datolyás kókuszos fahéjas csiga

Van az úgy, hogy néha valami igazán finom, kényeztető, édes péksüteményre vágyunk egy bögre tejeskávé mellé. Személyes kedvencem, a fahéjas csiga házi változata következik, egy kevés extrával, datolyával, kókusszal és narancssziruppal. Bár nem gondolom úgy, hogy alkalmanként nem fér bele egy kis extra szénhidrát azoknál, akik bőven megengedhetik ezt maguknak, de miért kellene fehér lisztből sütnöm, ha teljes kiőrlésűből is éppoly finom, sőt? Igazából a család már nem is nagyon tudja értelmezni itthon a fehér lisztből sült házi kenyereket, péksütiket, pizzát, annyira rákaptak a teljes kiőrlésű tönkölyliszt és zabliszt ízére. Aztán az oviban, olasz pizzériában, palacsintázóban még mindig ott a fehér búzaliszt, csak hogy el ne feledjék, milyen is az. :) (igen, bizony, nyíregyházi helyek ezek, legnagyobb örömünkre eljutottunk idáig is, hogy van mit ajánlani helyben! :))

• datolyás kókuszos fahéjas csiga narancs sziruppal
• 20 dkg tönköly fehérliszt
• 15 dkg zabliszt
• 2 dl tej (vagy rizstej, mandulatej)
• 1 tojás
• 5 dkg nádcukor
• 5 gr élesztő
• 1/2 tk só
• töltelék:
• 5 dkg kókuszolaj
• 5 dkg datolya
• 2 dkg kókuszchips (vagy kókuszreszelék)
• 1 ek nádcukor
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• szirup:
• 2 ek nádcukor
• 2 ek frissen préselt narancslé

Az élesztőt feloldom langyos tejben, elkeverem a cukorral, és pár kanál liszttel. Amikor felfutott, hozzáadom a maradék liszteket, az elhabart tojást, sót, és alaposan kidagasztom a tésztát, amíg sima felszínű lesz és szépen elválik a kéztől. Lágyabb állagú, rugalmas tészta lesz az eredmény. A tálat letakarom és kelni hagyom a tésztát, amíg duplájára nő.

A tésztát átgyúrom, majd lisztezett deszkán egy centi vastag téglalappá nyújtom.

A datolyát és a kókuszchipset késsel finomra aprítom (ha kókuszreszeléket használunk, azt nem kell darabolni természetesen :)), majd elkeverem a cukorral, fahéjjal és kókuszolajjal. (ha dermedt lenne a kókuszolaj, előtte melegítsük addig, amíg folyóssá válik) A kinyújtott tésztalapon egyenletesen eloszlatom a tölteléket, úgy, hogy az egyik hosszanti oldal mentén egy két centis sávot töltelék nélkül hagyok.

A hosszanti (és töltelékkel megkent) oldal felől indulva feltekerem  a tésztát, végül a csupasz hosszanti szélét kissé rányomkodom a végén a tekercsre, hogy rögzítsem azt (ha nem akarna rátapadni, ecsettel kevés vízzel meg lehet nedvesíteni a tésztát) Éles késsel 2 centis darabokra vágom, majd sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem a csigákat.

15 percig kelni hagyom, majd 180 C fokon 22-25 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Közben elkészítem a szirupot: a narancslevet összemelegítem a nádcukorral, amíg a cukor teljesen felolvad.(lehet többet is készíteni, arányosan növelve az adagokat, úgy barátságosabban kezelhetőbb mennyiségekkel dolgozhatunk, de a csigákra ennyi szirup elég. A maradék viszont palacsinta mellé kitűnő)

A kisült csigákat rácsra szedem és még forrón meglocsolom/ecsettel lekenem a sziruppal.

Címkék: datolya, édes, kelt tészta, kókusz, narancs, reggeli, tönkölyliszt, zabliszt

vöröskáposzta krémleves aszalt szilvával

A legjobb ebben a levesben, hogy anélkül juthatok káposztához -amit amúgy imádok-, hogy (kis :) túlzással) órákat töltenék a finomra metélésével. Igaz, hogy a finomra szelt káposztasalátát imádom, és elvileg úton van már a robotgépem is, amivel majd megoldódnak a zöldségszeletelési problémáim (legalábbis remélem), meg hogy nyersen az igazi vitaminbomba, de azért így sem rossz, sőt, és az egész művelet fél óra alatt megvan, főzéssel, turmixolással együtt. Igazi téli krémleves ez is szerintem, és ha nem félteném annyira a kanapé huzatát az élénk színű folyadéktól, akkor legszívesebben odakuporodva, pokrócba burkolva kanalaznám a hideg estéken.

• vöröskáposzta krémleves aszalt szilvával
• 1 kisebb fej vöröskáposzta (1 kg)
• 3 kis alma (35 dkg)
• 10 dkg vöröshagyma
• 1tk szárított kakukkfű ( vagy 3 ág friss)
• 8-10 szem szegfűbors, mozsárban megőrölve
• só
• fekete bors
• 1 liter húsleves (kacsa, lezsírozva, átszűrve)
• 10 dkg aszalt szilva
• dió, dióolaj, camembert vagy brie sajt a tálaláshoz

A káposzta torzsáját kivágom, a külső leveleit lefejtem, majd kisebb-nagyobb darabokra vágom, ahogy sikerül. Az almát meghámozom, magházát kiszedem, feldarabolom. A hagymát megtisztítom, félbevágom.

A zöldségeket-gyümölcsöket felöntöm a húslevessel (amit mostanában többnyire lebőrözött kacsafarhátból főzök, kifejezetten alaplének, és nagyon sokat dob a leveseken), fűszerezem, majd fedő alatt addig főzöm, amíg minden megpuhul. Botmixerrel pürésítem, ha kell, igazítok az ízeken, majd hozzákeverem a durvára vágott aszalt szilvát. Összeforralom, majd tálalom.

Tálalásnál apróra vágott camembert (sokat), durvára vágott diót (még többet) szórok a tetejére, és kevés aromás olajat (pl dióolaj vagy olívaolaj) locsolok rá.

Címkék: alma, aszalt szilva, camembert, dió, dióolaj, fél óra, káposzta, leves

paradicsomos krumplifőzelék

Ha azt állítanám,hogy a gyerekeim a változatos étkezés hívei, akkor igencsak rám szakadna a plafon. A heti menünk a következő: 1. nap pizza, 2. nap egybesült fasírt krumplival, 3. nap paradicsomos húsgombóc, és aztán ez az egész elölről, és folytatva  a végtelenségig. Ezen kívül képesek még elfogadni a paradicsomlevest (betűtésztával, persze), és a paradicsomos tésztát. Nagyjából ennyi. Mi a férjemmel levesekkel és salátákkal próbáljuk színesebbé tenni ezt a kis vetésforgót (amiből egyik gyerek sem kér természetesen), és néha elkeseredett kísérleteket teszek némi újításra a menüben a gyerekek számára is. Na, azért lehet látni, hogy túl messzire nem merészkedem, egyszerűen csak a két biztos pontból, a krumpliból és a paradicsomból lett egy. Nem a hagyományos, rántásos alappal készül, és van egy kis mediterrán beütése is, így még nekünk, felnőtteknek is ízlik. :)

• paradicsomos krumplifőzelék
• 1 kg krumpli (szétfővő)
• 3 dl passzírozott paradicsom
• 1 vöröshagyma (5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 csokor friss bazsalikom (vagy petrezselyem)
• 1 tk szárított oregano
• 1 babérlevél
• 2 ek paradicsompüré
• 1 tk nádcukor
• só
• 5 dl húsleves (lezsírozott, átszűrt) vagy víz
• 2 dkg vaj

A hagymát apróra vágom, a fokhagymát szintén. A krumplit meghámozom, kis kockákra vágom, fazékba teszem, felöntöm a levessel (vagy vízzel), sózom, hozzáadom a hagymát, fokhagymát, oregánót, babérlevelet, cukrot. (lehet a vajon üvegesre sütni a hagymát, fokhagymát, majd átpirítani a krumpli kockákat- úgy finomabb lesz, de én mostanában igyekszem minél kíméletesebben, a lehető legkevesebb sütéssel-pirítással elkészíteni az ételeket, és utólag hozzáadni a zsiradékot, ha csak lehet, mert így egészségesebb) Felforralom és fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul. Hozzáadom a paradicsompürét, passzírozott paradicsomot, és fedő nélkül, nagy láng fölött, gyakpri kevergetés mellett addig főzöm, amíg főzelék sűrűségű és állagú lesz. Ha nem lenne elég sűrű, habverővel erősebben is át lehet keverni, így könnyebben szétesik a megfőtt krumpli (rántás vagy habarás helyett a főtt krumpli keményítőtartalma sűríti be ezt a főzeléket), de vigyázzunk, ne legyen krumplipüré belőle! :)

Végül hozzáadom a vajat, a nagyon finomra aprított friss fűszernövényt (ha van, bazsalikom, ha nincs petrezselyem).

Reszelt Grana Padanoval megszórva, tükörtojás feltéttel is nagyon finom, de egybesült fasírt mellé is remek köret.

Címkék: burgonya, fél óra, főzelék, hús nélkül, paradicsom

kéksajtos zellerkrémleves körtével, dióval

Az idén télen igencsak szegényes a zöldség kínálat, sütőtököt már hónapok óta nem láttam (a félbevágott, folpack alatt penészedő daraboktól eltekintve), és pár hete már magyar cékla is csak mutatóba akad itt-ott, az is dió méretű. Szóval a két fő alapanyagom többnyire kilőve. Marad a zellergumó, kelkáposzta, káposzta, répa. Ami ugyan nem rossz, de alapvetően megváltoztatta a főzési szokásaimat. A tartalmas, meleg saláták helyett egytálételek és levesek készülnek inkább. A zellerből pedig főleg krémleves, így a gyerekfej méretű, enyhén fás gumókat is fel lehet használni. A körte, kéksajt és dió társasága igazi téli hangulatot kölcsönöz a levesnek, és ha akad otthon egy kis kacsa alaplé (én mostanában leginkább ezt főzök), akkor igazán különleges, akár ünnepi asztalra való darab is válhat belőle.

• kéksajtos zellerkrémleves körtével, dióval
• 1 nagyobb (60-70 dkg) zellergumó
• 1 liter húsleves, leszűrve, lezsírozva
• 10 dkg vöröshagyma
• 5 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese, vagy gorgonzola dolce, Roquefort ízlés szerint)
• kakukkfű, 3 ág friss vagy egy csapott tk szárított
• fekete bors, pár tekerésnyi
• 2 körte (nagyjából 35-40 dkg)
• 2 marék dióbél
• 2-3 ek dióolaj vagy vaj

A zellert meghámozom, feldarabolom, és a meghámozott, nagyjából feldarabolt hagymákkal együtt fazékba teszem, felöntöm az alaplével. Őrölök hozzá borsot, hozzáadom a kakukkfüvetedő alatt addig főzöm, amíg a zeller épp csak megpuhul.

Botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a szétmorzsolt kéksajtot.

A körtét meghámozom és nagyon apró kockákra vágom. A levest visszateszem a tűzre, felforralom, majd hozzáadom a körtét (kevés nyers körtét félre lehet tenni a tálaláshoz). Fél percig főzöm, majd lehúzom a tűzről.

Tálalásnál durvára vágott diót szórok a tetejére és meglocsolom dióolajjal. (ha vajat használunk, azt a sajttal együtt, korábban adjuk a leveshez)

Címkék: dió, dióolaj, fél óra, kéksajt, körte, leves, zeller

tönkölylisztes parmezános keksz

Nem tudom, ki hogy lenne vele, de nekem ez a keksz olyan mintha tepertős pogácsa íze lenne. És akkor írom rögtön, hogy nincs benne tepertő. A véletlen felfedezés öröme az, ami arra késztetett, hogy ismét leírjam ezt a receptet, mivel amúgy ez az egyik kedvenc parmezános kekszem derivátuma, csak a liszt felét cseréltem le benne teljes kiőrlésű tönkölylisztre, a másik felét meg tönköly fehérlisztre, az ízek pedig rögtön megváltoztak. A tepertőt lehet szeretni, vagy nem szeretni (lehet?), én imádom, és az életmódunk változtatásán akkor kezdtem el komolyabban gondolkodni, amikor a reggeli kávé után öt-tíz deka friss húsos tepertőt ropogtattam el, csak úgy magában. Nem mondom én, hogy a tepertő az ördögtől való (de), viszont napi szinten reggelinek nem a legoptimálisabb választás. És akkor ha már itt járunk, hát ez a keksz sem… De kis lépésekkel indulva hátha könnyebben megy majd a változás. :)

(a vintage hangulatú képek kedvelőitől pedig még kis türelmet kérek, tavasztól korábban nem tudom pótolni a festett deszkáimat, világítást, egyéb háttereket, szóval egyelőre maradnak ezek a hétköznapi képek)

• tönkölybúzalisztes parmezános keksz
• 15 dkg tönkölybúza liszt, teljes kiőrlésű
• 15 dkg tönkölybúza liszt, fehér
• 20 dkg vaj
• 3 dkg nád porcukor (nádcukor mozsárban megőrölve)
• 5 dkg finomra reszelt grana padano vagy parmezán
• 1 tk só
• 1 tojás

A vajat felkockázzuk, majd a többi hozzávalóval együtt gyorsan de alaposan összegyúrjuk (robotgéppel is össze lehet dolgozni). A tésztából gambócot formázunk, majd 5 centi vastag hengert gyúrunk belőle. Folpackba vagy sütőpapírba csavarjuk a hengert és legalább egy órára hűtőbe tesszük, amíg megdermed a vaj.

Éles (recés) késsel 3 mm vastag szeletekre vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.

Előmelegített sütőben (alsó-felső sütés) 180 C fokon 13-15 perc, amíg a kekszek széle kezd aranyszínt kapni.

Melegen törékeny, ezért a sütőlapon hűtjük ki.

Címkék: keksz, parmezán, sós, tönkölyliszt

olajozottan

Aki olvas már egy ideje, az tudja, hogy különös vonzalmat táplálok a hidegen sajtolt növényi olajok iránt. Sőt, igazából én az a fajta gasztroblogger lennék, akinek – ciki-nem ciki- olaj és ecet gyűjteménye van. (na igen, az ecetek, szintén a gyengéim) Szóval ez van, remélem, megértitek, hogy mindenkinek akad bolondériája, de attól még lehet jó ember. Egyébként ez a mánia nem teljesen haszontalan, mivel a hidegen sajtolt, jó minőségű növényi olajok tele vannak minden szépséggel és jósággal, eszenciális zsírsavakkal, vitaminokkal, így kifejezetten értékes részei a táplálkozásunknak. És még finomak is. Én ezeket hőkezelés nélkül használom, és leginkább csak utólag adom egy-egy ételhez, például leves vagy egytálétel tetejére locsolom, meg a klasszikus módon, salátába keverem. A beszerzés nem mindig egyszerű, főleg ha nincs időnk vagy lehetőségünk ezer helyre járni utána, nekem van egy-két fix lelőhelyem (VomVass, Tokaj-Hegylja Piac), és zömmel onnan szerzem be a készleteimet, meg folyamatosan nyitott szemmel járok új források után kutatva. Ezek után nem meglepő, hogy mennyire megörültem a Grapoila ajánlatának, hogy elfogadnék-e tőlük olajat tesztelésre. Én két kedvencemet, a dióolajat és tökmagolajat választottam, amit azóta is nagy megelégedéssel használok (figyelem, ez nem fizetett hirdetés, hanem egy leendő törzsvásárló véleménye! :)). Mindkét olaj határozott, karakteres ízű, de kellemes, tolakodó mellékíz nélküli. Karakteres, dióízű dióolajat határozottan nehéz amúgy találni, a tökmagolaj talán egyszerűbb téma, de ott meg elég sokszor futottam már bele bántó, kesernyés mellékízbe. Na ez itt nincs. Tényleg nagyon meg vagyok velük elégedve, és az online rendelés pedig határozottan fekszik az időbeosztásomnak.

Most két receptet hoztam (illetve az egyik inkább csak javaslat a felhasználásra), de a blogon elég sok korábbi recept született már tökmagolaj és dióolaj témakörben.

Az első egy téli saláta, ami a kimerülőben lévő zöldségkínálatból született. Hát igen, krumpli van benne. A krumpli is zöldség ugye. Ha héjában sütjük meg, akkor azért a legtöbb tápanyag benne marad, nem csak a keményítő, ha pedig más szemszögből vizsgáljuk, akkor ez egy tartalmas, laktató saláta a téli zimankó idejére. Amúgy nagyon finom, szerintem metélőhagyma nélkül ideális munkahelyi ebéd válhat belőle, köretként is jól működik, és kiváló a maradék héjában sült krumpli (kedvenc téli köret) felhasználására.

A másik a mindennapi reggelink. És ezt most úgy kell elképzelni, hogy tényleg minden nap ezt eszik (mert ezt kérik) a gyerekeim. Fahéjas zabkása almával, görög joghurttal és egy kevés dióolajjal. Hogy jól induljon a nap.

• burgonya-jégcsapretek saláta tökmaggal, tökmagolajjal
• adagonként
• 15 dkg héjában sült krumpli, meghámozva
• 20 dkg jégcsapretek
• 10 dkg mozzarella
• 1 kisebb citrom felének a finomra reszelt héja és a leve
• 1 ek tökmagolaj
• só
• friss metélőhagyma, apróra vágva (elhagyható)
• 1-2 ek tökmag durvára vágva

A krumplit és a meghámozott jégcsapretket apró kockákra vágjuk. A jégcsapretket meglocsoljuk a citrom levével, enyhén sózzuk és félretesszük.

A metélőhagymát finomra aprítjuk (1 evőkanálnyi aprított metélőhagyma elég adagonként), a mozzarellát a zöldségekhez hasonló méretű kockára vágjuk.

A zöldségeket, sajtot, olajat, citromhéjat összekeverjük, majd tálalás előtt megszórjuk a tökmaggal. (a képen tökmagliszttel szórtam meg a salátát, de a durvára vágott tökmag szerencsésebb választás lett volna)

• almás zabkása dióolajjal
• adagonként
• 3 ek zabpehely (finomra hengerelt)
• 1,5 dl víz
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 1-2 tk méz
• 1-2 tk dióolaj
• 1 dl natúr joghurt (ha van, görög) (vagy tej, ízlés szerint)
• 1 kis alma (15 dkg)

A vizet felforralom a fahéjjal (lehet bele gondolatnyi sót is tenni, én a gyerekekébe nem szoktam), beleszórom a zabpelyhet és addig főzöm kavargatva kis lángon, amíg a zabpehely felveszi a vizet és megpuhul (3-4 perc). Lehúzom a tűzről, hozzákeverem a mézet és belereszelem az almát. Tálakba szedem, keverek hozzá joghurtot (a nagyobbik gyereknek tejet) és dióolajat.

Címkék: alma, burgonya, citrom, dóolaj, joghurt, mozzarella, reggeli, retek, rizottó, saláta, tökmagolaj, zabpehely