Nem, az nem úgy van, hogy mostanában már nem eszünk palacsintát, sőt. Kevés dolog van, amit Csipi jobban szeret és egyszerűbben elkészíthető reggelire, mint a duci palacsinták, lehetőleg valamilyen szósszal, sziruppal. Csak hát most már hétvégén reggelente két kávé között még félig ájultna, félig alva kóborolok a konyhában palacsintasütés közben, és a produktum is sokkal gyorsabban fogy el annál, minthogy én magamhoz térve épkézláb fotókat készíthetnék róluk. A variációk többségéből pedig már született is számos poszt korábban. Most azonban a beteg kisangyallal itthon rekedtünk, és ebédre palacsintát óhajtott. Én pedig kísérleteztem egy kicsit, és a prósza nyomdokaiban haladva egy kukoricaliszttel és aludttejjel készült változat készült, ami meglepően finom lett. Fűszerként én rózsavizet és sáfrányt használtam, de nem kell ezen a ponton eltántorodni, aki nem szereti a keleti hangulatú édességeket, az használjon nyugodtan ezek helyett ánizst (egy teáskanálnyi porrá őrölve elég belőle, és remekül passzol a kukoricaliszthez), vagy akár vaníliát. A kísérő nálunk juharszirup volt, mert ez Csipinél kihagyhatatlan, ha palacsintáról van szó, én pedig mézzel kiveret aludttejet csorgattam a palacsinták tetejére.
Végezetül pedig néhány werkfotó is készült, nem a klasszikus értelemben, inkább csak a gasztrofotózás aktuális nehézségeinek ecsetelésére.
A sáfrányt kevés cukorral porrá őrölöm, majd egy teáskanálnyi forró vízzel feloldom.
A tojásokat villával habosra verem, majd hozzáadom a sütőporral és szódabikarbónával jól elkevert liszteket, cukrot, rózsavizet, és a sáfrányos vizet. Alaposan kikeverem, majd 15 percig pihenni hagyom a tésztát.
Kerámia vagy teflon serpenyőben kevés vajat hevítek, és evőkanálnyi adagokban kisütöm a palacsintákat. Minden adag palacsinta sütése előtt papírtörlővel áttörlöm a serpenyőt, égett vaj ne maradjon benne, és kevés vajat minden adag előtt dobok bele.
Mézzel kikevert aludttejel vagy juharsziruppal tálalom.