Kérem senki ne kapjon sokkot az aktivitásom láttán, mert nem lesz ez mindig így, sőt, holnaptól ismét egy hosszabb hallgatás következik. Igazából átgondoltam, hogy mikor és hogyan tudom majd írni a blogot, és rá kellett jönnöm, hogy vagy most, vagy… nos, nagyon hosszú ideig nem. (Aztán ki tudja, remélem rám cáfolnak az elkövetkező napok)
Tehát a cheesecake hatalmas családi kedvenc, és egy ideje már gondolkodom a pohárkrémesítésén is, egyfelől a könnyebb tárolhatóság, egyszeri kisebb adagok készítése, másfelől a krém lazítása miatt. A nagy probléma pedig a házi kekszmorzsa alap volt. Mert szerettem volna egyszerűbben, sietősebben elkészíteni ezt is. Sajnos nálunk jó minőségű natúr zabpelyhes kekszet kapni komoly utánajárást igényel, így a házilagos megoldás fix pont volt, viszont nem nagyon akaródzott nekiállni megsütni a kekszet, majd azután meg összetörni. Így végül megszületett ez a granola készítéshez hasonló serpenyős megoldás, ami egy finom, laza morzsát eredményez, ami ha tortához nem is (vagy legalábbis még azt nem próbáltam), de pohárkrémhez ideális.
A krém tejszínhabbal lazított krémsajt, a tetején málna, vagy áfonya, hát azt kell hogy mondjam, jobb, mint az eredeti.
A vajat felolvasztom serpenyőben, majd hozzákeverem a zabpelyhet, lisztet, cukrot, és mérsékelt lángon, időnként megkevergetve aranyszínűre pirítom. A morzsa ezzel kész is, kihűtöm.
A tejszínből kemény habot verek, a krémsajtot habverővel habosra keverem a nádcukorral és a citrom finomra reszelt héjával együtt, majd hozzáforgatom óvatosan a tejszínhabot.
Poharakban szétosztom a morzsa 3/4 részét, majd erre kanalazom a krémet, a tetejét megszórom a martadék morzsával és gyümölccsel díszítem.
Tálalásig hűtőbe kerül.
Még becsúszó szereléssel jöjjön néhány spárgás recept, így a szezon végére. Tehát egy lepény, igazából lapcsánka. Kicsit macerásan hangzik, de az az igazság, hogy ez is készen van majdnem fél óra alatt, még a házi kapris majonézzel együtt is. Egy-két szelet sült csirkemellel pedig komplett főétkezés, mert ki tudja miért, de nekem ez illik hozzá a legjobban. És még ezzel együtt is fél órán belül vagyunk. Hétköznapokon, este hét után, apró gyermek mellet az ilyesmi nagyon praktikus tud lenni.
A krumplit megtisztítom, finomra reszelem. A spárgát elpattintom, és a felső részét, ami nem fás (ez a zsenge zöld spárgánál szinte az egész szárat jelenti), azt késes robotgépben felszecskázom. A spárgát elkeverem a krumplival, sózom, hozzákeverem a lisztet, és sütés előtt 15 percig pihentetem.
A majonézhez a tojások sárgájához adom a borecetet, a narancs levét, a cukrot és sót, majd folyamatos habverővel való keverés mellett cseppenként, később, ha kezd összeállni vékony sugárban öntöm hozzá az olajat, annyit, amennyit felvesz. Végül hozzákeverem a narancs finomra reszelt héját és az átöblített, lecsepegtetett, durvára aprított kaprit is.
A lapcsánka tésztáját átkeverem, majd felhevített, vastag aljú, kiolajozott serpenyőben evőkanálnyi adagokat szedek, a kanál hátával elegyengetem a masszát nagyjából centi vastagra, és mérsékelt láng felett mindkét oldalán aranyszínűre sütöm.
A majonézzel tálalom. Magában is megállja a helyét, de kiváló natúr hús mellé köretnek is.
Mostanában nagyon rákaptunk a lazacra, mindenféle formában, szóval nagyon komolyan vesszük az omega 3 védelmünket. Legalábbis ezzel próbálom magyarázni a helyzetet. Persze naponta több szeletnyi filé elfogyasztása költséges hobbi lenne, de a füstölt lazac remek íze egészen kis mennyiségekben is feldob egy-egy ételt, például ezt a ricottás lepényt. Ami eredetileg amerikai palacsintafélének indult, de aztán a zacskós Szarvasi ricotta keresztül húzta a számításaimat, aminek a száraz, morzsás állaga nem túl jó ehhez a műfajhoz, viszont mást meg mostanában nem kapni abban az időpontban, amikor végre eljutok bevásárolni. Tehát az első megjegyzés: a recept a zacskós, száraz Szarvasi ricottával készült, egy krémesebb, például a tégelyes kék-fehér olasz vagy az Óvártej hasonló kiszerelésű ricottája sokkal lágyabb tésztát eredményez majd, ezért ezeknél lehet, hogy csökkenteni kell majd a felhasznált tej mennyiségét. A második megjegyzés: a creme fraiche. Senki ne keseredjen el, ha nem akad belőle otthon, mert remek recept van Piszkénél a házi előállítására. Végső esetben pedig nem szentségtörés a tejföllel való helyettesítése sem.
Tehát a recept, villásreggelikre vagy laza vacsorákra, fél óra alatt.
A ricottát kikeverem a sütőporral elkevert liszttel, tejjel, tojásokkal, az olvasztott vajjal, és hozzáadom a mozsárban porrá tört zöld borsot, a zöld szár zsenge részével együtt felaprított újhagymát és apróra tépkedett füstölt lazacot is. 15 percig állni hagyom. A tésztának a palacsintatésztánál sűrűbb masszának kell lennie.
Közben a creme fraichebe keverem az átöblített, lecsepegtetett zöld borsot és a citrom finomra reszelt héját. Sózom, ha szükséges, de a zöld bors általában elég sós.
A tésztából nagyjából másfél evőkanálnyi adagokat felhevített, kiolajozott, vastag aljú serpenyőbe szedek, kanál hátával elegyengetem, nagyjából centi vastagra. Mérsékelt láng felett mindkét oldalán aranyszínűre sütöm.
A creme fraiche-sel tálalom.
Rengeteg kellemes gasztronómiai élmény ért az elmúlt néhány hétben, de sajnos a napok csak 24 órából állnak, meg még dolgozom is mindezek mellett, így a blogra mostanában nem jutott időm. A lelkiismeret meg csak furdal emiatt, szóval ma igyekszem bepótolni a lemaradást. Először is kezdem a kelet-magyarországi mini GBT-val. Tehát itt most csak két megye, nevezetesen Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár gasztrobloggerei jöttek össze, és közülünk is volt hiányzás, Belly sajnos munka miatt nem ért rá, de Cecile, Olzka, Betűtészta, Puszedli és én megejtettük ezt a reményeink szerint hagyományteremtő összejövetelt. Nagyon kellemes élmény volt az is, hogy mindenki sós harapnivalóval készült, így nem erősítettük azt a sztereotípiát, hogy a gasztroblogger lányok csak süteményt sütni tudnak. Olzka remek tárkonyos paradicsomos, kecske és kéksajtos, krumplis lepénykenyérkéket hozott, Puszedli pedig finom citromos sós kekszeket. Cecile sajnos otthon felejtette a bazsalikomos, mozzarellás csigákat, de azok olyan jól hangzottak amikor mesélt róluk, hogy majdnem felkerekedtünk és közösen elmentünk érte, végül pedig ígéretet kaptunk rá, hogy ezek azért majd a blogra felkerülnek. Judit megkóstoltatta velünk a fermentált fekete fokhagymát, ami kétségtelenül sajátságos élmény, bár azóta sem tudtam eldönteni, hogy ízlik-e. Remélem, a többiek nevében is írhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és már elkezdtük szervezni a következő összejövetelt.
Én a jeles alkalomra ezzel kétféle kencével és mini lepénykenyérkékkel készültem, amelyek közül most a két kence jön, a lepénykenyér receptje pedig már szerepel a blogon, csak ezúttal miniatűr változatban készült. Ezek a kencék egyébként finomak, gyorsan elkészülnek, és nem utolsó sorban egészségesek is, szóval érdemes kipróbálni, szendvicsekbe, gyors vacsorákra ideálisak.
A babot beáztatom egy éjszakára, majd másnap friss vízben puhára főzöm, leszűröm.
Az újhagymákat felkarikázom és az egész ág oregánóval együtt a teáskanálnyi olívaolajon üvegesre sütöm. Lehúzom a tűzről, az oregánót kiszedem belőle. Hozzáadom a fehérbabot, fahéjat, az aszalt paradicsomot, a többi olívaolajat, majd botmixerrel pürésítem. Lehet kicsit darabosra, rusztikusabbra is hagyni, de lehet teljesen sima krémmé mixelni is.
Ha olívaolajban eltett paradicsomot használunk, akkor pedig a krémet készíthetjük a paradicsom olajával is. Aki pedig szereti a csípős ízeket, az apróra vágott friss, vagy őrölt, szárított csilivel gazdagíthatja az ízeket.
A citrom héját finomra reszeljük, hozzáadjuk az átöblített, lecsepegtetett kaprit, a krémsajtot, az széttépkedett füstölt lazacot, majd botmixerrel pürésítjük. Sózni nem feltétlenül szükséges, a lazac és a kapri elég sós. Ezt is lehet rusztikusabbra, darabosabbra hagyni, ízlés szerint.