relax

… és akkor elfogyott az összes sürgősen megoldandó, túlélendő, megszervezendő dolog én meg itt találtam magam ebben az új életben, ami kissé idegennek tűnik még mindig. Az egész világ megváltozott, minden, amiben eddig hittem és bíztam, és új dolgok jöttek, amiket majd megszokok egyszer biztosan, de most még furcsa és félelmetesnek tűnik ez az egész. Ha azt írom, hogy nem vagyok nyugodt, kisimult és harmonikus mostanában, az azért igen közel áll a valósághoz. Persze vannak jobb napok és rosszabbak, és néha még én is elhiszem, hogy a legrosszabb részeken már túl vagyunk, de az az igazság, hogy elfáradtam, megtörtem, és nem nagyon találom a helyem. Aztán itt van a két gyerek, akik nem igazán dobódnak fel tőle, ha anya szája állandóan sírásra áll, meg eleve, úgy néz ki, mint egy madárijesztő, akit a rossz magaviselete miatt leszereltek állandó posztjáról, szóval össze kellene már kapnom magam sürgősen, mert hiszen a nehezén túl vagyunk, és a kisfiam jól van, és itt van velünk. Szóval próbálkozom.

Egy jól megszervezett napi rutin, egészséges táplálkozás, jóga, relaxáció szerintem jó alap. Aztán ha ezt elég sokáig csinálom, talán megszokom, hogy az élet nem is olyan fájdalmas dolog. Az egészséges táplálkozás az elmúlt két évben nem igazán jött össze, sokáig voltunk mások konyhájára bízva (és bár isteni finomak a hamburgereik, azért nem nevezném klasszikusan egészséges daraboknak), ha pedig én főztem, akkor is inkább a kicsik szája íze szerint, ők voltak az elsők, és ők azért a hús mellé csak húst ismernek köretnek. Kevés volt az idő, a konyha, meg úgy eleve semmi nem kedvezett az otthoni sertepertélésnek, körültekintő bevásárolgatásnak, és mi a férjemmel mostanra már igazán leharcoltak vagyunk, és elkeseredetten vágyunk arra, hogy zöldséget együnk zöldséggel és salátával. Mert azt szeretjük. De tényleg. Szóval itt az új év, és lesz valamiféle változás az életünkben, nem is az új év miatt, hanem az új életünk miatt, amibe megpróbálunk beleszokni.

A blog sorsa még talán ide tartozik: korábban voltak nagy tervek, hogy új felület, meg minden. Na ebből nem lesz semmi. Ez a kicsit kopott, döcögős oldal marad, amit én tákolgatok majd legjobb tudásom (és higgyétek el, ez igen-igen kevés :)) szerint, a kiöregedő fényképezőgéppel és megfogyatkozott felszereléssel. Időm és anyagi lehetőségeim sincsenek már fejleszteni, szóval nincs már semmi más, ami ezt az oldalt életben tartja, csak a blogolás iránti szerelmem. :) Az viszont van, és főzni is főzök, és talán beszélni, beszélgetni is szeretnék néha (ismét), a visszhangok, válaszok totális hiányától függetlenül. Én olyan igazi régivágású gasztroblogger vagyok-voltam és maradok, és ezen nem is igen tudok változtatni. Anekdotázni szeretek, és főzni, megosztani másokkal a receptjeim. Nagyjából ennyi, és semmi más. Az egyetlen, aminek mennie kell, az a facebook oldal, sosem szerettem ezt a felületet, a privát életben sem használom, üresnek és felszínesnek, haszontalan időrablónak tartom (elnézést kérek mindenkitől, aki szereti), és igazából a bloghoz nem ad hozzá semmit. A likeok száma meg nem érdekel, ha senki nem olvassa el a bejegyzést, ami mögötte van.

Az új rutin kialakítása már csak azért is szükséges, mert hamarosan visszamegyek dolgozni, így ha lehet, még ennél is kevesebb időm marad  a főzésre. Próbálok addig valami jól működő rendszert kialakítani, hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon (nekünk), és minden ötletért, tanácsért hálás vagyok, ami megkönnyíti az életünket.

Az egyik igazán inspiráló bejegyzés kedvenc vega blogomról származik, érdemes átböngészni, egyrészt a szellemisége is nagyon pozitív, másrészt amit javasol, azok bizony működnek. Mi azóta lefekvés előtt minden este egy-egy csésze mézes, kurkumás tejet iszunk Férjjel, és bár fenntartásokkal fogadtam, de valóban működik az izomlazító, fájdalomcsillapító hatása. Azóta (hacsak eltévedt kisbolygókként nem csapódnak be mellénk hajnalban a gyerekek) mélyen és nyugodtan alusszuk át az éjszakát. Az íze is egész kellemes, a férjem szerint átmenet a madártej és krumplipüré között, ami így elsőre talán nem túl biztató, de ha mindkettőt szeretjük, akkor akár még jól is elsülhet  a dolog.

Saját életvezetési tippeket egyelőre én nem osztanék meg a blogon, merthogy azok nekem most nincsenek. :) És a keserű humoromat is igyekszem majd visszafogni a közjó érdekében. :)

• kurkumás tej
• 1 dl tej
• 1 tk kurkuma
• 2 tk méz

A tej felét felforralom a kurkumával, kevergetés közben. Hozzáadom a mézet, a maradék tejet, és lehetőleg nyugodt körülmények között elkortyolgatom lefekvés előtt.

Címkék: italok, méz, tej

paradicsomos káposzta hússal, kukoricadarával

Hát először is, boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak. :)

Aztán meg egy gyors recept, az ünnepek utánra, ha már nincs olyan nagy késztetésünk a konyhában ácsorogni. Szabolcsi lány révén kifejezett és megmagyarázhatalan vonzalmat érzek a töltött káposzta iránt, de napi-heti szinten időm nincsen elkészíteni, rádaásul ebből 5-6 darabnak nem is áll neki az ember. Persze van a hagyományos változat, amiből én is a családi receptre esküszöm, de erre úgy egy teljes napot rá kell szánni, és pár száz darab alatt nem állunk meg vele. Ezért inkább készítettem valamit, ami ízében a megszólalásig hasonlít a töltött káposztára (a szabolcsira, persze), de sokkal tempósabb. Leginkább a paradicsomos káposztafőzelékből (szintén szerelem) vezethető le, de a szabolcsi töltött káposzta irányába fejlődött tovább, és nagyon hamar elkészül, akár nagyobb mennyiségben, és ezen a ponton komolyan úgy gondolom, hogy abbahagyom a magyarázatot, csak eltereli a lényegről a figyelemet: azaz hogy van itt egy egytálétel, ami gyors, házias, egyszerűen elkészül, és NAGYON finom.

• paradicsomos káposzta hússal, kukoricadarával
• 50 dkg darált sertéscomb
• 20 dkg vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 púpos ek fűszerpaprika
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 1 babérlevél
• 3 ek olívaolaj (vagy zsír)
• 2 tk nádcukor
• 2 ek paradicsompüré
• só
• bors
• 15 dkg kukoricadara
• 2,5 dl passzírozott paradicsom+ 5 dl víz (vagy 7,5 dl paradicsomlé)
• 70 dkg fejeskáposzta (egy nagyobb fej fele)

A hagymát apró kockára vágom, a fokhagymát szintén, és az olajon/zsíron üvegesre sütöm. Hozzáadom a húst, paradicsompürét, átpirítom, megszórom a paprikával, átkeverem, majd felöntöm a passzírozott paradicsomlével és 2-3 dl vízzel, vagy paradicsomlével, attól függően, mi van itthon. Hozzáadom a babérlevelet, aprított petrezselyemzöldet, cukrot, sót, borsozom, majd hozzáadom a hajszálvékonyra csíkozott vagy gyalult káposztát is. Összeforralom, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a káposzta megpuhul. Ez a rész is opcionális, a felnőttek úgy szeretik, ha nem teljesen engedi el magát a káposzta, kissé ropogós marad, de a gyerekek csak a vajpuha káposztát értékelik.

Miután a káposzta tetszőleges állagúra puhult, hozzáadom a maradék 2,5 dl vizet, sózom, ha szükséges, és hozzáadom a kukoricadarát. Kevergetve, kis lángon addig főzöm, amíg a dara majdnem teljesen megpuhul (5-10 perc). Ezután lehúzom a tűzről és fedő alatt pihenni hagyom még 15-20 percet, amíg a dara teljesen megpuhul. (ha túlságosan sűrű lenne, kevés vízzel vagy paradicsomlével még lehet korrigálni az állagát tálalás előtt)

Nagyon sok tejfölt adok mellé tálalásnál.

Címkék: egytálétel, káposzta, kukoricadara, paradicsom, sertés