Vörösboros aszalt szilva krémleves túrógombóccal

Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik kedvenc levesünk következik. Ezt már csak azért is írom, hiszen ez a harmadik aszalt szilva leves a blogon, és mégis úgy érzem, ennek a változatnak is itt a helye. Telente gyakran készítettem eddig is, de amióta családunk legifjabb tagja is a rajongói közé tartozik, nem ritkaság, hogy hetente kétszer is az asztalra kerül. A vörösbortól kellemesen savanykás, gazdagon fűszeres, krémes leves betétnek most túrógombócot kapott, de anélkül is megállja a helyét.

• 25 dkg aszalt szilva
• 2 dl vörösbor
• 1 rúd fahéj
• 1 ek szegfűbors
• 8 dl víz
• 2 dl tejföl
• 1 ek keményítő
• 2-3 ek nádcukor
• túrógombóc:
• 12,5 dkg túró
• 1/2 tojás (vagy egy egészen kicsi)
• 1/2 ek tejszín
• 0,5 dkg vaj
• 1,5 ek zsemlemorzsa (~15 gr)
• 1 ek vaníliás cukor

A vörösbort a szegfűborssal és fahéjjal beforralom az 1/4 részére, majd kihalászom belőle a fűszereket. Hozzáadom az aszalt szilvát, a vizet, felforralom és együtt főzöm 3-4 percig. A keményítőt csomómentesre keverem a tejföllel, kevés forró levessel hőkiegyenlítést végzek, majd vékony sugárban, állandó kevergetés mellett a levesbe csorgatom. Összeforralom, majd lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem. Nádcukorral ízesítem.

A tojást lazán felverem, majd a túrógombóchoz a hozzávalókat összegyúrom. Lágyabb, de jól formázható masszát kell kapni. Ha túl lágy (ez függ a felhasznált túró nedvességtartalmától), kevés zsemlemorzsát még lehet adni a tésztához. Nagyjából mogyorónyi gombócokat formázok belőle, majd lobogós, enyhén sós vízben kifőzöm. Ha a gombócok felúsztak a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedem, lecsöpögtetem, majd a leveshez tálalom levesbetétnek.

Címkék: aszalt szilva, fél óra, leves, túró