2011. június 12-i archívum

Málnás cheesecake pohárkrém házi “kekszmorzsával”

2011. június 12., vasárnap | desszert | 8 hozzászólás

 

Kérem senki ne kapjon sokkot az aktivitásom láttán, mert nem lesz ez mindig így, sőt, holnaptól ismét egy hosszabb hallgatás következik. Igazából átgondoltam, hogy mikor és hogyan tudom majd írni a blogot, és rá kellett jönnöm, hogy vagy most, vagy… nos, nagyon hosszú ideig nem. (Aztán ki tudja, remélem rám cáfolnak az elkövetkező napok)

Tehát a cheesecake hatalmas családi kedvenc, és egy ideje már gondolkodom a pohárkrémesítésén is, egyfelől a könnyebb tárolhatóság, egyszeri kisebb adagok készítése, másfelől a krém lazítása miatt. A nagy probléma pedig a házi kekszmorzsa alap volt. Mert szerettem volna egyszerűbben, sietősebben elkészíteni ezt is. Sajnos nálunk jó minőségű natúr zabpelyhes kekszet kapni komoly utánajárást igényel, így a házilagos megoldás fix pont volt, viszont nem nagyon akaródzott nekiállni megsütni a kekszet, majd azután meg összetörni. Így végül megszületett ez a granola készítéshez hasonló serpenyős megoldás, ami egy finom, laza morzsát eredményez, ami ha tortához nem is (vagy legalábbis még azt nem próbáltam), de pohárkrémhez ideális.

A krém tejszínhabbal lazított krémsajt, a tetején málna, vagy áfonya, hát azt kell hogy mondjam, jobb, mint az eredeti.

  • 4 pohár
  • 30 dkg Philadelphia krémsajt
  • 2 dl tejszín
  • 1 kis citrom finomra reszelt héja
  • 5 dkg (nád)cukor
  • 8 dkg vaj
  • 4 dkg finomra hengerelt zabpehely
  • 4 dkg finomliszt
  • 4 dkg nádcukor
  • 10-15 dkg málna és/vagy áfonya

A vajat felolvasztom serpenyőben, majd hozzákeverem a zabpelyhet, lisztet, cukrot, és mérsékelt lángon, időnként megkevergetve aranyszínűre pirítom. A morzsa ezzel kész is, kihűtöm.

A tejszínből kemény habot verek, a krémsajtot habverővel habosra keverem a nádcukorral és a citrom finomra reszelt héjával együtt, majd hozzáforgatom óvatosan a tejszínhabot.

Poharakban szétosztom a morzsa 3/4 részét, majd erre kanalazom a krémet, a tetejét megszórom a martadék morzsával és gyümölccsel díszítem.

Tálalásig hűtőbe kerül.

Címkék: , , , ,

Lapcsánka spárgából kapris narancsos majonézzel

2011. június 12., vasárnap | babának, hús nélkül, köret, zöldség | Nincs hozzászólás

Még becsúszó szereléssel jöjjön néhány spárgás recept, így a szezon végére. Tehát egy lepény, igazából lapcsánka. Kicsit macerásan hangzik, de az az igazság, hogy ez is készen van majdnem fél óra alatt, még a házi kapris majonézzel együtt is. Egy-két szelet sült csirkemellel pedig komplett főétkezés, mert ki tudja miért, de nekem ez illik hozzá a legjobban. És még ezzel együtt is fél órán belül vagyunk. Hétköznapokon, este hét után, apró gyermek mellet az ilyesmi nagyon praktikus tud lenni.

 

  • 2-3 főre
  • 3/4 köteg spárga (37,5 dkg)
  • 35 dkg újkrumpli
  • 3 dkg finomliszt
  • napraforgó vagy szőlőmagolaj
  • 2 tojássárgája
  • 1,5-2 dl napraforgó vagy szőlőmagolaj
  • 3 ek kapribogyó
  • 1 ek fehérborecet (Tokaji Borecet Manufaktúra muskotályos borecet)
  • 2 ek narancslé
  • 1/2 narancs finomra reszelt héja
  • 2 tk nádcukor

A krumplit megtisztítom, finomra reszelem. A spárgát elpattintom, és a felső részét, ami nem fás (ez a zsenge zöld spárgánál szinte az egész szárat jelenti), azt késes robotgépben felszecskázom. A spárgát elkeverem a krumplival, sózom, hozzákeverem a lisztet, és sütés előtt 15 percig pihentetem.

A majonézhez a tojások sárgájához adom a borecetet, a narancs levét, a cukrot és sót, majd folyamatos habverővel való keverés mellett cseppenként, később, ha kezd összeállni vékony sugárban öntöm hozzá az olajat, annyit, amennyit felvesz. Végül hozzákeverem a narancs finomra reszelt héját és az átöblített, lecsepegtetett, durvára aprított kaprit is.

A lapcsánka tésztáját átkeverem, majd felhevített, vastag aljú, kiolajozott serpenyőben evőkanálnyi adagokat szedek, a kanál hátával elegyengetem a masszát nagyjából centi vastagra, és mérsékelt láng felett mindkét oldalán aranyszínűre sütöm.

A majonézzel tálalom. Magában is megállja a helyét, de kiváló natúr hús mellé köretnek is.

 

Címkék: , , ,

Füstölt lazacos ricotta lepény citromos, zöld borsos creme fraiche-sel

2011. június 12., vasárnap | hal, reggeli, sós | 2 hozzászólás

Mostanában nagyon rákaptunk a lazacra, mindenféle formában, szóval nagyon komolyan vesszük az omega 3 védelmünket. Legalábbis ezzel próbálom magyarázni a helyzetet. Persze naponta több szeletnyi filé elfogyasztása költséges hobbi lenne, de a füstölt lazac remek íze egészen kis mennyiségekben is feldob egy-egy ételt, például ezt a ricottás lepényt. Ami eredetileg amerikai palacsintafélének indult, de aztán a zacskós Szarvasi ricotta keresztül húzta a számításaimat, aminek a száraz, morzsás állaga nem túl jó ehhez a műfajhoz, viszont mást meg mostanában nem kapni abban az időpontban, amikor végre eljutok bevásárolni. Tehát az első megjegyzés: a recept a zacskós, száraz Szarvasi ricottával készült, egy krémesebb, például a tégelyes kék-fehér olasz vagy az Óvártej hasonló kiszerelésű ricottája sokkal lágyabb tésztát eredményez majd, ezért ezeknél lehet, hogy csökkenteni kell majd a felhasznált tej mennyiségét. A második megjegyzés: a creme fraiche. Senki ne keseredjen el, ha nem akad belőle otthon, mert remek recept van Piszkénél a házi előállítására. Végső esetben pedig nem szentségtörés a tejföllel való helyettesítése sem.

Tehát a recept, villásreggelikre vagy laza vacsorákra, fél óra alatt.

 

  • 2-3 főre (~12 kis lepény)
  • 25 dk ricotta
  • 10 dkg rétesliszt
  • 1,5 dl tej
  • 2 tojás
  • 3 dkg vaj
  • 7,5 dkg füstölt lazac
  • 3 szál újhagyma
  • 1 tk zöld bors (elhagyható)
  • 1 tk sütőpor
  • szőlőmagolaj vagy napraforgóolaj a sütéshez
  • 2 dl creme fraiche
  • 2 ek pácolt  zöld bors
  • 1 citrom héja

A ricottát kikeverem a sütőporral elkevert liszttel, tejjel, tojásokkal, az olvasztott vajjal, és hozzáadom a mozsárban porrá tört zöld borsot, a zöld szár zsenge részével együtt felaprított újhagymát és apróra tépkedett füstölt lazacot is. 15 percig állni hagyom. A tésztának a palacsintatésztánál sűrűbb masszának kell lennie.

Közben a creme fraichebe keverem az átöblített, lecsepegtetett zöld borsot és a citrom finomra reszelt héját. Sózom, ha szükséges, de a zöld bors általában elég sós.

A tésztából nagyjából másfél evőkanálnyi adagokat felhevített, kiolajozott, vastag aljú serpenyőbe szedek, kanál hátával elegyengetem, nagyjából centi vastagra. Mérsékelt láng felett mindkét oldalán aranyszínűre sütöm.

A creme fraiche-sel tálalom.

 

 

Címkék: , , , ,

Fehérbabos aszalt paradicsomos és füstölt lazacos kapris krémsajtos kencék

2011. június 12., vasárnap | felvágott helyett, hal, hús nélkül | 2 hozzászólás

Rengeteg kellemes gasztronómiai élmény ért az elmúlt néhány hétben, de sajnos a napok csak 24 órából állnak, meg még dolgozom is mindezek mellett, így a blogra mostanában nem jutott időm. A lelkiismeret meg csak furdal emiatt, szóval ma igyekszem bepótolni a lemaradást. Először is kezdem a kelet-magyarországi mini GBT-val. Tehát itt most csak két megye, nevezetesen Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár gasztrobloggerei jöttek össze, és közülünk is volt hiányzás, Belly sajnos munka miatt nem ért rá, de Cecile, Olzka, Betűtészta, Puszedli és én megejtettük ezt a reményeink szerint hagyományteremtő összejövetelt. Nagyon kellemes élmény volt az is, hogy mindenki sós harapnivalóval készült, így nem erősítettük azt a sztereotípiát, hogy a gasztroblogger lányok csak süteményt sütni tudnak. Olzka remek tárkonyos paradicsomos, kecske és kéksajtos, krumplis lepénykenyérkéket hozott, Puszedli pedig finom citromos sós kekszeket. Cecile sajnos otthon felejtette a bazsalikomos, mozzarellás csigákat, de azok olyan jól hangzottak amikor mesélt róluk, hogy majdnem felkerekedtünk és közösen elmentünk érte, végül pedig ígéretet kaptunk rá, hogy ezek azért majd a blogra felkerülnek. Judit megkóstoltatta velünk a fermentált fekete fokhagymát, ami kétségtelenül sajátságos élmény, bár azóta sem tudtam eldönteni, hogy ízlik-e. Remélem, a többiek nevében is írhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és már elkezdtük szervezni a következő összejövetelt.

Én a jeles alkalomra ezzel kétféle kencével és mini lepénykenyérkékkel készültem, amelyek közül most a két kence jön, a lepénykenyér receptje pedig már szerepel a blogon, csak ezúttal miniatűr változatban készült. Ezek a kencék egyébként finomak, gyorsan elkészülnek, és nem utolsó sorban egészségesek is, szóval érdemes kipróbálni, szendvicsekbe, gyors vacsorákra ideálisak.

  • aszalt paradicsomos fehérbabos kence
  • 15 dkg fehérbab
  • 5 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetett)
  • 0,5 dl olívaolaj+ 1 tk
  • 3 szál újhagyma vagy 1 salotta
  • késhegynyi őrölt fahéj
  • 1 ág oregánó
  • chili (opcionális)

A babot beáztatom egy éjszakára, majd másnap friss vízben puhára főzöm, leszűröm.

Az újhagymákat felkarikázom és az egész ág oregánóval együtt a teáskanálnyi olívaolajon üvegesre sütöm. Lehúzom a tűzről, az oregánót kiszedem belőle. Hozzáadom a fehérbabot, fahéjat, az aszalt paradicsomot, a többi olívaolajat, majd botmixerrel pürésítem. Lehet kicsit darabosra, rusztikusabbra is hagyni, de lehet teljesen sima krémmé mixelni is.

Ha olívaolajban eltett paradicsomot használunk, akkor pedig a krémet készíthetjük a paradicsom olajával is. Aki pedig szereti a csípős ízeket, az apróra vágott friss, vagy őrölt, szárított csilivel gazdagíthatja az ízeket.

  • lazacos kapris krémsajt
  • 30 dkg krémsajt (Philadelphia, vagy Philadelphia típusú tejszínes krémsajt)
  • 10 dkg füstölt lazac
  • 1 citrom héja
  • 3 ek kapri

A citrom héját finomra reszeljük, hozzáadjuk az átöblített, lecsepegtetett kaprit, a krémsajtot, az széttépkedett füstölt lazacot, majd botmixerrel pürésítjük. Sózni nem feltétlenül szükséges, a lazac és a kapri elég sós. Ezt is lehet rusztikusabbra, darabosabbra hagyni, ízlés szerint.

Címkék: , , , ,