2012. január-i archívum

sáfrányos fehérboros édeskömény krémleves garnélával

2012. január 27., péntek | herkentyű, leves | Nincs hozzászólás

 

  • 4 főre
  • 2 édeskömény (50 dkg)
  • 1 nagyobb szem krumpli (15 dkg)
  • 1 liter csirkehúsleves (leszűrve, lezsírozva)
  • 1 salotta
  • 1 kk sáfrány
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 dl fehérbor
  • 0,5 dl tejszín
  • 25 dkg garnéla
  • 1 ek olívaolaj

Az édeskömény zöld hajtásit levágom, finomra aprítom, félreteszem.

A felaprított salottát üvegesre sütöm az olívaolajon, hozzáadom a felaprított fokhagymát is, majd felöntöm a húslevessel. Hozzáadom a felkockázott édesköményt, krumplit, a sáfrányt, sózom, ha szükséges.

Ha megpuhult a krumpli, botmixerrel pürésítem a levest, majd visszateszem a tűzre, hozzáadom a tejszínt, fehérbort és a garnélákat. Felforralom, majd 2-3 percig főzöm.

Tálalásnál megszórom az édeskömény finomra aprított zöldjével.

csicsókával és almával sült kacsacombok

2012. január 26., csütörtök | egytálétel, kacsa | Nincs hozzászólás

 

Ez pedig a karácsonyi vacsoránk volt, csak akkor főtt gesztenye is tarkította a képet. Arról fotó ugyan nem készült, de olyan nagyon meg voltunk elégedve vele, hogy amint felengedett a föld és ismét tudtam kiásni csicsókát, azonnal megismételtük. Gesztenye nélkül ugyan, de így is nagyon finom. A vaníliás sótól nagyon különleges a végeredmény, és itt ha lehet, használjunk azt hozzá sima tengeri só helyett. Házilag is elkészíthető az itt leírt recept alapján, akár egy receptre elegendő mennyiségben is.

Amit pedig még nem említettem: ismét egy sütőtálban elkészül minden. A csicsóka tisztítását leszámítva gyerekjáték (és ezt most szó szerint értem) az egész.

  • csicsókával és almával sült kacsacombok
  • 4 főre
  • 1,2 kg csicsóka
  • 1,2 kg alma
  • 2 nagy narancs
  • vaníliás só
  • fekete bors
  • 10 cm gyömbér
  • 4 pecsenyekacsacomb (1 kg)
  • 4 ek kacsazsír

A kacsacombokat megtisztítjuk, bekenjük a kacsazsírral, tekerünk rá vaníliás sót, fekete borsot, majd sütőtálba tesszük, alájuk öntünk 1-1,5 dl vizet, és 160°C fokos sütőben sütjük (villanysütő, alsó-felső sütés), bőrös oldalukkal felfelé. 1,5 órán át sütjük, ezután adjuk hozzá a csicsókás almás keveréket.

A csicsókát megtisztítjuk (én a zöldséghámozó+ kiskés kombinációban hiszek), a nagyobbakat feldaraboljuk úgy, hogy mindegyik darab nagyjából egyforma legyen. Az almát meghámozzuk, magházát kivágjuk, a csicsókához hasonló méretűre vágjuk. Összekeverjük a csicsókát, almát, meglocsoljuk a narancs levével, hozzáadjuk a finomra reszelt héját, tekerünk rá vaníliás sót, fekete borsot, hozzáadjuk a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét.

A kacsacombokat kiszedjük a sütőtálból, az alatta felgyűlt zsiradékot a csicsóka-alma keverékre locsoljuk, összeforgatjuk vele, majd a sütőtálba szedjük. A tetejére tesszük a combokat is, bőrükkel felfelé.

Még egy órán át sütjük 160°C fokos sütőben.

 

Címkék: , , ,

kínai kel saláta pirított gombával, narancsos csirkemellel

2012. január 26., csütörtök | csirke, saláta, zöldség | 7 hozzászólás

A téli langyos-meleg saláták nálunk igen nagy népszerűségnek örvendenek, és az egyik kedvenc leveles növényünk ezekhez a kínai kel. Ropogós, színes, finom. Ez egy keleti hangulatú saláta, amihez én édes szójaszószt használtam, de ennek hiányában azt lehet helyettesíteni szójaszószhoz adott mézzel. Nem kifejezetten csípős, aki ezt hiányolná belőle, nyugodtan adjon csilit is a húshoz, a narancs+csili kombináció nagyon jól fog működni együtt, de mi a gyömbér és fekete bors visszafogottabb erejével meg voltunk most elégedve.

Frissen, langyosan a legfinomabb.

  • kínai kel saláta pirított gombával, narancsos gyömbéres csirkével
  • 40 dkg csirkemellfilé
  • 1 nagy narancs
  • 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskés vöröshagyma)
  • 1 kis kínai kel (40 dkg)
  • 50 dkg barna csiperke (vagy champignon)
  • 2 fokhagymagerezd
  • 2 ek édes szójaszósz
  • 5 cm gyömbérgyökér
  • 5 ek földimogyoró olaj

A csirkemellet kisujjnyi csíkokra vágom. A salottát finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A gombát megtisztítom, tönkjét kitöröm, a kisebbeket egészben hagyom, a nagyobbakat felezem-negyedelem.A kínai kelt félbevágom, majd vékony csíkokra metélem.

2 evőkanálnyi mogyoróolajon pirosra sütöm a gombát nagy láng felett. Sózni nem kell. Egy keverőtálba szedem a kínai kelt, majd a forró gombát ráöntöm.

A visszamaradt zsiradékhoz adom a maradék olajat, majd nagy láng fölött, rázogatva aranyszínűre sütöm benne a csirkemell csíkokat. Sütés közben hozzáadom a hagymát, fokhagymát, szójaszószt, a narancs levét és finomra reszelt héját, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, sózom, borsozom. 3-4 perc sütés elég is neki, amíg színt kap, de nem sül össze nagyon.

A csirkét még forrón a salátához keverem.

Közben száraz serpenyőben megpirítom a szezámmagot, és tálalás előtt a salátára szórom.

 

Címkék: , , , ,

sült kacsacombok vöröskáposztával, almával, mazsolával

2012. január 24., kedd | egytálétel, kacsa, zöldség | 2 hozzászólás

Ezt most majdnem gyors vacsorának kereszteltem el, pedig csak az előkészítés gyors, az omlós-puha kacsacombokhoz bizony elég sok idő kell a sütőben.De mondjuk egy hétvégi ebédnek megfelel. Tényleg pár perc munka az előkészítés, utána sül magának, és elég néhányszor ránézni csak a hétvégi takarítás, kifestőzés közben.A kacsa-káposzta megunhatatlan kombinációjába az alma és a mazsola is remekül illik, és az egész egy sütőtálban elkészül.

  • sült kacsacombok vöröskáposztával, almával, mazsolával
  • 4 főre
  • 4 pecsenyekacsacomb (1 kg)
  • 1 fej vöröskáposzta (1 kg)
  • 8 alma ( 1,5 kg)
  • 2 lilahagyma (20 dkg)
  • 2 marék mazsola (nagyjából 6 dkg)
  • 4 ek méz
  • 4 ek szegfűbors
  • 10-12  szem szegfűszeg
  • só (én vaníliás sót használtam)
  • 4 ek kacsazsír
  • 2 dl tokaji aszú
  • fekete bors

A kacsacombokat letisztítom, bekenem a kacsazsír felével, sózom, megszóróm a mozsárban porrá őrölt szegfűbors felével és tekerek rá fekete borsot is. Sütőtálba teszem, bőrös oldalával felfelé,  öntök alá 1-1,5 dl vizet, majd 160°C fokon sütni kezdem alufóliával letakarva(villanysütő, alsó-felső sütés). Akkora sütőtálat érdemes használni, amibe később majd a káposzta is belefér, nagyjából 3-4 cm-es rétegben.

A mazsolát beáztatom az aszúba. A káposztát negyedelem, torzsáját kivágom, majd vékony csíkokra metélem. Az almát megtisztítom, magházát kiveszem, negyedelem-nyolcadolom, mérettől függően. A lilahagymát finomra aprítom. Összekeverem a mazsolát, káposztát, almát, aszút, lilahagymát, mézet, tekerek rá sót (itt is vaníliás sót használtam), hozzáadom a porrá őrölt szegfűszeget, maradék szegfűborsot és kacszsírt.

1,5 óra múlva kiszedem a kacsacombokat, az alatta felgyűlt zsiradékot a káposztára öntöm, összeforgatom, majd a sütőtálba egyenletesen elosztom az almás keveréket. A kacscombokat a káposzta tetejére szedem, és így sütöm még 1 órán át 160°C fokon.

A sütés vége előtt fél órával egyszer meglocsolom a káposztát és a combokat az sütőtálban felgyűlt lével, zsiradékkal, de utána már nem háborgatom.

 

Címkék: , , , ,

Csupa Csoki

2012. január 21., szombat | desszert | 20 hozzászólás

Az egész a borsmenta olajjal kezdődött. Elhatároztam, hogy az After Eight házi verzióját le fogom gyártani, ha törik, ha szakad. Néhány telefon után sikerült kideríteni, hogy  a patikákban árult, gyógyszertári minőségű borsmenta olaj, amit többnyire gyógyszertári készítmények illatosítására használnak, de ki is mérnek kis, barna üvegcsékbe, emberi fogyasztásra alkalmas, vagyis teljesen tiszta, lepárlással készült borsmenta olaj. Persze csak hígítás után fogyasztható, és mi mással lehetne jobban hígítani, mint csokoládéval? Végül az After Eight alakot változtatott, többször is, és lett belőle egy isteni brownies, egy hasonló kaliberű trüffel és egy pálcika végére varázsolva kavargatós forró csoki alapanyag is.

Aki pedig az étcsokit és/vagy a mentát nem szereti, vagy csak együtt nem kedveli, azoknak hoztam egy nagyon finom karamellás fehér csoki krémet is. Kekszbe töltve, kalácsra kenve, vagy csak úgy magában…

  • mentás brownies
  • 22×20 cm szögletes forma
  • 10 dkg étcsokoládé (65%)
  • 10 dkg vaj
  • 7,5 dkg simaliszt
  • 4 tojás
  • 2 ek kakaópor (natúr, holland)
  • 15 dkg nádcukor
  • 1/4 tk borsmenta olaj
  • 5 dkg fehér csokoládé, késsel durvára vágva

A vajat az apróra tördelt csokoládéval megolvasztjuk, majd hozzákeverjük a kakaóport és a többi hozzávalót is, ha már kissé kihűlt. Habverővel csomómentesre keverjük.

Kivajazott, kilisztezett vagy szilikonos sütőformába öntjük a tésztát, majd előmelegített sütőben 180°C fokon 25 percig sütjük.

Rácsra borítva hűtjük ki.

  • mentás trüffel
  • 20 dkg étcsokoládé (85%)
  • 6 dkg tejszín
  • 6 dkg vaj
  • 7 dkg porcukor
  • 1/4 tk borsmenta olaj
  • kakaópor

A csokoládét széttördeljük, majd óvatosan összeolvasztjuk a  tejszínnel, vajjal, hozzákeverjük a porcukrot és menta olajat is.

Laposabb tálba öntjük és megvárjuk, amíg a massza formázhatóra dermed, ez pár óra. Maradhat a hűtőben egy egész éjszakára is, de akkor célszerű formázás előtt egy órával kivenni a hűtőből. Diónyi gombócokat szedünk a megdermedt masszából, kézzel nagyjából gömbölyűre formázzuk, gyúrjuk, majd kakaóporba hempergetjük.

Papírkapszlikba tesszük, hűtőben tároljuk.

  • mentás forró csoki pálca
  • 10 dkg étcsokoládé (85%)
  • 5 dkg porcukor
  • 1/4 tk borsmenta olaj

A csokoládét összetörjük, óvatosan, vízgőz vagy igen kis láng felett megolvasztjuk, hozzákeverjük a porcukrot, mentol olajat. Szilikonos bonbon vagy jégkocka formákba adagoljuk, mindegyikbe pálcikát állítunk.

Hűtőben kidermesztjük, majd egyenként celofánba csomagoljuk.

A fogyasztás módja: egy pohár forró tejet addig kavargatni a pálcikával, amíg a csoki felolvad.

Végül a kakukktojás, se étcsoki, se borsmenta olaj, de nagyon finom!

  • sós karamellás fehér csokoládé krém
  • 10 dkg fehér csokoládé
  • 10 dkg cukor
  • 1/2 mk só
  • 2 dl sűrített tej

A cukorból kis láng felett, rázogatva világos karamellt készítünk. (ha a világos, egyáltalán nem kesernyés karamellt szeretjük, érdemes kavargatni vagy rázogatni, mert ha sötét foltok lesznek benne, akkor az már az egész karamellnek kesernyés ízt ad)

A karamellhez adjuk a sűrített tejet és a sót, addig kavargatjuk kis láng felett, amíg feloldódik benne. Ezután lehúzzuk a tűzről, és hozzáadjuk  széttördelt csokit, kavargatjuk, amíg megolvad, majd üvegekbe töltjük.

Hűtőben tároljuk.

 

Címkék: , , ,

gyors vacsora 1.: paradicsomos csirkemell diós morzsával

2012. január 21., szombat | babának, csirke, kölyök kaja | 7 hozzászólás

Mostanában született pár gyors vacsora, amiről úgy gondolom, sokaknak jól jöhet. Rövid idő alatt összeállítható, kiadós fogások, ahol a munka zömét a sütő végzi. Ez most egy paradicsomos alapban sült-párolt csirke, finom, ropogós diós kenyérmorzsával. Köretnek ki mit szeret, én párolt zöldséget vagy salátát adok mellé, ehhez például kevés olívaolajjal és balzsamecettel elkevert rukkolát készítettem, és friss bagett is került még mellé.

  • parmezános paradicsomos csirkemell diós morzsával
  • 3 főre
  • 3 fél csirkemellfilé, csont és bőr nélkül (45 dkg)
  • 1,5 dl passzírozott paradicsom (Mutti passata)
  • 1 salotta (vagy 3-4 dkg édeskés vöröshagyma)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • bors
  • 1 kk nádcukor
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 marék reszelt parmezán (3 dkg)
  • 1 kis csokor petrezselyemzöld
  • 1 zsemle
  • 1 marék dió (3-4 dkg)
  • 2 dkg vaj

A hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet finomra aprítom, összekeverem a passzírozott paradicsommal, parmezánnal, olívaolajjal, cukorral, sózom, borsozom, majd beleforgatom a lapjában kettévágott csirkemelleket. Ha kisebb csirkemelleket használunk, nem szükséges kettévágni sem. Sütőtálba szedem a húst, ráöntöm azt a szószt, ami nem tapadt rá.

Előmelegített sütőben 200°C fokon 30 percig sütöm (villanysütő, alsó-felső sütés)

Közben a széttépkedett zsemlét és diót késes aprítógéppel felaprítom, majda  a vajon kis láng felett aranyszínűre sütöm.

tálalásnál a csirkemellek tetejére szedem a ropogós morzsát.

Címkék: , , , , , ,

Feszültségoldásra: aszalt szilvás juhtúrós pirítós, baconba tekert sütőtök juharsziruppal, rukkolával és diós lazacpogácsa parmezános sütőtökpürével

2012. január 11., szerda | előétel, hal, hús nélkül, saláta, zöldség | 10 hozzászólás

A dühből főzés külön műfaj, és úgy tűnik, nekem nagyon megy. Egy-egy kiborító nap után másra sem vágyom, csak hogy este beszabaduljak a konyhába, és kifőzzem(?) magamból minden mérgemet. Igazából hasznos elfoglaltság, a vacsora végére én teljesen megnyugszom, és körülöttem mindenki más is boldog lesz. Akár egy új pszichoterápiás irány is lehetne…

Két előétel, ami leginkább funkcióját tekintve volt előétel, mert a lazacos pogácsák előtt ettük, de valójában önmagukban is megállták volna a helyüket. Egy juhtúrókrém, ami a juhtúró és aszalt szilva remekül működő párosán kívül csak egy kevés fokhagymát és vajat tartalmaz, a reggelire vett, de a napközben étkezésre fordított idő hiányában megmaradt lenmagos stanglik fűszeres ízével pedig remek összhangban állt. Aztán némi baconbe tekert sütőtök, amihez a juharszirup és szerecsendió igen jól illik, a rukkola pedig a szintén remekül passzoló fanyar-nyers íze mellett a téli vitamin bevitelünk fedezésre is szolgált.

A lazacpogácsa igazi gyerekbarát darab, Csipi legalábbis pogácsa vagy fasírt formájában szinte bármit elfogyaszt, húsokat, halakat és zöldségeket egyaránt. Nem bő zsiradékban sütve, így még egészségesnek is mondható. A köret mellé egy nagyon egyszerű, de nagyon finom sütőtökpüré parmezánnal, és itt még kötelességem megjegyezni, hogy a tök sütését leszámítva az összes többi művelet szinte percek alatt elkészül.

  • aszalt szilvás juhtúrókrém
  • 12,5 dkg bryndza
  • 3 dkg vaj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 5 dkg aszalt szilva
  • 2 lenmagos lenmagos stanglik (vagy bagett, kenyér, ízlés szerint), olívaolaj

A fokhagymát finomra aprítom, majd kis láng fölött puhára sütöm a vajban. Hozzáadom az apróra vágott aszalt szilvát és a juhtúrót, kikeverem.

A stanglikat felkarikázom, olívaolajjal meglocsoltam, majd sütőben 200°C fokon 10-12 perc alatt pirosra sütöttem, és még melegen megkentem az aszalt szilvás krémmel.

  • baconbe tekert sütőtök juharsziruppal, rukkolával
  • fejenként 20 dkg sütőtök (tisztíva)
  • 4-6 vékony szelet bacon
  • szerecsendió
  • 1 ek juharszirup
  • olívaolaj
  • rukkola, olívaolaj, balzsamecet

Kisebb, csinos szeletekre vágható sütőtököt érdemes használni hozzá. Hámozás után nagyjából két centi vastag gerezdekre vágom a tököt, majd szerecsendiót reszelek rá és meglocsolom a juharsziruppal. Minden gerezdet szorosan baconbe tekerek, úgy hogy a tököt a szalonna mindenütt borítsa. Olívaolajjal kikent sütőtálba teszem, majd a lecsorgott juharszirupot még a tetejére locsolom.

Előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20-25 percig sülnek, amíg a szalonna szépen megpirul.

Közben a rukkolát mosom, centrifugálom, majd olívaolajjal és sűrű balzsamecettel (én most datolyabalzsamot használtam)  összeforgatom. Fejenként nagyjából 2 nagy maréknyi rukkolát, 2 ek olívaolajt és 1 ek balzsamecetet lehet számolni.

A rukkolát szétosztom a tányérokon majd a megsült tököt a tetejére szedem.

  •  diós lazacpogácsa parmezános sütőtökpürével
  • 2-3 főre (8 pogácsa)
  • 25 dkg lazacfilé (bőr nélkül)
  • 1 kis tojás
  • 2 púpos ek darált dió (4 dkg)
  • 1 kis csokor petrezselyemzöld
  • 1 kis fej salotta
  • 1 gerezd fokhagyma
  • fekete bors
  • napraforgó vagy szőlőmagolaj
  • 60 dkg sült sütőtök püré
  • 3 dkg vaj
  • 1 bő maréknyi (3 dkg) reszelt parmezán (vagy Grana Padano)

A lazacot késsel finomra aprítom, majd hozzáadom a szintén finomra aprított salottát, fokhagymát, petrezselyemzöldet, az elhabart tojást, darált diót, sózom, borsozom, majd alaposan összekeverem.

A masszából nagyjából két evőkanálnyi adagokat szedek, majd gombóccá formázom, ellapítom. Kevés forró olajban mindkét oldalán 2-3 percig sütöm a pogácsákat. A sütési időben jó tájékozódási pont, ha  a pogácsák oldalát nézzük. Amikor a hús mindenütt kivilágosodik, kész is.

A püréhez a vajat megolvasztom, a sütőtök pürét átforgatom rajta. Miután átforrósodott, hozzáadom a reszelt parmezánt, sózom, ha szükséges. A lazacpogácsák mellé tálalom.

Címkék: , , , , , , , , , ,

Könnyű téli álom- joghurtos céklakrémleves zöldalmával, karfiolpüré füstölt pisztránggal, aszalt szilvás kecskesajtkrém zabpelyhes diós morzsával

2012. január 5., csütörtök | desszert, hal, leves, zöldség | 4 hozzászólás

A karácsonyi receptek csak nem akarnak még jönni, de a következő karácsonyig van még idő, szóval talán annyira nem is sietős. Helyette inkább hoztam most három igen könnyű fogást, egy egész vacsorát, ami egyfelől igen jót tesz az ünnepek alatt megterhelt gyomornak, másfelől fél óra alatt el is készül. Tehát egy könnyű, finom céklakrémleves aszalt meggyel és apróra vágott zöldalmával levesbetétként, amihez igen jól jön a mélyhűtőben eltárolt alaplé készlet (igen, hát itt van egy kis csalás, hiszen ez is kell ahhoz, hogy fél óra alatt kész legyünk), egy finom karfiolpüré, ami mellé füstölt pisztráng került, és egy pohárdesszert, ami a málnás cheesecake pohár mintájára készült, diós zabpelyhes morzsával, a krémben aszalt szilvával és kecskesajttal. Finom, gyors, egyszerű, csupa zöldség, és marad idő még játszani a gyerekkel is. (na jó, fényképezőset, de hát ha egyszer azt szereti… )

  • joghurtos aszalt meggyes céklakrémleves zöldalmával
  • 70 dkg cékla
  • 5 dkg aszalt meggy
  • 1 csokor kakukkfű
  • 7,5 dl zöldségleves*
  • 2,5 d joghurt
  • 2 kis zöldalma

A céklát meghámozom, feldarabolom, hozzáadom az alaplevet, az aszalt meggyet, csokorba kötött kakukkfüvet, majd fedő alatt puhára főzöm.

Kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a joghurtot, majd botmixerrel pürésítem.

A zöldalmát meghámozom,  magházát kivágom, majd apró kockákra vágom. Tálalásnál zöldalma kockákat szórok a leves tetejére.

*zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.

 

  • kakukkfüves karfiolpürés füstölt pisztránggal
  • 1 kis fej karfiol (75 dkg)
  • 2 dl száraz fehérbor
  • 3-4 ek tejszín
  • 1 ek vaj
  • 1 kis csokor kakukkfű
  • 1 tk fehér bors
  • 2 füstölt pisztrángfilé (15 dkg)
  • 1 kis citrom

A füstölt pisztrángot kiveszem a hűtőből, hogy kicsit megmelegedjen, mire elkészül a püré.

A karfiolt megmosom, kisebb rózsákra bontom, majd sós, fehérboros vízben puhára főzöm a kakukkfűből kötött csokorra. Leszűröm, kiszedem a kakukkfüvet, hozzáadom a vajat, mozsárban porrá tört borsot és 2-3 evőkanálnyi tejszínt. Botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, még egy-két evőkanálnyi tejszínt adok hozzá, hogy beállítsam a püré sűrűségét.

A füstölt pisztrángra kevés citromot csavarok, majd a püré mellé adom, még néhány gerezd citrommal együtt.

Megjegyzés: a karfiolpürét két-három evőkanálnyi pirított, darált dióval vagy reszelt parmezánnal is lehet gazdagítani, ízlés szerint.

  • zabpelyhes diós morzsa
  • 5 dkg zabpehely
  • 2,5 dkg liszt
  • 2,5 dkg darált dió
  • 5 dkg vaj
  • 2 ek nádcukor
  • 1 kk őrölt fahéj

A vajat serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a többi hozzávalót és kis láng felett, gyakran kevergetve addig pirítom, amíg morzsássá válik és kezd enyhe aranyszínt kapni.

Ez nagyjából 4-6 adag pohárkrémre elegendő adag.

  • aszalt szilvás kecskesajtkrém
  • 10 dkg krémes, friss típusú kecskesajt
  • 2 dl tejszín
  • 5 dkg aszalt szilva
  • 2 ek nádcukor
  • opcionális: 1 ek portói

Az aszalt szilvát a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítem, majd addig dolgozok tovább a géppel, amíg a krém kissé felhabosodik. Ha a gyerek nem eszik belőle, kerülhet bele egy kevés portói is.

Poharakba szedem és 2-3 evőkanálnyi morzsát szórok a tetejére.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Citromos lencseleves

2012. január 2., hétfő | leves | 7 hozzászólás

Vidámabb vizeken.
Új év, újra lencse (talán hihetetlen, de január első napjára az összes lencsesalátánk elfogyott…), és természetesen új fogadalmak. A bloggal kapcsolatban minden év elején nagy elhatározásokat teszek, a tavalyi az volt, hogy nem teszek fel több olyan posztot, ahol nem vagyok megelégedve a fotóval. Nos, ezt nem sikerült betartanom, bár év vége felé már egész elfogadhatóvá vált a helyzet, de azért ez a fogadalom az új évben is játszik, tehát

≠1: jobban odafigyelek a fotózásra. Nem hajigálok össze mindenféle kiegészítőket csak mert a gyerek közben meglép a fotómodellel, nem hagyom, hogy kihűljön és megmeredjen a fotózásra szánt étel, amíg becserkészem Csipit az ellopott derítéssel, nem kapkodom el a fotózást, mire végre felépítettem hozzá a megfelelő díszletet, és még sorolhatnám. Némileg komplikálja a helyzetet, hogy a minatűr saját kis fényképezőgépével, saját kis állványával a saját pici székén állva mostanában már akítvan részt vesz a fotózásban(=beleeszik az ételbe/megissza a vizet a pohárból/leszedi az “asztalt” és a tányér helyére a távirányítós kisautóját állítja be), de az ilyen kihívásokat szép dolog leküzdeni.

≠2: tavaly elindult a bisztró és nem indult el a b-bisztró, csak beüzemeltem az oldalt. Nos, az idén mindkét oldallal többet szeretnék foglalkozni. A bisztrón az idő és alapanyag igényesebb receptek lesznek, a b-bisztrón pedig a kifejezetten gyerekeknek készült receptek. Az utóbbin már van némi tartalom, a flatcat receptjeiből, és tegnap egy új darab is felkerült, a smartieszal dúsított kekszek.

≠3: lesz játék, nem is olyan sokára, egybekötve egy kis érdeklődéssel, hogy az olvasók szerint merre kellene hogy tartson a flatcat. Itt arra gondolok, hogy talán nem mindig azok a receptek lesznek lefotózva és kerülnek fel a blogra, amiket az olvasók többsége érdekesnek tartana, hanem azok, amiket sikerül lefotózni, illetve amikről én azt gondolom, hogy tetszik az erre járóknak. De ez nem is olyan biztos, hogy így van. Szóval érdekelne a véleményetek, milyen recepteket látnátok inkább szívesen, vagy a recepteken kívül milyen más tartalom érdekelne. Gondolok itt olyan dolgokra, amik nekem talán nem is jutnának az eszembe (de azért, legalább érintőlegesen a gasztrobloggal kapcsolatosak), vagy a házi sörfőzésre például, amit az öcsém már egészen magas szinten művel, esetleg, ahogy a visszajelzésekből észrevettem, ami az olvasókat a leginkább érdekli, a fotózáshoz használt kiegészítőkre. Ezek egy részét én készítem, egy részét magam újítom fel, sok dolog származik a helyi zsibiről, régi szenvedély ez, talán kicsit szeretnék is írni róla. Hogy legyen egy kis motiváció, természetesen lesz ajándék is kisorsolva a hozzászólók között.

≠4: készültem volna tavaly egy kis meglepetéssel a blogon, ez sajnos idő hiányában nem jött akkor össze, de az idén, talán még tavasszal igyekszem ezt pótolni. Erről többet nem is írok, hiszen meglepetés lesz, ha minden jól alakul.

Hát egyelőre ennyi. A többi fogadalom, pedig az előző évekhez hasonlóan, hűtőmágnessel a hűtőre rögzítve. Csak hogy meg ne feledkezzem róluk.

Most pedig egy igazi újévi leves, lencsével, savanyúan, csak hogy a megviselt gyomornak is kedvezzünk vele. Finom, és könnyen elkészül, főleg, ha van hozzá a szülőktől kapott jóféle marhahúsleves.

  • citromos kakukkfüves lencseleves gerslivel
  • 1,5 liter lezsírozott, átszűrt húsleves
  • 20 dkg lencse
  • 15 dkg gersli
  • 2 sárgarépa (20 dkg)
  • 1 nagy citrom
  • 1 kis csokor kakukkfű
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
  • 1 ek római kömény
  • 1 ek koriander
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyemzöld

A lencsét előző este beáztatjuk, majd másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük.

A római köményt, koriandert mozsárban porrá őröljük, a hagymát finomra aprítjuk. A hagymát, apróra kockázott répát és a fűszereket megfuttatjuk az olívaolajon, hozzáadjuk a kés pengéjével meglapított fokhagymát, majd felöntjük a húslevessel, hozzáadjuk a kakukkfűből kötött csokrot, sózzuk, ha szükséges. Hozzáadjuk az átöblített, lecsöpögtetett gerslit is, puhára főzzük a levesben, majd hozzáadjuk a lencsét, összeforraljuk.

Végül a levest lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a citrom finomra reszelt héját, levét. Tálalásnál a tetejét finomra aprított petrezselyemmel szórjuk meg (ebből sajnos a fotómodellre már nem jutott, de el is hagyható róla, ízlés szerint).

 

Címkék: , , ,

B.Ú.É.K. 2012.! Gránátalmás karamellizált répás lencsesaláta és aszalt vörösáfonyás mákos brownies

2012. január 1., vasárnap | desszert, hús nélkül, saláta | 25 hozzászólás

Sokan szerették a 2011. évet, nekem nem volt a kedvencem. Bár a blogról eltűntek a személyes hangvételű írások, most mégis kivételt teszek, jön az új év, ilyenkor kicsit érzelgőssé válok. (és ez most nem is a pezsgő miatt van…)

Régen ha örömöm, bánatom volt, azt gyakran megosztottam a blogon olvasókkal, hogy ez jó volt-e vagy rossz, nem tudom, mindenesetre akkor nekem jól esett. Talán sok akkori olvasóm nem is másért maradt az oldalamon, csak a Csipiről szóló történetekért, a róla készült fotókért. Ha ők ezt olvassák még, akkor tőlük ezúton is elnézést kérek. Mert a gyerkőc cseperedett, rendkívül érzékeny lelkű mini emberré vált, és már nem éreztem tisztességesnek vele szemben, hogy pelenka nélkül készült képeket tárok róla a nyilvánosság elé, vagy ha néha őt nem pont a legkedvezőbb színben feltüntető vicces sztorikat mesélek. Meg aztán változott is valami ebben a mi gasztroblogger világunkban, a személyes hangvétel, a hosszas bevezetések eltűntek, de nem erről akarok most írni, mert ez messzire vezetne, és nem is igazán szeretnék foglalkozni vele.

Szóval az elmúlt év mérlege nálunk, nálam: visszamentem dolgozni, Csipi bölcsődés lett. Sok minden megváltozott a munkahelyemen az elmúlt három év alatt, nem épp kedvező irányba. Kínszenvedés a munka, nem azért, mert el kell végezni, hanem mert eszközök, idő és emberek híján vagyunk, a legalapvetőbb dolgokért is olyan áldozatokat kell hozni, amire korábban nem is gondoltunk. Iszonyatosan megterhelő, fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ráadásul a férjemmel mindketten ugyanott, ugyanabban dolgozunk, és néha, amikor a nap végén már a sírás kerülget minket, nemcsak hogy támaszt nem tudunk nyújtani egymásnak, de sokszor egyszerűen azt sem értjük, miért vagyunk még itt, miért csináljuk mi mindezt. Közben pedig próbáljuk a munkánkat úgy végezni, hogy a pici gyerkünk otthon ne észleljen belőle semmit. De nem lehet. Mert ügyelni el kell menni, és akkor anya nincs, és neki összedől a világ. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit az én pici háromévesem, aki minden este, amikor nem jövök haza, szentül meg van róla győződve, hogy én már őt nem szeretem, és elvesztette az ő anyukáját. Zavarodott, frusztrált pici ember lett, aki bármit elkövetne azért, hogy én ne menjek többet dolgozni (megjegyzem, ezzel már sokszor én is így vagyok). Egy időben minden éjjel belázasodott, amikor nem mentem haza, és minden reggel hat órakor pontban jött a hívás: 40 C fok fölé kúszott a hője. Akkor maradt velem otthon, és a láza, betegsége ellenére boldog volt. Aztán már nem tudtam hazajönni reggel, mert maradni kell, egyre tovább, minél kevesebb ember van, hiszen a munka adott, el kell végezni, akárhogyan is. Most már nem reggelre lázas, hanem szinte folyamatosan beteg, de még ezt sem bánja, ha néha úgy alakul, hogy a nagymamák helyett én maradok itthon vele. Én azt gondolom, nem létezik akkora mértékű béremelés, amivel ezt kompenzálni lehetne.

Aztán az idén elvesztettünk három babát.

A legutolsót, akiről azt hittük, már velünk marad, nem is olyan régen. Erről még mindig nem tudok írni túl sokat, beszélni is alig. Egész életmeben rengeteg gyereket, nagy családot szerettem volna, aztán amikor kiderültek az egészségi problémáim, azzal vígasztaltam magam, hogy nem baj, két gyerekkel is szép a család, annyi meg talán még így is sikerül. Csipi útja sem volt könnyű, ő is két pici elvesztése után, és kilenc hónap teljes bizonytalanságot követően érkezett meg hozzánk. De ő azon túl, hogy megváltoztatta az életünket és olyan sokat adott nekünk, amiről pár bekezdésben írni sem lehet, a megszületésével azt is jelentette, hogy  a második babával már könnyebb lesz. Hát nem lett. Négy picit vesztettünk el azóta, én pedig mostanra már a maradék reményt is feladtam, hogy valaha megszülethet a második kisbabám. A terhességek és vetélések felemésztették a testemet, lelkemet, és el sem tudom képzelni, hogyan szokom majd hozzá a gondolathoz, hogy nem lehet több gyermekem.

Hogy mindezek közepette hogy írtam mégis a blogot? Mert ez maradt az egyetlen dolog, ahol felengedhettem egy kicsit, amikor nem gondoltam másra, ezt  örömmel csinálhattam, a főzés, fotózás kikapcsolt és megnyugtatott. Ráadásul a kisfiammal együtt “írjuk” már egy ideje, ő is tanul sütni, fotózni és végtelenül élvezi. A fotózást, a sütést és az együtt töltött időt is.

Szóval a 2011 szörnyű év volt, örülök hogy vége. Ennyi, ami eddig a blogból kimaradt.

Azoknak pedig akik a receptekért és könnyed hangvételért járnak ide, ígérem, hogy a következő kifakadásra 2012. szilveszterénél hamarabb nem kerül sor. (sőt, remélem, akkor sem, és aztán sem,  és soha többet)

Két receptet hoztam, ezt vittem be ma vacsorára az én édes férjemnek, aki a szilvesztert és az új év első napját is munkával tölti.

  • mákos aszalt vörösáfonyás brownie
  • 10 dkg étcsoki (65%)
  • 10 dkg vaj
  • 15 dkg nádcukor
  • 4 tojás
  • 2 púpos ek kakaópor (holland)
  • 2 ek mák (2 dkg)
  • 4 ek darált mák (6 dkg)
  • 5 dkg aszat vörösáfonya
  • 1/2 narancs finomra reszelt héja és 2 ek a levéből
  • 1 ek vaníliakivonat (házi, helyette használható 1 ek vaníliás cukor)

A vajat az összetört csokival megolvasztom. Hozzáadom a kakaót, a mákokat, a cukrot, narancs héját, levét, vaníliát, a késsel durvára vágott aszalt vörösáfonyát, a tojások sárgáját majd alaposan összekavarom. .

A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a csokoládás masszához forgatom.

Szilikonos formába, vagy kivajazott, kilisztezett (esetleg darált mákkal kihintatt) szögletes formába öntöm.

Előmelegített sütőben 180C fokon 30 perc.

Tespiben hűtöttem ki, mert melegen kissé törik. Túlsütni nem érdemes, akkor jó, ha kicsit lágy marad a közepe.

  • gránátlamás karamellizált répás lencsesaláta
  • 25×22 cm szögletes sütőforma
  • 25 dkg lencse
  • 1 narancs kifacsart leve és a felének a finomra reszelt héja
  • 1 nagyobb gránátalma
  • 35 dkg répa
  • 1 ek méz
  • 2 ág kakukkfű
  • 1+4 ek olívaolaj
  • 1 nagy csokor petrezselyem
  • opcionális: lilahagyma
A lencsét beáztatom, lehetőleg egy éjszakára, majd másnap friss, enyhén sós vízben puhára főzöm.
A répát metisztítom, majd fél centis kockákra vágom. Egy evőkanálnyi olívaolajon a mézzel és a kakukkfűvel együtt kis lángon, lassan sütni kezdem a répát, sütés közben sózom. Ha kezd aranyszínt kapni, lehúzom a tűzről és kiszedem a kakukkfű ágakat.
A gránátalmát félbevágom, majd a héját külsejét kés nyelével/sodrófával/fakanállal csapkodni kezdem, így a magok kipotyognak belőle (ez a módszer akkor működik, ha igazán érett gánátalmát kapunk. Nekem most apukám vett szép érett, csecsemőfejnyi darabokat (100 Ft/db áron) a debreceni Metro melletti zöldségesnél). Ha ez nem járható út, akkor kiskanállal kivájom, és a hártyákad kicsipkedem a magok közül.
A megpuhult lencsét leszűröm, majd hozzáreszelem a narancs héját, ráfacsarom a levét. Hozzáadom a répát, gránátalma magokat, finomra aprított petrezselymet és összeforgatom.
A lilahagymáról: eredetileg akartam tenni bele, de mivel Férjnek vittem, aki egész hosszú időn át lesz emberek között, először a lilahagymát kihagytam, és később akartam keverni a saját részünkbe. Erre azonban nem került sor, mivel Férj szerint így is remek, kerek az íze, és Csipi is meg van vele eddig elégedve. Viszont aki nem tudja elképzelni a lencsesalátát hagyma nélkül (például én), az bátran tegyen hozzá finomra aprított édeskés lilahagymát vagy salottát, azzal is igazán remek.

 

 

Címkék: , , , , , , , , ,