Bár meleg van, és tombol a nyár, de ennek ellenére (vagy épp ezért), továbbra is vágyunk a gazdag, házias ízekre. Mint ez a paradicsomos, rókagombás vörösboros ragu, ami tartalmas, de talán mégsem annyira megterhelő, mint egy birkapörkölt a 40 C fokban. (vagy hát ki tudja, részemről a birkapörkölt ellen sem emelnék semmi kifogást…)
Esti borozáshoz, juhtúrós galuskával, tésztával, vagy akár friss fehér kenyérrel ideális.
A borjúhúsról a nagyon vastag inakat, hártyákat levágjuk (ha van ilyen), majd 2-3 centis kockákra vágjuk a húst. A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk, majd az olívaolajon üvegesre sütjük a hagymát. Hozzáadjuk a húst, lepirítjuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát, vajat és együtt sütjük fél percig. Felöntjük a passzírozott paradicsommal, borral és nagyjából 3 dl vízzel, hozzáadjuk a finomra aprított petrezselyemzöldet, a csokorba kötött zöldfűszereket (ebbe érdemes belekötni a petrezselyemzöld vastagabb szárait is), a babérlevelet, cukrot, pirospaprikát, sózzuk, hozzáadjuk az alaposan átöblített gombát, majd fedő alatt addig főzzük kis láng felett, amíg a hús megpuhul.
Fedő nélkül beforraljuk a szaftot a kívánt sűrűségűre, majd juhtúrós galuskával, tésztával vagy friss kenyérrel tálaljuk.
Azaz sertés lapocka alma ciderben omlósra párolva és Roquefortos hagymaleves körte ciderrel. Remek ízek, egyben remek kísérők cider mellé.
Egy házasságba mindenki hoz magával valamit, a gasztronómia területén is, ez nálunk sem történ másként. A férjem hozta az olasz konyha szeretetét, én a mexikói és az ázsiai ízeket (a magyar pedig közös pont volt). Én a minőségi pálinkákkal és whiskeykkel ismretettem meg, ő meg a ciderekkel (a jó bor pedig ismét közös pont volt, de talán ezt írnom sem kell) A cider pedig nem csak önmagában jó, hanem főzéshez is, akár védőitalként szolgál, akár az ételbe kerül. Jelen esetben a Somersby alma és körte cider szolgáltatta az alapot a lassan omlósra párolt sertés lapockához és a Roquefortos hagymaleveshez is, és persze mellé is került egy-két behűtött palack.
A lapockáról a nagyon zsíros részeket levágjuk, a húst egy vastag aljú fazékba tesszük. Hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott hagymát, fokhagymát, csokorba kötött kakukkfüvet, felöntjük a ciderrel, sózzuk. Felforraljuk, majd kis láng felett, épp csak gyöngyöztetve, lefedve, résnyi nyílást hagyva a fedő és a fazék szája között addig főzzük, amíg a lapocka teljesen megpuhul, akár villával is szeletelhető lesz. Közben egy-két alkalommal megfordítjuk a húst, hogy mindenütt érje a fűszeres szaft.
Ha megpuhult (ez nagyjából 3 óra), a fedőt levesszük és a szaftot beforraljuk.
Ízlés szerint pár szem újburgonyát is tehetünk mellé a főzés utolsó 30-40 percére.
A hagymát finomra aprítjuk (ezt akár késes aprítóval is végezhetjük), majd az olívaolajon addig sütjük gyakran kevergetve, kis láng felett, amíg aranyszínű lesz. Közben hozzáadjuk a vajat és a fokhagymát is.
Amikor már aranyszínű, rászitáljuk a lisztet, átkeverjük, felöntjük a húslevessel, hozzáadjuk a rozmaringot és a cidert, sózzuk, borsozzuk, majd 15 percig főzzük.
A forró levesbe morzsoljuk a sajtot, addig kevergetjük, amíg a sajt elolvad, végül kiszedjük belőle a rozmaringot.
Tálalásnál lehet szórni a tetejére pirított, aprított diót, vajban sült kenyérkockákat és meg lehet csepegtetni dióolajjal is.