Szeptember első napján menetrendszerűen megérkezett az első sütőtök. Rajongásunk narancssárga színű tárgya rögtön két nagyszerű vacsorával is megörvendeztetett minket, most mégsem ez volt a fő attrakció, hanem a fotó. Ezt ugyanis Csipi készítette. De nem csak úgy, hogy lenyomta az exponáló gombot, henem rendesen kivette a részét az előkészületkeből, tologatta a lámpákat, szaladgált a konyharuhával, és például a kissé kaotikus pisztáciás szórás is egyes egyedül az ő érdeme, akárcsak az evőeszközök keresetlen összevisszasága. De pici székére állva ott pipskedett a fényképezőgép mellett, és természetesen ő nyomta meg az exponáló gombot, és most először jobban érdekelte a fotózás, mint az, hogy miként kellene a fotómodellt elorozni a színről.
Persze ezzel nem a vacsora érdemeit akarom kissebbíteni, hiszen a juharszirup-bacon páros az édeskés sütőtökkel remekül működik, a feta baconba tekerve, nyársra húzva pedig percek alatt elkészülő, nagyon hálás darab, szerintem ehhez a püréhez ideális, de akár főzelékek, például cukkinifőzelék mellé is el tudnám képzelni. Az egész bő negyedóra alatt elkészül, és azon kívül, hogy igen finom, igazán szemet gyönyörködtető látvány.
A salottát finomra aprítom, a sütőtököt kisebb kockákra vágom. A vaj és olaj keverékén nagy láng felett, gyakran kevergetve addig sütöm a zöldségeket a juharsziruppal együt, amíg kezdenek enyhe aranyszínt kapni. Ezután sózom, majd fedő alatt a legkisebb láng felett puhára párolom atököt. Végül villával pépesre töröm.
Közben a pisztáciát meghámozom, durvára vágom.
A fetát nagyobb kockákra vágom (nekem 9 kockára sikerült), majd minden kockát egy-egy szelet baconba göngyölök, és bambusznyársra húzom azokat. Egy serpenyőben zsiradék nélkül minden oldalukon (vagyis mind a 4 oldalukon) addig sütöm a nyársakat, amíg a bacon ropogós piros, a sajt aranyszínű lesz.
Tálalásnál a tányérba szedett pürét megszórom a pisztáciával, majd szétosztom rajtuk a nyársakat.