téli saláták: alma-sárgarépa és alma-cékla saláta

A nyers salátákat télen mintha kicsit mellőznénk, pedig a szezonális zöldségekből most is remek dolgokat lehet kihozni, sőt, igazság szerint nekem ezek sokkal inkább a kedvenceim, mint a nyári darabok. A nyers répa, cékla, alma szerintem remek alapanyag, akárcsak a körte, vajretek, káposzta, és bár a nyers sütőtökkel nekem még nem sikerült túlságosan összebarátkoznom, azért rajta vagyunk az ügyön. Hogy miért nyersen együk ezeket a zöldségekete? Nem csak a magasabb vitamintartalom miatt, aminek egy része a hőkezelés során egyébként elvész, hanem mert friss ízük és ropogásuk egy kicsit visszacsalja a napfényt a ködös délutánokon. Legalábbis én így szoktam érezni. Most az abszolút két kedvenc darabom következik, amiknek receptje elég hasonló, sőt a három alapanyag akár együtt is felhasználható. A nyers répa talán nem annyira szokatlan egy salátában, a cékla viszont talán némi magyarázatot igényelhet. Nyersen igazából édesebb és üdébb az íze, az állaga pedig igazán ropogós. Egy kevés citromlével vagy enyhébb ízű vörösborecettel és mézzel, lereszelve vagy julienne-re szeletelve önmagában is finom, almával azonban tökéletes párost alkotnak. A lent lerít recept pedig tovább bővíthető, akár apróra vágott aszalt szilvával, akár citromlében pácolt lilahagymával, vagy kecskesajttal. Én a nyers céklát először nagymamám házi reszelt répás-céklás ecettel savanyított, cukorral édesített nyers savanyúságában kóstoltam, és azonnal megszerettem, jobban, mint a főtt vagy sült változatot. Az idei év nagy kihívása pedig, a céklagyűlölő férjem átnevelése, ami eddig sikeres, hiszen a sült cékla már a kedvenc zöldségei közé tartozik, most pedig a nyers változat megkedveltetése következne.

A céklás saláta tetejére eredetileg pirított tökmag került, de annak hiányában fenyőmag vagy napraforgómag is megfelel, tulajdonképpen valamennyi változatot nagyon szeretjük, bár szerintem tökmaggal az igazi.

• diós sárgarépa-alma saláta
• 25 dkg sárgarépa (2 nagyobb szál)
• 25 dkg alma (1 nagy vagy 2 kisebb)
• 15 dkg zsíros natúr joghurt (görög)
• 2 tk méz
• 1/2 citrom leve
• 1 bő maréknyi dió (3-4 dkg)
• 1 ek dióolaj (vagy olívaolaj)
• friss bazslikomlevelek, ízlés szerint

A megtisztított almát, répát durvára reszeljük vagy julienne-re vágjuk, majd meglocsoljuk a citromlével. A joghurtot kikeverjük az olajjal, mézzel, ízlés szerint vékony csíkokra vágott bazsalikommal, majd összeforgatjuk a zöldségekkel. A tetejére durvára vágott diót szórunk.

•  cékla-alma saláta
• 25 dkg alma (1 nagyobb vagy 2 kisebb)
• 2 kis cékla (20 dkg)
• 15 dkg zsíros natúr joghurt
• 1-2 tk méz
• 1 ek olívaolaj
• 1 kk frissen reszelt torma
• 1 bő maréknyi tökmag vagy fenyőmag, esetleg napraforgómag

A meghámozott almát és céklát durvára reszeljük vagy julienne-re vágjuk. A citromlevet, mézet, olívaolajat, reszelt tormát kikeverjük  ajoghurttal, majd összeforgatjuk az almával és céklával.

Serpenyőben enyhén megpirítjuk a magokat, majd a saláta tetejére szórjuk.

Címkék: alma, cékla, dió, fenyőmag, joghurt, saláta, sárgarépa

sütőtök gnocchi sült kapris céklával, pirított őrölt napraforgómaggal

Elismerem, nem a leggyorsabban elkészülő recept, és nem is biztos, hogy a cím sok embert győzne meg arról, hogy érdemes nekiállni, de az az igazság, hogy egy nagyon finom étel következik. A sütőtök gnocchi már magában is megér egy misét, nagy kedvencünk és minden télen legalább egyszer el kell készülnie, mindegy, hogy esik vagy havazik vagy épp gyermekáldás közeleg. A gnocchikra került barnított vajas- sült kapris- sült céklás feltét a pirított napraforgómaggal is egészen különlgesen finom, amit akár a gnocchik nélkül, egy egyszerű spagettivel is érdemes kipróbálni.

Az igaz, hogy mindkét elem önmagában is némi rákészülést igényel, mivel sült zöldségeket használtam hozzá, viszont a sült cékla és sült tök télen nálunk nagy tételben készül, heti rendszerességgel, érdemes egyszer-egyszer nekiállni, hiszen finom, szezonális és nem utolsósorban megfizethető téli zöldségfélékről van szó. A sütésnél az alaposan megmosott céklát alufóliába csomagolom, majd 180 C fokon 45 percig-egy órán át sütöm, mennyiségtől függően, a sütőtököt általában csak félbe- négyfelé vágom, kikaparom a magjait, majd így sütöm 180 C fokon 45 percen- egy órán át. Mindkét zöldsége elkészül egy-egy sütemény vagy kenyér mellett is  a sütőben, ha csak ezért nem szeretnénk beizzítani a tűzhelyet. Az megsült zöldségeket kihűtöm, meghámozom, majd a hűtőben tárolom, 2-3 napig minőségromlás nélkül még garantáltan felhasználható, ennél több időt sajnos még nem tudtunk tesztelni.

• sütőtök gnocchi sült kapris céklával, pirított őrölt napraforgómaggal
• 3 főre
• 40 dkg sült sütőtök
• nagyjából 18 dkg finomliszt
• 1 tojás
• só
• szerecsendió
• 25 dkg sült cékla (hámozva, tisztítva)
• 3 púpos ek kapribogyó
• 3 ek vaj (5 dkg)
• 1,5 ek balzsamecet
• 2 marék napraforgómag (tisztítva, 4-5 dkg)

A kaprit átöblítem, lecsepegtetem, leszárítom. A céklát apró, fél centis kockákra vágom. A vajat egy serpenyőben kis láng felett enyhén megbarnítom, majd beledobm a kaprit és addig sütöm rázogatva, kavargatva, amíg a kapri kissé haragosabb zöld színűre sül. Ezután hozzáadom az apróra vágott céklát és balzsamecetet, majd beforralom. Sózni nem szükséges, a kapri elég sós.

A pirított napraforgómaghoz a magokat száraz serpenyőben enyhén aranyszínűre pirítom kis láng felett, majd késes robotgéppel durvára darálom.

Az elkészült gnocchikat bő, sós vízben kifőzöm, majd szűrőlapáttal kiemelem, lecsepegtetem, és a sült kapris céklával, pirított napraforgómaggal tálalom.

Címkék: cékla, hús nélkül, kapri, napraforgómag, sütőtök

kakukkfüves fokhagymás sült kacsamell

A sült kacsamell nálunk örök kedvenc, és bár én rozéra sütve szeretem, a család más tagjai, főként az öt év alattiak, inkább a teljesen átsült, omlós változatra szavaznak. A teléjesen átsütött kacsamell sütése során akkor lesz puha a hús, ha épp csak átsül és nem sütjük tovább, ellenkező esetben megkeményedik és ki is szárad, illetve akkor, ha ezt követően még olyan sokáig sütjük (30-40 perc), hogy a hús ismét megpuhul, de ekkor általában kissé szárazzá is válik. Most az utóbbi változathoz hozok egy receptet, ami inkább a szüleink idejében lehetett divatos elkészítési mód, de érdemein ez nem változtat, a hús puha és omlós lesz, és ezen a módon elkészítve még csak nem is lesz száraz. A fűszerezés opcionális, én most egy igen klasszikus változatot választottam, tekintettel az aktuálisan konzervatív ízlésű kisdedünkre. Melegen is finom, de a felnőtt lakosság idehaza főként hidegen, salátákhoz használta fel, sült céklával és sült tökkel, pirított mandulával, balzsamecettel és olívaolajjal például igen ütős a kombináció.

• kakukkfüves fokhagymás sült kacsamell
• 3 főre
• 3 fél pecsenyekacsamell, bőrrel, csont nélkül (60 dkg)
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 fej vöröshagyma (6-8 dkg)
• 5 ág kakukkfű
• só
• fekete bors

A kacsamell bőrét megtisztítom, hosszában majd keresztben is átlósan bevagdosom. Egy felhevített serpenyőbe kevés vizet öntök, majd bőrével lefelé belefektetem a kacsamelleket (így nem kap oda a bőre, amíg kiolvad belőle a zsír). Kis lángon addig sütöm, amíg a bőréből a zsiradék kisül, majd megfordítom, és a húsos felével lefelé is lepirítom egy-két perc alatt, közben hozzáadom az apróra vágott hagymát is. Hozzáadom a kakukkfüvet, felaprított fokhagymát, sózom, borsozom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi a kacsamelleket a bőrükig ellepi. Fedőt teszek rá és a legkisebb lángon addig párolom, amíg a hús egészen puha lesz.

A megpuhult melleket kiszedem, majd lehúzom a bőrét, közben az alatta felgyűlt levet beforralom, elforralom belőle a vizet. A kacsamelleket visszateszem a zsírba és lepirítom benne mindkét oldalukat.

Fogyasztható melegen és hidegen is, hidegen például kiváló salátákba. Ha hidegen szeretnénk fogyasztani, akkor tároláshoz érdemes porcelán edénybe szedni és rákanalazni a zsírját. A fűszeres zsírban később fel is melegíthető, akár a konfitált kacsamell.

Címkék: kacsa