Konyhakiállítás & füstölt pisztráng saláta kínai kellel

Az úgy alakult, hogy amíg a férjem okosodik egy továbbképzésen, addig én szabadon csatangolhatok majd Budapesten a kisdeddel. Gasztrotúra, persze. Számos jól bejáratott célpont mellet most végre újakat is ki tudok próbálni, három nap nagy idő, ha semmilyen kötelezettségünk nincsen. Illetve egy mégis. Van a Konyhakiállítás. Már harmadik alkalommal kerül megrendezésre, és én eddig minden évben szerettem volna megnézni, de eljutni nem tudtam eddig. Aztán most úgy alakult, hogy  a hétvégi programunk pont a konyhakiállítás idejére esik, ráadásul meg is hívtak, hát lehet erre nemet mondani?

Tehát akkor először írnék pár szót a Konyhakiállításról. Budapestiek illetve mobilis vidékiek előnyben. Március 2-4-ig a Budapest Sportarénában harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Konyhakiállítás. A legújabb konyhatrendek mellett a hazai konyhabútorok és konyhai gépek teljes kínálata, kisgépek, konyhai eszközök, kiegészítők várják az ide látogatókat, de nem maradnak majd el a gasztronómia bemutatók, főzőshow-k sem. A kiállítás megtekintése előtt érdemes felkeresni a rendezvény weboldalát is, ugyanis a www.konyhakiallitas.hu oldalon és a helyszínen is regisztráló látogatók között fődíjként egy 2,5 Millió Ft értékű NOLTE konyhabútort sorsolnak ki a NonoArt Konyhastúdió felajánlásával.

2012. március 2-3-4.

Papp László Budapest Sportaréna
Nyitva minden nap 10-18 óráig
Felnőtt belépőjegy: 1900 Ft

Aztán pedig a kiállítás szervezője megkérdezte, lenne-e kedvem egy receptet készíteni és ajánlani a Konyhakiállítás látogatóinak, és mivel főzésről van szó, természetesen igent mondtam. A recept egy különlegesen finomra sikerült füstölt pisztrángos kínai kel saláta kapribogyóval, almával. A kínai kel kicsit elhanyagolt zöldség, pedig remek téli saláta alapanyag, ropogós, friss ízű, és remekül kombinálható, én nagyon szeretem. A füstölt pisztránggal, almával és a kapris citromos tejfölös öntettel igazán remek, a férjem szerint a skandináv ízeket idéző salátát alkot.

• 1 kis, zsenge kínai kel (25-30 dkg)
• 2 füstölt pisztráng filé (13-15 dkg)
• 1 kis alma (10-12 dkg)
• 1 dl tejföl
• 1 citrom
• 3 ek kapribogyó
• 1 ek olívaolaj
• 1 tk fehér bors
• 1 salotta (vagy 3 dkg édes fehér vagy vöröshagyma)
• só

A hagymát nagyon finomra aprítjuk, sózzuk, ráreszeljük a citrom héját és meglocsoljuk a citrom levével, félretesszük.

A kínai kel leveleit megmossuk, lecentrifugáljuk/leszárítjuk, majd nagyon vékony csíkokra vágjuk, az almát meghámozzuk, durvára reszeljük és összeforgatjuk a citromos hagymával. Az almás keverékhez adjuk az olívaolajat, tejfölt, simára keverjük, majd hozzáadjuk az átöblített, lecsöpögtetett kapribogyót és a porrá őrölt fehér borsot is.

A füstölt pisztrángot ujjnyi csíkokra vágjuk, majd a kínai kellel együtt összeforgatjuk a tejfölös-almás keverékkel. Vajas pirítóst kínálhatunk mellé.

Címkék: alma, citrom, fél óra, kapri, kínai kel, más, pisztráng, saláta

céklás almás rizottó tormával, áfonyás pite

Furcsa dolog, amikor nagyon vágyunk valamire, aztán az hirtelen a nyakunkba szakad. Mindig mozgalmas életet képzeltem el magamnak, magunknak, de az, ami az elkövetkező két hétben áll előttünk, kicsit most mégis inkább rémülettel tölt el. Két bőrönddel hárman ötfelé megyünk, én persze a gyerekkel mindenhová, anyós felügyel az aprónépre, amíg engem képeznek tovább, mialatt Férj egy másik országban képződik, aztán az egész kezdődik elölről. De nemcsak a munka, lesz itt más is, hiszen a jövő hét végén én inkább a gasztronómiával leszek elfoglalva, márciusban jön az általam készített menü a Lifestyle Hotelben, és még erről is adós vagyok egy beszámolóval, meg a receptekkel is, persze, időközben pedig meghívtak a Konyhakiállításra, és mivel épp Budapesten leszünk, így ezt örömmel fogadtam el. De ezekről majd később, egy másik posztban. Most inkább egy kevéssé hagyományosnak mondható vasárnapi ebéd részleteit hoztam, egy picit csípős, mozgalmas ízű rizottót, ami kicsit szintén eltér a klasszikus olasz alapoktól, és egy áfonyás pitét, ami leginkább a prósza és a clafoutis közös leszármazottjának tekinthető, és nagyon finom. A rizottó mennyisége két főre szól, de ez ne tévesszen meg senkit, én három főre készítettem, csak a gyermek részére elkülönített adagból a torma kimaradt. Imádta, úgyhogy torma nélkül abszolút gyermekmenü-kompatibilis a rizottó is.

• céklás almás rizottó tormával
• 2 dl rizs
• 0,5 dl száraz vermut
• 6-8 dl húsleves
• 1 salotta
• 2 kis cékla (15 dkg)
• 2 kis, savanykás alma (20 dkg)
• 1 mk finomra reszelt tormagyökér
• 2 csapott ek mascarpone
• 1 marék reszelt parmezán vagy grana padano

A hagymát finomra aprítom, majd a vaj és olívaolaj keverékén megfonnyasztom. Hozzáadom a rizst, addig sütöm, amíg a szemek áttetszővé válnak, felöntöm a vermuttal, beforralom. Ezután elkezdem apránként felöntögetni a húslevessel, gyakran kavargatva.

A céklát, almát meghámozom, nagyon apróra vágom (vagy durvára reszelem), amikor a rizs közel haraphatóra puhul, hozzáadom a rizottóhoz. 4-5 percig együtt főzöm, majd beállítom a rizottó sűrűségét húslevessel, végül hozzáadom a mascarponet, parmezánt és a reszelt tormát, elkeverem, összeforralom és tálalom.

• áfonyás pite
• 22 cm átmérőjű kerek piteformához
• 20 dkg tejföl (30%)
• 10 dkg mascarpone
• 2 tojás
• 10 dkg liszt (1/3 kukoricaliszt, 2/3 finomliszt)
• 7,5 dkg nádcukor
• 1 ek vaníliás cukor
• 1/2 citrom finomra reszelt héja
• 10 dkg áfonya
• vaj

A liszteket habverővel simára keverem a tojással, cukrokkal, tejföllel, mascarponeval, a citrom finomra reszelt héjával, majd kivajazott piteformába öntöm. A tetejére szórom az áfonyát.

Előmelegített sütőben 160 C fokon (villanysütő alsó-felső sütés) 30 percig sütöm, majd kikapcsolom a sütőt és még 10 percig hagyom benne pihenni a pitét.

Magában, vagy még forrón, vaníliafagyival (esetleg házi tejfölfagyival) tálalom.

Címkék: áfonya, alma, cékla, édes, kukoricaliszt, parmezán, rizottó, rizs, torma

csörögefánk

Nem akarok botrányokat okozni, de a csörögefánkban nincs rum, sem tejföl. Csak tojássárgája és liszt. A jó csörögefánk pillekönnyű, ropogós, és szinte érintésre törik, annyira könnyű, omlós a tésztája. A tetején pedig rengeteg a porcukor. Legalábbis nagymamám szerint. Én meg nem mernék vitatkozni vele, határozott asszony, még így 88 évesen is. Szóval én tőle tanultam ezt a receptet, illetve hát konkrét recept az nem volt, csak a nagyanyai útmutatás: “Annyi liszt kell bele, hogy jó legyen, meg 8 tojássárgája. ” Tehát a kiindulási pont az volt, hogy 8 tojássárgája, meg annyi liszt, amennyit felvesz. Csipet só, persze, el nem maradhat. Én most azért inkább mindent szépen lemértem, és próbálkoztam néhány fázisfotóval is az ikonikus forma megörökítése végett. Az apropó pedig a farsang, természetesen.

Azt pedig említettem már, hogy Csipi az idén farsangra szegedi víztoronynak öltözött, és ezt az ötletet teljesen egyedül találta ki? Emiatt kicsit büszke vagyok, de kicsit aggódom is egyben.

• 10 tojásásárgája (175 gr)
• 21 dkg finomliszt
• 4 tk cukor
• 1 bő csipet só
• porcukor a szóráshoz
• napraforgóolaj vagy zsír a sütéshez

Az átszitált liszt közepébe mélyedést vájunk, ebbe tesszük a tojássárgákat, majd azokat egy kicsit elhabarjuk. Ezután apránként elkezdjük a lisztet összedolgozni a tojással, amíg sima, rugalmas, közepesen kemény tésztát kapunk. (a gyúrt tésztánál picit lágyabbat)

Lisztezett gyúródeszkán, liszttel meghintve nagyon vékonyra nyújtjuk (ez közel 1 mm-es vastagságot jelent, vagy nagymamám szavaival élve késpenge vastagságút), majd derelyevágóval hosszában és keresztben is felvágjuk, úgy, hogy elnyújtott rombusz alakokat kapjunk (nagyjából 10 cm hosszú, 5 cm széles). Ezek közepén kis, 3-4 cm-es bemetszést ejtünk. A rombusz egyik hosszú csücskét megfogjuk és átbuktatjuk a hosszanti bemetszésen, majd a tompább csúcsokat kicsit megigazítjuk, utána fordítjuk a lyukon.

Bő, forró olajban kisütjük. Egyszerre csak pár darab kerül az olajba, mert sütés közben nagyon megnő, és pár másodperc elég egy-egy oldaluknak, érdemes odafigyelni a sütésnél, könnyen megégnek a csücskök. Papírtörlőn leitatjuk, majd bőven megszórjuk porcukorral.

Címkék: édes

VKF! 47. – kalandra fel! ami pedig a piknik kosárba kerül: kéksajtos zeller-körte krém, narancsos pórés sertéslapocka, lencse-hajdina saláta karamellizált hagymával, korianderes diós lepénykenyér és mazsolás, gyömbéres csokoládé szeletek

Az aktuális VKF! házigazdája, Olzka kirándulni hívott minket. Már hogyne mennénk! Igaz, az időjárás és a család egészségi állapota most nem kedvez a szabadtéri programoknak, de az egy hete tartó szobafogság után az aprónépnek már a fűtött terasz is hatalmas örömet okozott, arról nem is beszélve, hogy számára most hatalmas öröm mindenféle valós élethelyzet imitálása, most van a képzeletbeli csészékből fogyasztott képzeletbeli kakaózások korszaka, így hát nem okozott neki problémát az sem, hogy őzeket és nyuszikat képzeljen a játszósszőnyegén berendezett piknik takaró köré.

A receptek egyszerűek, vagyis pár perc alatt összekészíthetők egy családi kirándulás előestéjén, és a lapocka ugyan igényel némi kitartást, amíg omlósra párolódik, de tennivaló nincs vele az alatt a pár óra alatt. A lencsés hajdina saláta tartalmas, köretként és önmagában is funkcionál, a zellerkrém könnyű ugyan, de még a barátságos, melengető téli ízekben játszik, és remekül passzol a diós lepénykenyérhez. Akárcsak a narancsos gyömbéres lapocka. A zabpelyhes szelet pedig egy könnyen szállítható, és nem is túl egészségetlen csemege, ami percek alatt elkészül, és valószerűtlenül retro életérzést hagy maga után, mivel az íze megtévesztésig emlékeztet a zselés szaloncukorra, de ezen felül, a pikniken kívül akár egy uzsonnásdobozban is megállja a helyét.

• narancsos gyömbéres lapocka póréhagymával
• 50 dkg sertésklapocka
• 2 nagy narancs leve (nagyjából 2 dl) és 1 finomra reszelt héja
• 1 csokor kakukkfű
• 1 póréhagyma
• 4 cm gyömbér
• 2 tk méz
• 2 tk koriander
• 1 tk római kömény
• 3 gerezd fokhagyma
• só
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj

A póréhagymát felkarikázom, a fokhagymát megtisztítom, kés pengéjével meglapítom.

A lapockát nagyjából 5 cm vastag szeletekre vágom, megszórom a porrá őrölt római köménnyel és korianderrel, majd az olívaolaj és vaj keverékén körbesütöm  nagy láng felett, amíg színt kap, mellédobom a pórét, fokhagymát, felöntöm a narancs levével, hozzáadom a finomra reszelt héját, a kakukkfűből kötött csokrot, mézet és a finomra aprított gyömbért. Sózom, összeforralom, majd lefedem és a legkisebb lángon addig párolom, amíg a hús omlóssá válik, az összes zsír kiolvad belőle. Ha szükséges, közben vízzel pótolom a hús alatt a szaftot.  Ez nagyjából 2 óra.

Ezt követően leveszem a fedőt, és nagy láng felett beforralom a szaftot, a kakukkfüvet kidobom belőle. Kihűtöm, feldarabolom, és szaftjával együtt tálalom.

• lencsés hajdinasaláta
• 15 dkg lencse
• 15 dkg hajdina
• 45 dkg vöröshagyma
• 1 ek méz
• 2 tk garam masala (házilag is elkészíthető, recept itt)
• 3,5 dkg aszalt paradicsom (fűszeres olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 3 ek olívaolaj
• 1-2 ek fehérborecet

A lencsét pár órára beáztatjuk, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. A hajdinát haraphatóra főzzük enyhén sós vízben, leszűrjük, majd a lencséhez keverjük.

A hagymát vékony karikára vágjuk, majd az olívaolajon a mézzel elkeverve nagyon kis láng felett lassan karamellizáljuk, amikor már világos aranyszínű, megszórjuk a garam masalával és még 2-3 percig sütjük. A lencsés hajdinához keverjük, hozzáadjuk a finomra aprított aszalt paradicsomot és a fehérborecetet, sózzuk, ízlés szerint.

• diós lepénykenyér
• 30 dkg liszt (1/3-a lehet rozsliszt)
• 5 dkg joghurt
• 1 dl víz
• 1 dkg friss élesztő
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk cukor
• 1 púpos tk só
• 5 dkg dió, durvára vágva
• 2 tk koriander, porrá őrölve

A lisztet elmorzsolom az élesztővel (aki úgy biztonságosabbnak érzi, az előtte a vízet keverje el pár kanál liszttel, a cukorral és futassa fel az élesztőt), majd a dió kivételével a többi hozzávalóval összegyúrom, alaposan kidolgozom, amíg rugalmas, közepesen kemény, fényes tésztát kapok belőle. A kelesztőtálat letakarom, majd a tésztát duplájára kelesztem.

Miután megkelt, hozzáadom a durvára vágott diót, átgyúrom, hat gombócra osztom, és minden gombócot lisztezett deszkán vékony (3-4 mm) lepénnyé nyújtok ki, majd sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 10 percig pihentetem.

Előmelegített sütőben 220 C fokon 12 perc alatt hólyagos, arnyszínű lepényeket sütök belőle.

• körtés zellerkrém
• 1/2 zellergumó (25 dkg)
• 1 nagy körte (25 dkg)
• 1 salotta
• 5 dkg vaj
• 1 csokor kakukkfű
• 5 dkg kéksajt (Dorblue vagy Danish Blue cheese)

A zellert, körtét, meghámozom, a körte magházát kivágom, nagyjából centis kockákra vágom. A salottát megtisztítom, felkarikázom. A vajon lassan aranyszínűre sütöm a zellert és a salottát, majd hozzáadom a körtét is, a csokorba kötött kakukkfüvet és kis lángon fedő alatt puhára párolom.  Végül beforralom, ha sok levet enged a körte, majd kidobom a kaukkfüvet, sózom, hozzáadom a kéksajtot és botmixerrel pürésítem.

• mazsolás csokoládés zabszelet
• 2 db 9×20 cm-es szögletes szilikonos formához
• 20 dkg étcsokoládé (85%)
• 5 dkg méz
• 6 dkg nagy szemű aranymazsola
• 6 dkg kandírozott gyömbér
• 5 dkg zabpehely
• pár csepp narancsolaj vagy frissen reszelt narancshéj
• 1 mk őrölt fahéj

A zabpelyhet száraz serpenyőben enyhén megpirítom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a széttördelt csokoládét és a fahéjat, kevergetem, amíg felolvad. Ha nem olvad meg eléggé, akkor pár másodpercre vissza lehet még rakni a tűzre kis láng fölé. Hozzáadom a durvára aprított kandírozott gyömbért és mazsolát, a mézet, a narancsolajat/héjat, összekeverem, majd szilikonos vagy folpackkal bélelt formába egyengetem, alaposan lenyomkodom, hogy ne maradjon túl sok levegő a masszában, majd kihűtöm és hidegen szeletelem.

Címkék: aszalt paradicsom, dió, édes, étcsoki, felvágott helyett, hajdina, hús nélkül, kandírozott gyömbér, kéksajt, kelt tészta, körte, lencse, mazsola, narancs, póré, sertés, zeller

gyors vacsora 3.: sütőtökös póréhagymás tarhonya

Szeretjük a tarhonyát, írtam már? Szeretjük a klasszikus módon, pörkölthöz, de újabban számos más formában is készül, ezek közül a leginkább (legalábbis állagában) rizottóhoz hasonlító változat a kedvenc. Érdemes  a sajtokkal is kísérletezni, ehhez az ételhez például az érett tehénsajt remekül passzol ( szerintem a mádi sajtkészítő remekbeszabott darabja a legjobb ebebn a témakörben, de ez most például pont egy Garabonciás sajttal készült), de ennek hiányában a parmezán vagy grana padano sem fogja elrontani. A sütőtök és póré pedig nem igényel különösebb magyarázatot, egyszerűen imádom őket.

sütőtökös póréhagymás tarhonya

20 dkg tarhonya

6 dl húsleves

1/2 szál póréhagyma

30 dkg sütőtök (tisztítva mérve)

0,5 dl száraz fehérbor

1 ek vaj

1 ek olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

1 csokor kakukkfű

1 marék reszelt parmezán vagy érett tehénsajt (3-4 dkg)

A pórét kettévágom hosszában, majd vékony félkarikákra vágom. A sütőtököt felkockázom. A vaj és olívaolaj keverékén körbepirítom a tarhonyát, majd hozzáadom a sütőtököt, azzal is pirítom, majd hozzáadom a pórét, megfonnyasztom, hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, csokorba kötött kakukkfüvet, felöntöm a borral, beforralom. Sózom, majd felöntöm a húslevessel, és fedő alatt addig főzöm, amíg a tarhonya haraphatóra puhul. Közben gyakran kevergetem.

Végül hozzákeverem a reszelt sajtot, kidobom a kakukkfüvet és tálalom.

Címkék: fél óra, hús nélkül, parmezán, póré, sütőtök, tészta

gyors vacsora 2.: tejszínes pirított gomba parmezános puliszkával

Nem feledkeztem ám meg a gyors vacsora sorozatról, csak most épp van időm esténként főzőcskézni Férj hazaérkezése után, aki esténként átvállaja (mert hát Csipi nem is hagy neki más választást) a beteg gyermek ápolását. Az ebédek viszont továbbra is rohanósak, hiszen rengeteg tennivalóm akad idehaza is, nyomdázni meg “vízfestézni” igen nagy felelősség.

Ez egy klasszikus étel, néhány apró változtatással, nem is nagyon ragoznám, barna csiperkével remekül működik, és tényleg fél órán belül elkészíthető.

• tejszínes pirított gomba parmezános puliszkával
• 2 főre
• 25 dkg barna csiperke
• 1 salotta
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 nagyobb ág kakukkfű
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 0,5 dl tejszín
• 1 ek vaj
• 1 ek olívaolaj
• só
• fekete bors
• 2 dl kukoricaliszt
• 3 dl tej
• 3 dl víz
• 1 bő maréknyi parmezán
• 2 dkg vaj
• só

A gombát megtiszítom, négybe vágom. A salottát finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A vaj és olívaolaj keverékén nagy láng felett addig pirítom a gombát, amíg aranyszínt kap, majd hozzáadom a salottát is és mérséklem a lángot. Ha a hagyma üvegessé válik, megy hozzá a fokhagyma, az egészben hagyott ág kakukkfű és a fehérbor. Beforralom, sózom, borsozom, hozzáadom a tejszínt és összeforralom.

Közben a vizet és a tejet sózom, összeforralom, beleszórom a kukoricalisztet állandó kevergetés közben, majd addig főzöm, gyakran kevergetve, amíg besűrűsödik. Lehúzom a tűzről, belekeverem a vajat és a reszelt parmezánt.

A puliszka tetejére szedem a gombát, így tálalom.

Címkék: fél óra, gomba, gyors vacsora, hús nélkül, kukoricaliszt, zöldség

aludttejes kukoricalisztes palacsinta

Nem, az nem úgy van, hogy mostanában már nem eszünk palacsintát, sőt. Kevés dolog van, amit Csipi jobban szeret és egyszerűbben elkészíthető reggelire, mint a duci palacsinták, lehetőleg valamilyen szósszal, sziruppal. Csak hát most már hétvégén reggelente két kávé között még félig ájultna, félig alva kóborolok a konyhában palacsintasütés közben, és a produktum is sokkal gyorsabban fogy el annál, minthogy én magamhoz térve épkézláb fotókat készíthetnék róluk. A variációk többségéből pedig már született is számos poszt korábban. Most azonban a beteg kisangyallal itthon rekedtünk, és ebédre palacsintát óhajtott. Én pedig kísérleteztem egy kicsit, és a prósza nyomdokaiban haladva egy kukoricaliszttel és aludttejjel készült változat készült, ami meglepően finom lett. Fűszerként én rózsavizet és sáfrányt használtam, de nem kell ezen  a ponton eltántorodni, aki nem szereti a keleti hangulatú édességeket, az használjon nyugodtan ezek helyett ánizst (egy teáskanálnyi porrá őrölve elég belőle, és remekül passzol a kukoricaliszthez), vagy akár vaníliát. A kísérő nálunk juharszirup volt, mert ez Csipinél kihagyhatatlan, ha palacsintáról van szó, én pedig mézzel kiveret aludttejet csorgattam a palacsinták tetejére.

Végezetül pedig néhány werkfotó is készült, nem a klasszikus értelemben, inkább csak a gasztrofotózás aktuális nehézségeinek ecsetelésére.

• aludttejes kukoricalisztes palacsinta
• 2 tojás
• 20 dkg aludttej
• 8 dkg kukoricaliszt
• 8 dkg rétesliszt
• 2 ek nádcukor
• 1 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 1 tk rózsavíz
• 10 szál sáfrány
• vaj a sütéshez

A sáfrányt kevés cukorral porrá őrölöm, majd egy teáskanálnyi forró vízzel feloldom.

A tojásokat villával habosra verem, majd hozzáadom a sütőporral és szódabikarbónával jól elkevert liszteket, cukrot, rózsavizet, és a sáfrányos vizet. Alaposan kikeverem, majd 15 percig pihenni hagyom a tésztát.

Kerámia vagy teflon serpenyőben kevés vajat hevítek, és evőkanálnyi adagokban kisütöm a palacsintákat. Minden adag palacsinta sütése előtt papírtörlővel áttörlöm a serpenyőt, égett vaj ne maradjon benne, és kevés vajat minden adag előtt dobok bele.

Mézzel kikevert aludttejel vagy juharsziruppal tálalom.

Címkék: aludttej, édes, kukoricaliszt, méz, palacsinta

rakott karalábé

Amíg atomjaira szedik a régi konyhám, és egy sokkal praktikusabb és szebb bútort építenek be a helyére (örök hála anyósomnak, aki egy arany asszony, és ezt nem győzöm elégszer, minden fórumon hangozatni!), addig én a kényszerű főzés szünetben egy tál müzlin nyammogva a számítógép előtt posztokat írok. Azokról a nagyon finom és könnyen elékszíthető ételekről, amik nemrég készültek, de már elfogytak és nagyon-nagyon hiányoznak. Hogy is lehet élni főtt étel nélkül? Nehezen…

Elsőnek egy rakott karalábé, nem feltétlenül a klasszikus rizses változtban. Azt ugyanis a férjem azt gyűlöli. Bár mi a kisdeddel nagy rajongói vagyunk ennek a zöldségnek (sőt, igazság szerint nekem elég nehéz főzni belőle bármit is, mert többnyire nyersen megeszem…), kellett találnom egy formát, ami a ház urát is az elfogysztására ösztökéli, úgy tűnik sikerült. A ragu egy fehérboros, kakukkfüves fokhagymás alapon nyugszik, ehhez jön a kukoricadara, a tetejére pedig a sima tejföl egy kevés parmezánnal gazdagítva kerül.Könnyű, gyors, egyszerű, nagyon finom!

• kukoricadarás rakott karalábé parmezános tejföllel
• 3 főre, nagyjából 22×24 cm sütőtálba
• 35 dkg darált csirke (vagy pulyka) felsőcomb
• 1 vöröshagyma (10 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 kis csokor kakukkfű
• só
• fekete bors
• 2 dl finom szemű kukoricadara
• 4 dl víz
• 3 karalábé (70 dkg)
• 30 dkg tejföl
• 1 marék parmezán (2 dkg)

Címkék: csirke, egytál, karalábé, kukoricadara, pulyka, tejföl

birsalmás zelleres rizottó

Erről meg még nem is írtam semmit eddig, csak úgy szépen csendben elvolt, talán azért, mert olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy elkészült, és a Mátraháza utáni nagy izgalomban, meg a hóemberépítés közben szépen belesimult a mindennapokba, egy adag finom, melengető érzést hagyva maga után, ami hirtelen megint rámtört, ahogy megtaláltam a képet, és leginkább azonnal megfőztem volna megint- ha most nem terepszínű nadrágos asztalosok és fűrészpor borítaná a konyhámat.

Szóval amolyan “mi van a hűtőben?” típusú ételnek indult, és egy nagyon finom, üde, könnyed rizottó lett belőle. A citrom csak a héj aromáját adta a rizottóba, a savassága nem került bele, arról megint az aszú és a birs gondoskodott, a zeller pedig két, sőt három textúrában is képvisltette magát. Aztán lehet, hogy ez most bonyolultan hangzott, de korántsem az, ez egyszerűen csak  finom.

 

• birsalmás zelleres rizottó citrommal
• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 1 nagyobb birsalma (25-30 dkg)
• 4 szál angolzeller (ha van, olyan ami zsenge és van levél a végén)
• 1 salotta
• 1 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl tokaji aszú
• 6-8 dl húsleves (lezsírozva, leszűrve)
• 1 kis citrom héja finomra reszelve
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 1 bő maréknyi parmezán

A salottát és a fokhagymát finomra aprítom, a birsalmát meghámozom, magházát kivágom, a húsát apró kockákra vágom. A zellerről a zöld leveleket levágom, félreteszem. A szárak felét apró kockára vágom, a másik felét nagyon vékonyan felkarikázom.

Az olívaolajon a salottát, fokhagymát, zeller kockákat üvegesre sütöm, hozzáadom a rizst, addig pirítom, amíg a rizs üveges lesz, de nem kap színt, hozzáadom a birsalmát, felöntöm a borral, visszaforralom. Ezután elkezdem apránként felöntögetni a húslevessel, gyakori kavargatás közben addig főzöm, amíg a rizs haraphatóvá válik. Hozzáadom a karikára vágott zellert, beállítom a rizottó sűrűségét húslevessel, összeforralom, belereszelm a citrom héját, hozzáadom a vajat, parmezánt, átkeverem.

Tálalásnál a zellerzöldet finomra aprítom és ezt szórom a tetejére.

Címkék: birsalma, parmezán, rizottó, zeller

karfiolkrémleves mandulával

Egy kézmelengető leves, amit aztán tényleg lehet bögréből is kortyolgatni, mivel a levesbetét, a mandula most a levesbe került olyan módon, hogy bele lett turmixolva, így adva csodás krémes állagot a levesnek. Az ízek melegek, bársonyosak, római kömény, koriander, fahéj, szegfűszeg, azaz a garam masala végtelenül leegyszerűsített, de így a legtöb háztartásban is kivitelezhető változatban. A citrom opcionális, szerintem nagyon jót tett neki egy kis frissítő illat és savasság, de ízlés szerint el is hagyható. Ha pedig épp zöldség alaplé nem akad otthon, de a szülők ránk tukmáltak egy kevés húslevest a vasárnapi családi ebéden, ami azóta is ott lapul a fagyasztóban, hát az sem rontja majd el.

• karfiolkrémleves mandulával
• 75 dkg karfiol (egy kisebb fej, tisztítva mérve)
• 1 l zöldség alaplé
• 2 dl tejszín
• 1 citrom
• 5 dkg mandula (blansírozott)
• 1 ek római kömény
• 1 ek koriander
• 1/2 kk fahéj
• 4 szegfűszeg
• 10 dkg hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2ek olívaolaj

Címkék: fél óra, karfiol, leves, mandula