céklakrémleves tejföllel

Számomra az év legrosszabb időszaka ez, már ami a zöldségeket illeti, hiszen a téli darabok már nem igazán vannak jó formában, és kicsit talán már unjuk is őket, az igazi tavaszi zöldségek ideje pedig még nem érkezett el. Őszintén szólva engem a medvehagyma nem kárpótol a fonnyadt répákért és káposztákért, ahogy a spanyol paradicsom és ki tudja honnan származó kaliforniai paprika sem villanyoz fel. Nem is nagyon erőltetem hát ezeket, inkább marad a cékla, mert mi magunk sem értjük, de ezt még mindig kedveljük, a heti több kilónyi elfogyasztott mennyiség ellenére is. A leginkább sütve, dióval és sajttal (néha rukkolával) kiegészítve, salátának, illetve leves formájában. Ha pedig leves, akkor ez az idei kedvenc.

• céklakrémleves tejföllel
• 80 dkg cékla
• 25 dkg zellergumó
• 25 dkg burgonya
• 1 l húsleves (átszűrt, lezsírozott)
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 1 nagyobb hagyma (15 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 ek olívaolaj

a tálaláshoz 2-3 dl tejföl, kevés sóval, esetleg apróra vágott kaporral, metélőhagymával vagy zúzott fokhagymával kikeverve

A céklát meghámozzuk, feldaraboljuk. A hagymát megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, a céklához adjuk a többi meghámozott, feldarabolt zöldséggel, fokhagymával, petrezselyemmel együtt. Felöntjük a húslevessel, felforraljuk, majd kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg a cékla megpuhul.

Botmixerrel pürésítjük, sózzuk, ha szükséges, majd kevés olívaolajat csorgatunk a tetejére.

Tálalásnál kevés sóval és ízlés szerint zúzott fokhagymával vagy aprított zöldfűszerekkel kikevert tejfölt adunk mellé.

Címkék: babának, burgonya, cékla, leves, tejföl, zeller

ricotta torta mandulával, mákkal, citrommal

A másik aktuális kedvenc következik, ez a könnyen és gyorsan összeállítható, marcipános ízű citromos-mákos finomság, és hát igen, cukor nélkül. Persze készülhet cukorral is nyírfacukor helyett, az állag, íz nem fog változni, de én egyre gyakrabban készítek alacsony szénhidrát tartalmú édességeket (is). Könnyű, és kicsit tavaszt idéző, legalábbis számomra (bár a fotó még nem ezt sugallja).

• ricotta torta mandulával, mákkal, citrommal
• 22 cm átmérőjű kerek formához (én szilikont használtam)
• 50 dkg ricotta (tégelyes, krémes, nem a száraz szemcsés)
• 2 tojás
• 10 dkg blansírozott mandula finomra darálva
• 10 dkg nyírfacukor (vagy kristálycukor)
• 3 dkg kukoricaliszt
• 3 ek mák (egész, nem darált)
• 2 tk keserűmandula kivonat (vagy pár csepp színtelen aroma)
• 1 citrom leve és finomra reszelt héja

A ricottához szitáljuk a kukoricalisztet, átkeverjük, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót és alaposan kikeverjük.

Szilikon vagy sütőpapírral bélelt hagyományos sütőformába töltjük a masszát és 160 C fokon 45 percig sütjük.

Ha kihűlt, kiborítjuk a formából. Önmagában vagy gyümölcsszósszal is nagyon finom.

Címkék: citrom, cukormentes, édes, gluténmentes, kukoricaliszt, mák, mandula, nyírfacukor, ricotta

karfiol aszalt paradicsommal, kaprival

Vannak változások az életben, amik lehetnek jók, rosszak, vagy annyira rosszak, hogy felülírnak és átértékeltetnek mindent. Aztán ezeken is túl leszünk, és megtanulunk együtt élni velük. És akkor elkezd hiányozni az a sok dolog, ami régen a mindennapjaink része volt: a nyugodt reggeli kávézások, a csendes mélázások a teraszon, és igen, a (sokszor közös) ételfotózások, főzések, kóstolások, és nekem személy szerint a blog vezetése is.

Hogy mi történt velünk, arról nem szeretnék írni, a lényeg, hogy mostanra talán megtanultunk élni az új életünkben. Azt nem mondom, hogy jó ez így, de idővel talán elfogadjuk az elfogadhatatlant.

A blog pedig elindul újra, ha minden igaz, bár az aktivitásomat a két örökmozgó fiatalameber idehaza azért jelentősen korlátozni fogja. Szóval talán kicsit döcögősen, de megint lesznek receptek, és hamarosan a fotózás is megoldódik (az történt ugyanis, hogy időközben az állandó fényű lámpám barkácslámpának és szobai világításnak használta a férjem- így legnagyobb csodálkozására, kiégett benne az összes izzó), szóval egy kicsit minden olyan lesz, mint régen. Legalább itt, a blogon. :)

Az alábbi recept Hugh Fearnley-Whittingstall Három jó dolog… című szakácskönyvéből származik, bár átesett némi módosításon, a téli paradicsom kínálatra való tekintettel. A könyv egyébként remek, csak ajánlani tudom. Az úriember munkássága számomra egyébként is nagyon meggyőző, szeretem a stílusát, mivel nagyon hasonló elvek vezérelnek engem is a konyhában.

Ebben a könyvében (is) szezonális, főként helyi alapanyagokat használ, amik többnyire, tényleg csak néhány kivételtől eltekintve könnyen beszerezhetőek akár egy közepes vidéki magyar városban is. A receptek könnyen és gyorsan elkészíthetőek, mégis ízesek és izgalmasak, és nem feltétlenül kerülnek vagyonokba a hozzávalók sem. Hát nagyjából így főzök én is mostanság. :)

A lenti recept nálunk legtöbbször sült csirke mellett végzi köretként.

• karfiol aszalt paradicsommal, kaprival
• 2 kis fej karfiol (tisztítva 1,2-1,4 kg)
• 10 dkg fűszeres olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
• 5 ek kapribogyó, átöblítve
• 3-4 ek fehér balzsamecet (vagy fehérborecet egy teáskanálnyi cukorral elkeverve)
• 3 ek olívaolaj
• 2 marék fenyőmag vagy szeletelt, blansírozott mandula, esetleg vegyesen a kettő

A karfiolt közepes méretű rózsákra szedem (3-5 centis), és lobogó, sós vízbe dobom. Miután a víz ismét felforr, lefedem és 5 percig főzöm. Leszűröm.

Az aszalt paradicsomot finomra, a kaprit durvára vágom. A még meleg karfiolt meglocsolom az ecettel, olajjal, hozzáadom az aszalt paradicsomot, kaprit, összeforgatom.

A fenyőmagot és/vagy mandulát száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom, majd a karfiolra szórom.

Langyosan és hidegen is finom.

Címkék: aszalt paradicsom, fenyőmag, kapri, karfiol, mandula