Elindult a karácsonyi készülődés, igazából már két hete, de egy lelkes (talán túl lelkes) négy éves ifjú ember mellett nem is nagyon volt más választásunk. A feldíszített mini karácsonyfája kint áll a teraszon, papírból vágott hópelyhek az ablakokon, és újabban a Lego kockák helyett karácsonyfás, hópelyhes sütikiszúrókkal és karácsonyi, adventi díszekkel van felhintve a lakás padlója. Esténként pedig a karácsonyfadíszekről és karácsonyi süteményekről rögtönzött rövid történetekre alszik el. Ezek után talán nem meglepő, hogy egy-két karácsonyi hangulatú sütemény is készül mostanában. Ezek a kelt csigák egyébként inkább a reggeli péksütemény kategóriába tartoznak, nem a karácsonyi desszertek közé, és szerintem tökéletesek az adventi készülődéshez, hétvégi reggelikre. A tészta puha, könnyű, mézes és csak enyhén édes, a csigákat pedig mézeskalács fűszerekkel és mazsolával tekertem fel. Igazán klasszikusak az ízek, és a végeredmény nagyon finom.
Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a tojást, mézet, 10 dkg olvasztott vajat, sót, tejfölt és alaposan kidagasztom a tésztát. Lágyabb, rugalmas tészta lesz a végeredmény. A kelesztőtálat letakarom, kelni hagyom a tésztát, amíg a duplájára nő.
Ha megkelt a tészta, átgyúrom, majd enyhén lisztezett deszkán 2 centi vastag téglalappá nyújtom. A maradék 3 dkg vajat megolvasztom a mézeskalács fűszerekkel, majd a tészta tetejére kenem ecsettel, vagy kanál hátával, az egyik hosszabb oldal mentén 2-3 centis részt kihagyva. Megszórom nádcukorral és a durvára vágott mazsolával, majd feltekerem a fűszerrel lekent hosszabbik oldal felől indulva, az fűszervaj nélkül hagyott széli rész felé. A tekercset éles késsel 3 centi vastag szeletekre vágom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, kissé lelapítom, formázom a korongokat, majd elhabart tojással lekenem, megszórom jégcukorral.
Meleg helyen kelni hagyom, amíg legalább másfélszeresükre nőnek, majd előmelegített sütőben 200 C fokon 15 percig sütöm (vagy amíg aranyszínűek lesznek a csigák).
Rácsra szedve hűtöm ki.
A céklakrémleves szerintem már önmagában is nagyon jó dolog, kevés citrommal, gyömbérrel, igazán üdítő és melengető is egyszerre. A füstölt pisztráng gombóc pedig csak hab a tortán, ha lehet itt ilyen képzavarral élnem. A gombóc igazán látványos és álatlunk nagyon kedvelt levesbetét, és sokkal könnyebben és egyszerűbben készül el, mint gondolnánk. Ez a leves egy sima, hétköznapi vacsorának indult, de azt kell mondjam így utólag, hogy szerintem egy ünnepi asztalon is megállná a helyét. Nálunk mindenestre nagy kedvenc lett ez az igen egyszerű, de mégis nagyszerű darab.
A meghámozott, feldarabolt céklát, almát és krumplit felöntöm a zöldséglevessel, hozzáadom a finomra reszelt gyömbért, a citrom finomra reszelt héját, levét, sózom, ha szükséges és puhára főzöm a zöldségeket. Botmixerrel pürésítem a levest.
A füstölt psiztrángból eltávolítom a maradék szálkát (ha van), majd késes robotgépbe teszem a tojással és zsemlemorzsával együtt, pürésítem. Nedves kézzel diónyi gombócokat formázok belőle.
A levest ismét felforralom, majd kifőzöm benne a gombócokat. Addig főzöm, amíg az összes gombóc felúszik a tetejére, ha képződik közben egy kis hab, azt szűrőlapáttal leszedem.
*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
A következő kis torták egy barátnőm születésnapjára készültek, akivel közös szenvedélyünk a liofilizált gyümölcsök, természetes aromák és egyéb hasonló hasznos dolgok gyűjtése. Azért azt gyorsan leszögezem, hogy ezek nélkül is működik a sütemény, természetesen akkor a cseresznyés jelző elmarad, de a csokoládé és mandula mindenért kárpótol benne. Tehát alapvetően ez egy finom kis csokoládés torta, muffin formában sütve, cupcakenek álcázva, némi cseresznyével feldobva. A tészta pedig kaphat a cseresznye helyett kevés keserű mandula kivonatot vagy reszelt narancshéjat is, a krém szintén, ízlés szerint, a variációk lehetősége tulajdonképpen végtelen.
A lenti változathoz szükséges hozzávalók, a természetes cseresznye kivonat és a liofilizált cseresznye pedig beszerezhető a Culinarisban, illetve liofilizált gyümölcsök ebben a webáruházban is kaphatóak.
A csokoládét apróra tördelem, majd megolvasztom, az olajjal (vagy vajjal) együtt. A tojást elhabarom, alaposan kikeverem a tejföllel, vaníliával és kakaóporral. Ha kissé kihűlt a csokoládé, azt is hozzákeverem.
A lisztet összeszitálom a sütőporral és szódabikarbónával, majd hozzáadom a tojásos részhez a darált mandulával, liofilizált cseresznyével és cukorral együtt. Összekeverem, majd kapszlikkal bélelt muffin sütőbe adagolom a tésztát, nagyjából 2/3 részig töltve meg tésztával egy-egy kapszlit.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 20 percig (vagy tűpróbáig) sütöm, rácsra szedve hűtöm ki.
A krémhez a csokoládét összetördelem, hozzáadom a vaníliát, majd megolvasztom a tejszínnel együtt. A vajat habosra keverem a cukorral és kakaóporral, majd hozzáadom a kihűlt csokoládés keveréket és cseresznye aromát is és tovább habosítom. 1-2 órán át hűtőben pihentetem, mielőtt a torták tetejére kerül.
A krémet habzsákba töltöm, majd feldíszítem vele a már teljesen kihűlt tortákat.
Amióta Tamás fiunk kacsa-liba diétára fogott minket (ugyanis közel egy hónapja minden egyes nap a “mi legyen a vacsora?” kérdésre a kacsahusi libahusival választ kapjuk), kétségbeesetten vágyunk a könnyebb fogások után a köztes időben, vagyis akkor, amikor nem a gyerek kívánságának teszünk eleget a menü megtervezését illetően. Ilyenkor jöhet hal, néha csirke, vagy könnyű, zöldséges fogások, saláták, tulajdonképpen mindegy, csak ne viziszárnyas legyen. Az egyik ilyen vacsora igen jól sikerült és mindenképpen említésre érdemes fogása volt ez a csirke, amihez kivételesen filézett, lebőrözött felsőcombot használtam, mivel nemrég ráakdatam egy jó minőségű tanyasi csirkét bontva is áruló tenyésztőre. Az étel egyébként könnyen elkészül, igazi ízbomba, és még a folyamatosan kacsa után sóvárgó gyermekünk is hamar megbékült vele.
Polenta helyett köretnek adhatunk mellé mást is, mivel elég szaftos a végeredmény, akár tésztával is remekül működik.
A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk.
A csirkehúst szárazra itatjuk, majd megforgatjuk kevés lisztben, a felesleget lerázzuk róla. Olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a vajat, majd pár perc alatt, több részletben színesre sütjük benne a csirkehúst minden oldaláról (eygszerre csak kevés húst érdemes sütni, hogy piruljon, és ne párolódjon a saját levében). Kiszedjük a zsiradékból, félretesszük, majd a visszamaradt zsiradékon megfonnyasztjuk a hagymát, kis láng felett. Hozzáadjuk a fokhagymát, átpirítjuk, felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a csokorba kötött kakukkfüvet, a citrom finomra reszelt héját és levét, sózzuk, borsozzuk, visszaszedjük bele a csirkét és hozzáöntjük az időközben a csirke alatt felgyűlt szaftot is. Fedő alatt addig pároljuk mérsékelt lángon, amíg a hús csaknem megpuhul. Ekkor hozzáadjuk az olajbogyót is és készre főzzük. Ha túl sok lenne alatta a szaft, fedő nélkül beforraljuk a kellő sűrűségűre tálalás előtt.
A polentához felforraljuk a vizet a tejjel, sózzuk, majd állandó kevergetés mellett beleszórjuk a kukoricadarát és addig főzzük, amíg a dara megpuhul, a massza sűrűvé válik. Hozzáadjuk a vajat, reszelt parmezánt, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük szét (én egy kerek szilikon sütőformát használtam), kihűtjük. Tálalás előtt szeletekre vágjuk, és serpenyőben kevés vajon mindkét oldalát megprítjuk.
A sok kacsa és liba után (nincs mit tenni, Csipi most ilyen korszakát éli), vagy inkább között mi már nagyon vágyunk a könnyebb ételekre, ennek jegyében született meg ez a sós torta is. Születésnapra készült, azaz svédasztalra, ünnepi előételnek is megállja a helyét, de nem hazudok, nálunk hétköznapi vacsoraként is fog még szerepelni a közeljövőben, feltehetően elég gyakran. Ugyanis nagyon finom, látványos, és egyszerűen, sütés nélkül elkészíthető.
A krémhez én nem használtam zselatint, mivel így is elég stabilan tartotta magát, de akinek kétségei támadnak, hidegen oldódó zselatinporból kikeverhet keveset citromlével, és ezzel lehet jobban megkötni a masszát, de szerintem ez a lépés nem szükséges. Az alap ezúttal wasa kenyérből készült, én szezámmagosat használtam hozzá, de ez is opcionális, a sima rozsos változat is éppoly megfelelő.
A kenyeret késes aprítóban porrá őröljük, majd elkeverjük az olvasztott vajjal. Sütőpapírral bélelt kerek tortaformába egyengetjük, alaposan lenyomkodjuk egy kanál hátával, majd kihűtjük.
Az avokádó húsát kivájjuk a héjából, majd a krémsajttal együtt botmixerrel pürésítjük. Sózzuk, tekerünk hozzá borsot, hozzáadjuk a citrom finomra reszelt héját, pár csepp citromlevet ízlés szerint (én nagyjából 2 teáskanálnyit használtam) és a finomra aprított füstölt lazacot. Elkeverjük, majd a kihűlt tortaalapra simítjuk.
A torta tetejét hajszálvékonyra szeletelt uborkával borítjuk be (a képen látható eredményhez körkörösen, kis átfedéssel raktam le az uborka szeleteket, a külső körrel indulva, befelé haladva).
Szeletelés előtt legalább 2-3 óráig hűtőben pihentetjük.
Bár az idén nálunk a Márton napra való készülődés már hetekkel ezelőtt megkezdődött, mivel az idén kicsit korábban kezdték el vágni a környékünkön a libákat, tartogattam még néhány liba receptet a hétre is. Egészen pontosan a libaaprólékokból. A liba melle és combja mellett az aprólékokból készülő leves, a benne főtt zúza, vagy a fiatal liba sült mája is tud okozni kellemes perceket, egyáltalán nem lebecsülendő alapanyagok ezek sem, érdemes rászánni magunkat, hogy a liba minden egyes porcikáját felhasználjuk.
A leves egy klasszikus húslevesként indul, azonban aszú és számos fűszer is kerül bele, ettől igazán kellemes, egyedi ízt kap, végül a levesbetétként használt zöldség szalagok már az elkészült, átszűrt, kristálytiszta levesbe kerülnek pár percre, megőrizve ízüket, állagukat és így még látványnak sem utolsók tálalásnál. A zúza szintén visszakerül a levesbe, puhára főve, vékonyra szelve.
A libamáj sem megvetendő, akkor sem, ha nem hízott, sőt. Most egy klasszikusnak mondható sült gyümölcsös párosítás készült, ami a fűszerek és a mangó miatt kicsit izgalmasabb lett, a végeredmény pedig előételnek ideális volt.
A libaaprólékot nagyjából 2 liternyi hideg vízben feltesszük főni, sózzuk, amint felforrt és felhabzott, a habot szűrőlapáttal leszedjük róla. Hozzáadjuk az egészben hagyott vöröshagymát, a fűszereket, egész babérlevelet, szegfűszeget, csillagánizst, a megtisztított egész gerezd fokhagymákat, az egész koriander magot, szegfűborsot, borsot, a sáfrányt és a meghámozott, csíkokra vágott gyömbért. Hozzáadjuk a megtisztított, nagyobb darabokra vágott zellergumót, a zöldjét, sárgarépát és az aszút is. Lassú tűzön, gyöngyöztetve főzzük legalább 4 órán át.
Közben az átöblített rókagombát beáztatjuk hideg vízbe legalább 2 órára, majd leszűrjük. Az áztatólevét is a leveshez szűrjük, a gombát vékony metéltre vágjuk.
Az elkészült levesből kiszedjük a zúzát, majd tüllön átszűrjük, hozzáadjuk a metéltre vágott gombát és még fél órán át főzzük.
A levesbetétként szolgáló répát és zellerszárat zöldséghámozóval vékony szalagokra vágjuk, majd a leveshez adjuk. 2-3 percig főzzük még együtt a levessel, majd tálaljuk a zöldségekkel és gombával, a vékony szeletekre vágott zúzával együtt.
Márton napi hagyományok
A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a dőzsölés a terített asztalnál megengedett, egyben a Márton napi lakoma az újbor megbontásának ünnepe, és a libalakomáké is.
A hagyomány szerint a Márton napi libalakomák Szent Márton nevéhez fűződnek, aki szerény ember lévén a püspökké választása elől a libák óljába menekült, azok azonban hangos gágogásukkal elárulták őt, és így végül mégis Tours püspökévé avatták. Alázatos és jó püspök lett belőle, később szentté is avatták, neve pedig egybefonódott a ludakkal.
A Márton napi liba fogyasztására azonban ennél egy jóval egyszerűbb magyarázat is rendelkezésünkre áll: Márton napján terelték a jószágokat télére az ólakba, istállókba, ekkor számoltak el a pásztorok bérével, és az éves fizettségük mellé általában egy-egy liba is járt, amit az újbor megbontása mellé készített vacsorákra fel is tálaltak. Ehhez a jeles naphoz számos népszokás is fűződik, a Márton napi liba mellcsontjából pedig még a téli időjárás is megjósolható. A hagyomány szerint a fiatal libát megtisztítják, kibelezik, besózzák és meghintik friss majorannával, majd kemencében lehetőleg nagy cserép- vagy öntöttvas tepsiben szép pirosra, ropogósra sütik. Ha elkészült, feldarabolják. A mellcsontjáról óvatosan lefejtik a húst (úgy át kell sülnie, hogy ez könnyen elvégezhető legyen), és szemügyre veszik a csontot, hogy megjósolják belőle, milyen lesz a tél. Ha barna volt, esős, ha fehér akkor havas telet vártak. A leginkább elterjedt hiedelem szerint pedig aki nem eszik Márton napján libát, egész évben éhezni fog.
Liba sütése, elkészítése
Az egyik legnagyobb kihívást a liba egészben sütése jelenti. Bár Márton napján többnyire idei libát illik enni, az sem mindegy, hogy ez hízlalt liba, vagy csak a tolláért és húsáért tartott, esetleg pecsenyeliba-e. Idehaza hízlalhatják a libákat a máj miatt, de többnyire a tollukért és húsukért tartott, fiatal állatokat találhatunk a piacokon, míg németalföldön szinte csak a húsáért tenyésztik, pecsenyelibaként. A 9 hetesnél nem idősebb, általában 7-8 hetesen levágott, intenzíven tartott állat a pecsenyeliba, az ennél idősebb, de még idei liba (9 hetes és 9 hónapos közötti) a fiatal liba. A fiatal libákat a tollukért is tartják, többször tépik, csak ezt követően vágják le. Kevésbé zsírosak, mint a hízlalt libák, ugyanakkor kissé tömöttebb, szívósabb is a húsuk, mint a pecsenyelibáknak. A fiatal libákat hízlalhatják is, ezek a hízott libák, melyek akár a súlyukat 70-80 %-kal is képesek megnövelni a hízlalás során.
A liba sütése leginkább a pecsenyekacsáéhoz hasonló, 4-5 kilogrammos, fiatal állat sütésére általában kilónként fél órát szokás számolni 200 C fokos sütőben. Az első órában a mellével felfelé, combjait alufóliával letakarva, második órától a mellekkel lefelé, az utolsó fél órában pedig ismét a mellekkel felfelé zajlik a sütés, rácson, hogy a keletkező zsiradék a liba alatt gyűljön össze, nem körülötte. A másik módszer nagyanyáink módszere: a libát egy vastag aljú tepsibe tesszük, mellével felfelé, és lassan sütjük, nem túl magas hőfokon (140-160 C fok), az első egy-két órában lefedve, utána anélkül, sütés közben a körülötte felgyűlt zsiradékkal locsolgatva. A sütés utolsó fél órájában már nem locsolgatják, mert a bőre akkor nem lesz ropogós. A sütés ideje itt is a méretektől függ, egy 4-5 kilós liba 3-4 óra alatt készül el. Ha így sütjük a libát, a hús egészen puha, omlós lesz, az összes zsír kiovad belőle, a kötőszövetek szinte feloldódnak, és a hús könnyen leválik a csontokról.
A szabadon, hosszabb ideig tartott állatok súlya sokszor nagyobb, húsuk még szívósabb, vidéki piacokon sokszor kapni ilyen libákat is, ezeknél kielégítő eredményt csak a lassú, alacsonyabb hőfokon való sütéstől várhatunk. Ezeket a libákat inkább darabolva készítsük el.
Egyszerűbb a libát darabolva sütni, akár csak a combokat, külön, akár egy egész szétbontott szárnyast, és itt is jól működik a viszonylag alacsonyabb hőfok, hosszabb időn át alkalmazva (140-160 C fok, 2-3 óra, mennyiségtől, mérettől függően).
A mellek fiatal, hízlalt liba estében szaftos rozéra is elkészíthetőek, ilyenkor rövid serpenyőben sütés után elegendő 20 perc is a 180 C fokos sütőben.
Ne feledkezzünk meg a belsőségekről sem, hiszen a zúza, a máj igazi csemege. A zúzából és a libaaprólékokból ludaskása készülhet, a zúza konfitálva is igazán finom, a hízott libamáj pedig akár egyben sütve, akár pástétom vagy májkrém formájában igazi élmény.
fűszerek és kísérők
A liba klasszikus fűszerei közé tartozik a majoranna, rozmaring, fokhagyma és fekete bors, de a zöldfűszerk közül a zsálya is remekül illik hozzá. Érdemes még kipróbálni mellé a szegfűborsot, kínai ötfűszer keveréket, citrusok héját, melyek közül a narancshéj igazán jól illik a libához, és a babérlevelet is.
Köretként a hagyományos köretek mellé vagy helyett a babsterc, puliszka is remek, a párolt káposzta is, akár almával, akár birssel, vagy aszalt szilvával, gesztenyével kombinálva. A libához is remekül illenek az őszi gyümölcsök, akár szósz formájában, akár sütve, az alma, körte, birsalma egyaránt jó választás. Az aszalt gyümölcsök is bátran felhasználhatók a libából készült ételekben, akár a mazsola, akár az aszalt szilva vagy az aszalt sárgabarck, az alkoholos italok közül pedig a brandy, konyak, tokaji aszú illetve a rozé borok a liba legjobb kísérői.
Egészben sült liba belsőségekkel, birsalmával
Egészben sült liba birsalmás sütőtök pürével
https://flat-cat.hu/2012/10/23/egeszben-sult-liba-birsalmas-sutotok-purevel/
Töltött liba párolt káposztával
http://lorien.blog.hu/2007/11/19/toltott_liba_parolt_kaposztaval
Konfitált liba
http://lorien.blog.hu/2008/11/20/a_konfitalt_liba_es_a_birsalma_esete#
Ludaskása http://rozmaringescsokolade.blogspot.hu/2011/11/marton-napi-libasagok-kurtoskalaccal.html
Serpenyőben sült libamell (poche-grille)
http://hunocu.blogspot.hu/2009/05/serpenyoben-sult-libamell.html
Sült libamell gránátalmás pirított kelkáposztás lencsével
https://flat-cat.hu/2012/10/12/sult-libamell-granatalmas-piritott-kelkaposztas-lencsevel/
Sült libamell aszalt szilvás céklás gersli “rizottóval”
https://flat-cat.hu/2012/10/12/sult-libamell-aszalt-szilvas-ceklas-gersli-rizottoval/
Rozmaringos sült libamell zsályás karamellizált hagymás babpürével
https://flat-cat.hu/2010/02/18/rozmaringos-sult-libamell-zsalyas-karamellizalt-hagymas-babpurevel/
Sült libamelles mangós káposztás rétetekercsek
https://flat-cat.hu/2010/06/07/retes-tekercsek-libahussal-kaposztaval-es-ooo-mangoval/
Sült libacomb aszalt szilvás birsalmás párolt lilakáposztával
https://flat-cat.hu/2012/10/12/sult-libacomb-birsalmas-aszalt-szilvas-parolt-lilakaposztaval/
Sült libamáj almával, fűszeres káposztával
http://zsuzsifoz.blogspot.hu/2007/12/karcsonyi-men-slt-libamj-almval-fszeres.html
Töltött libanyak
A kacsamell örök kedvenc, a karamellizált hagyma és birsalma szintén, együtt pedig igazán fenségesek, most mégis inkább a gersliről szeretnék pár szót írni. A gersli az egyik kedvenc, vagy talán a kedvenc gabonafajtám. Könnyű vele dolgozni, szinte lehetetlen túlfőzni, és a kiadósabb köretre vágyó családtagoknak is teljesen megfelelő. Az íze nagyon kellemes, édeskés, a beltartalmi értékei pedig jelentősek, hiszen hántolás során nem távolítják el teljes egészében a mag héját. Gazdag fehérjében, szénhidrátban, kovasavban, A, B és E vitaminokban, ugyanakkor könnyen emészthető, így tartalmas, de nem megterhelő köretek, ételek készülhetnek belőle. Az ára pedig igen kedvező, szóval szerintem kiváló alternatíva a különböző rizsek, egyéb divatosabb gabonák helyett. Beszerezni sem nehéz, legalábbis nálunk minden sarki boltban kapható. Kicsit hosszabb idő alatt fő meg, mint például a rizs (de rövidebb idő alatt készül el, mint a barna rizs), és ideális alapanyag köretnek, salátának, én szívesen használom töltött káposztához, töltött paprikához, és rizottó módra elkészítve is nagyon finom. Szóval csupa jó dolgot tudok csak írni róla, szerintem érdemes kísérletezni vele, ha eddig még nem tettük, nagyon hálás téma, és én eddig még csak pozitív visszajelzéseket kaptam, bárkinek is készítettem.
A birsalmát ehhez az ételhez most sütve használtam fel, ez szerintem igen praktikus módja az elkészítésének, mert így sokkal könnyebb meghámozni, darabolni is, és a párolási időt is meg lehet spórolni vele (persze érdemes kukacmentes példányokat használni hozzá). A sült tök és cékla mellett pedig a sütőben ez is elkészül, ezekből én hetente egyszer-kétszer amúgy is sütök egy nagyobb mennyiséget, mivel a munkahelyi ebédekre csomagolt őszi-téli salátákhoz a sült zöldségeket előszerettel használjuk fel. A sütés pont úgy történt, mint a cékla estében, azaz alufóliába csomagoltam és 180 C fokon 1,5 órán át sütöttem. Miután kihűlt, mehámoztam, feldaraboltam, a barnulás ellen pedig citromlével is meg lehet csepegtetni, ha nem használjuk fel azonnal. Ezután jól záródó edényben hűtőben néhány napig eltartható.
A kacsamellet lehártyázzuk, majd vékony, ceruzányi csíkokra vágjuk. Összeforgatjuk a mozsárban porrá őrölt szegfűborssal.
A gerslit átöblítjük, majd bő, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük.
A gránátalmát félbevágom és a magjait fakanállal egy tálba ütögetem ki a héjából, a közben kicsorgó levet is felfogom.
A hagymát finomra aprítjuk, a birsalmát kis kockákra vágjuk. 2 evőkanálnyi olívaolajon kis láng fölött, időnként megkeverve lassan megsütjük a hagymát, cukorral, sóval megszórva, amíg enyhe aranyszínt kap. Hozzáadjuk a birsalmát, a csokorba kötött kakukkfüvet, a balzsamecetet, kevés vizet öntünk alá, majd addig pároljuk lefedve, amíg a birsalma megpuhul. (ha sült birsalmát használunk, nem szükséges alá vizet önteni, elég a balzsamecettel együtt rövid ideig összepárolni fedő alatt)
Ha elékszült a birsalmás hagyma, kiszedjük a serpenyőből majd pótoljuk a zsiradékot, felhevítjük a serpenyőt és nagy láng fölött rázogatva-kevergetve 2-3 percig sütjük a kacsamellet, sütés közben sózzuk. A serpenyőt lehúzzuk a tűzről és ebben hagyjuk pihenni 5 percig a kacsamell csíkokat. Végül hozzáadjuk a birsalmás keveréket és a gerslit, összeforgatjuk, összemelegítjük.
Tálalásnál megszórom a gránátalma magokkal és rálocsolom a gránátalma levét is.
Ez egy olyan torta, amiről a fentinél informatívabb képet eddig nem tudtam készíteni, mivel az elkészülés pillanatától számított fél órán belül eltűnik. Ajánlólevélnek nem is olyan rossz. Tehát sütőtök és ricotta, vaníliával, szerecsendióval és fahéjjal, a tetején tojáshabbal. Nagyon egyszerű elkészíteni, és bár mostanában elég kevés édesség készül nálunk, ez most akkora favorit lett, hogy az elmúlt másfél hét alatt háromszor is meg kellett sütnöm, családi nyomásra. Finom, rendkívül gazdag ízű, szolidan édes, és ha úgy vesszük, a sok sütőtök és ricotta – kevés cukor miatt akár még egészségesnek is mondható (legalábbis én ezzel nyugtatom magam).
A sült sütőtököt villával összetörjük vagy botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a ricottát, tojást, búzadarát, nádcukrot, a fűszereket és alaposan kikeverjük. Kivajazott, kilisztezett sütőformába öntjük a masszát, majd 180 C fokon 35 percig sütjük.
A tojások fehérjéből habot verünk a maradék cukorral, majd a kisült sütemény tetejére halmozzuk egyenletesen. Visszatesszük a 100 C fokra kihűtött sütőbe és további 40 percig sütjük-szárítjuk 100 C fokon.
Ha most megkérdeznék a kisfiam, mi a kedvenc süteménye, egészen biztosan ezt a pogácsát választaná. Korábban gyakran készült, családi borozások mellé, mostanában viszont inkább az aprónép kérésének teszek eleget, ha pogácsát sütök. Egyfelől remek közös program, és egészen elképesztő formákat tudnak gyúrmázni a kicsik a kelt tésztából, másfelől a végeredmény is olyasmi, ami mindenki örömére szolgál. A recept annyiban módosult, hogy mostanában a juhtúró felét tehéntúróval helyettesítem, így kevésbé aromás a produktum, a gyerekek ízlésének jobban megfelel, azonban a kacsazsír, köménymag és pirospaprika maradt, mert remek állagot és ízt adnak a pogácsáknak. A méret opcionális, nálunk a család abban hisz, hogy amit egy gyűszűnél nagyobb méretű szaggatóval szaggatnak ki, az nem is pogácsa, így én egészen apró méretben készítem, de ezen lehet változtatni. A pogácsa egyébként könnyű, levegős és puha, és mondanám, hogy sokáig puha is marad, ha a lenti, négy tepsit kiadó mennyiség nem fogyna el nálunk 24 óra leforgása alatt.
A liszteket elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a többi hozzávalót és alaposan kidagasztom. Lágyabb, rugalmas tészta lesz a végeredmény. Cipóvá formázom, majd letakarom a kelesztőtálat és nem túl meleg helyen hagyom pihenni, amíg a tészta a duplájára kel.
Átgyúrom, majd lisztezett deszkán 2 centi vastagra nyújtom, kiszaggatom tetszőleges méretű pogácsaszaggatóval. Nálunk a nagyon apró pogácsákat kedvelik, így egy fánk közepéhez készült 2 centi átmérőjű kiszúrót használtam, ez természetesen lehet ennél nagyobb is.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a pogácsákat, a tetejüket elhabart tojással lekenem. Ízlés szerint meg lehet szórni durva szemű sóval vagy egész köménymaggal is. 15 perc pihentetés után 180 C fokos sütőben aranyszínűre sütöm a pogácsákat. Ez ekkora méretnél 12perc sütési időt jelentett, 3-4 centis pogácsáknak nagyjából 15-18 perc szükséges majd.
Rácsra szedve hűtöm ki.