répa, retek, mogyoró

Amikor a mondókából étel lesz. Kicsit talán erőltetettnek tűnhet, de nem kell hinni a látszatnak, nem az, hanem finom! Van még benne alma és gyömbér is, na meg citrom, és igazán kerek ízű, tél végi-kora tavaszi darab. Ez leginkább körítésnek való, önmagában nem egy laktató darab (azaz nem munkahelyi ebéd kategória), de füstölt lazaccal már egy egész kis önáló fogás kerekedhet belőle.

• répa-retek-mogyoró saláta
• 1 jégcsapretek (25 dkg)
• 4 szál répa (40 dkg)
• 2 kis alma (30-35 dkg)
• 1 citrom
• 3 cm gyömbérgyökér
• 3 ek törökmogyoró olaj (vagy enyhe ízű olívaolaj)
• 1 marék pirított törökmogyoró

Az almát ízlés szerint meghámozzuk, magházát mindenképpen kivájjuk. A retket, répát megtisztítjuk. Az almát és a zöldségeket gyaluval vékony szeletekre vágjuk, vagy kézzel hajszálvékonyan felszeleteljük.

A zöldségeket és az almát összeforgatjuk a citrom levével, hozzáadjuk a citrom finomra reszelt héját és a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét. Meglocsoljuk a mogyoróolajjal, összeforgatjuk. Tálalás előtt legalább fél órán át pihentetjük, hogy összeérjenek az ízek.

Tálalásnál durvára vágott mogyorót szórunk a tetejére.

Ízlés szerint lehet gazdagítani finomra metélt újhagymával, füstölt lazaccal is.

Címkék: alma, gyömbér, hús nélkül, retek, sárgarépa, törökmogyoró

édeskömény-körte saláta camembert-rel

Megkezdődött. Legalábbis megkezdődött volna, ha a gyeremek (a kisebbik, a minden gubancok örök forrása :)) nem köt közelebbi barátságot a rókákkal ma reggel a kocsiban, gondosan a bölcsöde előtti 250 méterre időzítve eme tevékenységét. Aggódni nem kell miatta, azóta is jól van, legalábbis amióta hazaértünk, azt követően, hogy én első napon már beteget jelentettem a munkahelyemen. Viszont így legalább van időm és lehetőségem megörökíteni a munkahelyre szánt ebédünket, amíg őkelme békésen szundikál.

Ez a saláta az egyik aktuális kedvencem, nagyon egyszerű, és mégis komoly függőséget okozott. Kiváló minőségű édesköménygumóval elég gyakran futok össze mostanában, a körte pedig még szerencsére tartja magát, így a kora tavaszi hónapokban is. A dióolaj helyettesíthető, akár enyhe ízű olívaolajjal, akár vajas ízű repcével, ecetnek viszont mindenképpen édeskés fehér balzsamecetet javasolnék, ha a tokaji almabalzsam nem áll rendelkezésre (eredetileg én is azt használtam hozzá, viszont nehéz megállnom, hogy ne locsoljam az almabalzsamot mindenféle salátákba, ha a kezem ügyébe akad) A tetejére jól jött volna még egy kis durvára vágott pirított dió, de sajnos az most éppen nem akadt itthon, viszont ha tehetjük, ne hagyjuk le róla.

• édeskömény-körte saláta camembert-rel
• 2 édesköménygumó
• 2 körte (35 dkg)
• 1 guriga camambert (250 gr)
• 3 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 3 ek fehér balzsamecet vagy almabalzsam
• 1 bő marék dió, pirítva, durvára vágva

Az körtét meghámozzuk (vagy nem, ízlés szerint), félbevágjuk hosszábban, magházát kiemeljük. Az édesköményt megtisztítjuk. Mindkettőt hajszálvékonyra gyaluljuk, kézi gyaluval vagy géppel, ezek hiányában éles késsel hajszálvékony szeletekre vágjuk.

Az édesköményt és körtét összeforgatjuk az olajjal, ecettel, majd tálba rendezzük és szeletelt camembert, durvára vágott dió kerül a tetejére.

(Előző nap is elkészíthető, de akkor sajnos a körte kissé be fog barnulni.)

Címkék: camembert, édeskömény, fél óra, körte, saláta

téli zöldségleves

Süvítő szél, az égből szálldosó darabos, vizes valami, csontig hatoló hideg. Ez lenne a tavasz? Csalódottságomat főzésbe fojtva ezt a nemes bosszút találtam ki, hogy akkor most én téli levest főzök márciusban. Tavasz ide vagy oda, egy tál meleg leves ebben az időben igazán jól jöhet.

• téli zöldségleves
• 1 póréhagyma
• 3 kisebb krumpli (30 dkg)
• 2 szál sárgarépa (30 dkg)
• 2 szál petrezselyemgyökér (30 dkg)
• 10 dkg árpagyöngy
• 3 paradicsom (25 dkg)
• 1,5 liter húsleves (vagy zöldségleves)
• 1 babérlevél
• 1 csokor petrezselyemzöld, néhány ág kakukkfű, csokorba kötve
• reszelt parmezán a tálaláshoz

A póréhagymát megtisztítjuk, a fehér és a zsenge zöld részét vékony karikákra vágjuk. A többi zöldséget megtisztítjuk, paradicsomot meghámozzuk és kis kockákra vágjuk.

A lezsírozott, átszűrt húslevest fazékba öntjük, hozzáadjuk a zöldségeket, fűszereket, és az átöblített árpagyöngyöt. Felforraljuk, majd kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg az árpagyöngy megpuhul.

Tálalásnál bőven szórunk reszelt parmezánt a tetejére, de ízlés szerint friss petrezselyemzöld vagy pár csepp olívaolaj is mehet hozzá.

Címkék: gersli, krumpli, leves, paradicsom, parmezán, petrezselyemgyökér, póré, sárgarépa

datolyás kókuszos fahéjas csiga

Van az úgy, hogy néha valami igazán finom, kényeztető, édes péksüteményre vágyunk egy bögre tejeskávé mellé. Személyes kedvencem, a fahéjas csiga házi változata következik, egy kevés extrával, datolyával, kókusszal és narancssziruppal. Bár nem gondolom úgy, hogy alkalmanként nem fér bele egy kis extra szénhidrát azoknál, akik bőven megengedhetik ezt maguknak, de miért kellene fehér lisztből sütnöm, ha teljes kiőrlésűből is éppoly finom, sőt? Igazából a család már nem is nagyon tudja értelmezni itthon a fehér lisztből sült házi kenyereket, péksütiket, pizzát, annyira rákaptak a teljes kiőrlésű tönkölyliszt és zabliszt ízére. Aztán az oviban, olasz pizzériában, palacsintázóban még mindig ott a fehér búzaliszt, csak hogy el ne feledjék, milyen is az. :) (igen, bizony, nyíregyházi helyek ezek, legnagyobb örömünkre eljutottunk idáig is, hogy van mit ajánlani helyben! :))

• datolyás kókuszos fahéjas csiga narancs sziruppal
• 20 dkg tönköly fehérliszt
• 15 dkg zabliszt
• 2 dl tej (vagy rizstej, mandulatej)
• 1 tojás
• 5 dkg nádcukor
• 5 gr élesztő
• 1/2 tk só
• töltelék:
• 5 dkg kókuszolaj
• 5 dkg datolya
• 2 dkg kókuszchips (vagy kókuszreszelék)
• 1 ek nádcukor
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• szirup:
• 2 ek nádcukor
• 2 ek frissen préselt narancslé

Az élesztőt feloldom langyos tejben, elkeverem a cukorral, és pár kanál liszttel. Amikor felfutott, hozzáadom a maradék liszteket, az elhabart tojást, sót, és alaposan kidagasztom a tésztát, amíg sima felszínű lesz és szépen elválik a kéztől. Lágyabb állagú, rugalmas tészta lesz az eredmény. A tálat letakarom és kelni hagyom a tésztát, amíg duplájára nő.

A tésztát átgyúrom, majd lisztezett deszkán egy centi vastag téglalappá nyújtom.

A datolyát és a kókuszchipset késsel finomra aprítom (ha kókuszreszeléket használunk, azt nem kell darabolni természetesen :)), majd elkeverem a cukorral, fahéjjal és kókuszolajjal. (ha dermedt lenne a kókuszolaj, előtte melegítsük addig, amíg folyóssá válik) A kinyújtott tésztalapon egyenletesen eloszlatom a tölteléket, úgy, hogy az egyik hosszanti oldal mentén egy két centis sávot töltelék nélkül hagyok.

A hosszanti (és töltelékkel megkent) oldal felől indulva feltekerem  a tésztát, végül a csupasz hosszanti szélét kissé rányomkodom a végén a tekercsre, hogy rögzítsem azt (ha nem akarna rátapadni, ecsettel kevés vízzel meg lehet nedvesíteni a tésztát) Éles késsel 2 centis darabokra vágom, majd sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem a csigákat.

15 percig kelni hagyom, majd 180 C fokon 22-25 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Közben elkészítem a szirupot: a narancslevet összemelegítem a nádcukorral, amíg a cukor teljesen felolvad.(lehet többet is készíteni, arányosan növelve az adagokat, úgy barátságosabban kezelhetőbb mennyiségekkel dolgozhatunk, de a csigákra ennyi szirup elég. A maradék viszont palacsinta mellé kitűnő)

A kisült csigákat rácsra szedem és még forrón meglocsolom/ecsettel lekenem a sziruppal.

Címkék: datolya, édes, kelt tészta, kókusz, narancs, reggeli, tönkölyliszt, zabliszt

vöröskáposzta krémleves aszalt szilvával

A legjobb ebben a levesben, hogy anélkül juthatok káposztához -amit amúgy imádok-, hogy (kis :) túlzással) órákat töltenék a finomra metélésével. Igaz, hogy a finomra szelt káposztasalátát imádom, és elvileg úton van már a robotgépem is, amivel majd megoldódnak a zöldségszeletelési problémáim (legalábbis remélem), meg hogy nyersen az igazi vitaminbomba, de azért így sem rossz, sőt, és az egész művelet fél óra alatt megvan, főzéssel, turmixolással együtt. Igazi téli krémleves ez is szerintem, és ha nem félteném annyira a kanapé huzatát az élénk színű folyadéktól, akkor legszívesebben odakuporodva, pokrócba burkolva kanalaznám a hideg estéken.

• vöröskáposzta krémleves aszalt szilvával
• 1 kisebb fej vöröskáposzta (1 kg)
• 3 kis alma (35 dkg)
• 10 dkg vöröshagyma
• 1tk szárított kakukkfű ( vagy 3 ág friss)
• 8-10 szem szegfűbors, mozsárban megőrölve
• só
• fekete bors
• 1 liter húsleves (kacsa, lezsírozva, átszűrve)
• 10 dkg aszalt szilva
• dió, dióolaj, camembert vagy brie sajt a tálaláshoz

A káposzta torzsáját kivágom, a külső leveleit lefejtem, majd kisebb-nagyobb darabokra vágom, ahogy sikerül. Az almát meghámozom, magházát kiszedem, feldarabolom. A hagymát megtisztítom, félbevágom.

A zöldségeket-gyümölcsöket felöntöm a húslevessel (amit mostanában többnyire lebőrözött kacsafarhátból főzök, kifejezetten alaplének, és nagyon sokat dob a leveseken), fűszerezem, majd fedő alatt addig főzöm, amíg minden megpuhul. Botmixerrel pürésítem, ha kell, igazítok az ízeken, majd hozzákeverem a durvára vágott aszalt szilvát. Összeforralom, majd tálalom.

Tálalásnál apróra vágott camembert (sokat), durvára vágott diót (még többet) szórok a tetejére, és kevés aromás olajat (pl dióolaj vagy olívaolaj) locsolok rá.

Címkék: alma, aszalt szilva, camembert, dió, dióolaj, fél óra, káposzta, leves

paradicsomos krumplifőzelék

Ha azt állítanám,hogy a gyerekeim a változatos étkezés hívei, akkor igencsak rám szakadna a plafon. A heti menünk a következő: 1. nap pizza, 2. nap egybesült fasírt krumplival, 3. nap paradicsomos húsgombóc, és aztán ez az egész elölről, és folytatva  a végtelenségig. Ezen kívül képesek még elfogadni a paradicsomlevest (betűtésztával, persze), és a paradicsomos tésztát. Nagyjából ennyi. Mi a férjemmel levesekkel és salátákkal próbáljuk színesebbé tenni ezt a kis vetésforgót (amiből egyik gyerek sem kér természetesen), és néha elkeseredett kísérleteket teszek némi újításra a menüben a gyerekek számára is. Na, azért lehet látni, hogy túl messzire nem merészkedem, egyszerűen csak a két biztos pontból, a krumpliból és a paradicsomból lett egy. Nem a hagyományos, rántásos alappal készül, és van egy kis mediterrán beütése is, így még nekünk, felnőtteknek is ízlik. :)

• paradicsomos krumplifőzelék
• 1 kg krumpli (szétfővő)
• 3 dl passzírozott paradicsom
• 1 vöröshagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 csokor friss bazsalikom (vagy petrezselyem)
• 1 tk szárított oregano
• 1 babérlevél
• 2 ek paradicsompüré
• 1 tk nádcukor
• só
• 5 dl húsleves (lezsírozott, átszűrt) vagy víz
• 2 dkg vaj

A hagymát apróra vágom, a fokhagymát szintén. A krumplit meghámozom, kis kockákra vágom, fazékba teszem, felöntöm a levessel (vagy vízzel), sózom, hozzáadom a hagymát, fokhagymát, oregánót, babérlevelet, cukrot. (lehet a vajon üvegesre sütni a hagymát, fokhagymát, majd átpirítani a krumpli kockákat- úgy finomabb lesz, de én mostanában igyekszem minél kíméletesebben, a lehető legkevesebb sütéssel-pirítással elkészíteni az ételeket, és utólag hozzáadni a zsiradékot, ha csak lehet, mert így egészségesebb) Felforralom és fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul. Hozzáadom a paradicsompürét, passzírozott paradicsomot, és fedő nélkül, nagy láng fölött, gyakpri kevergetés mellett addig főzöm, amíg főzelék sűrűségű és állagú lesz. Ha nem lenne elég sűrű, habverővel erősebben is át lehet keverni, így könnyebben szétesik a megfőtt krumpli (rántás vagy habarás helyett a főtt krumpli keményítőtartalma sűríti be ezt a főzeléket), de vigyázzunk, ne legyen krumplipüré belőle! :)

Végül hozzáadom a vajat, a nagyon finomra aprított friss fűszernövényt (ha van, bazsalikom, ha nincs petrezselyem).

Reszelt Grana Padanoval megszórva, tükörtojás feltéttel is nagyon finom, de egybesült fasírt mellé is remek köret.

Címkék: burgonya, fél óra, főzelék, hús nélkül, paradicsom

kéksajtos zellerkrémleves körtével, dióval

Az idén télen igencsak szegényes a zöldség kínálat, sütőtököt már hónapok óta nem láttam (a félbevágott, folpack alatt penészedő daraboktól eltekintve), és pár hete már magyar cékla is csak mutatóba akad itt-ott, az is dió méretű. Szóval a két fő alapanyagom többnyire kilőve. Marad a zellergumó, kelkáposzta, káposzta, répa. Ami ugyan nem rossz, de alapvetően megváltoztatta a főzési szokásaimat. A tartalmas, meleg saláták helyett egytálételek és levesek készülnek inkább. A zellerből pedig főleg krémleves, így a gyerekfej méretű, enyhén fás gumókat is fel lehet használni. A körte, kéksajt és dió társasága igazi téli hangulatot kölcsönöz a levesnek, és ha akad otthon egy kis kacsa alaplé (én mostanában leginkább ezt főzök), akkor igazán különleges, akár ünnepi asztalra való darab is válhat belőle.

• kéksajtos zellerkrémleves körtével, dióval
• 1 nagyobb (60-70 dkg) zellergumó
• 1 liter húsleves, leszűrve, lezsírozva
• 10 dkg vöröshagyma
• 5 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese, vagy gorgonzola dolce, Roquefort ízlés szerint)
• kakukkfű, 3 ág friss vagy egy csapott tk szárított
• fekete bors, pár tekerésnyi
• 2 körte (nagyjából 35-40 dkg)
• 2 marék dióbél
• 2-3 ek dióolaj vagy vaj

A zellert meghámozom, feldarabolom, és a meghámozott, nagyjából feldarabolt hagymákkal együtt fazékba teszem, felöntöm az alaplével. Őrölök hozzá borsot, hozzáadom a kakukkfüvetedő alatt addig főzöm, amíg a zeller épp csak megpuhul.

Botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a szétmorzsolt kéksajtot.

A körtét meghámozom és nagyon apró kockákra vágom. A levest visszateszem a tűzre, felforralom, majd hozzáadom a körtét (kevés nyers körtét félre lehet tenni a tálaláshoz). Fél percig főzöm, majd lehúzom a tűzről.

Tálalásnál durvára vágott diót szórok a tetejére és meglocsolom dióolajjal. (ha vajat használunk, azt a sajttal együtt, korábban adjuk a leveshez)

Címkék: dió, dióolaj, fél óra, kéksajt, körte, leves, zeller

tönkölylisztes parmezános keksz

Nem tudom, ki hogy lenne vele, de nekem ez a keksz olyan mintha tepertős pogácsa íze lenne. És akkor írom rögtön, hogy nincs benne tepertő. A véletlen felfedezés öröme az, ami arra késztetett, hogy ismét leírjam ezt a receptet, mivel amúgy ez az egyik kedvenc parmezános kekszem derivátuma, csak a liszt felét cseréltem le benne teljes kiőrlésű tönkölylisztre, a másik felét meg tönköly fehérlisztre, az ízek pedig rögtön megváltoztak. A tepertőt lehet szeretni, vagy nem szeretni (lehet?), én imádom, és az életmódunk változtatásán akkor kezdtem el komolyabban gondolkodni, amikor a reggeli kávé után öt-tíz deka friss húsos tepertőt ropogtattam el, csak úgy magában. Nem mondom én, hogy a tepertő az ördögtől való (de), viszont napi szinten reggelinek nem a legoptimálisabb választás. És akkor ha már itt járunk, hát ez a keksz sem… De kis lépésekkel indulva hátha könnyebben megy majd a változás. :)

(a vintage hangulatú képek kedvelőitől pedig még kis türelmet kérek, tavasztól korábban nem tudom pótolni a festett deszkáimat, világítást, egyéb háttereket, szóval egyelőre maradnak ezek a hétköznapi képek)

• tönkölybúzalisztes parmezános keksz
• 15 dkg tönkölybúza liszt, teljes kiőrlésű
• 15 dkg tönkölybúza liszt, fehér
• 20 dkg vaj
• 3 dkg nád porcukor (nádcukor mozsárban megőrölve)
• 5 dkg finomra reszelt grana padano vagy parmezán
• 1 tk só
• 1 tojás

A vajat felkockázzuk, majd a többi hozzávalóval együtt gyorsan de alaposan összegyúrjuk (robotgéppel is össze lehet dolgozni). A tésztából gambócot formázunk, majd 5 centi vastag hengert gyúrunk belőle. Folpackba vagy sütőpapírba csavarjuk a hengert és legalább egy órára hűtőbe tesszük, amíg megdermed a vaj.

Éles (recés) késsel 3 mm vastag szeletekre vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.

Előmelegített sütőben (alsó-felső sütés) 180 C fokon 13-15 perc, amíg a kekszek széle kezd aranyszínt kapni.

Melegen törékeny, ezért a sütőlapon hűtjük ki.

Címkék: keksz, parmezán, sós, tönkölyliszt

olajozottan

Aki olvas már egy ideje, az tudja, hogy különös vonzalmat táplálok a hidegen sajtolt növényi olajok iránt. Sőt, igazából én az a fajta gasztroblogger lennék, akinek – ciki-nem ciki- olaj és ecet gyűjteménye van. (na igen, az ecetek, szintén a gyengéim) Szóval ez van, remélem, megértitek, hogy mindenkinek akad bolondériája, de attól még lehet jó ember. Egyébként ez a mánia nem teljesen haszontalan, mivel a hidegen sajtolt, jó minőségű növényi olajok tele vannak minden szépséggel és jósággal, eszenciális zsírsavakkal, vitaminokkal, így kifejezetten értékes részei a táplálkozásunknak. És még finomak is. Én ezeket hőkezelés nélkül használom, és leginkább csak utólag adom egy-egy ételhez, például leves vagy egytálétel tetejére locsolom, meg a klasszikus módon, salátába keverem. A beszerzés nem mindig egyszerű, főleg ha nincs időnk vagy lehetőségünk ezer helyre járni utána, nekem van egy-két fix lelőhelyem (VomVass, Tokaj-Hegylja Piac), és zömmel onnan szerzem be a készleteimet, meg folyamatosan nyitott szemmel járok új források után kutatva. Ezek után nem meglepő, hogy mennyire megörültem a Grapoila ajánlatának, hogy elfogadnék-e tőlük olajat tesztelésre. Én két kedvencemet, a dióolajat és tökmagolajat választottam, amit azóta is nagy megelégedéssel használok (figyelem, ez nem fizetett hirdetés, hanem egy leendő törzsvásárló véleménye! :)). Mindkét olaj határozott, karakteres ízű, de kellemes, tolakodó mellékíz nélküli. Karakteres, dióízű dióolajat határozottan nehéz amúgy találni, a tökmagolaj talán egyszerűbb téma, de ott meg elég sokszor futottam már bele bántó, kesernyés mellékízbe. Na ez itt nincs. Tényleg nagyon meg vagyok velük elégedve, és az online rendelés pedig határozottan fekszik az időbeosztásomnak.

Most két receptet hoztam (illetve az egyik inkább csak javaslat a felhasználásra), de a blogon elég sok korábbi recept született már tökmagolaj és dióolaj témakörben.

Az első egy téli saláta, ami a kimerülőben lévő zöldségkínálatból született. Hát igen, krumpli van benne. A krumpli is zöldség ugye. Ha héjában sütjük meg, akkor azért a legtöbb tápanyag benne marad, nem csak a keményítő, ha pedig más szemszögből vizsgáljuk, akkor ez egy tartalmas, laktató saláta a téli zimankó idejére. Amúgy nagyon finom, szerintem metélőhagyma nélkül ideális munkahelyi ebéd válhat belőle, köretként is jól működik, és kiváló a maradék héjában sült krumpli (kedvenc téli köret) felhasználására.

A másik a mindennapi reggelink. És ezt most úgy kell elképzelni, hogy tényleg minden nap ezt eszik (mert ezt kérik) a gyerekeim. Fahéjas zabkása almával, görög joghurttal és egy kevés dióolajjal. Hogy jól induljon a nap.

• burgonya-jégcsapretek saláta tökmaggal, tökmagolajjal
• adagonként
• 15 dkg héjában sült krumpli, meghámozva
• 20 dkg jégcsapretek
• 10 dkg mozzarella
• 1 kisebb citrom felének a finomra reszelt héja és a leve
• 1 ek tökmagolaj
• só
• friss metélőhagyma, apróra vágva (elhagyható)
• 1-2 ek tökmag durvára vágva

A krumplit és a meghámozott jégcsapretket apró kockákra vágjuk. A jégcsapretket meglocsoljuk a citrom levével, enyhén sózzuk és félretesszük.

A metélőhagymát finomra aprítjuk (1 evőkanálnyi aprított metélőhagyma elég adagonként), a mozzarellát a zöldségekhez hasonló méretű kockára vágjuk.

A zöldségeket, sajtot, olajat, citromhéjat összekeverjük, majd tálalás előtt megszórjuk a tökmaggal. (a képen tökmagliszttel szórtam meg a salátát, de a durvára vágott tökmag szerencsésebb választás lett volna)

• almás zabkása dióolajjal
• adagonként
• 3 ek zabpehely (finomra hengerelt)
• 1,5 dl víz
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 1-2 tk méz
• 1-2 tk dióolaj
• 1 dl natúr joghurt (ha van, görög) (vagy tej, ízlés szerint)
• 1 kis alma (15 dkg)

A vizet felforralom a fahéjjal (lehet bele gondolatnyi sót is tenni, én a gyerekekébe nem szoktam), beleszórom a zabpelyhet és addig főzöm kavargatva kis lángon, amíg a zabpehely felveszi a vizet és megpuhul (3-4 perc). Lehúzom a tűzről, hozzákeverem a mézet és belereszelem az almát. Tálakba szedem, keverek hozzá joghurtot (a nagyobbik gyereknek tejet) és dióolajat.

Címkék: alma, burgonya, citrom, dóolaj, joghurt, mozzarella, reggeli, retek, rizottó, saláta, tökmagolaj, zabpehely

relax

… és akkor elfogyott az összes sürgősen megoldandó, túlélendő, megszervezendő dolog én meg itt találtam magam ebben az új életben, ami kissé idegennek tűnik még mindig. Az egész világ megváltozott, minden, amiben eddig hittem és bíztam, és új dolgok jöttek, amiket majd megszokok egyszer biztosan, de most még furcsa és félelmetesnek tűnik ez az egész. Ha azt írom, hogy nem vagyok nyugodt, kisimult és harmonikus mostanában, az azért igen közel áll a valósághoz. Persze vannak jobb napok és rosszabbak, és néha még én is elhiszem, hogy a legrosszabb részeken már túl vagyunk, de az az igazság, hogy elfáradtam, megtörtem, és nem nagyon találom a helyem. Aztán itt van a két gyerek, akik nem igazán dobódnak fel tőle, ha anya szája állandóan sírásra áll, meg eleve, úgy néz ki, mint egy madárijesztő, akit a rossz magaviselete miatt leszereltek állandó posztjáról, szóval össze kellene már kapnom magam sürgősen, mert hiszen a nehezén túl vagyunk, és a kisfiam jól van, és itt van velünk. Szóval próbálkozom.

Egy jól megszervezett napi rutin, egészséges táplálkozás, jóga, relaxáció szerintem jó alap. Aztán ha ezt elég sokáig csinálom, talán megszokom, hogy az élet nem is olyan fájdalmas dolog. Az egészséges táplálkozás az elmúlt két évben nem igazán jött össze, sokáig voltunk mások konyhájára bízva (és bár isteni finomak a hamburgereik, azért nem nevezném klasszikusan egészséges daraboknak), ha pedig én főztem, akkor is inkább a kicsik szája íze szerint, ők voltak az elsők, és ők azért a hús mellé csak húst ismernek köretnek. Kevés volt az idő, a konyha, meg úgy eleve semmi nem kedvezett az otthoni sertepertélésnek, körültekintő bevásárolgatásnak, és mi a férjemmel mostanra már igazán leharcoltak vagyunk, és elkeseredetten vágyunk arra, hogy zöldséget együnk zöldséggel és salátával. Mert azt szeretjük. De tényleg. Szóval itt az új év, és lesz valamiféle változás az életünkben, nem is az új év miatt, hanem az új életünk miatt, amibe megpróbálunk beleszokni.

A blog sorsa még talán ide tartozik: korábban voltak nagy tervek, hogy új felület, meg minden. Na ebből nem lesz semmi. Ez a kicsit kopott, döcögős oldal marad, amit én tákolgatok majd legjobb tudásom (és higgyétek el, ez igen-igen kevés :)) szerint, a kiöregedő fényképezőgéppel és megfogyatkozott felszereléssel. Időm és anyagi lehetőségeim sincsenek már fejleszteni, szóval nincs már semmi más, ami ezt az oldalt életben tartja, csak a blogolás iránti szerelmem. :) Az viszont van, és főzni is főzök, és talán beszélni, beszélgetni is szeretnék néha (ismét), a visszhangok, válaszok totális hiányától függetlenül. Én olyan igazi régivágású gasztroblogger vagyok-voltam és maradok, és ezen nem is igen tudok változtatni. Anekdotázni szeretek, és főzni, megosztani másokkal a receptjeim. Nagyjából ennyi, és semmi más. Az egyetlen, aminek mennie kell, az a facebook oldal, sosem szerettem ezt a felületet, a privát életben sem használom, üresnek és felszínesnek, haszontalan időrablónak tartom (elnézést kérek mindenkitől, aki szereti), és igazából a bloghoz nem ad hozzá semmit. A likeok száma meg nem érdekel, ha senki nem olvassa el a bejegyzést, ami mögötte van.

Az új rutin kialakítása már csak azért is szükséges, mert hamarosan visszamegyek dolgozni, így ha lehet, még ennél is kevesebb időm marad  a főzésre. Próbálok addig valami jól működő rendszert kialakítani, hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon (nekünk), és minden ötletért, tanácsért hálás vagyok, ami megkönnyíti az életünket.

Az egyik igazán inspiráló bejegyzés kedvenc vega blogomról származik, érdemes átböngészni, egyrészt a szellemisége is nagyon pozitív, másrészt amit javasol, azok bizony működnek. Mi azóta lefekvés előtt minden este egy-egy csésze mézes, kurkumás tejet iszunk Férjjel, és bár fenntartásokkal fogadtam, de valóban működik az izomlazító, fájdalomcsillapító hatása. Azóta (hacsak eltévedt kisbolygókként nem csapódnak be mellénk hajnalban a gyerekek) mélyen és nyugodtan alusszuk át az éjszakát. Az íze is egész kellemes, a férjem szerint átmenet a madártej és krumplipüré között, ami így elsőre talán nem túl biztató, de ha mindkettőt szeretjük, akkor akár még jól is elsülhet  a dolog.

Saját életvezetési tippeket egyelőre én nem osztanék meg a blogon, merthogy azok nekem most nincsenek. :) És a keserű humoromat is igyekszem majd visszafogni a közjó érdekében. :)

• kurkumás tej
• 1 dl tej
• 1 tk kurkuma
• 2 tk méz

A tej felét felforralom a kurkumával, kevergetés közben. Hozzáadom a mézet, a maradék tejet, és lehetőleg nyugodt körülmények között elkortyolgatom lefekvés előtt.

Címkék: italok, méz, tej