Egy nagyon egyszerű, de nagyon finom leves következik, amit a füstölt lazac dob fel igazán. Bár a terveimben eredetileg kaporral szerepelt, sajnos novemberben nehéz friss kaprot szerezni, így snidlinggel készült el. Nos, nem rontott rajta. A zöldfűszerek persze tetszés szerint variálhatók, a kapor és a petrezselyemzöld is remekül illik hozzá.
- 4-6 főre
- 60 dkg burgonya (50 dkg tisztítva)
- 1 liter zöldség alaplé
- 1 kisebb fehérhagyma (6-7 dkg)
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 dl tejföl
- 1/2 citrom
- 10-15 dkg füstölt lazac
- 1 nagy csokor friss snidling
A burgonyát meghámozom, felkockázom, majd a megtisztított, félbevágott hagymával és fokhagymával együtt egy edénybe teszem, sózom, felöntöm az alaplével és puhára főzöm a zöldségeket.
A tejfölhöz merek egy kevés forró levest, kikeverem, majd a forró levesbe öntöm állandó kavargatás mellett. Végül lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem, citrom levével ízesítem (én nagyjából 2 evőkanálnyit tettem bele).
Tálalásnál felcsíkozott füstölt lazacra merem a levest, majd tejfölt és apróra vágott snidlinget szórok a tetejére.
zöldség alaplé: 1,2 liter vízbe 2 szál répa, 4 szál angolzeller, 1 fej vöröshagyma, 2-3 babérlevél. A zöldségeket kevés sóval puhára főzzük, majd leszűrjük a levet.
Idén is összefogott a Kifőztük csapata és karácsonyi különszámot adott ki több mint 80 ünnepi recepttel, jótékonysági akcióval egybekötve. Az újság letölthető a Kifőztük karácsony oldaláról, az újságért felajánlott önkéntes adományok pedig az idén két gyermekotthon, a Velemi Camphill Gyermek Lakóotthon és a békéscsabai Degré utcai Gyermekotthon számára folynak be a SoSe Közhasznú Alapítványon keresztül. Az akció 2011.december 8-ig tart.
Az újság innen letölthető, és az akcióval kapcsolatos további részletek is megtalálhatóak az oldalon.
Az a desszert következik, amihez a mézes puszedlik készültek, de természetesen jó minőségű bolti puszedlivel is működik. A tiramisu elnevezés kicsit talán rosszul veszi ki magát, nem szerencsés, ha mindenre ráaggatom a tiramisu címet, ami hasonló gondolatmenet alapján készül, de egyelőre nem jutott eszembe jobb, tehát marad a macskaköröm. A piskóta réteg diólikőrrel átitatott puszedliből készült (persze a gyermek változatban ezt lehet helyettesíteni akár gyömbérszörppel is), a krémben sütőtök és mascarpone, gyors, egyszerű, nagyon finom.
A puszedliket egy tál aljába rétegezzük, meglocsoljuk a diólikőrrel.
A sütőtökpürét kikeverjük a mascarponevel, a nádcukorral és a vaníliás cukorral. A tejszínt kemény habbá verjük, majd összeforgatjuk a mascarpones sütőtökkel, a puszedlikre rétegezzük, a tetejét kanál hátával elsimítjuk.
A porcukrot összekeverjük a fahéjjal, majd a krém tetejére szitáljuk.
Tálalás előtt pár órán át hűtőben pihentetjük.
Egyik kedvenc lekvárom a sütőtök-birs kombináció, ez adta az ötletet ehhez a krémleveshez. Finom, fűszeres, gazdag, ragyogó színű, igazán krémes és igazán téli leves, amihez a levesbetét talán kissé meglepő, de remekül működik: házi mézes puszedlik lettek a tetejére morzsolva. Azon túl, hogy igazán gyerekbarát darab, további előnye, hogy desszertként is remekül működik ha például filmet nézünk a kanapé sarkába kucorodva, plédbe burkolózva egy hideg téli estén.
A birsalmákat meghámozom, magházukat kivágom, nagyjából feldarabolom. A sütőtök húsát szintén felkockázom, a birshez adom, felöntöm a vízzel, majd hozzáadom a fűszereket, a vaníliarudat félbevágva, a kikapart magjaival együtt, a meghámozott, lereszelt gyömbér kinyomkodott levét, és ízlés szerint reszelek bele szerecsendiót (én nagyjából 1/2 mokkáskanálnyit használtam hozzá). A citrom levét is belefacsarom, majd addig főzöm, amíg a birsalma is megpuhul.
Hozzáadom a tejszínt, folyamatos kevergetés közben, összeforralom, majd lehúzom a tűzről. A vaníliarudat kiszedem, a levest botmixerrel pürésítem, nádcukorral ízesítem ízlés szerint.
Hidegen és melegen is finom, tálalásnál pedig mézes puszedlit is lehet morzsolni a tetejére, igazán jól passzol hozzá.
Eredetileg a mézes puszedli egy sütőtökös tiramisu variációhoz készült tésztának, de olyan jól sikerült, hogy szerintem egy külön bejegyzést is megérdemel. A családi recept nálunk a hagyományos, három-négy nap után puhuló fajta, ezen kívül remek díszeket tudok még sütni soha meg nem lágyuló mézes tésztából, így nem meglepő, hogy eddig én és a mézes puszedli nem voltunk túl nagy barátságban. De a gyerek lassan cseperedik és a közelgő karácsonyhoz bizony hozzátartozik a mézes puszedli is, hát milyen anya fosztaná meg ettől a gyerekét. Tehát elkezdtem receptet keresgélni, és Chiliinél találtam is egy igazán ígéretes darabot. A recepttől aztán kénytelen voltam kissé eltérni, mivel itthon nem volt elég méz, viszont a módosításokkal is azonnal puha, rendkívül gyorsan fogyó süteményt kaptam. A formázásnál itt főként a gyorsaság vezérelt, azaz kis golyókat gyúrtam és lapítottam csak el nyújtás és szaggatás helyett, mert hát a tiramisuban amúgy sem nagyon látszanának a fenyőfák, viszont karácsonyra majd bevetem a süti kiszúrókat is, illetve van pár ötletem, mivel lehetne még feldobni a puszedliket. De ezekről inkább majd egy másik bejegyzésben.
A tojást kikeverem a mézzel, majd hozzáadom a szódabikarbónával elkevert lisztet és a többi hozzávalót. Összegyúrom, egy viszonylag lágyabb tészta lesz belőle. Formázás előtt 1 órán át letakarva hideg helyen pihentetem.
A tésztából diónyi gombócokat gyúrok enyhén nedves kézzel, ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, egymástól tisztes távolságba, majd vízbe mártott kanál hátuljával lelapítom a golyókat nagyjából fél centi vastagságúra (így nem ragad rá a tészta). A csinosabb formázáshoz erősen lisztezett deszkán ki lehet nyújtania tésztát fél centi vastagra, majd lisztezett sütemény kiszúróval ki lehet szaggatni.
Előmelegített sütőben 180 °C (villanysütő, alsó-felső sütés) 12-14 percig sütöm, amíg aranyszínűre sülnek.
Rácson hűtöm ki.
*mézeskalács fűszerkeverék: használhatunk kész bolti keveréket, de házilag is kikeverhető, én 1 tk őrölt fahéjat, 1/4 kk reszelt szerecsendiót, 1 tk őrölt gyömbért, 3-4 szem szegfűszeget, szegfűborsot és 1 kk ánizst mozsárban porrá őrölve szoktam hozzá használni.
Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik kedvenc levesünk következik. Ezt már csak azért is írom, hiszen ez a harmadik aszalt szilva leves a blogon, és mégis úgy érzem, ennek a változatnak is itt a helye. Telente gyakran készítettem eddig is, de amióta családunk legifjabb tagja is a rajongói közé tartozik, nem ritkaság, hogy hetente kétszer is az asztalra kerül. A vörösbortól kellemesen savanykás, gazdagon fűszeres, krémes leves betétnek most túrógombócot kapott, de anélkül is megállja a helyét.
A vörösbort a szegfűborssal és fahéjjal beforralom az 1/4 részére, majd kihalászom belőle a fűszereket. Hozzáadom az aszalt szilvát, a vizet, felforralom és együtt főzöm 3-4 percig. A keményítőt csomómentesre keverem a tejföllel, kevés forró levessel hőkiegyenlítést végzek, majd vékony sugárban, állandó kevergetés mellett a levesbe csorgatom. Összeforralom, majd lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem. Nádcukorral ízesítem.
A tojást lazán felverem, majd a túrógombóchoz a hozzávalókat összegyúrom. Lágyabb, de jól formázható masszát kell kapni. Ha túl lágy (ez függ a felhasznált túró nedvességtartalmától), kevés zsemlemorzsát még lehet adni a tésztához. Nagyjából mogyorónyi gombócokat formázok belőle, majd lobogós, enyhén sós vízben kifőzöm. Ha a gombócok felúsztak a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedem, lecsöpögtetem, majd a leveshez tálalom levesbetétnek.
Egy nagyon gazdag, fűszeres kenyér, ami a tepertőkrém mellé készült. A sárgaborsó szemek és a tökmag igazán izgalmas állagot adnak neki, a remek ízről nem is beszélve. Tökmagolajjal is készülhet, de napraforgóolajjal is remekül működik a recept, a koriander mellé pedig további extra fűszereket is tehetünk, a római kömény például nagyszerűen illik az összképbe.
A sárgaborsót a 2,5 dl vízzel és 1 kk sóval felforralom, majd fedő alatt, kis láng fölött addig főzöm, amíg a borsó a víz nagy részét magába szívja, és nagyjából megpuhul. Érdemes a tűzről lehúzni és fedő alatt pihentetni, amikor már csak kevés(fél ujjnyi) víz van a borsó alatt, így nem ég oda. Nekem épp ennyi víz kellett hozzá, de az a cél, hogy a szemek megpuhuljanak, egészben maradjak, de ne főjenek szét. Ha ehhez kicsit több víz kell, akkor lehet még adni hozzá és tovább párolni vele.
A lisztet elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a maradék vizet, a mozsárban porrá őrölt koriandert, olajat, sót, ecetet és a tésztát alaposan kidagasztom, amíg a sima, kéztől szépen elváló tésztát kapok. A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, majd félreteszem, amíg a tészta a duplájára kel.
A tökmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítom, kihűtöm. A megkelt tésztába gyúrom a tökmagot és a sárgaborsót, majd lisztezett deszkán olyan hosszú rudat formázok belőle, mint a kenyérsütő forma, kereszt irányban mélyen bevagdosom. A formát kiolajozom liszttel kiszórom, majd beleteszem a tésztát. Félreteszem, amíg legalább másfélszeresére kel. Kelés közben vízzel kétszer lekenem.
Előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig 250 °C, majd 30 percig 200 °C fokon sütöm.
Rácsra borítva hűtöm ki.
Ismét egy régebbi recept következik, de szerencsére most is aktuális, ami az hozzávalókat illeti. A rizottó nagy kedvenc nálunk, főként a kisfiam imádja, mostanában pedig egyre többet kísérletezek a különböző alapanyagok rizottó módszerrel való elkészítésével, mivel a krémes, ízes végeredmény miatt a gyermek így szinte bármit megeszik. A gersliből készült után a tarhonyából főzött változat aratott elsöprő sikert, ami nem is csoda, hiszen a tarhonya amúgy is nagy kedvenc, és ebben az estben az elkészítés nem is áll távol a tarhonya hagyományos elkészítési módjától.
A zöldségekkel gazdagított tarhonya önmagában is megállja a helyét, de köretként is nagyon finom.
- 2 főre
- 20 dkg tarhonya
- 6 dl lezsírozott, átszűrt húsleves vagy csirke alaplé
- 0,5 dl száraz fehérbor
- 20 dkg gomba (pl barna csiperke vagy champignon)
- 15 dkg kelkáposzta
- 1 kis fej vöröshagyma (4-5 dkg)
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 ág majoránna ( vagy 1 kk szárított)
- 2 ek kacsazsír
- 1 tk nádcukor
- 1 maréknyi érlelt, aromás, kemény tehéntejből készült sajt vagy parmezán
A gombát félbe, majd vékony szeletekre vágom, a kelkáposztát vékonyra csíkozom. A hagymát, fokhagymát finomra aprítom.
A kacsazsír felén a cukrot megolvasztom, majd rádobom a kelkáposztát és nagy lángon, gyakran rázogatva addig sütöm, amíg enyhe karamellás aranyszínt nem kap a zöldség, de nem puhul meg teljesen. Sózom, kiszedem a serpenyőből, félreteszem.
A maradék zsír felét a serpenyőbe teszem, majd üvegesre sütöm rajta a hagymát. Hozzáadom a gombát és nagy láng felett, gyakran kavargatva addig sütöm, amíg enyhe színt kap. Kiszedem a serpenyőből, félreteszem, majd a serpenyőbe teszem a maradék zsírt. Aranyszínűre pirítom rajta a tarhonyát, majd felöntöm a borral. Elforralom az alkoholt, majd elkezdem felöntögetni a húslevessel, hozzáadom a majoránnát, sót és a hagymás gombát is. A húslevest addig adagolom hozzá, amíg a tarhonya megpuhul (de nem fő szét), közben gyakran kevergetem.
Végül beállítom a sűrűségét húslevessel, úgy jó, ha enyhén folyós, leveses marad, összeforralom, lehúzom a tűzről, kiszedem belőle a majoránna ágat, majd belekeverem a reszelt sajtot és a pirított kelkáposztát. Borsozom, ízlés szerint.
Önmagában, vagy natúr sültek mellé köretnek is nagyon finom.
Megjegyzés: a zsiradékot fele-fele arányban olívaolajjal és vajjal helyettesítve, a húsleves helyett pedig zöldség alaplevet használva remek vegetáriánus fogás is lehet.
Néha előfordul, hogy elfogy a friss péksütemény, és ilyenkor jól tud jönni egy-két igen egyszerű recept. A fenti zsömle legnagyobb erénye szerintem, hogy igen könnyen és kevés hozzávalóból összeállítható, amikből többnyire mindig akad itthon. A tejföl savanyúsága egyfelől biztosítja a megfelő közeget az élesztőnek, másfelől elég zsiradék is van benne ahhoz, hogy puha, finom és egyáltalán nem száraz zsömle legyen a végeredmény. Mostanában ez a tészta igen nagy kedvenc lett itthon, akár lepények alapjának is megfelelő, de kiflinek, zsömlének is elkészíthető.
A lisztet elmorzsoljuk az élesztővel, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozzuk, rugalmas, közepesen kemény tésztává. Cipóvá formázzuk, majd a kelesztőtálat letakarjuk és langyos helyen duplájára kelesztjük a tésztát.
Átgyúrjuk, majd 8 részre osztjuk, mindegyikből kis gombócot formázunk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A tetejüket éles késsel keresztben mélyen bevágjuk, kelés közben kétszer lekenjük vízzel.
Fél órán át pihentetjük langyos helyen (vagy addig, amíg a zsömlék legalább a másfélszeresükre nőnek), majd előmelegített sütőben először 250 C fokon 10 percig, majd 200 C fokon 15 percig sütjük, amíg a tetejük aranyszínű lesz.
Rácsra szedve hűtjük ki.
Két recept Zizi VKF! kiírására, aminek a témája a sütőtökös vega ételek. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, a sütőtök az egyik kedvenc alapanyagom. Bár a kiírásban a vega kitételt könnyű úgy teljesíteni, ha desszertekkel készülünk, de korábban már írtam egy posztot, ahol főétel és saláta is készült ezeknek a kritériumoknak megfelelően. Aztán meg ez a két tétel itt annyira finom, és épp mostanában készítettem őket, így hát az utolsó előtti pillanatban gyorsan nevezem ezeket a VKF! aktuális fordulójára.
Tehát először a gofri. Tulajdonképpen az elmúlt három hétben minden szombat reggel ezt reggeliztük, erősen addiktív és nem csak a mellé adott juharszirup miatt. Nagyon finom, könnyű tészta, őrölt vagy durvára aprított dióval és zabpehellyel, így a felhasznált tetemes mennyiségű vaj ellenére is hihetünk benne, hogy egészséges. Bár gofrisütő kell hozzá, ez kétségtelen.
A fagylalt szintén géppel készült, itt azonban kézi erővel és türelmes kavargatással fagylaltgép nélkül is megoldhatjuk az elkészítést, ha a masszát nagyobb műanyag dobozba töltjük, mélyhűtőbe tesszük és óránként-félóránként villával vagy habverővel alaposan átkavarjuk, amíg ki nem fagy. A fagyi egyébként a tejszínes krémsajt és a sütőtök tökéletes párosára épül, amit a mellé adott ropogós mandulás tallérok remekül kiegészítenek.
Végül pár szó a sütőtökről. A fagyihoz úritököt használtam, aminek a húsa igen alacsony víztartalmú, így sütés után egy parázs, szinte száraz, főtt krumpli állagú sült tököt kaptam, vagyis elég sok vizet kellett felhasználnom a fagylalt alapjához. Ha valaki szeretné elkészíteni a fagyit, akkor a felhasznált víz mennyiségét mindenképpen igazítsa a sült tök nedvességtartalmához, tehát a vizet érdemes apránként adagolni mindaddig, amíg egy sűrű palacsinta tészta állagú masszát kapunk.
A felkockázott sütőtököt a vajban kis lángon, fedő alatt puhára párolom. Villával vagy habverővel összetöröm, majd hozzáadom a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, a zabpelyhet, diót, cukrot, tojásokat, fűszereket, majd alaposan kikeverem. Ha a tészta túl sűrű lenne (ami a felhasznált sütőtöktől is függ), akkor kevés tejjel lehet lazítani rajta.
A masszát 10 percig pihentetem, közben előmelegítem a gofrisütőt, majd kisütöm benne adagonként a tésztát.
Tálalás előtt porcukorral is meg lehet szórni, de juharsziruppal meglocsolva is nagyon finom.
A fagylalthoz a sült tököt a vízzel, cukorral, vaníliás cukorral, krémsajttal turmixgéppel simára turmixolom. A masszát hűtőszekrényben kihűtöm, majd fagylaltgépben kifagyasztom. (Ha kevésbé száraz húsú tököt használunk, lehet kevesebb vízzel és több sült tökkel készíteni a masszát.)
A tallérokhoz a hozzávalókat alaposan összegyúrom, majd a lágy masszából vizes kézzel diónyi gombócokat formázok, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek, egymástól legalább 5-6 centi távolságra, mert sütés közben kissé szét fognak terülni.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10-12 percig sütőm a tallérokat, amíg aranyszínűek nem lesznek. A sütőlapon hűtöm ki, melegen még lágy, de ha kihűlt, megszilárdul.
Jól záródó dobozban sokáig ropogós marad.