölöm a héját, és blenderben durvára őrölöm (vagy késsel durvára vágom). A tojást a cukorral habverővel fehéredésig keverem, hozzáadom az 1 ek forró vízben feloldott kávét, vaníliát is. Ezután a habverőt el is lehet tenni, annyira kemény lesz a tészta. Szóval hozzáadom a többi hozzávalót is, és alaposan összegyúrom. Két részre osztom a tésztát, és 4 cm széles, kb 20 cm hosszú rudakat formázok belőle. Ezután sütőrácsra (nekem sincs. Tortarácsot használok helyette) sütőpapírt teszek, erre fektetem a rudakat. 180°C fok, legalább 30 perc.

Miután kivettem a sütőből, 10 percig pihentetem, majd egy éles, vagy inkább csak recés késsel fél cm szeleteket próbálok vágni belőle (a könyv elektromos kést ír, azzal könnyebb, de nekem ilyen nincs). Vissza sütőpapírral bélelt tepsibe, és 160°C fokon 30 perc. (vagy amíg ropogós nem lesz. A színe már nem nagyon fog változni, csak az állaga)

Sütőből kivéve lehetőleg rácson hűtöm ki. A könyv szerint olvasztott étcsokoládéval be kellett volna vonni az egyik oldalát, de én ezt némiképpen feleslegesnek ítéltem meg, mert akkor nem annyira guszta (?) kávéba tunkolva… Jól záródó dobozban állítólag 1 hónapig eláll. Nem tudom, nálunk mostanra már elfogyott.

A képek természetesen a tesztalanyról készültek, amely ronda, de finom. A leírás meg tartalmazza a változtatásokat, amiket a második számú versenyzőnél ki is próbáltam.

• 2. számú: mandulás-kávés shortbread
• 2 tepsihez
• 2 csésze liszt,
• 3/4 csésze cukor,
• 1/2 csésze pirított, durvára vágott mandula,
• 1/4 csésze őrölt mandula,
• 1/4 csésze olvasztott vaj,
• 1 tojás,
• 2 tk sütőpor,
• 2 ek őrölt kávé,
• 2 ek forró víz,
• 1 tk vaníliás cukor (= 1/3 rúd vanília)

A tojást a cukorral fehéredésig keverem habverővel. Megy hozzá a forróvízzel előzetesen kikevert kávé, a vanília, és az olvasztott vaj. Ezután ismét eltehetem a habverőt. A többi hozzávalóval kemény tésztát gyúrok belőle, majd két 4 cm rudat formázok belőle, amely kb 20 cm hosszú. Sütőpapírral borított sütőrácson 180°C fokon 30 perc. Ezután hasonlóan járok el, mint fent, azaz pihentetés, szeletelés, ismét sütés, 160°C fokon ennek is elég volt nálam 30 perc.

Ez is finom volt, de a tésztája inkább egy zsírszegény omlós tésztából készített kekszre emlékeztet, amit kicsit túlsütöttek.

Most kimentem a konyhába, és megkóstoltam (még)egyet, hogy ellenőrizzem. Azért ez is finom. (a biztonság kedvéért félóránként tesztelem)

Ettem még kettőt. Nagyon finom!

Megjegyzés: Ez nem az a roppanós-omlós kekszféleség, ami kis országunkban igen népszerű, hanem kifejezetten harapós, száraz, és nem túl édes kétszersült, tea és kávé mellé. Szóval ha valaki ezt szeretné sütni a gyerekeknek, ne tegye! Már csak a kávé miatt sem…

Címkék: apró, édes, kávé, keksz, mandula, mogyoró

Mandulaforgácsba “panírozott” keksz aszalt földieperrel

Ez a recept már jó ideje várakozik arra, hogy elkészüljön. A kezdeti nehézségek, ti. mivel lehet helyettesíteni a citromkakukkfüvet, a hétvége után megoldódni látszottak: Férj kijelentette, hogy kakukkfű sütibe nem való, bors meg bazsalikom sem, a levendula az egy molyirtó, kamillát legfeljebb gargalizálásra, a vágott virágnak meg vázában a helye! (mondjuk ez utóbbiban kivételesen egyetértünk. Nekem sem fordulna meg soha a fejemben, hogy az anyák napi orgona csokrom desszertként prezentáljam az ünnepi ebéd végén :) )

Szóval citromkakukkfű sztornó, de akkor meg minek betartani a recept további utasításait. És lőn. Random módon kiválogattam, amit megtartani gondoltam, a többit lecseréltem/elhagytam. A végeredmény: egy tökéletesen ropogós teasütemény, aminek egyetlen hibája van: a szárított  eper.

A szárított epernek ugyanis csak nyomokban, jelzetten van eper íze, inkább csak viricsédes-csupamag, gumicukor állagú érdekesség. Na persze, az eredeti receptben ez is házilag készült, ami feltehetően lényegesen finomabb az ipari változatnál, de ennyire elhivatott azért én nem vagyok.

Szóval elkészítem e legközelebb is? Igen! Szárított eperrel? Soha!

Viszont aszalt cseresznyével, vagy meggyel határozottan kellemes lehet…

32 darab/ 2 tepsi

150 gr aszalt eper, 113 gr olvasztott vaj, 100 gr cukor, 188 gr rétesliszt, 2 ek citromlé, 1 citrom reszelt héja, 2 ek tejszín, csipet só, csipet sütőpor

100 gr mandula forgács

Az epret megmostam, 3 mm darabokra vagdostam. A tészta hozzávalóival összegyúrtam, és 2 cm átmérőjű golyókat formáltam belőle. Ezeket ellapítottam, és mindkét oldalukat a mandulaforgácsba paníroztam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. 180°C fok, 17 perc.

Megjegyzés: a mandulaforgácsos eljárást nagyon sok angol nyelvű gasztroblogon láttam, gyakorlatilag mindenféle, lágyabb tésztájú cookieshoz használható (így megtapad a mandula). Tényleg nagyon finom a  ropogósra sült mandula bunda a kekszeken.

Címkék: apró, édes, eper, keksz, mandula