Egy olyan igazi, gyorsan összeállítható és csomagolható, jól szállítható, finom munkahelyi ebéd következik, aminek a citromos-oregánós-fokhagymás sült kápia paprika része pedig külön említést is érdemel. Tehát a paprika ilyen módon elkészítve egészen addiktív, akár önmagában, akár húsok mellé köretnek, akár salátába téve is igazán nagy élményt okoz, a történet egyenes folytatása pedig valószínűleg egy paprikalekvár lesz, hamarosan. A sült paprika, pirított dió, és a diós ízű hajdina együtt pedig egy igazán kerek ízű, tápláló és egészséges salátát eredményez, ami fetával és friss petrezselyemzölddel még egy igen éhes dolgozó férfi étvágyát is kielégíti (bár ebben az estben a lenti adag inkább csak egy főre lesz elegendő)
A hajdinát bő, enyhén sós vízben puhára főzöm, leszűröm, kihűtöm.
A diót száraz serpenyőben enyhén megpirítom, a héját kissé ledörzsölöm, majd durvára aprítom.
A paprikát kicsumázom, vékony csíkokra vágom, a fokhagymát finomra aprítom, az oregánót mozsárban porrá őrölöm. 2 evőkanálnyi olívaolajon megsütöm a paprikát mérsékelt láng fölött, amíg enyhe aranyszínt kap. Hozzáadom az oregánót, fokhagymát, sózom, átpirítom, majd meglocsolom a citrom kifacsart levével és addig forralom, amíg a lé nagy része elfő.
A hajdinát összekeverem a kihűlt sült paprikával, a szétmorzsolt fetával, apróra vágott petrezselyemzölddel, meglocsolom a maradék olívaolajjal, hozzáadom a diót és összeforgatom. Ízlés szerint még só, citromlé, olívaolaj kerülhet bele, esetleg ha van otthon, kevés hidegen sajtolt dióolaj is.
Az utolós néhány melegebb nyár végi nap emlékére.
Bár nekem pár évig még tartózkodnom kell az alkoholos italoktól, a házi sörfőzés rejtelmeiben már alaposan elmerült családtagjaim ezt bepótolják helyettem. Mostanra a házi sörökből már egészen különlges darabok készültek, színre, ízre és állagra is, így újabban borkóstoló helyett sörkóstolót tartunk a családi összejöveteleken. Sörhöz pedig sörkorcsolya is való, ezekből következik most két igen jól sikerült darab. Legalábbis nálunk ezen a poszton szerepeltek, de ez nem kötelező szerep, hiszen salátával vagy körítéssel előételként vagy főfogásként is megállják a helyüket.
A cajun fűszerkeverék házilag készült a garnélához, azzal a változtatással, hogy vöröshagymából és fokhagymából granulátum helyett frisset használtam, majd paradicsommal öntöttem nyakon a rákocskákat, a tonhalkrém pedig az általunk nagyon kedvelt citromos-kapris változat, de a petrezselyemzöldes-ecetes uborkás variációja sem utolsó.
A padlizsán két végét levágom, majd éles késsel hosszában vékony (3 mm) szeletekre vágom. Kevés olívaolajjal megkenem, sózom a szeleteket, majd grillserpenyőben mindkét oldalukat csíkosra sütöm.
A tonhalat villával összetöröm, majd kikeverem a krémsajttal és a citrom finomra reszelt héjával, végül hozzáforgatom a kapribogyót. Ízlés szerint a krémet kevés apróra vágott bazslikommal vagy petrezselyemzölddel, esetleg kevés citromlével is lehet gazdagítani.
Egy-egy evőkanálnyi tölteléket teszek a sült padlizsán szeletek szélére, majd feltekerem.
A szárított fűszereket mozsárban porrá őrölöm. A hagymát, fokhagymát nagyon finomra aprítom. Az olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a fokhagymát, óriásgarnélát, megszórom a fűszerekkel, átpirítom, majd felöntöm a paradicsommal, és mérsékelt lángon pár perc alatt készre párolom. Akkor jó, ha a garnéla korallszínűre vált.
Friss fehér kenyérrel, vagy egyéb körítéssel tálalom.
A tiszai halászlé legfőbb ismérve a passzírozással készülő alaplé, ami többféle halból készül. A ponty és apróhal elengedhetetlen hozzá, főként az alapléhez, míg a süllő és harcsa szeletekből válik a legfinomabb “levesbetét”. Az apróhal leginkább szerencse kérdése, azaz amit sikerül beszerzni hozzá a helyi halászoktól, most kárász és dévérkeszeg került a levesbe, a ponty, süllő és harcsa fejével-farkával együtt. A bográcsozás családon belül szintén kötelező elem, azaz nálunk még karácsony előtt, térdig érő hóban is szabadtűzön készül a halászlé, de ettől igazán el lehet tekinteni, ha nem adódik rá lehetőség. Az már külön vitát képez, legfőképpen nagymamám és édesapám között, hogy a hagyma hogyan kerüljön a levesbe. Míg az általánosan elfogadott és apukám által is preferált módszer, hogy a feldarabolt hagymát az alaplével főzik (bár több helyen olvasható olyan leírás is, miszerint a hagymát és a szárított paprikát is külön-külön kevés vízben kell megfőzni, majd átpasszírozni, és ezt adni a szintén átpasszírozott alapléhez), addig a tősgyökeres tiszamelléki nagymamám kevés zsírban, mi több, füstölt szalonna kiolvasztott zsírjában szereti megfuttatni előtte. Ez családon belül is érzékeny kérdés, így én most inkább édesapám sokkal szélesebb körben elfogadott módszerével készült halászlevét osztom meg az olvasókkal.
A ponty és harcsa fejét, farkát levágjuk, a harcsát felszeleteljük, a pontyból szép patkókat vágunk. A kevésbé húsos ponty patkók mennek az alaplébe a kárásszal, keszeggel, harcsa és süllő aprólékával együtt.
Az alaplé készítésénél a halhoz adjuk a feldarabolt hagymát, a szárított paprikát, a fűszerpaprika felét, sózzuk, majd felöntjük nagyjából 5 liternyi vízzel. Felforraljuk, majd lassú tűz felett 1,5 órán át főzzük. Közben a harcsa és ponty szeleteket besózzuk, állni hagyjuk.
Másfél óra főzés után átszűrjük az alaplevet, a nagyobb halcsontokat kiszedjük, majd a maradék haltörmeléket átpasszírozzuk, az átpasszírozott halat az alapléhez adjuk. (Egy igen ügyes ibrányi szakácsnő módszere szerint ezen a ponton botmixerrel is lehet pürésíteni az alaplevet, és azt átszűrni, így lesz igazán sűrű a végeredmény.) Ismét felforraljuk a maradék fűszerpaprikával együtt, 10-15 percig főzzük, majd hozzáadjuk a besózott halszeleteket, ezután már nem kavargatjuk. Addig főzzük, amíg a halszeletek megpuhulnak, ha van ikra, haltej, azt a főzés vége előtt 2-3 perccel adjuk hozzá.
Friss fehér kenyérrel, szárított cseresznyepaprikával adjuk fel az asztalra.
Egy igazi gyorsétel következik, a szónak abban az értelmében, hogy gyorsabb elkészíteni házilag, mint megvárni, amíg egy jó thai kifőzdéből házhoz szállítják (már ha van a városban ilyen). Nyáron igen sok thai jellegű és autentikus thai étel is készült, elsősorban az intenzív ízek és gyors összeállíthatóság miatt. Most egy gazdag, sűrű, egytálételnek is beillő leves, csirkével és garnélával. Friss zöldség, gyufaszálnyira vágott répa, kínai kel is kerülhet bele a végén az újhagymával együtt, ízlés szerint, a recept elég szabadon alakítható, de mi leginkább így készítettük.
A fokhagymát nagyon vékonyra szeletelem, a gyömbért gyufányi csíkokra vágom. A citromfüvet kés pengéjével megcsapkodom, hogy felrostozódjon. Az olajon átpirítom a fokhagymát, gyömbért, majd hozzáadom a szárától megfosztott egész csilit és a citromfüvet. (a csilit azért nem aprítottam fel, ne legyen csípős a leves. ahol gyerek nem eszik belőle és kedvelik a csípős ízeket, a csili karikára vágva is kerülhet bele) Felöntöm a húslevessel és még fél liternyi vízzel, felforralom.
A húslevesben megfőzöm a csirkemellet, közben a keletkezett habot leszedem. A megfőtt húst kiszedem, felszeletelem. A leveshez adom a tésztát, a garnélát, és még 3-4 percig főzöm, amíg a rák és a tészta is megfő. Végül belekeverem a zsenge zöldjével együtt vékonyra karikázott újhagymát és finomra metélt bazsalikomot és a feldarabolt csirkét is.
Tálalás előtt kidobom a csilit és a citromfüvet, tálalásnál pedig finomra aprított koriandert szórok rá, ízlés szerint.
Alternatíva a rántott csirke+krumplipürére. Legalábbis nálunk. A bő olajban sült ételekről a gyermekemet sajnos továbbra sem sikerül teljesen lebeszélnem, viszont a köret tekintetében már haladunk, ez a főzelék tisztán zöldségekből áll, és még tejet, tejterméket sem tartalmaz. A csibefalatok házi változata pedig sokkal egyszerűbben és gyorsabban készül el, akár nagyobb adagokban is, mint a hagyományos rántott hús, és a bunda remek teret biztosít a fantáziánknak, ami az ízesítést illeti. Most egy igen barátságos, enyhe ízű, korma fűszerkeverék került bele, de lehet szabadon variálni, nálunk nagy kedvenc a garam masalás, fokhagymás-kakukkfüves és a parmezános változat is. Ha pedig ezt még nem említettem volna, ez nem csak a gyerekek kedvence lesz.
A gyermekétkeztetési project kapcsán pedig még szeretnék megemlíteni pár dolgot, például hogy a tetszhalál állapotában leledző b-bisztró újra életre kelt, több friss tartalom is megtalálható rajta, többek között ez a recept, érdemes ott szétnézni, ezután ezek a receptek már csak oda kerülnek fel. Ez a gyerekek számára készülő oldal pedig a közeljövőben rohamosan tovább bővül majd, főként mivel januártól egy éhes kisfiú helyett már kettőt kell etetenem. Mondtam ugye, hogy egyszer majd megmagyarázom a nyári csend okát? :)
A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, a sárgarépát apró kockákra vágom. Az olívaolajon megfonnyasztom a hagymát, hozzáadom a fokhagymát, sárgarépát, koriandert, átpirítom, majd felöntöm a zöldséglevessel, sózom, ha szükséges, és fedő alatt addig főzöm, amíg a répa megpuhul, a lencse pépesre fő és besűríti a főzeléket. Egyéb sűrítés nem szükséges, a lencse ezt a feladatot tökéletesen elvégzi. Lehet bele tenni egy-két evőkanálnyi tejszínt vagy kókusztejet is, jól fog neki állni, de igazából nem szükséges.
Tálalásnál apróra vágott friss petrezselyemzöldet szórok a tetejére.
A csirkehúst ujjnyi csíkokra vágom, majd megsózom, megszórom liszttel, összeforgatom. A tojást elhabarom a curry keverékkel, hozzáadom a lisztet és annyi jéghideg szódát/szénsavas ásványvizet, amennyivel sűrű palacsintatészta állagú lesz. Nekem a receptben szereplő víz mennyiség volt szükséges hozzá.
A hús csíkokat megmártom a tésztában, majd bő, forró olajban aranyszínűre sütöm. Papírtörlőre szedem, hogy felitassam a felesleges zsiradékot róla.
Ismét indul az őszi Segítsüti árverés! A befolyt összegből idén az Őrzők Közhasznú Alapítvány segítségével a SOTE Tűzoltó Utcai Gyermekklinikájának Intenzív Osztálya számára kerül megvásárlásra egy speciális intenzív gyermekágy. A licit ma indul, és 20-án 16 óráig tart, a további részletekről és a licit menetéről a Segítsüti oldalán olvashattok.
Az idén egy parmezános, diós grissinivel készültem, amihez fűszeres paradicsomlekvár készült, az opciók pedig az előző évekkel megegyezőek, azaz személyes átvételre kizárólag Nyíregyházán és környékén van lehetőség, egyéb esetekben a licit nyerteséhez postai úton jut el a sütemény.
Az élesztőt feloldom a vízben, hozzákeverem a cukrot és keveset a lisztből. Amint felfut, hozzáadom a többi hozzávalót, összegyúrom. Rugalmas, nem túl kemény tészta a végeredmény. Addig dagasztom, amíg a felszíne sima lesz és szépen elválik a kéztől. A kelesztőtálat letakarom nyirkos konyharuhával, a tésztát a duplájára kelesztem.
Átgyúrom, majd enyhén lisztezett gyúródeszkán 4 részre vágom. A gombócokból 4-5 cm vastag rudakat formázok, ezekből késsel hüvelyknyi darabokat vágok, melyeket vékony rúddá sodrok. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a rudakat.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 20 percig sütöm, amíg aranyszínű és ropogós lesz. Rácson hűtöm ki.
A hagymát, fokhagymát felaprítom, az aszalt paradicsomot és paradicsomot szintén. Egy szélesebb fazékba teszem a paradicsomot, hagymát, fokhagymát, aszalt paradicsomot, balzsamecetet, mozsárban porrá őrölt édesköménymagot, sózom, borsozom, majd gyakran kavargatva nagyobb láng fölött addig főzöm, amíg sűrű, pépes lesz. Botmixerrel pürésítem. Hozzáadom a finomra aprított bazsalikomleveleket, és ha szükséges, balzsamecettel korrigálom az ízeket. Összeforralom, majd kifertőtlenített befőttesüvegekbe töltöm. A tetejét celofánnal zárom le, fejrefordítom, majd vissza és 1 napra dunsztba kerülnek.
A most következő étel legfőbb előnye számunkra az, hogy tényleg percek alatt elkészíthető. Ezen túl persze finom és egészséges is, de ez mind csak adalék ahhoz, hogy milyen jól esik egy hosszú, fárasztó nap után 15 perc alatt egy ilyen vacsorát letenni az asztalra.
A fekete bors, bazsalikom és narancs remekül illik a lazachoz, de a zöldbabbal is szépen harmonizál, szezonon kívül pedig a zöldbab helyettesíthető más idényzöldségekből készült körettel, akár vajban párolt répával is.
A zöldbab végeit lecsípjük, majd a vajon a meglapított gerezd fokhagymával és kevés sóval együtt kis láng fölött, fedő alatt roppanósra pároljuk.
A borsot mozsárban durvára törjük, egy vágódeszkára szórjuk, ebbe belenyomkodjuk a lazacderék bőr nélküli oldalát. Serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, hozzádobjuk a kés pengéjével meglapított fokhagymát, megfuttajuk az olajon, majd sütni kezdjük a lazacot, bőrös oldalával lefelé. Amikor a fokhagyma barnulni kezd sütés közben, dobjuk ki.
A lazacot bőrös oldalával lefelé 3 percig sütjük, majd megfordítjuk, és a borsos oldalán is sütjük még 2 percig. Ha sütés közben figyeljük a filék oldalát, láthatjuk, amint kivilágosodik a hús, akkor lesz pont jó a hal, amikor épp csak teljesen kivilágosodik és nem sül tovább. Sütés közben sózzuk, majd kivesszük, félretesszük.
A hal sütésénél visszamaradt zsiradékba öntjük a narancs kifacsart levét, hozzáadjuk a vajat, a narancs finomra reszelt héját, nagy láng fölött beforraljuk, majd hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott bazsalikomot is.
A lazacot a narancsos mártással és párolt zöldbabbal tálaljuk.
Ünnepi vacsorának készült, mivel azok legfőbb ismérve nálunk, hogy minél egyszerűbben készüljön el, és minél több idő maradjon az ünneplésre. Meg hogy nagyon finom legyen. Nos, ez minden kritériumot teljesített, sőt, egy-két változtatással már a karácsonyi vacsora tervei közé is bekerült. De ne szaladjunk annyira előre, mert most még szeptember van, és ez egy igazi őszi étel. Színeiben, ízeiben egyaránt. A sütőtök-aszalt szilva párosítása pedig meglepően jól működik, nem először kerültek együtt az asztalra, a köreten kívül pedig még számtalan lehetőség van bennük desszert és krémleves formájában is.
A kínai ötfűszer keverék viszonylag könnyen beszerezhető készen, de elkészíthető házilag is. A csillagánizs megőrölése ugyan kisebb kihívást jelent, de megoldható, legfőképpen a mozsarat célszerű erre a célra használni, mivel a késes daráló motorja lehet, hogy nem bír majd el ezzel a feladattal. A durvára tört csillagánizst viszont már érdemes fűszerdarálóval őrölni tovább, a többi hozzávalóval együtt hogy igazán finom por legyen a végeredmény. A fűszerkeverék összeállításához a következő recept használható:
A hozzávalókat finom porrá őröljük mozsárban, vagy késes aprítóban/fűszerdarálásra rendszeresített kávédarálóban. Kávédaráló használatakor a csillagánizst előtte célszerű mozsárban durvára törni. Nagyobb mennyiség készítése esetén a kész fűszerkeverék jól záródó tetejű tárolóban sokáig eltartható.
Végül pedig a kacsa receptje:
A kacsacombokat megtisztítjuk a maradék tolltól, tokoktól, majd bedörzsöljük 3 evőkanálnyi ötfűszer keverékkel és sóval. A fokhagymát gerezdjeire bontjuk, meghámozzuk. A kacsacombokat a csont mellett éles, vékony pengéjű késsel felszúrjuk, és ide 1-1 gerezd fokhagymát nyomunk. Kizsírozott tepsibe szórjuk a fokhagymát, erre fektetjük a kacsacombokat, úgy hogy a fokhagymák a comb alatt legyenek (így nem ég majd meg). A maradék zsírt szétosztjuk a kacsacombokon, és alájuk öntünk 1-1,5 dl vizet.
Előmelegített sütőben 160 C fokon 1,5 órán át sütjük, alufóliával letakarva.
A sütőtököt meghámozzuk, kimagozzuk, nagyobb kockákra vágjuk, összeforgatjuk a maradék egy evőkanálnyi ötfűszer keverékkel. A szilvát félbe vágjuk, kimagozzuk.
A kacsacombokat másfél óra sütés után meglocsoljuk a zsírjával, kiemeljük a tepsiből, a zsír egy részét lemerjük, a maradékba beleforgatjuk a sütőtököt, szilvát, aszalt szilvát, majd visszafektetjük rá a combokat. További egy órán át sütjük, alufólia nélkül, 160 C fokon.
A nyár folyamán a gyors tex-mex ételek és thai fogások sokszor mentettek meg minket az éhenhalástól, mert bár talán elsőre furcsán hangzik, némelyikük valóban nagyon gyorsan és egyszerűen elkészül, és igazán intenzív ízű darab a végeredmény. Elsőként egy pirított szűzpecsenye csíkokból és sült paprikából álló ételt hozok, amit rögtön a házilag összeállított fűszerkeverékkel kezdenék. Tehát lehet boltban venni tex-mex fűszerkeveréket, igazán széles a választék, és egy idő után valószínűleg megtatláljuk az ízlésünknek leginkább megfelelőt, de sokkal egyszerűbb (talán még gazdaságosabb is), ha házilag állítjuk össze, úgy, ahogy mi szeretjük. A fűszerkeverék általános összetevői a szárított chili, cayenne bors, fűszerpaprika, fekete bors, római kömény, szárított hagyma és fokhagyma por változó arányú keveréke, de szárított kakukkfű, oregano és gyömbér is előfordul az összeállításokban. Én leginkább a lenti keveréket szeretem használni, ami kicsit talán eltér a megszokottól, de szerintem nagyon finom a végeredmény. Érdemes egyszerre nagyobb adagban készíteni, ha beválik, jól záródó üvegben gond nélkül tárolható.
A gyorsan elkészülő kritériumnak a házi tortilla nem felel meg, ezt nem vitatom, de elmúlt a nyár, és nekem ismét tenger sok időm marad a főzésre. Tehát finomabb-e mint a bolti? A válasz: igen. Egyszerű-e elkészíteni? Nos, nem annyira macerás, mint amennyire időigényes, vagyis ha van rá egy kis időnk, próbáljuk ki, tényleg nagyon finom. De egyéb esetben marad a bolti változat. Szerencsére lehet már kapni jó minőségű lapokat is kisebb fűszerboltokban, amit idehaza sütnek, adalékanyagoktól mentesek, és fagyasztva pár hétig eltarthatók.
A tortillához a liszt búza, mivel a kukoricalisztből készülő tortillához szükséges speciálisan előkezelt kukoricaliszt, a masa harina (ami a szárított, majd meszes vízbe áztatott és ismét kiszárított kukorica finomra őrölésével készül) idehaza nem elérhető. A nálunk is kapható kukoricaliszt törékennyé teszi a lapokat, és igazából a bolti lapok is többnyire tisztán búzalisztből készülnek. Még egy érdekesség a tortillával kapcsolatban: van pár recept, ami a felhasználható zsiradékok közül a disznózsírra esküszik. Én maradtam a napraforgó olajnál, de aki érez magában kedvet a zsírral készülő változathoz, próbálja ki, állítólag még jobb lesz a végeredmény. A lényeg igazából a sütés után következik, ha ezt betartjuk, igazán puhák maradnak a lapok: a még forró tortillákat ecsettel vízzel lekenjük vagy bespricceljük, majd jól zárható edénybe tesszük, és így tároljuk felhasználásig. A keletkező gőzben a lapok puhák és hajlékonyak maradnak. Ha pedig később szeretnénk felhasználni, akkor a felmelegítés előtt érdemes lekenni vízzel, majd egy jól zárható tetejű edényben sütőben, mikrohullámú sütőben átmelegíteni. Ilyenkor kicsit hajlamosak összeragadni a lapok, de ezt elkerülhetjük, ha sütőpapírt vagy zsírpapírt teszünk közéjük.
Recept.
A szárított fűszereket kávédarálóval vagy mozsárban finomra porrá őröljük. Ez így nem túl csípős, aki az erősebb ízeket kedveli, tehet bele ennél több csilipelyhet is.
A szűzpecsenyéről levágjuk a vastagabb hártyákat, majd vékony és nagyjából 4-5 centis csíkokra vágjuk. Összekeverjük a fűszerekkel, 2 evőkanálnyi olívaolajjal, és a finomra aprított fokhagymával. Legalább fél órán át hagyjuk pácolódni sütés előtt, de ha több idő van rá, még jobb lesz a végeredmény.
A paprikát vékony csíkokra vágjuk, a hagymát nagyon vékonyra szeleteljük.
Egy széles serpenyőt felforrósítunk a két evőkanálnyi olajjal, majd addig sütjük benne a hagymát, amíg kis színt kap. Sütés végén sózzuk, kiszedjük, félretesszük. Pótoljuk az olajat, majd megsütjük a paprikát is, szintén nagy láng felett, amíg ez is színt kap. Sütés végén sózzuk, kiszedjük, félretesszük. Ismét pótoljuk az olajat, majd nagy láng fölött kisütjük a húst. Sütés közben sózzuk. 2-3 perc alatt megpirul és átsül, tovább sütni nem érdemes. A húshoz keverjük a sült paprikát és hagymát, átforrósítjuk, majd megtöltjük vele a meleg tortilla lapokat.
A megtöltött tekercseket lehet azonnal tálalni, tejföllel, guacamoleval, Tabascoval ízlés szerint, de át is lehet sütni. Ehhez a kiolajozott/kizsírozott sütőtálba fektetett tekercsek tetejét lekenjük tejföllel, bőven megszórjuk reszelt sajttal (cheddar vagy más aromásabb, jól olvadó sajt) és 220 C fokos sütőben 15-20 percig, vagy grillsütőben 5-10 percig sütjük, amíg a tetején a sajt aranyszínű és hólyagos lesz.
A hozzávalókat összegyúrjuk, egy rugalmas, nem túl kemény, sima, fényes felszínű tésztává. Pihentetjük letakarva legalább 15 percig, átgyúrjuk, majd 6 részre vágjuk, a darabokat gombóccá formáljuk és lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. A nyújtás végén sütés előtt kézzel még vékonyabbra lehet kihúzni a lapokat.
Felhevített száraz serpenyőben addig sütjük mindkét oldalukat, amíg aranyszínű hólyagok jelentkeznek a lapokon. (Két lap sütése között érdemes kitörölni a serpenyőt, a lepergő liszt csúnyán feketére tud égni és az illata sem kellemes)
Sütés után azonnal lespricceljük vagy ecsettel lekenjük vékonyan vízzel a tortillák mindkét oldalát, és jól záródó fedelű edénybe tesszük tálalásig.
Igen ráérős reggelinek számít, nem vitatom, hiszen lekvárt főzni reggelire én is ritkán szoktam. De vannak ilyen napok, még ha ehhez egy elromlott autó okozta egy napos kényszerpihenő is kell. Ez a fűszeres szilvalekvár az ősz nagy találmánya, eredetileg egy szirupos szilvának indult pohárkrém tetejére, de a fűszerek annyira meggyőzőek voltak a szilvával, hogy lekvárt is kellett készítenem belőle. Persze ez a szilvalekvár nem az a két napig főzött szatmári fajta, inkább az a gyors, fél óra alatt elkészülő, amiben a gyümölcsös ízek és színek is intenzívek maradnak, és azért a cukorral itt sem estem túlzásba. A palacsinta hozzá a vaskosabb kelt palacsinta kókusszal és gyömbérrel gazdagított változata, igazán remek darab önmagában is, de a lekvárral egyenesen telitalálatnak bizonyult. Mi reggelire ettük, de desszertként, vagy egy gazdagabb leves után második fogásként is megállja a helyét.
Az élesztőt feloldom a tejben a cukorral együtt, felfuttatom. (ez a lépés elhagyható, ha biztosan friss, működőképes az élesztő) Hozzáadom a többi hozzávalót, a gyömbért finomra reszelve, csomómentesre keverem, és pihentetem, amíg a tésztában buborékok jelennek meg és megemelkedik. Átkeverem. Akkor jó, ha a tészta sűrű, habos.
Kerámia bevonatos serpenyőben 2 evőkanálnyi adagokban vaskos palacsintákat sütök belőle zsiradék nélkül, ha sima serpenyőt használunk, azt minden adag sütése előtt érdemes kiolajozni.
A szilvát kimagozom, félbe-negyedekbe vágom, mérettől függően. Egy széles, magas falú edénybe teszem a cukorral és fűszerekkel együtt. A fűszerek közül a szegfűszeg és bors mozsárban finomra őrölve, a gyömbér és szerecsendió finomra reszelve, a többi egészben került bele. Kevés, fél decinyi vizet öntöttem alá, majd nagy láng fölött gyakran megkeverve addig főztem, amíg sűrű lekvár állagú lett. Ekkora mennyiségnél egy 24 cm átmérőjű lábosban ez 20-25 perc.
Streilizált üvegekbe töltöttem, majd az üvegek tetejét celofánnal lezártam. Két réteg celofán közé lehet tenni egy késhegynyi szalicilt is, ha hosszabb távra készül. Ami nem került azonnal felhasználásra, az dunsztba került két napra.