Az idén télen igencsak szegényes a zöldség kínálat, sütőtököt már hónapok óta nem láttam (a félbevágott, folpack alatt penészedő daraboktól eltekintve), és pár hete már magyar cékla is csak mutatóba akad itt-ott, az is dió méretű. Szóval a két fő alapanyagom többnyire kilőve. Marad a zellergumó, kelkáposzta, káposzta, répa. Ami ugyan nem rossz, de alapvetően megváltoztatta a főzési szokásaimat. A tartalmas, meleg saláták helyett egytálételek és levesek készülnek inkább. A zellerből pedig főleg krémleves, így a gyerekfej méretű, enyhén fás gumókat is fel lehet használni. A körte, kéksajt és dió társasága igazi téli hangulatot kölcsönöz a levesnek, és ha akad otthon egy kis kacsa alaplé (én mostanában leginkább ezt főzök), akkor igazán különleges, akár ünnepi asztalra való darab is válhat belőle.
A zellert meghámozom, feldarabolom, és a meghámozott, nagyjából feldarabolt hagymákkal együtt fazékba teszem, felöntöm az alaplével. Őrölök hozzá borsot, hozzáadom a kakukkfüvetedő alatt addig főzöm, amíg a zeller épp csak megpuhul.
Botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a szétmorzsolt kéksajtot.
A körtét meghámozom és nagyon apró kockákra vágom. A levest visszateszem a tűzre, felforralom, majd hozzáadom a körtét (kevés nyers körtét félre lehet tenni a tálaláshoz). Fél percig főzöm, majd lehúzom a tűzről.
Tálalásnál durvára vágott diót szórok a tetejére és meglocsolom dióolajjal. (ha vajat használunk, azt a sajttal együtt, korábban adjuk a leveshez)