Ismét egy sóskás, én nem unom, egyelőre a fiúk sem, de tény, hogy igencsak bezöldült mostanában a blog. (a magyarázat egyébként egyszerű: ezek nőnek most a kertben, a kedvenc zöldségeseim, piacom meg bezár mire végzek a munkával. Így jobb híján önellátóak lettünk…)

Tehát van már egy sóskakrémleves a blogon, egy rózsavizes, vaníliás változat, ami isteni. De hát nem lehet mindig mindent ugyanúgy készíteni. Szóval az alap az majdnem változatlan, csak most aszalt szilva került bele levesbetétnek, meg némi tojáshabbal könnyítettem az állagán.

Tudom, hogy sokan idegenkednek a sóskától, és nem is jut más eszükbe róla, csak néhány rossz emlékű gyerekkori sóskamártás fakószürke főtt hús mellé, de az igazság az, hogy a sóska ezerféleképpen felhasználható. Régen használták is, levesek, húsok savanyítására, salátákba, főzeléknek, ahogy ez a korabeli szakácskönyvekből kiderül. Az pedig, hogy én ilyen jó kapcsolatba kerültem a sóskával édesanyám sóskaszószának köszönhető, ami nem is igazán szósz volt, hanem egy édes krém, és desszertként funkcionált. Tulajdonképpen gyerekként tavasztól őszig csak ezen éltem, és most hogy ezt leírtam, már látom, hamarosan ennek a krémnek is fel kell majd a blogra kerülnie, de egyelőre most a hétvégi termésből szemezgetek.

Hogy miért jó a sóska és miért szeretném én minden áron, évről évre népszerűsíteni? Hát először is, mindenütt ott van, minden kertben megterem, egy hihetetlenül igénytelen és hálás növény, ha egyszer elvetjük a magját, más teendőnk nincs is vele. Évelő, tehát egyszeri öt perces munkával évekre biztosíthatjuk magunknak a sóskatermést, és tavasszal az elsők között bújuk ki a föld alól, szóval már kora tavasztól ad termést. De ha olyan helyen lakunk, ahol a vadsóska (mezei sóska, rumex acetosa) megterem, találkozhatunk vele az utak mentén, töltéseken, érdemes a lábunk alá nézni és szedni belőle egy kosárral. A vadsóska színe sötét méregzöld, a levele húsosabb, keskenyebb, az íze pedig még intenzívebb.

A sóska olcsó (illetve hallottam már rémtörténeteket is az áráról, de mifelénk most olcsó), könnyen beszerezhető, tavasztól őszig minden piacon árulják. Általában helyi termelők árulják, tehát frissen kerül a piacokra és hazai, így általában jó minőségben lehet beszerezni.

Az élettani hatása is kedvező, nyersen igen magas a C vitamin tartalma, az ásványi anyag tartalma is jelentős, bőven tartalmaz vasat, kálciumot, foszfort. Az oxálsav tartalma magas, erre viszont figyelni kell, mert enyhe mérgezési tüneteket idézhet elő a mértéktelen fogyasztása.

Elsőként egy édesség, egy gőzölt puding, benne egy kevés sóskával, ami itt tulajdonképpen csak ad egy kis ízt a pudingnak, de nem dominál benne, szóval kezdő sóskások is nyugodtan kipróbálhatják.

Talán most csalódást okozok, de nem, nem édesség (bár ki tudja… Igazság szerint én az üvegből a felét ebéd előtt elnassoltam), inkább egy könnyű, izgalmas savanyúság, ami húsok mellé eszméletlen finom. Az egyik legnagyobb erénye pedig, hogy a nem teljesen tökéletes ízű eperből is nagyszerű ízeket hozhatunk vele elő.

Azért az úgy igazságos, ha azt is megemlítem, nálunk sült kacsamell és sült újkrumpli mellé volt ez most kitalálva, a rebarbara szósz helyett, ami az édesdrágajó kutyánk által letarolt rebarbara ültetvényünk megsemmisülése következtében most nem jöhetett létre.

Tehát hús mellé, magában, és talán még azt is meg merném kockáztatni, hogy kicsit több cukorral készítve akár egy merészebb desszertbe, pohárkrémbe is kiváló kompót következik.