A libacomb legalább olyan hálás téma, mint a kacsacomb, kevés törődéssel igazán pompás végeredményhez juthatunk. Legegyszerűbb ezt is sütőben sütni, saját zsírjában, alacsonyabb hőfokon, órákon át, így a végeredmény egy puha, igazán omlós hús lesz, amiből szinte minden zsír kisül. A kisült zsír sütés közben megvédi a húst a kiszáradástól, viszont a bőrét nem lepi el, így végül az is ropogósra pirul. Mennyei. Nem csoda, hogy a sült libacomb családunk szinte minden férfi tagjának kedvenc ételei közé tartozik. Hogy kevésbé legyen mégis fajsúlyos ez az egész történet, mellé köretnek sült krumpli helyett (na jó, mellé) birsalmás aszalt szilvás párolt káposzta készült, ami egy igazán finom, fűszeres darab, nem csak liba mellé.
A libacombokat megtisztítom, kiszedem a maradék tokokat a bőrből, majd sóval, borssal bedörzsölöm. Egy kizsírozott sütőtálba teszem a kés pengéjével maglapított gerezd fokhagymát és egész rozmaring ágakat is, ezekre fektetem a libacombokat, bőrrel felfelé, majd felöntöm 1-1,5 dl vízzel. Akkora sütőtálat érdemes használni, amiben lazán, de nem túl szellősen férnek el a combok, hogy a kiolvadó zsír majd teljesn körbe tudja venni azokat. Előmelegített sütőben 150 C fokon sütöm 2,5-3 órán át, a combok méretétől és mennyiségétől függően. Akkor jó, ha a hús elkezd leválni a csontról. A sütés elején időnként meglocsolom a combok bőrét a kisült zsírral, de a sütés vége előtt fél órával már nem locsolgatom, így ropogós lesz a bőr.
A káposztát közben negyedbe vágom, torzsáját kimetszem, majd vékonyra metélem, a birsalmát meghámozm, durvára reszelem (keményebb darab esetén itt jól jön egy késes robotgép segítsége). Az aszalt szilvát félbe-negyedekbe vágom, a lilahagymát finomra aprítom.
A liba kisült zsírjából 5-6 evőkanálnyit egy szélesebb lábosba merek, majd ezen üvegesre sütöm a hagymát. Hozzáadom a káposztát, sózom, borsozom, felöntöm a borral, beforralom, hogy elpárologjon az alkohol. Hozzáadom a mozsárban porrá őrölt szegfűborsot, mézet, az aszalt szilvát, birsalmát, majd fedő alatt, kis láng fölött addig párolom, amíg a káposzta megpuhul. Végül ízlés szerinti mennyiségű finomra reszelt narancshéjat adok hozzá (én egy közepes, egész narancs héját használtam), de aki nem kedveli ennyire a citrusos ízeket, el is hagyhatja a narancshéjat belőle.
Még mindig liba, még mindig a melle, de ezúttal egy könnyedebb körettel. Csak hogy enyhítsük a lelkiismeret furdalásunkat is. A pirított, enyhén karamellizált kelkáposzta remek dolog, jól illik ehhez a langyos salátához is, amibe ezen kívül lencse és gránátalma került. A lencse legjobb, ha apró szemű, én most belugát használtam, de más, kisebb szemű lencse is jó hozzá, ha pedig az nincs, hagyományos méretű lencsével is működni fog. Igazi őszi-téli darab, és erre is áll, hogy a köret akár önmagában, libamell nélkül is megállja a helyét.
A liba bőrét megtisztítom az esetlegesen benne maradt tokoktól, a húsról levágom a hártyát, ha maradt rajta. A bőrt rácsosan bevagdosom éles késsel, vigyázva, hogy csak a bőrt vágjam be, ne a húst. A szegfűborsot mozsárban porrá őrölöm, a fokhagymát kés pengéjével meglapítom.
A sütőt egy vastagabb aljú (kerámia) sütőtállal együtt előmelegítem.
A melleket sózom, minden oldalukat alaposa belenyomkodom a szegfűborsba. Felhevítem a serpenyőt, kevés zsírral, majd a bőrükkel lefelé nagy láng felett elkezdem sütni a melleket, ahogy olvad ki a zsír, mellédobom a fokhagymát is. Ahogy a fokhagyma barnulni kezd, kidobom. Bőrükkel lefelé 4 percig, a húsos oldalán 2 percig sütöm a libamelleket.
Ezt követően megforgatom a zsírjában a húst, kiemelem a zsírból, lecsöpögtetem, átteszem a forró sütőtálba, bőrrel felfelé, majd 10 percig sütöm 180 C fokos sütőben. 10 perc után a sütőt kikapcsolom, de a libamelleket további 10 percig a forró sütőben hagyom.
A melleket kiveszem a sütőtálból és szeletelés, tálalás előtt 10 percig pihentetem.
Hamarosan nyakunkon a Márton nap, és az idén nem szeretnék elmaradni a libás receptekkel. Márton napon ugyanis a hagyomány szerint libát kell ennünk, ha nem akarunk egy teljes évig éhezni a jeles ünnep után. A liba sütése nagyon hasonló a kacsa sütéséhez, amennyiben fiatal, nem túl edzett állat akad a kosarunkba, én most ehhez a recepthez is fiatal, hízlalt liba mellét használtam. Ha azonban egy izmosabb, sokat futott, termetes gúnárral hoz össze a sorsunk, akkor érdemes a lassú, alacsonyabb hőfokon történő sütést választani, akárcsak ebben a receptben. Ez a fajta libamell egyébként hálás téma, gyorsan és könnyen megsüthető, és ízekben annyira gazdag, hogy különösebb fűszerezés nélkül, csak kevés sóval is megállná a helyét akármelyik asztalon. Én sem akartam elnyomni a természetes ízeket, így most csak szegfűbors és fokhagyma került a libamell mellé. A zsírtól pedig nem érdemes megijedni, nagyrészt kisül a bőrből, sülés közben pedig remekül megvédi a libamelleket a kiszáradástól. Köretnek elsőként egy gazdag ízű gersli “rizottót” készítettem mellé, amely remekül illik a libamellhez, és újabb tanulsággal szolgált: a cékla és aszalt szilva remekül passzol egymással, kevés rozé borral és a gerslivel (na meg némi pecsenyelével) kiegészítve pedig igazán kerek egészet alkotnak. Összeségében egyébként ez egy elég egyszerűen elkészíthető recept, ami a látványos és igencsak finom végeredményhez vezet, Márton napjára csak ajánlani tudom.
A liba bőrét megtisztítom az esetlegesen benne maradt tokoktól, a húsról levágom a hártyát, ha maradt rajta. A bőrt rácsosan bevagdosom éles késsel, vigyázva, hogy csak a bőrt vágjam be, ne a húst. A szegfűborsot mozsárban porrá őrölöm, a fokhagymát kés pengéjével meglapítom.
A sütőt egy vastagabb aljú (kerámia) sütőtállal együtt előmelegítem.
A melleket sózom, minden oldalukat alaposa belenyomkodom a szegfűborsba. Felhevítem a serpenyőt, kevés zsírral, majd a bőrükkel lefelé nagy láng felett elkezdem sütni a melleket, ahogy olvad ki a zsír, mellédobom a fokhagymát is. Ahogy a fokhagyma barnulni kezd, kidobom. Bőrükkel lefelé 4 percig, a húsos oldalán 2 percig sütöm a libamelleket.
Ezt követően megforgatom a zsírjában a húst, kiemelem a zsírból, lecsöpögtetem, átteszem a forró sütőtálba, bőrrel felfelé, majd 10 percig sütöm 180 C fokos sütőben. 10 perc után a sütőt kikapcsolom, de a libamelleket további 10 percig a forró sütőben hagyom.
A melleket kiveszem a sütőtálból és szeletelés, tálalás előtt 10 percig pihentetem.
A hagymát finomra aprítom, majd a libazsírban üvegesre sütöm. Hozzáadom az átöblített, megszárított gerslit. (így a keményítő egy része elvész, de általában az árpagyöngy van annyira koszos, hogy érdemes inkább átmosni felhasználás előtt. ha ez nem áll fenn, akkor a mosás elhagyható) Átpirítom, felöntöm a borral, beforralom, majd elkezdem felöntögetni a zöldséglével, hozzáadom a kakukkfüvet is, sózom, borsozom. A rizottóhoz hasonlóan készül, azaz gyakran kevergetve, az alaplét pedig aparajával adagoljuk hozzá.
Közben a meghámozott cékát nagyon apró kockákra vágom (3-4 mm), az aszalt szilvát durvára aprítom. Amikor a gersli már majdnem teljesen puha, hozzáadom a céklát és aszalt szilvát is, ezekkel együtt már csak 3-4 percig főzöm.
Végül kiszedem az egész kakukkfű ágakat és hozzákeverem a libamell alatt a sütés és pihentetés során felgyűlt, nagyjából zsírtalanított pecsenyelevet is.
Ez a rizottó egyébként annyira finom, hogy akár önmagában is megállja a helyét, vagy például sült kecskesajt mellé is lehet remek köret. Ha a zsír helyett olívaolajjal készül, akkor pedig remek vegán fogás.