Most, hogy a család átlaghőmérséklete 38°C és a manduláink össztérfogata a háromszorosára nőtt, nem annyira van sikere idehaza a szilárd ételeknek, szóval főként csak levesezünk. Ez a leves pedig a férjem egyik téli kedvence volt korábban, de csak az övé. Az eredeti, csirke alaplével készült változata ugyanis engem annyira nem vett le a lábamról (persze finom volt az is, hogyne, sosem állítanám pellengérre tulajdon férjem ízlését), de most eszközöltem rajta némi változtatást, így a végeredmény már nekem is teljesen megfelel. Marhahúslevessel készült, ez a hétvégi maradék újrahasznosítása szempontjából is ideális, de készülhet másféle, erősebb húslevessel, ez igazából ízlés dolga. Az friss ázsiai citromfüvet hozzá már az Intersparban is lehet kapni, ha van lehetőség beszerezni, szerintem megéri, hihetetlen illata lesz tőle a levesnek. A szójaszósz ismét egy megosztó tényező, én nagyon szeretem benne, de a férjem csak évente kétszer hajlandó minimális mennyiségű szójaszósszal készült ételt fogyasztani, így azt inkább csak a végén csorgattam a saját adagom tetejére. Szóval ez egy olyan recept végül is, ami ezer ponton változtatható, mert a lényeg benne igazából csak az erős, aromás húsleves, az édes sütőtök-gesztenye-kelkáposzta trióval.
A sütőtököt meghámozom, kimagozom, felkockázom, majd a feldarabolt hagymával együtt felöntöm a húslevessel, hozzáadom félbevágott, kés pengéjével megcsapkodott citromfüvet és puhára főzöm a tököt. Kihalászom a citromfüvet, a levest pedig simára turmixolom botmixerrel.
Visszateszem a tűzre, felforralom, hozzáadom a vékony csíkokra metélt kelkáposztát és a gesztenyét is, ezután addig főzöm, amíg a gesztenye meg nem puhul. Itt már érdemes figyelni, ez csak néhány perc, a gesztenye könnyen szétfő. Végül hozzáadom a leveshez a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét is.
Tálalásnál szójaszószt adok mellé.
Megjegyzés: szójaszósz nélkül kiváló babáknak is!