Konyhakiállítás 2013

Eddig minden évben sikerült eljutnom a Konyhakiállításra, talán nem kell magyaráznom, miért is szeretem annyira ezt az eseményt. Idén lesz az első alkalom, hogy nem tudok menni, tekintettel legifjabb csemetém zsenge korára, de cserébe az idén a blog olvasói között 3 páros belépőjegyet sorsolunk ki a rendezvény szervezőinek jóvoltából. Akit érdekel a lehetőség, hozzászólásban jelezze csütörtök délután háromig! (A nyertesek nevét csütörtök délután ennél a posztnál tüntetem majd fel a hozzászólások végén, illetve a blog facebook oldalán, és kérlek benneteket, hogy olyan néven írjátok a hozzászólást, amilyen névre a jegyeket szeretnétek kapni)

Most pedig röviden, néhány szóban magáról a rendezvényről:

A legújabb 2013-as konyhabútor és konyhagép kollekciókkal idén is a Konyhakiállításon találkozhatnak először a látogatók március 1-3. között a Budapest Sportarénában. Az eseményen több mint 100 kiállító mutatja be a hazai és nemzetközi gyártók újdonságait, melyek közül nem egy annyira friss, hogy egész Európában egy mintakollekció létezik még csak belőle.

Ha idén építkezik, vagy konyhafelújítást tervez, a részvétel szinte kötelező, de azok számára is hiánytalan kínálattal szolgál a kiállítás, akik új konyhagépet, mosogatót, csaptelet, munkalapot vagy konyhai eszközöket készülnek beszerezni.

A főzés szerelmeseit mesteri kisgép újdonságok és szinte már professzionális konyhai felszerelések várják, melyekkel a legkülönlegesebb receptek és kedvenc éttermi fogásaink is elkészíthetők. Ezeket az eszközöket használat közben is bemutatják a helyszínen, így minden funkciójuk pontosan megismerhető, olyanok is, melyekkel egy üzletben nem találkoznánk.

Az esemény idei újdonsága a különböző stílusú enteriőröket felvonultató étkeződesign bemutató, ahol megismerhetjük az étkező-tálaló helyiségek legújabb trendjeit a minimáltól a nagyvonalún keresztül a country és rusztikusig, nem feledkezve el magáról a terítéskultúráról sem.

De mit érne a Konyhakiállítás stílusos gasztronómia nélkül? Minden eddiginél több és magasabb színvonalú főzőbemutató, friss receptek és titkos praktikák tárulnak a látogatók elé, legyen szó akár az egészséges sütési-főzési technológiákról vagy a 2013-as év desszertdivatjáról.

A legjobb hazai séfek – többek között a két Gault & Millau sapkás Pesti István és a tavalyi év cukrásza, Balatoni Brigitta – mellett élő Sztárok a Pácban Bede Robival és sztárvendégeivel és Receptdaráló Lázár Cheffel is lesz a Miele Gasztroszínpadon.

A kiállítás megtekintése előtt mindenképp keressük fel a www.konyhakiallitas.hu oldalt, mert a weboldalon és a helyszínen is regisztráló látogatók között fődíjként egy 2,5 Millió Ft értékű Nolte konyhabútor talál gazdára.

Kedvezményes jegyelővétel február 26-ig a www.ticketa.hu oldalon!

Konyhakiállítás

2013. március 1-2-3.

Papp László Budapest Sportaréna

www.konyhakiallitas.hu

édesburgonya palacsinta

Nem édes igazából, hanem sós. Vagyis viszonyítás kérdése, hiszen az édesburgonya édességét nem lehet kivonni a képletből, de ez most inkább az a palacsinta, amit egy kevés tejfölös vagy zöldséges krémmel akár önmagában egy könnyebb étkezésre, vagy akár húsok mellé köretnek is el lehet képzelni. Nemrég ugyan még épp amiatt méltatlankodtam, hogy édesburgonya nem terem minden bokorban, és ezután szinte azonnal kiderült, hogy nem is olyan rossz a helyzet, hiszen az idehaza termelt zöldséget az egyik kék-sárga áruházlánc forgalmazza, meglepően jó minőségben, így sokak számára vált elérhetővé, a tél végén pedig remek alternatíva lehet a lassan teljesen kifutó sütőtök helyett. Az édesburgonya ugyanis ízre és állagra leginkább a sütőtökre hasonlít, sőt, sok receptben helyettesíthetőek is egymással. Aztán már csak pár hónapot kell kibírni, és újra itt a sütőtök.

Az édesburgonya ebben a receptben sütve szerepel, amihez a gumókat alufóliába csomagoltam, majd 180 C fokos sütőben 45 percig sütöttem. Miután kihűltek, meghámoztam és jól záródó edényben hűtőbe kerültek, készült belőlük felfújt, palacsinta és galuska is, a galuska receptje hamarosan a blogra is felkerül.

• édesburgonya palacsinta
• 2 közepes édesburgonya, megsütve, meghámozva (40 dkg)
• 16 dkg liszt (finom)
• 2 tojás
• 1 púpos tk sütőpor (8-9 gr)
• bő csipetnyi só
• szerecsendió (ízlés szerint, frissen reszelve)
• 2 ek olívaolaj
• olaj a sütéshez

Az édesburgonyát villával alaposan áttörtem (lehet burgonyanyomót is használni), majd a liszttel elkevert sütőporral és a többi hozzávalóval együtt csomómentesre kevertem. 15 perc pihentetés után közepesen forró, kiolajozott serpenyőbe bő evőkanálnyi adagokat raktam a tésztából, kör alakúra egyengettem a halmokat, majd közepes lángon mindkét oldalukat aranyszínűre sütöttem.

Tálalásnál tejföllel kikevert cottage cheese került mellé, de lehet kínálni egyszerűen tejföllel és füstölt lazaccal, zöldfűszeres túróval, vagy akár tetszőleges zöldségkrémmel is.

Címkék: édesburgonya, hús nélkül, köret

kókuszos céklás kelt palacsinta datolyaszósszal

Nagyobbik gyermekünk bárányhimlős lett, így kényszerű szobafogságunknak hála, az elkövetkező napokban felvirágzik majd a blog. (nincs mit tenni, a szobafogságban két érdekes program lehetséges az aprónépnek, a lego vagy a sütés-főzés-fotózás) A céklás és édesburgonyás receptekért pedig a kisebbik gyermekünk érzékeny pocakjának lehet hálát adni, mivel egészen minimális lett azon zöldségek listája, amiket én fogyaszthatok anélkül, hogy nagyobb hasi panaszokat okoznék neki. Tehát cékla. Ismét egy édes receptben. De nem kell eltántorodni feltétlenül, hiszen maga a cékla annyira édeskés, nyersen már-már gyümölcsös ízű, hogy ebben a kombinációban a zöldség remekül passzol az édességhez, talán még jobban is, mint például a répa egy hasonló helyzetben. A cékla-kókusz párosítása pedig olyan remekül működik együtt, ami még számomra is meglepetés volt, egy kevés rózsívízzel és a datolyaszósszal együtt ez a palacsinta egy igazán különleges darab lett, és az egyik kedvenc kelt palacsintánkká lépett elő. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a végeredmény nem igazán olyan palacsintás, mint a többi kelt palacsinta esetében, inkább egy szaftos lepényhez áll közelebb, de aki ezen változtatni szeretne, az adjon kevesebb céklát és több lisztet a tésztához.

• céklás kókuszos kelt palacsinta
• 20 dkg finomra reszelt nyers cékla
• 8 dkg kókuszreszelék
• 8 dkg finomliszt
• 100 gr natúr joghurt
• 2 tojás
• 5 dkg olvasztott vaj
• 2 ek nádcukor
• 10 gr friss élesztő
• 1 ek rózsavíz
• 2 cm vanília (vagy 2 tk vaníliás cukor)
• szerecsendió
• datolyaszósz:
• 10 dkg datolya (magozott)
• 4 ek nádcukor
• 2 dl víz
• 2 ek citromlé
• 1 tk őrölt fahéj

A vajat megolvasztjuk, majd elkeverjük a joghurttal, hozzámorzsoljuk az élesztőt és hozzáadjuk a cukrot. Megvárjuk, amíg buborékok jelennek meg a keverékben, kissé felfut az élesztő, majd hozzáadjuk a tojást, a reszelt céklát, kókuszreszeléket, lisztet, rózsavizet, a vanília kikapargatott magjait és reszelünk hozzá szerecsendiót, ízlés szerint. Alaposan kikeverjük, majd pihentetjük, amíg buborékok jelennek meg a tésztában és kissé megemelkedik a keverék.

Felhevített kivajazott serpenyőbe (vagy kerámia bevonatos serpenyőbe, további zsiradék nélkül) két evőkanálnyi adagokat teszünk  tésztából, nagyjából kör alakúra egyengetjük, majd közepes láng felett mindkét oldalát megsütjük.

A szószhoz a vizet felforraljuk a cukorral, fahéjjal és citromlével, majd hozzáadjuk a datolyát és kis láng felett 5 percig főzzük. Lehúzzuk a tűzről, lefedjük és hagyjuk kihűlni. Botmixerrel pürésítjük, majd az elkészült szószt a palacsita mellé tálaljuk.

Címkék: cékla, datolya, édes, joghurt, kelt tészta, kókuszreszelék, palacsinta

édes-savanyú csípős káposztasaláta, pirított gomba földimogyoróval

A káposzta szintén a kevéssé megbecsült zöldségeink közé tartozik, pedig a paradicsomos káposztán és párolt káposztán kívül is elkészíthető számos variációban. A káposzta is azon zöldségek táborát erősíti, amik egész télen jó minőségben kaphatók és az áruk sem borsos.  Jelentős C, B1 és B2 vitamin tartalma, így fontos téli vitaminforrásunk. K vitamin, E vitamin és kalcium tartalma is magas, különösen a zöldebb levelű fajtáknak. Élelmi rost tartalma jelentős, kalóriatartalma azonban alacsony, mivel zsírban, szénhidrátban és fehérjében nem bővelkedik (100 gr mindössze 25 kcal-t tartalmaz). Vitamintartalmát elsősorban nyersen vagy savanyítva őrzi meg, így ez a nyers káposzta saláta igazi téli vitaminbombának számít. Az elkészítése hasonló a mi hagyományos káposztasalátánkhoz, a fűszerek azonban ázsiát idézik, akárcsak a mellé készült pirított gomba esetében. Párolt rizzsel ez a két zöldség étel önmagában is megállja a helyét, de a háttérben látszik, hogy nálunk sült kacsamell mellé készültek, köretnek. Akár így, akár úgy, megéri kipróbálni, a ropogós, édes-savanyú-csípős saláta pedig még a nagy tavaszvárásban is segíthet elfelejteni a borongós téli napokat.

• édes-savanyú csípős káposztasaláta
• 1/2 fej fejeskáposzta (85 dkg)
• 1 kis fej lilahagyma (5 dkg)
• 5 cm gyömbérgyökér
• 1 púpos tk csilipehely
• 1 dl rizsecet
• 1 dl nádcukor
• 2 dl víz
• 4 ek szezámolaj
• bő csipetnyi só

A káposzta torzsáját levágjuk, külső leveleit lefejtjük, majd vékonyra gyaluljuk (vagy késsel vékony metéltre vágjuk)

A lilahagymát apró kockákra vágjuk, majd megszórjuk a sóval és leöntjük az ecettel. A gyömbért finomra reszeljük, majd a levét kinyomkodjuk és a hagymához adjuk. A vizet elkeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a hagymához a csilipehellyel együtt.

A salátát meglocsoljuk a hagymás salátalével, az olajjal, összeforgatjuk, majd hideg helyen (hűtőben) legalább 1 órán át pihentetjük tálalás előtt, de még jobb, ha egy egész napot érlelődik.

Megjegyzés: A káposzta mellé a salátába kerülhet durvára reszelt vagy julienne-re vágott répa is.

• földimogyorós pirított gomba
• 50 dkg csiperke
• 1 nagy fej vöröshagyma (12 dkg)
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 ek szójaszósz
• 3 ek földimogyoróolaj
• 2 marék pirított sózott földimogyoró (6-8 dkg)

A gombát megtisztítjuk, félbevágjuk, majd nagyobb, centis darabokra vagdossuk. A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk.

Az olajon nagyobb lángon, gyakran rázogatva-kavargatva lepirítjuk a gombát, amikor kezd színt kapni, hozzáadjuk a hagymát, mérsékeljük a lángot és addig sütjük, gyakran megkeverve, amíg üvegessé válik a hagyma. Hozzáadjuk a fokhagymát, átkeverjük, majd hozzáadjuk a szójaszószt is. Mérsékelt lángon gyakran kevergevte addig sütjük, amíg a gomba megpuhul és a leve elfő. Végül hozzáadjuk a földimogyorót is és összeforrósítjuk.

Sült kacsamell vagy párolt rizs és káposztasaláta mellé tálaljuk.

Címkék: földimogyoró, gomba, hús nélkül, káposzta, saláta, zöldség

banánkrém sós karamell szósszal, pirított kókusszal

Egy olyan desszert következik, aminek a nevét tovább tart leírni, mint magát a desszertet elkészíteni, és mégis bűnösen finom. Nem egy kalóriaszegény darab, ez igaz, de ebben az időszakban, az átvirrasztott éjszakák után én gyakran vágyom a gyorsan elkészíthető és szívet-lelket melengető, kényeztető finomságok után (igazság szerint soha nem volt annyi gyors desszert a blogon, mint az első kisfiam születése utáni hónapokban, és ugyan igyekszem majd visszafogni magam, de a mostaniak közül is egy-két jól sikerült darab várható, hogy posztolásra kerül) Az egészségesebb ételek kedvelői számára pedig jó hír, hogy ez az időszak nem tart majd soká, és igyekszem közben ezeket a desszerteket a blogon rengeteg zöldséggel, salátával kompenzálni.

• banánkrém karamellszósszal, pirított kókusszal
• 4 adag
• banánkrém:
• 2 nagy banán
• 2 dl tejszín
• 2 ek juharszirup
• 1 ek citromlé
• karamellszósz:
• 4 ek cukor
• 2 dkg vaj
• 0,5 dl tejszín
• 0,5 dl víz
• csipet só
• pirított kókusz:
• 4 ek kókuszreszelék vagy durvára aprított kókuszchips

A kókuszt száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, amíg illatozni kezd és enyhe aranyszínt kap. Ezután kiszedjük, félretesszük.

A serpenyőben a cukrot és a sót 2 evőkanálnyi vízzel elkeverjük, majd közepes lángon, időnként megkavarva világos karamellt készítünk belőle. Hozzáadjuk a vajat a fél deci vizet és tejszínt, majd kis láng felett, állandó kevergetés mellett addig melegítjük, amíg a karamell feloldódik és a szósz besűrűsödik. Ha elkészült, kihűtjük.

A banánt feldaraboljuk és turmixgép kancsójába tesszük a juharsziruppal, citromlével és tejszínnel együtt, majd addig turmixoljuk, amíg sima, habos krémet kapunk.

A krémet szétosztjuk poharakba, meglocsoljuk a szósszal és megszórjuk a pirított kókusszal.

Címkék: banán, édes, fél óra, juharszirup, karamell, kókusz, tejszín

csokis cookies, ementális napraforgómagos kekszek és egy könyvajánló

Kezdem a könyvvel. Szakácskönyv természetesen. Nem egy új darab, régebben jelent már meg Varga Gábor Desszert szerelem című műve, és azon kevés süteményeskönyv közé tartozik, amit 1. megvettem, 2. elejétől a végéig, mindegyik receptjét szeretném kipróbálni. Nem titok, hogy nem vagyok nagyon édesszájú, a sütemények közül is a hagyományosabb, és főleg a klasszikus magyar darabokat kedvelem, így nagymamám receptjeivel és a Váncza süteményeskönyvvel, meg azzal a néhány, szintén huszonéves, régi darabbal én le is tudnám élni az életem, minden különösebb hiányérzet nélkül. Félreértés ne essék, én is kipróbáltam a kötelező külhoni klasszikusok receptjeit, meg is vettem a könyveiket – amit aztán mélyen meg is bántam és elsüllyesztettem az összeset a könyvespolcom mélyére. Az utóbbi években két süteményeskönyv volt, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, amiben számunkra használható recepteket találtam és amiben nem csalódtam, az egyik Nigella Hogyan váljunk házi istennőké? című könyve, a másik pedig Varga Gábor könyve. Ízléseken persze nem érdemes vitatkozni, de nekem ez a két könyv mutatott olyan újdonságokat, amikre én fogékonyabb vagyok.

Varga Gábor könyvében a pár perc alatt összeállítható receptek mellett, mint például a zöld teás madeleine, chilis-csokis amarena meggyes cupcake, vaníliás-mentás almaásrétes, egy külön fejezet foglalkozik a csokoládés édességekkel, a nagy klasszikusok, a sajttorta, fordított almatorta, Sacher torta saját értelmezésével, amikbe épp csak annyi csavart rak, hogy kissé izgalmasabb legyen a történet, de nem esik át a ló túlsó oldalára. Külön fejezet jutott az alkoholos desszerteknek (amelyben olyan recepteket találunk, mint a borhab, whiskeys datolyapuding, narancslikőrös csokitorta Varga Gábor olvasatában), az édes aprósüteményeknek (itt például a Raffaello golyó, rugelach és az amaretti receptje szerepel), és egy a nevezetesebb tésztáknak is, mint például a challah, pitakenyér vagy grissini. Minden kötelező kört teljesít, ami napjainkban elvárható, a tiramisutól kezdve a financieren át a macaronig, de minden receptje valamitől egyedi, amitől ez a könyv más lesz, mint a hasonló tematika alapján készülő tucatnyi egyéb desszertes könyv. Jól megférnek a könyvben egymás mellett a klasszikus darabok, az egyszerűbb, közkedvelt édességek, tészták és a patikamérleggel összeállítható, kifinomultabb és divatosabb receptek is. A komoly tésztákat, a rétest, búzakalász bagettet, vajas croissant, knédlit pedig nem bolygatja, egyszerűen megtanítja nekünk a hagyományos recepteket. A könyv mottója pedig az, hogy a leírt receptek az alapok, de azokat mindenki variálja a saját ízlése szerint- mondanom sem kell, hogy ez számomra mennyire szimpatikus.

A minőségi, természetes (bár sajnos néha nehezebben beszerezhető) alapanyagok mellett a hangsúly az izgalmas ízeken, bátor fűszerezésen van, de ezek sosem túlzottan komplikáltak vagy megbotránkoztatóak, nem használ megdöbbentő kombinációkat, fűszereket, és valószínűleg a nagymamámat sem kellene sokáig győzködnöm arról, hogy kóstoljon meg egy-egy darabot (na jó, a matchás sajttortát kivéve). A receptek nem bonyolultak, külön hangsúlyt fektet arra, hogy bárki számára könnyen elkészíthetőek legyenek, akár jártas a konyhában, akár nem. Minden recept mellett igen részletes a leírás és valóban informatív fázisfotók is segítik a kezdőket is az elkészítésben.  Egyszóval, hozzám nagyon közel áll Varga Gábor stílusa, amit a süteményekhez, édességekhez, tésztákhoz hozzáad, az csupa olyan ötlet, íz, eljárás, amit én is biztosan ki szeretnék próbálni, és ki is fogok a közeljövőben.

Először két apróságot hozok a könyvből, egy csokis cookiest, ami azért nem épp olyan, mint az amerikai alapdarab (és épp ezért ízlik nekünk annyira), hiszen kívül roppan, belül puha, a másik egy sajtos rúd, aminek a receptjét valószínűleg mindenki ismeri, de ez nem csökkenti az érdemeit szerintem. Mindkét recepten változtattam kicsit, így a végeredmény nekünk még jobban tetszik, ezeket a recepteket írom le ide, de akit az eredeti változat érdekel, annak megjegyzésben feltüntetem azt is.

• csokis cookies
• 3 tepsihez
• 220 gr étcsokoládé (50 % kakaótartalmú)
• 170 gr barnacukor
• 80 gr búzaliszt (finomliszt)
• 20 gr vaj
• 2 tojás
• 2 gr sütőpor
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• fél narancs finomra reszelt héja
• szűk késhegynyi só

A csokoládét vízgőz fölött vagy kis lángon, óvatosan megolvasztom a vajjal együtt.

A tojást a cukorral habosra keverem. Hozzáadom a narancs héját és a sót. A lisztet összekeverem a sütőporral és a fahéjjal, majd a tojásos masszához adom, alaposan kikeverem. Végül hozzáadom a csokoládét is, alaposan átkeverem.

A masszát hűtőben kissé kidermesztem, hogy jobban lehessen adagolni (15 perc elég), majd sütőpapírral bélelt tepsibe egymástól 3-4 centis távolságra teáskanálnyi (nagyjából diónyi) adagokat-gombócokat rakok ki a tésztából.

Előmelegített sütőben 180 C fokon 12 percig sütöm, majd a tepsiben vagy a sütőpapírral együtt átemelve rácson hűtöm ki.

Megjegyzés: Az eredeti receptben a fahéj és narancshéj nem szerepel, viszont a sóból többet, bő csipetnyit használ. Elvileg a masszát nem kell hűteni adagolás előtt, de szerintem ettől könnyebben kezelhetővé válik.

• sajtos rudacskák
• 4 tepsihez
• 20 dkg puha vaj
• 20 dkg ementáli, lereszelve
• 20 dkg finomliszt
• 2 dkg porcukor
• 1 tk só (finomra darálva)
• 5 dkg hántolt napraforgómag (vagy durvára aprított tökmag, esetleg 4 ek egész mákszem)
• 1 tk egész köménymag
• tojás a kenéshez

A hozzávalókat összegyúrom alaposan, majd két részre osztom a masszát és nagyjából 5 centi átmérőjű hengert formázok belőlük. Folpack fóliára teszem a rudakat, a fóliába tekerem, majd ezt követően szögletesre, hasáb formájúra formázom a rudakat. Hűtőbe teszem egy órára.

A fóliát lehúzom a tésztáról, majd éles késsel fél centi vastag szeleteket vágok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsire teszek, egymástól kissé távolabb, 3-4 centire. Elhabart tojással lekenem a tetejüket (ez a képen látható daraboknál kimaradt, mivel elfelejtettem, de tojással szebb és finomabb is a végeredmény)

Előmelegített sütőben 180 C fokon 12 percig sütöm, vagy amíg aranyszínűek lesznek. A tepsiben vagy a sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtöm ki.

Megjegyzés: Az eredeti receptben nincs cukor, de szerintem ettől sokkal finomabb és ellenállhatatlanabb lesz, a 20 dkg vaj és fehér liszt mellett ez a tétel pedig már nem okoz különösebb lelkiismeret furdalást. A köménymag sem az originális recept része, és ementáli helyett ott trappista sajt szerepel. Ez is ízlés kérdése, mi a trappistát nem szeretjük, de a köménymagot igen.

Az eredeti recept szerint a tésztát gombóccá formázva, fóliázva hűtsük, majd ezt követően lisztezett felületen nyújtsuk ki és vágjuk szeletekre, továbbá eredetileg a napraforgómag nem a tésztába, hanem a tészta tetejére kerül, miután a kekszeket elhabart tojással alaposan lekentük. Szerintem ez a tésztában is nagyon finom, sőt, és hát így legalább nem tud róla sütés után utólag leperegni.

Címkék: cookies, édes, ementáli sajt, étcsoki, napraforgómag, sós

kókusztejes sárgarépakrémleves

A tél végéhez közeledve egyre ritkábban kapni finom sütőtököt, az édesburgonya sem terem meg minden bokorban, a vidám narancssárga színű ételekhez viszont továbbra is ragaszkodunk. Tehát marad a sárgarépa. Tulajdonképpen nem egy rossz csere, hiszen édes, finom, szinte egész évben kapható igen jó minőségben, és nagyszerűen viseli az markánsabb fűszereket is. Ez a leves is egy fűszeresebb darab, amit mi nagyon szeretünk és  a kókusztej remekül illett hozzá, ennek hiányában azonban készülhet joghurttal is, úgy is nagyon finom a végeredmény.

• kókusztejes sárgarépakrémleves
• 75 dkg sárgarépa
• 7,5 dl zöldség alaplé
• 2 dl kókusztej
• 2 fej vöröshagyma (15 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 4 cm gyömbérgyökér
• 1 tk római kömény
• 1 kk édesköménymag
• 6 szem fehér bors
• szerecsendió
• 1 késhegynyi őrölt fahéj
• 2 ek olívaolaj

A száraz fűszereket mozsárban porrá őrölöm, a meghámozott répát felkarikázom, a hagymát, fokhagymát nagyjából felaprítom. Az olívaolajon közepes láng felett, gyakran kevergetve kissé lepirítom a zöldségeket és fűszereket, majd felöntöm a zöldség alaplével, hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét és fedő alatt addig főzöm, amíg a répa megpuhul.

Hozzáadom a kókusztejet, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.

Tálalásnál pirított kókuszchipset vagy szeletelt mandulát is szórhatunk a tetejére.

Címkék: hús nélkül, kókusztej, leves, sárgarépa, tejmentes

variációk túrótortára

Egy sós, egy édes. Az édes gyermekünk legújabb kedvence, nála egyszerűen csak “frutti” néven fut (a Madagaszkár pingvinjei és néhány számunkra is ismeretlen rejtett asszociáció után szabadon), és gyümölcs ugyan nincs benne, de répa igen. És finom. Nem is kicsit, ami még számomra is meglepő volt elsőre, mivel egy álmatlan éjszaka után végső elkeseredésemben jött létre a recept abból, amit a hűtőben találtam. Azóta másodnaponta sütök belőle egy-egy adagot, és tekintettel a gazdag beltartalmi értékeire illetve az erőteljesen redukált cukormennyiségre, Csipinél ez reggeliként is funkcionál. Ha viszont a cukrot másfélszeresére-duplájára emeljük a receptben, akkor pedig egy nagyon finom klasszikusan édes desszertet kapunk. A szerecsendió-fahéj-vanília hármasa a répával és túróval kiválóan működik, tényleg remek ízek jönnek létre, szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni annak, aki a túrós és/vagy répás sütiket kedveli.

A sós változat pedig leginkább a körözöttre hajaz és állagát tekintve közelebb áll talán egy felfújthoz, mint egy túrótortához, viszont hidegen is nagyon finom, és nekünk egy-egy tányér salátával, vagy citromlével megcsepegtetett, vékony csíkokra vágott vajretekkel, pirítóssal nagyszerű vacsorának bizonyult.

• sárgarépás túrótorta
• 22 cm átmérőjű kerek forma
• 50 dkg félzsíros túró
• 3 tojás
• 5 dkg búzadara
• 5 dkg nádcukor
• 3 dkg puha vaj
• 25 dkg sárgarépa (2 szál)
• 1/4 rúd vanília kikapargatott belseje
• 1/4 szerecsendió finomra reszelve
• 1 mk őrölt fahéj
• vaj és liszt a formához

A répát meghámozom, finomra reszem. A túrót és vajat villával áttöröm, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kikeverem a tésztát.

Kivajazott, kilisztezett piteformába öntöm, majd  160 C fokon 45 percig sütöm.

Hidegen szeletelem.

Megjegyzés: kevés reszelt narancshéj is kerülhet bele, ízlés szerint, úgy is nagyon finom.

• paprikás köménymagos túrótorta
• 1 kis szögletes kenyérformához
• 25 dkg félzsíros túró
• 10 dkg tejföl
• 3 dkg vaj
• 1 vöröshagyma (6-8 dkg)
• 1/2 ek pirospaprika
• 1/2 ek köménymag, mozsárban megőrölve
• 2 tojás
• 2,5 dkg búzadara

A hagymát apróra vágom, majd a vajon üvegesre sütöm, lehúzom a tűzről és elkeverem benne a fűszerpaprikát. Miután kihűlt, hozzákeverem a villával áttört túrót és a többi hozzávalót, alaposan összedolgozom a masszát.

Sütőpapírral kibélelt formába öntöm, majd 160 C fokon 45percig sütöm.

A formából kiborítva hűtöm ki, hidegen szeletelem.

Címkék: édes, felvágott helyett, hús nélkül, sárgarépa, sós, túró

téli saláták: alma-sárgarépa és alma-cékla saláta

A nyers salátákat télen mintha kicsit mellőznénk, pedig a szezonális zöldségekből most is remek dolgokat lehet kihozni, sőt, igazság szerint nekem ezek sokkal inkább a kedvenceim, mint a nyári darabok. A nyers répa, cékla, alma szerintem remek alapanyag, akárcsak a körte, vajretek, káposzta, és bár a nyers sütőtökkel nekem még nem sikerült túlságosan összebarátkoznom, azért rajta vagyunk az ügyön. Hogy miért nyersen együk ezeket a zöldségekete? Nem csak a magasabb vitamintartalom miatt, aminek egy része a hőkezelés során egyébként elvész, hanem mert friss ízük és ropogásuk egy kicsit visszacsalja a napfényt a ködös délutánokon. Legalábbis én így szoktam érezni. Most az abszolút két kedvenc darabom következik, amiknek receptje elég hasonló, sőt a három alapanyag akár együtt is felhasználható. A nyers répa talán nem annyira szokatlan egy salátában, a cékla viszont talán némi magyarázatot igényelhet. Nyersen igazából édesebb és üdébb az íze, az állaga pedig igazán ropogós. Egy kevés citromlével vagy enyhébb ízű vörösborecettel és mézzel, lereszelve vagy julienne-re szeletelve önmagában is finom, almával azonban tökéletes párost alkotnak. A lent lerít recept pedig tovább bővíthető, akár apróra vágott aszalt szilvával, akár citromlében pácolt lilahagymával, vagy kecskesajttal. Én a nyers céklát először nagymamám házi reszelt répás-céklás ecettel savanyított, cukorral édesített nyers savanyúságában kóstoltam, és azonnal megszerettem, jobban, mint a főtt vagy sült változatot. Az idei év nagy kihívása pedig, a céklagyűlölő férjem átnevelése, ami eddig sikeres, hiszen a sült cékla már a kedvenc zöldségei közé tartozik, most pedig a nyers változat megkedveltetése következne.

A céklás saláta tetejére eredetileg pirított tökmag került, de annak hiányában fenyőmag vagy napraforgómag is megfelel, tulajdonképpen valamennyi változatot nagyon szeretjük, bár szerintem tökmaggal az igazi.

• diós sárgarépa-alma saláta
• 25 dkg sárgarépa (2 nagyobb szál)
• 25 dkg alma (1 nagy vagy 2 kisebb)
• 15 dkg zsíros natúr joghurt (görög)
• 2 tk méz
• 1/2 citrom leve
• 1 bő maréknyi dió (3-4 dkg)
• 1 ek dióolaj (vagy olívaolaj)
• friss bazslikomlevelek, ízlés szerint

A megtisztított almát, répát durvára reszeljük vagy julienne-re vágjuk, majd meglocsoljuk a citromlével. A joghurtot kikeverjük az olajjal, mézzel, ízlés szerint vékony csíkokra vágott bazsalikommal, majd összeforgatjuk a zöldségekkel. A tetejére durvára vágott diót szórunk.

•  cékla-alma saláta
• 25 dkg alma (1 nagyobb vagy 2 kisebb)
• 2 kis cékla (20 dkg)
• 15 dkg zsíros natúr joghurt
• 1-2 tk méz
• 1 ek olívaolaj
• 1 kk frissen reszelt torma
• 1 bő maréknyi tökmag vagy fenyőmag, esetleg napraforgómag

A meghámozott almát és céklát durvára reszeljük vagy julienne-re vágjuk. A citromlevet, mézet, olívaolajat, reszelt tormát kikeverjük  ajoghurttal, majd összeforgatjuk az almával és céklával.

Serpenyőben enyhén megpirítjuk a magokat, majd a saláta tetejére szórjuk.

Címkék: alma, cékla, dió, fenyőmag, joghurt, saláta, sárgarépa

sütőtök gnocchi sült kapris céklával, pirított őrölt napraforgómaggal

Elismerem, nem a leggyorsabban elkészülő recept, és nem is biztos, hogy a cím sok embert győzne meg arról, hogy érdemes nekiállni, de az az igazság, hogy egy nagyon finom étel következik. A sütőtök gnocchi már magában is megér egy misét, nagy kedvencünk és minden télen legalább egyszer el kell készülnie, mindegy, hogy esik vagy havazik vagy épp gyermekáldás közeleg. A gnocchikra került barnított vajas- sült kapris- sült céklás feltét a pirított napraforgómaggal is egészen különlgesen finom, amit akár a gnocchik nélkül, egy egyszerű spagettivel is érdemes kipróbálni.

Az igaz, hogy mindkét elem önmagában is némi rákészülést igényel, mivel sült zöldségeket használtam hozzá, viszont a sült cékla és sült tök télen nálunk nagy tételben készül, heti rendszerességgel, érdemes egyszer-egyszer nekiállni, hiszen finom, szezonális és nem utolsósorban megfizethető téli zöldségfélékről van szó. A sütésnél az alaposan megmosott céklát alufóliába csomagolom, majd 180 C fokon 45 percig-egy órán át sütöm, mennyiségtől függően, a sütőtököt általában csak félbe- négyfelé vágom, kikaparom a magjait, majd így sütöm 180 C fokon 45 percen- egy órán át. Mindkét zöldsége elkészül egy-egy sütemény vagy kenyér mellett is  a sütőben, ha csak ezért nem szeretnénk beizzítani a tűzhelyet. Az megsült zöldségeket kihűtöm, meghámozom, majd a hűtőben tárolom, 2-3 napig minőségromlás nélkül még garantáltan felhasználható, ennél több időt sajnos még nem tudtunk tesztelni.

• sütőtök gnocchi sült kapris céklával, pirított őrölt napraforgómaggal
• 3 főre
• 40 dkg sült sütőtök
• nagyjából 18 dkg finomliszt
• 1 tojás
• só
• szerecsendió
• 25 dkg sült cékla (hámozva, tisztítva)
• 3 púpos ek kapribogyó
• 3 ek vaj (5 dkg)
• 1,5 ek balzsamecet
• 2 marék napraforgómag (tisztítva, 4-5 dkg)

A kaprit átöblítem, lecsepegtetem, leszárítom. A céklát apró, fél centis kockákra vágom. A vajat egy serpenyőben kis láng felett enyhén megbarnítom, majd beledobm a kaprit és addig sütöm rázogatva, kavargatva, amíg a kapri kissé haragosabb zöld színűre sül. Ezután hozzáadom az apróra vágott céklát és balzsamecetet, majd beforralom. Sózni nem szükséges, a kapri elég sós.

A pirított napraforgómaghoz a magokat száraz serpenyőben enyhén aranyszínűre pirítom kis láng felett, majd késes robotgéppel durvára darálom.

Az elkészült gnocchikat bő, sós vízben kifőzöm, majd szűrőlapáttal kiemelem, lecsepegtetem, és a sült kapris céklával, pirított napraforgómaggal tálalom.

Címkék: cékla, hús nélkül, kapri, napraforgómag, sütőtök