rakott karalábé

Amíg atomjaira szedik a régi konyhám, és egy sokkal praktikusabb és szebb bútort építenek be a helyére (örök hála anyósomnak, aki egy arany asszony, és ezt nem győzöm elégszer, minden fórumon hangozatni!), addig én a kényszerű főzés szünetben egy tál müzlin nyammogva a számítógép előtt posztokat írok. Azokról a nagyon finom és könnyen elékszíthető ételekről, amik nemrég készültek, de már elfogytak és nagyon-nagyon hiányoznak. Hogy is lehet élni főtt étel nélkül? Nehezen…

Elsőnek egy rakott karalábé, nem feltétlenül a klasszikus rizses változtban. Azt ugyanis a férjem azt gyűlöli. Bár mi a kisdeddel nagy rajongói vagyunk ennek a zöldségnek (sőt, igazság szerint nekem elég nehéz főzni belőle bármit is, mert többnyire nyersen megeszem…), kellett találnom egy formát, ami a ház urát is az elfogysztására ösztökéli, úgy tűnik sikerült. A ragu egy fehérboros, kakukkfüves fokhagymás alapon nyugszik, ehhez jön a kukoricadara, a tetejére pedig a sima tejföl egy kevés parmezánnal gazdagítva kerül.Könnyű, gyors, egyszerű, nagyon finom!

• kukoricadarás rakott karalábé parmezános tejföllel
• 3 főre, nagyjából 22×24 cm sütőtálba
• 35 dkg darált csirke (vagy pulyka) felsőcomb
• 1 vöröshagyma (10 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 kis csokor kakukkfű
• só
• fekete bors
• 2 dl finom szemű kukoricadara
• 4 dl víz
• 3 karalábé (70 dkg)
• 30 dkg tejföl
• 1 marék parmezán (2 dkg)

Címkék: csirke, egytál, karalábé, kukoricadara, pulyka, tejföl

birsalmás zelleres rizottó

Erről meg még nem is írtam semmit eddig, csak úgy szépen csendben elvolt, talán azért, mert olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy elkészült, és a Mátraháza utáni nagy izgalomban, meg a hóemberépítés közben szépen belesimult a mindennapokba, egy adag finom, melengető érzést hagyva maga után, ami hirtelen megint rámtört, ahogy megtaláltam a képet, és leginkább azonnal megfőztem volna megint- ha most nem terepszínű nadrágos asztalosok és fűrészpor borítaná a konyhámat.

Szóval amolyan “mi van a hűtőben?” típusú ételnek indult, és egy nagyon finom, üde, könnyed rizottó lett belőle. A citrom csak a héj aromáját adta a rizottóba, a savassága nem került bele, arról megint az aszú és a birs gondoskodott, a zeller pedig két, sőt három textúrában is képvisltette magát. Aztán lehet, hogy ez most bonyolultan hangzott, de korántsem az, ez egyszerűen csak  finom.

 

• birsalmás zelleres rizottó citrommal
• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 1 nagyobb birsalma (25-30 dkg)
• 4 szál angolzeller (ha van, olyan ami zsenge és van levél a végén)
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl tokaji aszú
• 6-8 dl húsleves (lezsírozva, leszűrve)
• 1 kis citrom héja finomra reszelve
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 1 bő maréknyi parmezán

A salottát és a fokhagymát finomra aprítom, a birsalmát meghámozom, magházát kivágom, a húsát apró kockákra vágom. A zellerről a zöld leveleket levágom, félreteszem. A szárak felét apró kockára vágom, a másik felét nagyon vékonyan felkarikázom.

Az olívaolajon a salottát, fokhagymát, zeller kockákat üvegesre sütöm, hozzáadom a rizst, addig pirítom, amíg a rizs üveges lesz, de nem kap színt, hozzáadom a birsalmát, felöntöm a borral, visszaforralom. Ezután elkezdem apránként felöntögetni a húslevessel, gyakori kavargatás közben addig főzöm, amíg a rizs haraphatóvá válik. Hozzáadom a karikára vágott zellert, beállítom a rizottó sűrűségét húslevessel, összeforralom, belereszelm a citrom héját, hozzáadom a vajat, parmezánt, átkeverem.

Tálalásnál a zellerzöldet finomra aprítom és ezt szórom a tetejére.

Címkék: birsalma, parmezán, rizottó, zeller

karfiolkrémleves mandulával

Egy kézmelengető leves, amit aztán tényleg lehet bögréből is kortyolgatni, mivel a levesbetét, a mandula most a levesbe került olyan módon, hogy bele lett turmixolva, így adva csodás krémes állagot a levesnek. Az ízek melegek, bársonyosak, római kömény, koriander, fahéj, szegfűszeg, azaz a garam masala végtelenül leegyszerűsített, de így a legtöb háztartásban is kivitelezhető változatban. A citrom opcionális, szerintem nagyon jót tett neki egy kis frissítő illat és savasság, de ízlés szerint el is hagyható. Ha pedig épp zöldség alaplé nem akad otthon, de a szülők ránk tukmáltak egy kevés húslevest a vasárnapi családi ebéden, ami azóta is ott lapul a fagyasztóban, hát az sem rontja majd el.

• karfiolkrémleves mandulával
• 75 dkg karfiol (egy kisebb fej, tisztítva mérve)
• 1 l zöldség alaplé
• 2 dl tejszín
• 1 citrom
• 5 dkg mandula (blansírozott)
• 1 ek római kömény
• 1 ek koriander
• 1/2 kk fahéj
• 4 szegfűszeg
• 10 dkg hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2ek olívaolaj

Címkék: fél óra, karfiol, leves, mandula