Ez lesz a karácsonyi reggeli, ami a fiúk szerint az ünnep (és egyéb napok) legfontosabb része. Habos kakaóval. Tényleg olyan, mint az ünnep, legalábbis nekem, a stollen illata, amely betölti a lakást, jó lesz ezután díszíteni a fát.
Az expressz gasztroajándék pedig amiről szó volt, az két fűszersó. Persze ez így snasszul hangzik, de egyáltalán nem az, mert egyfelől csinos darálókba töltve nagyon szép és mutatós ajándékok, másfelől meg ez most két klasszikus és igen jól sikerült összeállítás, amivel életünk párját is visszazavarhatjuk a konyhába, mert ezekkel még ő is tud húst sütni különösebb bonyodalmak nélkül. A fűszersókat ugyanis most a pár perc alatt kisüthető, különösebb macerát nem igénylő hússzeletekhez készítettem, amit legtöbbször steaknek szoktak titulálni, és ami egyébként nálunk párolt zöldséggel igen kedvelt vacsorának számít. Tehát semmi pác, csak néhány szép szelet hús, meg ez a só, és Férj vacsorát készít. Tadaaam. Legalábbis ez a terv, mert ezek neki készültek elsősorban.
Az első sertéshez, halakhoz és csirkéhez is kiválóan illik, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű tengeri sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított kakukkfűvel, 1 evőkanálnyi szemes fehérborssal és fél evőkanálnyi szárított, reszelt citromhéjjal. A másodikat kacsához és borjúhoz szántam, ehhez 3 evőkanálnyi durva szemű sót kevertem össze 1 evőkanálnyi szárított rozmaringgal, fél evőkanálnyi apró, egész szárított csilipaprikával és fél evőkanálnyi szárított reszelt narancshéjjal.
Most pedig a palacsinta receptje és én pedig elvonulok téli szünetre, így minden kedves olvasómnak ezúton kívánok boldog, békés karácsonyt és boldog új évet!
A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és langyosra melegítem. Feloldom benne az élesztőt, majd hozzáadom a tojásokat, lisztet, cukrot (házi vaníliás elfogyott, így 1 ek nádcukrot+ 1 cm vaníliarúd kikapirgált belsejét használtam, szóval így is lehet), narancskivonatot és habverővel csomómentesre keverem.
Félreteszem, amíg a tésztában buborékok nem jelennek meg és az egész tömege szemmel láthatóan megnő. Ezután átkeverem és hozzáadom az apróra kockázott marcipánt és aszalt gyümölcsöket is.
Vastag aljú teflon serpenyőben kis merőkanálnyi adagokban sütöm ki, nagyjából 10 cm átmérőjű, duci palacsinták formájában, további zsiradék hozzáadása nélkül. (ha nem teflon a serpenyő, szükség lehet némi zsiradékra hozzá)
3 dl tejfölt kikevertem 2 evőkanálnyi cukorral és egy mokkáskanálnyi keserű mandula kivonattal és ezt adtam mellé a teszt reggelin, meg felfőzött és felére beforralt (azaz reményeim szerint alkoholmentesített) rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, vörösáfonyát, mazsolát. Meg persze habos kakaót.
Megjegyzés: Előző este is elő lehet készíteni és hűtőben pihentetni a tésztát. Reggel belekeverjük a darabolt marcipánt és aszalt gyümölcsöket, a meleg konyhában pedig fél-háromnegyed óra alatt magához tér a tészta.
Jó, igen, tudom, mostanában mindenki szebbnél szebb bonbon csodákkal árasztja el a blogokat, és ez megint már csak egy vicces csoki, de nem tudok mit tenni, én ezekkel egyszerűen szerelembe estem. Meg ha úgy nézzük, ezt még a legkétbalkezesebb kezdők is el tudják készíteni (és abba most ne menjünk bele, hogy melyik kezdő tart otthon matchat meg narancsvirágvizet). Egyébként a szín után mentem, de az íz sem lett rosszabb mint a látvány (félreértések elkerülése végett szerintem ugyanis ezek szépek), szóval nagyon finom lett mindkettő, én meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy ilyen koncentrációban túl töménynek hatnak majd a ízesítők. De nem. Meg persze egyszerre csak egy levélkét eszünk meg, az úgy nem sok semmiből, sem sáfrányból, sem csokiból, sem matchaból. (ugye?)
Na a hosszúra nyúlt bevezető oka az, hogy a matchas után kinyalakodtam az olvasztásra használt edényt, így némileg aktív vagyok. (nagyon fontos: ha éjszaka állunk neki bonbont gyártani, mert mondjuk nem tudunk aludni, akkor ne együnk fel minden morzsányi zöld teás hulladékot, mert nem is fogunk tudni a továbbiakban sem, és az éjszaka közepén kínunkba bő lére eresztett bevezetőket írunk majd a gasztroblogunkba alvás helyett)
Egyébként ez még mindig az Aldis szilikonos pralinéforma (a GasztroShopos egyelőre még idegenben), de ismét csak azt tudom mondani, a bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó ide is megfelel.
Az adag erősen teszt, vagyis csak mutatóba készült néhány, így első körben, de nyugodtan fel lehet szorozni a megfelelő darabszámra.
A csokit apróra töröm, majd hozzáadom a matchat és megolvasztom, óvatosan vízgőz/ kis láng felett. Kevergetni nem kell, mert összeugrik és túlságosan felhevíteni sem szabad, mert szintén összeugrik. Ahogy kenhető, már veszem is le a tűzről, simára keverem és a bonbonformába adagolom, egy spatulával a tetejét elsimítom, leszedem a szélekről a felesleget. A formát érdemes néhányszor az asztalhoz ütögetni, hogy eltávolítsuk a légbuborékokat.
Ha teljesen kihűlt, kiszedem a formából.
A narancsvirág- és rózsavizet felforralom a sáfránnyal együtt (ezt én úgy csináltam, hogy egy evőkanálba öntöttem össze és a láng felé tartottam), addig amíg kb 1 mokkáskanálnyi folyadék marad csak. Ha hosszabb szálas a sáfrány, ezeket szét lehet előtte vagdosni/tépdesni.
Az apróra tördelt csokihoz adom a sáfrányos folyadékot, majd vízgőz/ kis láng felett kavargatás nélkül megolvasztom. Ha már kenhető, lehúzom a tűzről, simára keverem, majd a formákba adagolom. Ez nem lesz olyan sima, mint a matchas, a vizes komponens miatt kicsit túróssá válik, de dermedés után ez is szép lesz. Itt is ügyelni kell a túlmelegítés elkerülésére, még ha nehezebb is észrevenni az eltérő állag miatt. Mivel ez nem annyira folyós lesz, inkább kenőcsös, ezért az adagolásnál kiskanállal alaposan belenyomkodom a formákba a csokit, a széleket, tetejét padig a végén spatulával kiigazítom.
Kihűtöm majd kiszedem a formából.
Milyen nagyon egyszerű, és a gyerekek mégis mennyire tudnak örülni neki. (ez le van tesztelve, nem állítok valótlanságot.)
Nagyon egyszerűen elkészülnek, nagyon szép és finom ajándékok, és még kézügyességet sem igénylenek igazából. Kell hozzá persze szilikonos forma, ez lehet pralinéhez való, amit például a Gasztroshoptól is meg lehet rendelni, de lehet egy bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó is. Nekem ezek az Aldiból származó pralinékészítő formával készültek, mert a gyerek a dínókat szereti (ebben azért nagyrészt közrejátszik az is, hogy a dínó (ejtsd [gyünno]) ki tudja mondani).
Az ízesítés nálam mogyorógrillázs a fehér csokis részhez és menta az étcsokishoz. De ezt lehet variálni, a fehér csokihoz mehet kókusz, citromhéj, kamilla, bazsalikom, az étcsokihoz zsálya, méz, csili, a variációk száma végtelen. És persze ha felnőtteknek készül (tapasztalatim alapján azok is lelkesen fogyasztják), lehet normális formája is, nemcsak őshüllő. Sőt, megkockáztatom, még a pálcikát is el lehet hagyni belőle…
*A grillázshoz 2 ek cukorból karamellt készítek, majd hozzáadok 2 ek egész mogyorót, és kavargatom, amíg a karamell mindenhol bevonja a mogyorókat. Szilikonos sütőlapra öntöm, ha kihűlt, mozsárban vagy késes aprítóban porrá zúzom. Nem túl finomra, úgy jobb szerintem, ha kissé darabos. Ekkora mennyiségből úgy 5 evőkanálnyi grillázs lesz.
A fehér csokit összetöröm és vízgőz felett/kis lángon, óvatosan megolvasztom. Amikor már kenhető, azonnal lehúzom a tűzről. (kevergetni nem kell, mert összeugrik)
A szilikonos forma mélyedéseiben szétosztom a grillázst, majd erre kerül a fehér csoki, egyenletesen elosztva.
Az étcsokit széttördelem, és megolvasztom vízgőz felett/kis lángon, óvatosan, kavargatva. Ahogy kenhetővé válik, azonnal lehúzom a tűzről és belekeverem a mozsárba a cukorral porrá őrölt mentát.
A fehér csokisra rétegezem a formában. A tetejét elegyengetem, a félrecsöppent maradékot spatulával lehúzom a forma tetejéről.
Minden dínó hasába egy-egy pálcikát szúrok, majd hűtőben megdermesztem.
Ha kihűlt, kifordítom és egyenként celofánba csomagolom.
Hűtés nélkül is eltartható hetekig, akár a csoki.
Néhány összeillő párosítás:
-citromos fehér csoki-csilis vagy zsályás étcsoki
-bazsalikomos fehér csoki- narancsos étcsoki
-kamillás fehér csoki- mézes étcsoki
-kókuszos fehér csoki- szegfűborsos étcsoki
Megjegyzés: Kisebb gyerekeknek 50% kakaótartalmú csokinál magasabb kakaótartalmút ne nagyon használjunk, nem biztos, hogy értékelni fogják.
Amik a végére maradtak, és amik tényleg elkészülnek percek alatt.
Szeretném azt hinni, hogy nem csak én futok ki folyamatosan az időből, de ez sem változtat azon a tényen, hogy én pedig kifutok belőle rendszeresen. De ezek még így, a finisben is belefértek. A fehér csokis cirka 5 perc alatt készült el, a karamelláshoz és a tojáslikőrhöz viszont kellett vagy tizenöt-tizenöt perc is. A tesztelés is megvolt tegnap, Férj szerint kiváló eredménnyel vizsgáztak.
A hozzávalók nem túl egzotikusak, így azt gondolom, a karácsonyra jól teletömködött hűtőszekrényekben és kamrákban különösebb előkészületek nélkül is fellelhetőek, vagyis nem kell még csak előre bevásárolni sem hozzá. Legalábbis nálam nem.
A csomagoláshoz én szerettem volna még hetekkel korábban csinos kis metszett üveg likőrös üvegeket beszerezni régiségboltokból, de a karácsony előtt horribilisre srófolt árak miatt ettől eltekintettem. Viszont nagyon csinos, bár kevésbé míves kis üvegeket lehet kapni drogériákban, kreatív hobbi boltokban is. De én most például csak egyszerű kis csatos üvegekbe töltöttem.
Ha nem ajándékba készül el végül, hanem házi használatra, én azt is megérteném…
A tejszínt a félbevágott vaníliarúddal együtt felforralom. Lehúzom a tűzről és hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit és a porcukrot. Addig kevergetem, amíg a csoki teljesen elolvad. Ha nehezen olvadna a csoki, óvatosan még lehet kicsit melegíteni a keveréket.
Ha már alig langyos, hozzáadom a rumot, majd üvegekbe töltöm. Én nem szoktam kihalászni belőle a vaníliarudat, egyrészt szerintem dekoratív, másrészt így intenzívebb lesz az íze.
Hűtőben tárolom.
Négy erős presszókávét főzök, ez 2 dl. Fontos a jó kávé, ha a kávé nem elég jó benne, a likőr sem lesz annyira finom.
A cukorból vastag aljú, lehetőleg teflon serpenyőben aranyszínű, nem túl sötét karamellt készítek. Ha valaki úgy biztonságosabbnak érzi a karamell készítését, 1-2 evőkanálnyi vizet adhat a cukorhoz az elején. Kevergetni én nem szoktam, csak rázogatni.
Ha a karamell készen van, felöntöm a kávéval és a tejszínnel, majd közepes láng fölött addig melegítem és kavargatom, amíg az összes karamell feloldódik.
Ha a tejszínes keverék alig langyos, hozzákeverem a rumot és üvegekbe töltöm.
Hűtőben tárolom.
A tojások sárgáját a tejszínnel és a félbevágott vaníliarúddal együtt alaposan kikeverem, majd vízgőz/kis láng fölött, habverővel való folyamatos verés-kevergetés mellett sűrűre főzöm.
Miután besűrűsödött, lehúzom a tűzről, de még egy pár percig kavargatom, hiszen ekkor még tovább fő. Közben hozzáadom a cukrot is.
Ha már alig langyos, hozzáadom a semleges ízű, de jó minőségű alkoholt, mely lehet vodka vagy egy semleges ízű fehér rum is.
Üvegekbe töltöm. A vaníliát itt is benne szoktam hagyni, de akár ki is lehet dobni belőle.
Hűtőben tárolom.
Két nap telt el elkeseredett, de végül eredménytelen szánkóvadászattal, viszont legalább a karácsonyi ajándékok beszerzésén túl vagyunk. A maradék, házilag készülő finomságok részben még hátravannak, de a közös havas program elmaradásával tenger időt spóroltam magamnak, igaz a legkevésbé sem örülök neki.
Tehát én nekiestem a maradék trüffeleknek és a likőröknek, Férj meg közben kisdeddel az ablakból szemléli a hava(s állatoka)t. Viszont holnapra ígértek már szánkót több helyen, meg ugye a coca is holnap lényegül át kolbásszá az én segédletemmel, szóval igyekeznem kell.
Nem is írok többet, csak még a recepteket.
Még annyit, hogy a zsályás-mézes lett a legfinomabb (nekem. Férjnek a csilis-aszalt sárgabarackos), amihez pedig az inspirációt Olzka zsályás-csokis keksze szolgáltatta.
A zsályát a cukorral mozsárban finom porrá őrölöm.
Az apróra tördelt csokit a vajjal, a tejszínnel és a zsályás porral összemelegítem, lehetőleg vízgőz fölött, vagy egy vastag aljú, teflon edényben kis lángon. Óvatosan, csak addig kell melegíteni, amíg a csoki megpuhul, ez 30°C fok körül már megvan, ezután le kell venni a gőzről/tűzről, és addig kevergetni, amíg az egész egynemű, folyós lesz.
Végül hozzáadom a mézet és kihűtöm a masszát. Hűtőben, teraszon, kinek hol egyszerűbb. A macska elvileg nem szereti, szóval a terasz is biztonságos.
A megdermedt masszából púpos teáskanálnyi adagokat vájok ki, majd 2-3 cm átmérőjű golyókat formázok.
A mozsárban a cukorral porrá őrölöm a maradék zsályát, ezzel elkeverem a kakaót és ebbe hempergetem a golyókat. A golyókat mignon papírba vagy Toffifees műanyag tartóba is lehet tenni, így könnyebb “formában tartani” a golyókat, amíg vissza nem dermednek.
Hűtőben tárolom.
Az apróra tördelt csokit a tejszínnel és a vajjal vízgőz fölött/kis lángon összemelegítem, mint fent leírtam.
Az aszalt sárgabarackot késsel apró kockákra vágom, majd a csilivel együtt a csokis masszához keverem.
Hűtés-gyurmázás-kakaóba hempergetés, mint a zsályás-mézes változatnál.
Hűtőben tárolom.
Számomra a karácsonyban az egyik legvonzóbb dolog (a mini stollenen kívül), az ilyenkor számos helyen igen jó minőségben beszerezhető spekulatius keksz. Én nagyon szeretem és szerintem most tényleg könnyen beszerezhető, de ha valaki nem szereti/nem tudja beszerezni, helyettesítse amarettivel, babapiskótával, vagy a kedvenc kekszével.
Az apróra tördelt csokit a tejszínnel és a vajjal vízgőz/ kis láng fölött összemelegítem, mint fent leírtam.
A Spekulatius kekszet finom porrá zúzom egy vastag zacskóba töltve, sodrófával csapkodva vagy késes robotgép segítségével. Ebből 7,5 dkg-ot a mézzel együtt a csokis masszához keverek, majd a masszát kihűtöm.
Miután megdermedt, gombócokat formázok belőle, mint fent, de ezúttal nem kakaóba, hanem a Spekulatius keksz morzsájába hempergetem.
Hűtőben tárolom.
Megjegyzés: Szerintem nem érdemes magasabb kakaótartalmú csokiból készíteni, mert túlságosan keserű lesz a trüffel. Az is igaz, hogy én újabban nem annyira szeretem az étcsokit, szóval ízlés kérdése ez is. Mindenesetre ha ennél magasabb kakaótartalmú csokit választunk, akkor érdemes megkóstolni a masszát és porcukorral igazítani az ízén, ha szükséges. (én majdnem ezekbe is tettem extra cukrot, de aztán eszembe jutott, hogy ajándékba lesz, és nem nekem… )
Ami még komolyan felmerül, mint lehetőség, hogy legközelebb, ha házi használatra készülnek a bogyók, a csoki 1/3 részét tejcsokira cserélem…
Éjfél után azért még beindult a bonbongyár, de idő hiányában csak trüffeleket készítettem. A fehér csokisok most letudva, holnap talán az étcsokisok is meglesznek. Aztán ha a karácsonymanó úgy rendezi, lesz még érkezésem a kicsit időigényesebb bonbonokra, szaloncukrokra is. Majd. A jövőhéten, talán.
Az ízesítések, hát, a tiramisus változaton kívül nem annyira hagyományosak, de a bazsalikomos fehér csoki trüffel átütő sikere óta felbátorodtam. De milyen jól tettem! Megint a hendikeppel induló lett a győztes: a kamillás, mézes változathoz nem sok reményt fűztem, de az lett a legjobb. A fehér csoki a menta és a málna mellé is kiváló választás, nem ez az első (és nem is az utolsó) alakalom, hogy ebben a kombinációban szerepelnek nálam egy édességben. A matcha és a joghurt szintén jól illenek egymáshoz, ezt a párosítást még a Carpe Diem teázó tulajdonosa javasolta nekem az első adag matcha beszerzésekor, és az ízeket a fehér csoki itt is szépen lekerekítette. A tiramisut meg nem ragoznám, azt úgyis mindenki ismeri.
A trüffel készítésében az a legszebb (azon a részen kívül, amikor megeszem), hogy egészen kevés munka árán is ámulatba tudjuk ejteni a családunkat, barátainkat. A fehér csoki felolvasztása ugyan kis gyakorlatot igényel, de vízgőz felett végezve ez is viszonylag biztonságosan megy, szóval kezdő konyhatündérek is bátran nekiláthatnak.
A hempergetés után a megformázott trüffelek “formában tartásában”, amíg ismét teljesen meg nem szilárdulnak a hűtőben, remek szolgálatot tehet néhány Toffifees dobozból származó műanyag tartó, én erre tegnap jöttem rá és ez volt számomra a hét felfedezése. Már ha valakinél akad ilyesmi. Nálam sajnos halmokban áll…
A hempergetéshez használt porcukrot vagy kakaót szitáljuk át feltétlenül, különben kis csomók lesznek a trüffelek felszínén és ez nem túl szép látvány.
Az elkészítéshez az ALDI 20 dkg-os kiszerelésű, Choceur elnevezésű csokiját használtam.
Most ennyi okosság jutott az eszembe. Jönnek a receptek.
A tejszínt a mozsárban nagyjából eldörzsölt kamillával összemelegítem, de nem forralom fel, hozzáadom a mézet, majd 15 percig állni hagyom.
Leszűröm és hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit. Vízgőz fölött összemelegítem, csak annyira, hogy a csoki megpuhuljon és alaposan el tudjam keverni a tejszínnel. Ez 30°C fok körül már megvan, szóval nem kell túlságosan felmelegíteni. Én persze nem vízgőz fölött csinálom, mert türelmetlen vagyok, hanem egy vastag aljú, teflon edényben nagyon kis láng fölött. De a vízgőz biztonságosabb, mert a fehér csoki hamar darabossá válik.
A keveréket a hűtőbe teszem, amíg megdermed. Ez kb másfél óra, de egy éjszaka még jobb. Ha már jól formázható, 2 cm átmérőjű golyókat gyúrok belőle, és porcukorban meghempergetem.
A kész trüffeleket hűtőben tárolom.
A málnát a cukorral és a mentával felfőzöm, majd miután jól besűrűsödött, szűrőn áttöröm.
A csokit apróra tördelem a vajjal vízgőz/kis láng fölött összeolvasztom, mint fentebb már leírtam.
A málnapüréből 5 dkg-ot a fehér csokis keverékhez adok, alaposan elkeverem, majd mehet a hűtőbe dermedni ez is.
Miután jól formázhatóra hűlt, 2 cm golyókat gyurmázok belőle és porcukorba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
Az apróra tördelt fehér csokit a matchaval együtt megolvasztom.
Hozzákeverem a joghurtot is és mehet a hűtőbe dermedni ez is.
Ha formázhatóra hűl, 2 cm gombócokat gyurmázok belőle, majd porcukorba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
A babapiskótát finom porrá morzsolom, én csak kézzel szoktam, ez nem igényel különösebb eszközös felszereltséget. A kávét mozsárban szintén finom porrá őrölöm, majd a piskóta morzsájához keverem. Meglocsolom a rummal és összekeverem.
Az apróra tördelt fehér csokit a mascarponeval megolvasztom, majd hozzákeverem a babapiskóta morzsát.
Megy a hűtőbe dermedni ez is.
Ha kihűlt, 2 cm gombócokat formázok belőle és kakaóporba hempergetem.
Hűtőben tárolom.
Végül valami alkohol nélkül, de a biztonság kedvéért sok csokival ChefViki karácsonyi VKF! kiírására.
A trüffel és a bonbon ízesítése eredetileg a Pralinék és bonbonok könyvből származik, azonban az eredeti receptek megvalósítása ismét akadályokba ütközött volna a csokoládéból készült bonbonhüvelyek hiányában. A házi bonbonhüvely gyártástól ismét eltekintettem és lényegesen gyorsabb megoldásokat választottam, a bazsalikomos fehér csokiból így trüffel lett, a fügés változat pedig az aszalt szilvás gombócokhoz hasonlóan készült el.
A bazsalikomos fehér csokoládé gondolata egyébként ne borzasszon el senkit, igazából ez lett a legfinomabb mind közül (pedig a többi sem lett kutya!). Ez igazából csak annyira meglepő kombináció, mint például a fahéj használata húsokhoz, ezen pedig szerintem már a legtöbben túl vagyunk egy-két mexikói vacsora után.
Az ízesített csokoládék pedig a legegyszerűbb és legfinomabb gasztroajándékok közé tartoznak, pár perces munkával elkészülnek a táblás csokik, ha nem szaggatjuk őket formára, hanem csak szilikonos kenyérformába öntve hűtjük ki. Az ízesítésnél pedig végre megvalósíthatjuk minden elképzelésünket és nem kell az édességeket gyártó cégek unalmas ízlésére hagyatkoznunk. A citrom-mák-fehér csoki kombináció például Férj nagy kedvence, a meggy-csili-étcsoki pedig az enyém.
A trüffel kivételével mind hetekkel előre elkészíthető és hűtést nem igényel.
A képen a lejjebb következő felsorolás sorrendjében láthatók a csokik balról jobbra haladva.
Mákos, citromos fehér csokoládé karácsonyfák
20 dkg fehér csokoládé, 2 ek mák, 2 ek citromlé, 1 kk szárított citromhéj, 1 kk cukor
A mákot száraz serpenyőben kicsit megpirítom.
A szárított citromhéjat mozsárban porrá őrölöm a cukorral, majd a citromlével együtt beforralom, amíg a citromlé nedvességtartalma majdnem teljesen elpárolog.
A citromos keverékhez adom az apróra tördelt fehér csokit és vízgőz fölött addig melegítem, amíg a csoki éppen csak megpuhul.
Ha nem szeretnénk vízgőz felett készíteni, akkor célszerű egy kicsi, vastag aljú teflon öntvény serpenyőt használni és a legkisebb láng fölött dolgozni. De nagyon ügyeljünk, hogy ne melegítsük túl, mert a fehér csoki könnyen darabossá válik! 30°C fok környékén már megolvad, ennél tovább melegíteni nem kell!
A puha, folyós csokihoz adom a mákot, a masszát simára keverem és 20 cm hosszú szilikonos kenyérformába öntöm.
Ha kicsit már megdermedt, de még nem hűlt ki teljesen karácsonyfa alakú kiszúróval kiszaggatom.
Az ilyenkor keletkező törmeléket késes aprítóban ledarálva később kiválóan felhasználhatjuk krémek, joghurtok ízesítésére.
Megjegyzés: Ha túlhevítjük, és a fehér csoki mégis darabossá válna, 2-3 teáskanálnyi vízzel újra kell melegíteni, amíg a csoki éppen folyóssá válik, majd habverővel erőteljesen kikeverni, amíg a két fázis ( a folyékony, olajos és a fehér, darabos) újra egynemű nem lesz.
Csilis, meggyes étcsoki
10 dkg étcsokoládé (60%), 4 dkg puha aszalt meggy, 1/2 kk őrölt csili
+ étcsokoládé a bevonáshoz (elhagyható)
A meggyet késes aprítóban ledarálom. (ha nem elég puha, akkor előtte be kell áztatni meleg vízbe/meggylébe/rumba, majd lecsepegtetni és alaposan leszárítani)
A csokit vízgőz felett/vastag aljú teflon edényben nagyon kis lángon megolvasztom, épp csak addig, amíg megpuhul, majd elkeverem a darált meggyel és a csilivel.
Szilikonos kenyérformába öntöm, majd ha már megdermedt, de még nem hűlt ki teljesen, sütemény kiszúróval kiszaggatom.
Mivel a meggy miatt kissé egyenetlen lett a felülete, én megmártottam a tetejét még olvasztott csokiban, de ez elhagyható, legfeljebb akkor rusztikusabban fog kinézni.
Bazsalikomos fehér csokoládé trüffel
20 dkg fehér csoki, 1 ek szárított bazsalikom, 1 kk cukor, 5 dkg tejszín
porcukor a hempergetéshez
A bazsalikomot a cukorral mozsárban finom porrá őrölöm, majd a tejszínnel felforralom. Ha egyet forrt, félreteszem 5 percre pihenni, ezalatt kissé be is sűrűsödik.
Hozzáadom az apróra tördelt fehér csokit és vízgőz felett/teflon edényben kis lángon összeolvasztom. Ezt se melegítsük túl!
A kész masszát hűtőben kihűtöm, majd kézzel 2 cm gombócokat formázok belőle és porcukorban meghempergetem.
Hűtőben kell tárolni, az elkészítés után kb 10 napig fogyasztható.
Mézes, csilis fügés bonbon
10 dkg puha aszalt füge, 1 ek méz, 1 ek citromlé,1/2 kk csili
7,5 dkg étcsoki (60%)
A füge szárát levágom, majd késes aprítóban ledarálom. Hozzákeverem a csilit, mézet és citromlevet, majd állni hagyom kb fél óráig, amíg a füge magába nem szívja a mézes citromlevet.
A fügés masszából 2 cm gombócokat gyúrok.
A csokit vízgőz felett/kis lángon teflon edényben megpuhítom. 31°C fokos az ideális hőmérséklet a bevonáshoz.
Az olvadt csokiból egy keveset kenek mindkét tenyerembe, és a fügés gombócokat addig hengergetem köztük, amíg a csoki mindenhol be nem vonja.
Szilikonos sütőpapírra teszem hűlni.
Én három rétegben vontam be, közben 5-10 percre betettem a hűtőbe a golyókat, ezalatt kellőképpen megdermedt a csoki. A bevonáshoz használt csokit addig melegen tartottam, nekem ezt az edény vastag alja megoldotta, de erre a célra például a vízfürdő is ideális lehet.
ChefViki karácsonyi VKF! kiírására a második felvonás: a likőrök!
Hálás téma, minimális munkával (na és persze némi alkohollal) a maximális hatás elérése garantált. Szinte hihetetlen, hogy milyen lelkesedést tud kiváltani családunk tagjaiból némi csokoládés kortyolgatni való! (na és persze az alkohol…)
Szintén jó egy héttel előre elkészíthető, csak ezután hűtőben kell tárolni.
Kétféle változatban készült, egy klasszikus narancsosban és egy majdnem klasszikus málnásban, némi rózsaborssal fűszerezve.
Tegnap megvolt a tesztelés, a siker általános, gyakorlatilag csak a fotómodell élte túl.
A képen a málnás látható (csak ez maradt) és jelen esetben nem mellékelek képet mindkét változatról, mert tökéletesen egyformán néznek ki.
A málnát, miután kiolvadt, szitán/szűrőn áttöröm. A kapott levet és pürét egy kis lábosban csomómentesre keverem a kakaóval, a cukorral, a tejszínnel és a mozsárban kevés cukorral porrá őrölt rózsaborssal, majd felforralom és hozzáadom az apró darabokra tördelt csokit. Tovább melegíteni nem kell, mert a forró tejszínes masszában a csoki szépen felolvad.
Miután a csoki felolvadt, hozzáöntöm a rumot, elkeverem, majd üvegbe töltöm.
Miután kihűlt, hűtőben tárolom.
A narancslevet, a narancsok reszelt héját, a tejszínt, a cukrot és a kakaót egyneműre keverem habverővel, majd felforralom.
Lehúzom a tűzről, hozzáadom az apróra tördelt csokit, addig keverem, amíg a csoki felolvad benne.
Hozzáadom a rumot, majd üvegekbe szűröm. A szűrés nem szükséges, de én nem akartam, hogy a narancshéj darabkái benne maradjanak.
Miután kihűlt, hűtőben tárolom.
ChefViki jubileumi VKF! kiírására az első fejezet: a teába valók.
A formázott, ízesített cukor ötlete a Dr.Oetker karácsonyra kiadott füzetkéjéből származik. Kicsit macerás, nagyobb tételnek érdemes csak nekiállni, de látványos ajándék és nem utolsó sorban, hetekkel előre elkészíthető. Eredetileg vaníliával ízesítve szerepelt a receptfüzetben, de szerintem teához a fahéj íze jobban passzol, és így a színe is látványosabb.
Az instant grog pedig nem más, mint aromás, citromos, narancsos cukorsziruppal feljavított rum. Szintén hetekkel előre elkészíthető, igazából idővel az íze csak egyre jobb lesz.
A grog eredetileg forróvízzel felengedett égetett szesz, elsősorban whiskey vagy rum, némi citromlével és cukorral. Később ezt már fűszerekkel, például fahéjjal, szegfűszeggel is aromásabbá tettek, illetve a forróvíz helyét időnként átvette a tea. Mi általában teából készítjük, és ehhez akkor az instant grogon kívül már mást nem is kell adni.
A porcukorhoz apránként adagoljuk a vizet, addig amíg a massza épp csak összeáll és formázható lesz.Ne legyen túl nedves, mert akkor nem lehet vele dolgozni!
(Szilikonos) sütőpapírra borítjuk és kanál hátával elegyengetjük, hogy 1 cm vastag, egyenletes réteget kapjunk.
Kis méretű sütikiszúró formával kiszaggatjuk, a formát óvatosan mozgatva kiemeljük, majd kiütögetjük belőle a cukrot és 3-4 napra félretesszük szobahőmérsékletű helyre, amíg kiszárad.
A kiszúró formánál érdemes kevéssé bonyolult, kevés hegyes szögletet tartalmazó formát választani, így a cukor majd könnyebben kijön belőle.
A karácsonyfás kiszúró a Kikából származik, ott még számos csengettyű és egyéb karácsonyi motívumot ábrázoló forma kapható.
A cukrot a citrusok levével és a fűszerekkel felforralom, majd addig főzöm, amíg szirupos nem lesz.
Üvegbe töltöm a fűszerekkel együtt, hozzáöntöm a rumot, lezárom az üveget és összerázom.
2-3 nap után le lehet szűrni, de én nem szoktam, szerintem a fűszerekkel látványosabb, és így idővel az ízek is egyre intenzívebbek lesznek.
A héten készítettem el Beatbull birsalma kompótját, ami nagyon nagy sikert aratott idehaza.
Aztán megfőztem a sütőtökös birslekvárt, ami két nap alatt maradéktalanul elfogyott. (ez egy olyan háztartásban, ahol évente két kicsi üveg lekvár fogy el, azért nagy szó)
Innen egyenes út vezetett ennek a birslekvárnak az elkészítéséhez. Az ízesítése kicsit közelebb került Beatbull birsmártásához, és nagyon finom lett!
Viszonylag sok bort használtam a lekvárhoz, ezért egy könnyű, virágos illatú, nem túl domináns ízű, friss Irsai Olivért választottam hozzá, hogy ne nyomja el a többi ízt. De egy visszafogottabb sárgamuskotály is megfelel. A bor elég jól érezhető rajta, ezért emelem ki külön, gyenge minőségű borral vagy nagyon karakteres ízűvel főzni ezt szerintem nem érdemes. Bár ha már karakteres ízről van szó, akkor azért egy aszú szerintem nem rontaná el…
Maga az elkészítése nagyon könnyű és gyors, ismét csak fél óra főzést igényelt a sűrű, dzsem állag elérése. Egy szárazdunszt után ez is kiváló gasztroajándék lehet ChefViki jubileumi VKF! kiírására.
A birsalmát meghámoztam, kukactalanítottam, felkockáztam 1-2 cm darabokra. Nekem 3 közepes birsalmából (75 dkg) sikerült kinyernem ennyi gyümölcshúst.
Egy vastag aljú, teflon öntvény lábosba tettem (ha van. Ha nincs, a sima fazék is tökéletes, csak így gyakrabban kell majd kavargatni), hozzáadtam a megtépkedett babérlevelet, a félbevágott vaníliát, a mézet és a bort. Erős lángon főztem fél órán át, ekkorára a birsalma szétesett, a lekvár pedig egészen sűrűvé vált. Néha megkevertem, de inkább csak a vége felé.
Amikor késznek nyilvánítottam, kihalásztam belőle a babérleveleket, a vaníliarudat. Szerintem további pürésítést nem igényel, elég alaposabban átkeverni fakanállal (vagy habverővel), így maradnak benne nagyobb darabok is, mert én így szeretem. De be lehet vetni a botmixert is, ízlés szerint.
Tiszta befőttesüvegbe töltöttem, majd miután kihűlt, a hűtőbe került.
Férj szerény véleménye szerint ez messze a legfinomabb lekvár, amit valaha evett.
Szintén szerinte pedig ez a lekvár camembert-rel, friss császárzsemlével pedig a legtökéletesebb reggeli… (határtalanul büszkén, fülig érő szájjal vigyorgó szmájli)