Ez a fogás valamilyen formában számomra minden tavasszal kötelező. A karalábé korábban főzelékként készült, de mostanra már ez a tejszínes változat az abszolút kedvenc, kevés citrommal igazán nagyszerű, akár önmagában is, és még a karalábé ádáz ellenségeit (azaz a férjemet) is rá bírta venni az elfogyasztására. Az oldalas, főleg sülve, ebben a gyömbéres-fokhagymás-mézes változatban, szerintem a sertés legízletesebb része, kicsi korom óta a kedvenceim közé tartozik, és bár a fűszerezés azóta változott, de továbbra is úgy készül, ahogy édesanyámtól tanultam.
Az oldalast feldarabolom, a bordák között. A hagymát meghámozom, negyedelem, a fokhagymát meghámozom, kés pengéjével meglapítom. A gyömbért meghámozom, vékony szeletekre vágom. A mangalicazsírt megolvasztom, átpirítom rajta a hagymát, fokhagymát, gyömbért, hozzáadom az oldalast, sózom, hozzáadom a mézet, ecetet és annyi vizet, hogy a húsokat nagyjából ellepje. Fedő alatt kis láng fölött addig abálom, amíg a hús megpuhul és szinte már leomilik a csontról. Ekkor afedőt leveszem és nagy láng felett elforralom róla afolyadékot, majd ezután addig sütöm az oldalast, amíg a méz karamellizálódik rajta.
A karalábét meghámozom, majd juliennere vágom (ha van hozzá gyalu, készülhet azzal is). A hagymát és fokhagymát finomra aprítom, majd az olívaolajon megolvasztott vajon a hagymát megfonnyasztom. Hozzáadom a fokhagymát, átpirítom, majd hozzáadom a karalábét, a húslevest, a citrom héját és levét, sózom. Időnként megkavarva addig párolom, amíg a karalábé kissé megpuhul (ennél tovább főzni nem szükséges) Hozzáadom a tejszínt, azzal beforralom, hogy tetszőleges mennyiségű lé maradjon alatta és korrigálom az ízeket sóval, ha szükséges.
Tálalásnál a karalábét meg lehet locsololni az oldalas szaftjával és meg lehet szórni az apróra vágott zsenge karalábé levelekkel is.
A medvehagymát hamarosan felváltja a spárga, már ami a blogbejegyzések témáját illeti, hisz itt van hamarosan a tavasz igazi főszereplője (legalábbis számomra), de addig még hátra van két nagy medvehagymás kedvenc. Az első ez a krémleves, amiben a medvehagyma vékony metéltre vágva, mintegy levesbetétként szerepel, és tulajdonképpen nevezhetnénk három hagymás levesnek is, hisz vöröshagyma és fokhagyma is került bele, de igazából a medvehagyma íze dominál, ami a gombához igazán kiválóan passzol. A leves tetejére pirított mandula került, ami talán kicsit közhelyesnek hat, de valójában remekül illik ehhez a fogáshoz.
A gombát megtisztítjuk, felkockázzuk a tönkjével együtt. A hagymát felaprítjuk, majd az olívaolajon felolvasztjuk a vajat és üvegesre sütjük benne a hagymát. Hozzáadjuk a gombát, majd nagy láng felett gyakran rázogatva-kavargatva lepirítjuk, amíg aranyszínű lesz. Hozzáadjuk a fokhagymát, átpirítjuk, majd felöntjük a húslevessel, sózzuk, ha szükséges és fedő alatt addig főzzük, amíg a gomba megfő.
A krémsajtot kikeverjük a tojássárgájával, a medvehagymát megmossuk, leszárítjuk, majd vékony metéltre vágjuk. A mandulát durvára aprítjuk, majd száraz serpenyőben aranyszínűre pirítjuk.
A levest lehúzzuk a tűzről, botmixerrel pürésítjük, majd egy merőkanálnyi forró levest folyamatos kevergetés mellett a tojásos krémsajthoz adunk.
Ismét felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről és, folyamatos kevergetés mellett belecsurgatjuk a tojásos krémsajtot a forró levesbe.
Hozzákeverjük a medvehagymát is, tálalásnál pedig pirított mandulát szórunk a tetejére.