Tehát egy medvehagyma. Igyekszem még a szezonon belül posztolni a recepteket, mert ez a legkevesebb, amivel tartozom annak a nagyon kedves olvasómnak, aki idén ismét egy szép (és hatalmas!) szállítmánnyal ajándékozott meg belőle. Bár az az igazság, hogy az ismételt munkába állás és a még mindig örökmozgó apróság mellett egyre inkább azt gondolom, hogy ez szinte lehetetlen lesz. (munkahelyen pedig nem illik blogot írni, persze lehet, ha nagyon muszáj, mert a költészet napja az épp ma van, és ami azt illeti, még mindig tart a játék a bonbonokért)(minden eddigi megfejtést beküldőnek pedig nagyon köszönöm a játékot, és nemsokára sorsolás!)
Szóval aki rajong ezért a zöldségért, annak szerintem kötelező legalább egy olyan saláta, amiben jelentős térfogatot képező zöldként szerepel a medvehagyma. Az már egészen más kérdés, hogy szociális szempontból nem túl kedvező a hatása, sőt, hát érdemes egy hosszú hétvégére időzíteni, ha nem akarjuk egészen messzire kergetni magunktól embertársainkat. De én még talán ezt az áldozatot is bevállalnám érte…
A recept pedig még mindig az egyszerű (de nagyszerű) kategóriát gazdagítja.
A babot beáztatom egy éjszakára, majd másnap friss vízben felteszem főni a kakukkfű ágakkal és némi sóval.
A medvehagymát megmosom, centrifugálom, vékony csíkokra vágom, a lecsöpögtetett aszalt paradicsomot szintén.
A megfőtt babot leszűröm, és még forrón összeforgatom a medvehagymával, majd hozzákeverem az aszalt paradicsomot, olívaolajat, balzsamecetet, végül rámorzsolom a kecskesajtot is.
Akár magában, akár hideg vagy meleg sült mellé kiváló.
Ma van a költészet napja, és hogyan másként is tiszteleghetnénk ezelőtt mi, a Heston Blumenthal Olvasókör tagjai, mint versekkel egybekötött nyalánkságokkal. A részletekről bővebben Saját Levében írt már egy bejegyzést, nála jobban én nem tudok fogalmazni, így inkább nem is próbálkozom, szóval aki meg szeretné nyerni a képen látható bonbonokat, az gyorsan kattintson oda a részletekért, majd eggyel arrébb, a megfejtendő feladványért. Aztán érdemes még szétnézni a Konyhasónaplón a szerzőtársak versei között, akár olvasgatni, akár helyes megfejtéseket beküldeni, mert mindenhol vár egy-két kalória- vagy betűdús jutalom a megfejtőkre.
A válaszokat az én e-mail címemre lehet küldeni (killervidra@flat-cat.hu), a helyes megfejtők között pedig kisorsoljuk a bonbonokat, közjegyző helyett a kisfiam közreműködésével.
Aki pedig nem jár szerencsével, azok számára itt a recept.
A sűrített tejet a mozsárban kissé megtört fűszerekkel és a szálas teával felforralom, majd a lehető legkisebb lángon fölött a felére beforralom. Közben rázogatni, kevergetni kell, különben odaég (úgy is mondják: helyenként karamellizálódik)
A csokit egy vastag aljú edényben megmelegítem, ahogy kenhetővé válik, lehúzom a tűzről és ecset segítségével kikenem vele a szilikonos bonbonformák alját és oldalát. Én két rétegben kentem ki (közben pár percre hűtőbe tettem a formát, amíg megdermedt az első réteg csoki), így vastagabb lesz a bonbonok fala és jobban tartanak a kipattintásnál, szállításnál.
A csokihüvelyeket megtöltöm 2/3 részig a krémmel, majd olvasztott csokoládéval lezárom a bonbonokat, 1-1 kiskanálnyi csokit teszek a töltelék tetejére és kihúzom ecsettel/vékony spatulával a bonbonforma széleire, lezárva a réseket. Spatulával lehúzom a felesleget és egyben eligazítom a bonbonok tetejét (a későbbiekben alját) is egyenesre, megdermesztem a bonbont, végül kipattintom a formából.