Az idén ezt az egy születésnapi torát sütöttem magamnak. Nem kell nagyon sajnálni, mert azért volt több is, mivel végre találtunk egy igazán remek kis cukrászdát, ahol a sütemények határozottan nem indulnának esélyesként egy szépségversenyen, de minden természetes alapanyagokból készül, a hagyományos ízeket követi és igazán finom. A fagyik pedig egyszerűen zseniálisak. Szóval aki Nyíregyháza környékén jár, látogassa meg a Gyöngyössy cukrászdát, szerintem nem fog csalódni.
Tehát a torta. A konyhám továbbra sem készült el, szóval a tábori körülményekre való tekintettel az egyszerűség volt a fő szempont. A torta alja linzertészta, a teteje leginkább egy sajttortára hasonlít, az eredmény pedig mutatós (nekem legalábbis tetszik :)), és nagyon finom. Aki nem kedveli a gyors, hidegen használható zselatint, az készítheti melegen oldódóval vagy zselatin lapokkal is, a lényeg, hogy 500 ml folyadékhoz javasolt mennyiség kerüljön belőle a krémbe. A tejföltől pedig nem kell megijjedni, nagyon finom süteményekben, akár tésztában, akár krémben, hasonló az összhatás, mintha görög joghurtot használnánk, csak gazdagabb az íz és krémesebb az állag, és határozottan egyszerűbb vidéken beszerezni.
A tészta hozzávalóit összegyúrom, enyhén lisztezett deszkán kör alakúra nyújtom, kibélelem vele a kapcsos tortaforma alját. (perem nem kell, ha túllóg a tészta, körbevágom)
Előmelegített sütőben 180 c fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 perc alatt megsütöm.
A csokoládét összetöröm, vízgőz felett megolvasztom, kevés tejföllel elkeverem, majd hozzákeverem a többi tejfölt, kókuszreszeléket, cukrot is. Hozzáadom a zöld citromok finomra reszelt héját.
A zöld citromok levét kifacsarom, majd kikeverem vele a zselatint. Hozzáforgatom a tejfölös masszához, majd alaposan kikeverem.
A kihűlt tésztalap tetejére simítom a tejfölös krémet.
Szeletelés előtt legalább 12 órán át pihentetem a hűtőben.
Ha a clafoutis és az amerikai palacsinta házasságra lépne, valami hasonló lenne a végeredmény. Mivel a fiaim palacsinta függők mindketten, a sütögetésre viszont nem mindig biztosítják a körülményeket (tehát miközben próbálom sütni a palacsintát, életveszélyes manővereket hajtanak végre a háztartási gépek segítségével), így ez a tepsis változat hivatott biztosítani a gyorsan elkészíthető, palacsintára hajazó meleg reggelit.
Finom, gyümölcsös, gyors. Mi más kellene még?
A liszteket elkeverem a sütőporral, hozzáadom a tojást, joghurtot, mézet, fűszereket, olajat, habverővel alaposan kikeverem. Kiolajozott sütőtálba öntöm (nagyjából egy 22 cm-es kerek piteformába való ez az adag), majd a kimagozott, szeletekre vágott gyümölcs gerezdeket a tésztába nyomkodom.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30-40 percig sül. Akkor jó, amikor már a közepe is megemelkedik, de a sütési idő függ attól, hogy milyen vastag rétegben sikerül elteríteni a tésztát ( én a nagyjából 5 centi vastagon elterülő tésztát 40 percig sütöttem)
Melegen, mézes joghurttal, esetleg porcukorral megszórva, reggelire, uzsonnára kiváló darab.
Nemrég megkerestek az Élelmiszerbanktól, hogy adjak hírt egy nagyon szimpatikus kezdeményezésről. Az Élelmiszerbank azzal foglalkozik, hogy az élelmiszeriparban és kereskedelemben jelentkező élelmiszerfelesleget, ami minőségileg kifogástalan, de valamiért már nem eladható (pl. hamarosan lejáró termékek, húsvéti/karácsonyi szezonális áruk, stb.) összegyűjtjük, és rászorulókhoz juttatjuk el. Így ezek a – teljesen rendben lévő, fogyasztható – ételek nem a kukákban végzik, hanem rászoruló emberek asztalára kerülnek. Annak köszönhetően, hogy nem veszik, hanem „mentik” az ételt, és jellemzően önkéntesek dolgoznak náluk, nagyon hatékonyan tudnak működni, 1 Ft működési költségből 30 Ft értékű élelmiszersegélyt tudnak előteremteni. Évente kb. 6000 tonna élelmiszert mozgatnak meg. Mint a legtöbb civil szervezetnek, nekik is fontos, hogy finanszírozni tudják működésüket. Az élelmiszerek tárolásához és szállításához raktárt és hűtőautót kell fenntartaniuk.
Október hónapban indítják el az Együnk Egymásért programot, amibe szeretnének minél több sütni-főzni szeretőt bevonni. A program lényege, hogy aki bekapcsolódik, az főz, süt valamit, és a főztjét, süteményét adományért „cserébe” kínálja ismerőseinek, kollégáinak. A program mottója: “jót enni jó, jót tenni jó”, mivel most a sütés-főzés, mások kínálásának és a finom ételek elfogyasztásának öröme párosul azzal, hogy mindez egy jó ügy szolgálatában történik: a programból befolyó adományokat arra költik, hogy minél több élelmiszercsomagot tudjanak eljuttatni szegénységben élőknek. A programról bővebb információ a www.elelmiszerbank.hu/egyunkegymasert oldalon található.
Jót enni jó, jót tenni jó!
Együnk Egymásért az Élelmiszerbank szervezésében éttermek és sütni-főzni szerető önkéntesek jelentkezését várják!
A Magyar Élelmiszerbank Egyesület idén októberben harmadjára szervezi meg Együnk Egymásért Adománygyűjtő Akcióját az Élelmezési Világnaphoz kapcsolódóan, amelyhez továbbra is várja csatlakozó kívánó éttermek és sütni-főzni szerető önkéntesek jelentkezését.
A program célja felhívni a lakosság figyelmét az éhezés elleni küzdelemre, miközben közösségépítésen keresztül lehetőséget biztosít egy jó ügy támogatására. Az egyesület keresi azokat a vendéglátósokat, akik egy kiemelt étellel vagy menüvel csatlakoznának az akcióhoz, illetve azokat az önkénteseket, akik szeretnek sütni-főzni és szívesen szerveznének baráti körükben vagy munkahelyükön egy süteményvásárt, jótékonysági vacsorát az Élelmiszerbank javára. A befolyt pénzbeli adományösszeg az Egyesület hatékony működését fogja segíteni, hogy minél több nélkülözőn tudjanak a jövőben is segíteni.
Az Élelmiszerbank azért küzd nap mint nap, hogy Magyarországon minél kevesebb éhező legyen. Hazánkban évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerfelesleg halmozódik fel. A Magyar Élelmiszerbank a megmentett élelmiszerfelesleget juttatja el a rászorulóknak, ezzel nagymértékben csökkentve az éhezést és a kidobott élelmiszerek mennyiségét.
A Magyar Élelmiszerbankról
Az Élelmiszerbank 2005 óta, működésének 9 éve alatt, folyamatosan növeli az évente megmentett élelmiszerfeleslegek mennyiségét. Az Egyesület gyártóktól, kereskedelmi hálózatoktól gyűjti be a felajánlott élelmiszerfelesleget, melyek között vannak közeli lejáratú termékek, csomagolási hibás termékek, de akár szezonálisan már nem eladható, kiváló minőségű élelmiszerek is. 2014-ben eddig több mint 800 tonna élelmiszert juttatott el ingyenesen közel 300 000 nélkülözőhöz, 220 partnerszervezetén keresztül. 2005-ös megalakulása óta 33 000 tonna élelmiszert osztott ki közel 13 milliárd forint értékben.
További információt a programról: http://elelmiszerbank.hu/egyunk-egymasert
https://www.facebook.com/elelmiszerbank
A kisebbik fiunk érkezésével családunk telített zsírsav fogyasztása megsokszorozódott, mivel ő olyan diétát tart, hogy kacsazsír+szalonna. Eszik még ezen kívül húst, kacsát és vaddisznót, magában (sértődött arca tankönyvbe illő, ha egy-egy falatba elrejtve zöldség vagy más hasonlóan felháborító dolog érkezik a szájába, és neki ki kell válogatni, ki kell tuszkolni a nyelvével, mivel mi gonoszak vagyunk és időről-időre cselhez folyamodunk, és próbálkozunk és megkísérelünk vele mást is etetni az előbb felsoroltakon kívül)
Persze voltak elveink korábban, és próbálkoztunk gyerekhez illő étrenddel, de egy súlyos betegség, és az ezzel járó még súlyosabb fogyás után feladtuk ezeket, és örültünk, hogy eszik a gyerek – kacsazsíros kenyeret, mi mást. De azt legalább megette. Lehet azzal takarózni, hogy végső elkeseredésünkben már mindennel próbálkoztunk, és hogy amúgy minden házi, a szalonna pedig általunk abált császárhús igazából, nem füstölt áru, de igazából felesleges. Ő a második rosszul evő fiam (de ő legalább bőséggel fogyaszt abból, ami ínyére való), én magam is az voltam gyerekkoromban, megkeserítve ezzel édesanyám életét. Az ő véleménye egyébként az, hogy én most duplán kapom mindazt vissza, amin ő keresztülment velem. :) Hát lehet hogy így van. Mindenesetre bízunk benne, hogy nem marad így örökre, és nem adjuk fel, hogy egyszer majd enni fog ennél egy fokkal egészségesebb ételeket is, de addig is a közös étkezéseinket igazítanunk kell hozzá is.
Hogy ennek most mi köze van a recepthez? Szóval a férjem örökletes magas koleszterin szintje miatt mi eddig elég komoly diétát tartottunk idehaza, ő kényszerűségből, én szolidaritásból. Telített zsírokat csak módjával ettünk, olajat használtam, szinte mindenbe, amit neki főztem (ezekből viszont normál mennyiséget, hiszen asúlya rendben van, a fogyás nem volt cél). Sokféle, szinte kivétel nélkül hidegen sajtolt olajokat. Én magam is megszerettem a főzésnek ezt a módját, és most, hogy kicsit csillapodott a helyzetünk, igyekszem ezt feleleveníteni. A sós kekszek nálunk remek alternatívát nyújtanak a reggeli kávé mellé fogyasztandó pár falatra, néha még a reggelit is helyettesítik, főként most, hogy a férjem kora hajnalban indul dolgozni, és nincs ideje másra. A keksz vajjal remek, de nem túl kívánatos diétás szempontból, szóval arra gondoltam, mi lenne, ha olívaolajjal készülne. Az eredmény meglepően jó lett, és bár a nyers tésztával dolgozni nem olyan egyszerű, mint vajas tészta esetén (nyújtani, tetszőlegesn formázni például nem lehet, mert morzsálódik a tészta), a kisült eredménnyel már semmi gond nincs, mivel a tojás és az olvadt sajt remekül egyben tartja a kekszeket. Ropogós is viszonylag, egészen sajtos kekszes a végeredmény, a forma pedig nem a legszebb, de ez most itt nem is volt szempont.
A sütőport elkeverem a lisztekkel, majd hozzáadom a többi hozzávalót és alaposan összegyúrom
A tésztából diónyi adagokat veszek, majd ezeket gombóccá gyúrom és ellapítom. Két tenyér közti hengergetésre a tészta nem alkalmas, inkább csak össze kell tapasztani nagyjából a gombócokat, majd két tenyér között szétlapítani óvatosan.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a kekszeket, a tetejükre egy-egy csipet reszelt sajtot teszek, majd előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 15-17 percig sütöm, amíg a teteje enyhén aranyszínű lesz.
Tepsiben hűtöm ki (melegen még morzsalékony)
Jól záródó dobozban tárolom.
A klasszikus értelemben vett konyha hiánya egyre kevésbé akadályoz meg a főzésben, és fotózni is egyre kevésbé körülményes, főleg most, hogy kezdek rájönni, milyen szépek a fények napközben az új házban (meg arra is, hogy mennyire kijöttem a gyakorlatból, már ami a fényképezést illeti). Most, hogy egy kicsit csillapodott körülöttünk az élet, új rutin kezd kialakulni a mindennapokban, és úgy tűnik, ebben a blog számára is akad elég idő. Hogy meddig marad így, azt nem tudom, de egyre kevesebbet gondolkodunk azon, mi lesz, mi lett volna, ha… Inkább csak próbáljuk élvezni azt ami van.
A receptek persze továbbra is egyszerűek, hisz a tábori körülményeink nem változtak, tehát egyik sem igényel molekuláris gasztronómiára berendezett konyhát, sem túl sok időt, de szerintem ez sokaknak inkább előny, mint hátrány, nekem meg határozottan jó érzés a főzéssel, fotózással, bloggal pepecselni mostanában.
A következő étel 10 perc alatt előkészíthető, utána már csak ki kell várni, amíg megpuhul a hús.
Egy magas falú, vastag aljú lábosban 3-4 evőkanálnyi olívaolajat hevítek, körbepirítom rajta a húst, kiszedem, félreteszem.
A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, felszeletelt fokhagymát. Rászórom a fűszerkeveréket, átpirítom, majd visszaszedem a húst, sózom. Hozzáadom a megtisztított, nagyobb karikákra vágott sárgarépát, a datolyát, megszórom a finomra aprított petrezselyemzölddel. Aláöntök 1 dl vizet, felforralom, majd lefedem és kis lángon addig párolom, amíg a hús megpuhul.
Ha túl sok lé maradna alatta, fedő nélkül, nagy lángon beforralom a szaftot.
Tálaláskor apróra vágott bazsalikommal megszórom, natúr joghurtot és párolt rizst adok mellé.
Végtelenül egyszerű recept következik, ami egy nem létező konyhában is elkészíthető egy darab turmixgép/botmixer és egy habverő segítségével.
Az őszi gyümölcsök amúgy a kedvenceim (akárcsak az évszak maga), és ebben a formában mind egyszerre fogyasztható. Nincs szigorúan vett recept, inkább csak arányok, na meg a tojásfehérje hab, ami anyukán köszméte szósza óta azóta rendre fel-felbukkan a gyümölcsleveseimben is. Nagyon finom.
A gyümölcsöket (alma, barack, körte) meghámozzuk, kimagozzuk, ha szőlőt is használunk, azt leszemezzük, a szilvát csak kimagozzuk.
Turmixgéppel vagy botmixerrel pürésítjük, hozzáadva a púpos teáskanálnyi fahéjat, a vizet, a citrom levét és héját. (ha szőlőt is használunk, utána átszűrhetjük a levest, szőlőmagokra (pszichésen) érzékeny gyerekek esetén) Ez elég édes, ha jó érett gyümölcsöt használunk, és a habban is van cukor, de ízlés szerint adhatunk hozzá cukrot/mézet/egyéb édesítőt.
A tojások fehérjéből kemény habot verünk, közben hozzáadjuk a cukrot és fahéjat is.
A tojáshabot a leveshez keverjük, behűtve tálaljuk.
Megjegyzés: lehet habrózsákkal is díszíteni a levest, ekkor a tojáshabot közvetlenül tálalás előtt verjük fel és tálkában adjuk a leves mellé.
Az idei őszi Segítsüti támogatottja a debreceni Gyermekklinika Onkológiai Osztályának alapítványa, a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány. Az alapítvány célja, hogy a súlyos betegséggel küzdő gyermekek számára megkönnyítsék, elviselhetőbbé tegyék a kórházi létet, a kezeléseket, illetve hogy az osztály eszköztárának bővítésével hatékonyabban végezhessék a kis betegek gyógyítását, és remekül végzik a dolgukat, szóval licitre fel!A licit menetéről a Segítsüti oldalán olvasható tájékoztatás, ahol 30 remek sütiből lehet választani. Én az idén egy szörp-lekvár-süti csomaggal készültem, aminek átvétele személyesen Nyíregyházán és 50 km-es körzetében megoldható, egyéb esetben pedig postai úton jut el a nyerteshez.
A szörp zöld citromos-gyömbéres, a lekvár birsből és ringlóból készült, szintén egy jó adag gyömbérrel fűszerezve, a keksz pedig szezámmagos, vaníliás, egy csipetnyi tengeri sóval. Mindent teszteltünk, és nagyon finom! :)
A szilvát kimagozzuk, nagyjából feldaraboljuk, a birsalmát meghámozzuk, kimagozzuk és apró kockákra vágjuk. A gyümölcsöket egy lekvár főzésre alkalmas fazékba öntjük, elkeverjük a cukorral és megvárjuk, amíg egy kis levet enged. A gyömbért meghámozzuk és hosszában négyfelé vágjuk, a ringlóhoz és birshez adjuk (aki szereti a pezsdítő élményt egy lekvárban, az vékony szeletekre is vághatja a gyömbért, így főzve a lekvárba, ekkor nem lehet eltávolítani a főzés után és kissé csípős lesz a végeredmény), a vaníliarudat félbevágjuk, magjait kikaparjuk, és a magokkal együtt a rudat is a gyümölcsökhöz adjuk.
A gyümölcsöket felforraljuk, majd kis lángon gyakori kevergetés mellett addig főzzük, amíg sűrűsödni kezd.
Sterilizált (kiforrázott vagy mikrohullámú sütőben kifertőtlenített) üvegekbe töltjük, celofánnal lezárjuk a tetejét. Az üvegeket egy pillanatra fejjel lefelé fordítjuk, majd dunsztba tesszük.
Felbontás után hűtőben tároljuk.
A cukrot elkeverjük a vízzel és felfőzzük. Addig forraljuk, amíg a cukor feloldódik. Lehúzzuk a tűzről.
Még forrón hozzáadjuk a finomra reszelt gyömbért, levével együtt, a zöld citrom finomra reszelt héját, a kifacsart levüket. Fél órán át állni hagyjuk, majd átszűrjük.
Azonnali fogyasztás esetén kihülés után mehet a hűtőbe a szörp, ha viszont tartósítani szeretnénk, forraljuk fel az átszűrt szörpöt és sterilizált üvegekbe palackozzuk.
A vanília magjait kaparjuk ki, majd a többi hozzávalóval együtt gyúrjuk össze a keksz tésztáját.
A masszából formázzunk egy nagyjából 5 centiméter átmérőjű hengert, tekerjük folpack fóliába, majd tegyük a hűtőbe legalább annyi időre, amíg a tészta megdermed.
A tésztarudat szeleteljük 5 mm vastag szeletekre, tegyük sütőpapírral bélelt tepsibe, majd előmelegített sütőben süssük 180 C fokon 15 percig, amíg a kekszek széle enyhén aranyszínű lesz.
A kekszeket a tepsiben hűtsük ki (melegen még omlik-törik a tészta), majd jól záródó dobozban tároljuk.
…és akkor azon kaptam magam, hogy megint reggeltől estig főzök. egy főzőlapon, egy, a konyhaszekrény hevenyészett vázából félig kilógó sütőben, ötven négyzetcentiméternyi szabad helyen, egy konyhának nem nevezhető romhalmaz közepén.
én tényleg és komolyan be akartam zárni ezt a blogot, mert úgy éreztem, nincs nekem erőm az egészet újrakezdeni. de nem nevezhető újrakezdésnek az, ami soha abba nem maradt, csak legfeljebb hosszabb szüneteket tartott.
ez sosem volt az a napfényes-cukormázas oldal (ahogy én sem voltam az soha, ahogy ezt többen is éreztétek), a ködből, szürke felhőkből pedig az elmúlt egy évben még több gyűlt a fejünk fölé, de pont ez az ok, amiért írnom kell, fotóznom kell, főznöm kell, hogy a szürke inkább csak egy szín legyen a sok közül, amiből történetesen nekünk bővebben lett osztva.
a homályos utalgatások és borongós bevezető után pedig jöjjön a recept (nem egy nagy recept, inkább csak jelzés értékű, hogy írok még, élek még és egy ígéret mellé: lesz ez még jobb is :)), ami garantáltan elkésztíhető egy legénylakás konyhájában is. a gyerekek nagy kedvence a klasszikus poharas-kefires süti receptjének átalakításával készül, puha és finom, és ha nagyon belemagyarázom, akkor még egészséges is (a maga módján)
A kókuszreszeléket elkeverem a liszttel, hozzászitálom a sütőport, hozzáadom a cukrot, összekeverem. Hozzáadom az elhabart tojást, joghurtot, olajat, citromolajat, átkeverem és muffin kapszlikba adagolom a tésztát.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 25-30 percig (vagy tűpróbáig) sütöm. (nincs most sütőhőmérőm, a sütőt pedig még nem ismerem, de szerintem egy átlagos képességű sütőben inkább 20-25 perc alatt készül el)
Lehetőleg rácsra szedve hűtöm ki.
Megjegyzés: a zablisztet házilag is elő lehet állítani zabpehelyből egy késes daráló és kitartó munka segítségével.