Na ez egy olyan leves, amit nehéz csupa friss alapanyagból készíteni, mert a meggynek és a gesztenyének egyszerre ritkán van szezonja. (pedig milyen nagyon finomak így együtt!) Ellenben a mélyhűtött meggynek és a gesztenyének… Sőt, tovább megyek, énfelőlem lehet hozzá előfőzött, mirelit gesztenyét is használni, vagy natúr gesztenyemasszát, ez utóbbival úgyis az a személyes tapasztalatom, hogy jobb minőségű, mint a másodosztályú gesztenyéből kibűvészkedett friss. De ha ezt így, akkor nem tudnék beszámolni a gesztenyevágóval szerzett tapasztalataimról (amik nagyon, nagyon pozitívak). Szóval most éppen kaptam jó árban szép gesztenyét, de ez önmagában nem elég a boldogsághoz, hiszen a kiskéssel való bevagdosása az számomra felér egy kínzással, és utána sajgó ujjakkal, vérző kézzel csak nehezen tudom értékelni a végeredményt. Na de a kedvenc német áruházláncom mindenre gondol, és hoztak ilyen kis csúnyácska és haszontalannak tűnő alkalmatosságot, ami első látásra értelmetlen beruházásnak tűnt, de aztán meg kiderült, hogy működik! Gesztenye belerak, rányom, kész a vágás, mehet a sütőbe. Igazából percek alatt megvan vele az egész. Persze lehet főzni is a gesztenyét, csak én sülve jobban szeretem.
Meg aztán még ezek után is határozottan állítom, hogy lehet ezt mélyhűtött gesztenyéből is.
A gesztenyét megmosom, majd beáztatom vízbe legalább egy félórára (ha tovább, az még jobb). Miután megszívta magát vízzel a héja (tapasztalatom szerint így puhább lesz sütés után és hamarabb el is készül), gesztenyevágóval vagy késsel bemetszem a héját. Kukacosakat kihajítom. Tepsibe terítem, majd 220°C fokon (villanysütő, középső rács, alsó-felső sütés), 45 perc alatt megsütöm. Az idő függ a gesztenye minőségétől, méretétől is, az egyszerre sütött gesztenye mennyiségétől, és attól, hogy milyen szorosan vannak a tepsiben, és persze a sütőnktől is (de az enyémben sajnos általában ennyi idő kell neki), szóval érdemes 20 perc után nézegetni, kivenni egy szemet és megkóstolni. Még melegen érdemes megtisztítani, úgy könnyebben megy. (nekem nagyjából 50 dkg gesztenyéből lett 25 dkg tisztított, de ez függ a héj és a kukacok mennyiségétől is)
A meggyet felöntöm fél liternyi vízzel(kiolvasztani nem kell), hozzáadom a gesztenyét, a vaníliás cukrot, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a meggy megpuhul. Megy hozzá a tejszín, juharszirup, szerecsendiót reszelek bele és botmixerrel pürésítem. Ha nem elég édes, mehet még hozzá nádcukor is, ízlés szerint.
Langyosan a legfinomabb. A díszítés rajta a képen mascarpone, ami határozottan jól áll a levesnek, szóval mehet bele bátran.
Végül az emlegetett gesztenyevágó:
Nagyon finom kence, majdnem hummusz, de azért mégsem. Az enyhe narancsos ízével pedig kifejezetten tavaszvárónak tűnik a számomra. Remek szendvicsekbe is, de most egy kis keleti hangulatba illesztve lepénykenyérrel ettük, ami házilag készült hozzá, a Casa Moro receptje alapján. Leszámítva azt az apró változtatást, hogy a liszt egy részét én most rozslisztre cseréltem benne. De készülhet tisztán réteslisztből is az eredeti recept szerint. Vaaaaagy, meg is lehet venni készen. A debreceni Péterfia utcán lévő fűszeresnél ugyanis nagyon jó minőségű, friss pitát és tortillát árulnak, ez utóbbit teljes kiőrlésű lisztből készítve is. Én teljesen rászoktam, illetve rászoknék, mert egy a szépséghibája csak, hogy egyre ritkábban jutok el Debrecenbe. Szóval magad uram. De nem panaszkodom, mert viszonylag egyszerűen és hamar megvan, finom, és így utána még büszke is lehetek egy kicsit magamra, hogy lám, mikre nem vagyok én képes a családomért.
A csicseriborsót átmosom, beáztatom úgy 12 órára, majd friss vízben puhára főzöm. A hagymát nagyjából felaprítom, a fokhagymát szintén, a fűszereket kevés sóval mozsárban porrá őrlöm. Evőkanálnyi olívaolajon a száraz fűszereket rövid ideig pirítom az egészben hagyott ág kakukkfűvel együtt, majd hozzáadom a hagymát, üvegesedésig sütöm, végül pár másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Lehúzom a tűzről, kidobom a kakukkfüvet, hozzáreszelem a narancs héját, belefacsarom a levét. Hozzáadom a csicseriborsót, a maradék olívaolajat és a joghurtot, botmixerrel pürésítem. Utánaízesítem sóval, ha szükséges, hozzákeverem az apróra vágott aszalt paradicsomot, ha pedig nem elég krémes, mehet hozzá még egy kevés joghurt is.
*a legjobb a krémes török joghurt. Ha ez nincs, helyettesíthető 1/3 tejföl-2/3 natúr joghurt keverékével.
Az élesztőt feloldom a vízben, majd a többi hozzávalóval összedolgozom, kidagasztom. Elég lágy lesz a tészta, de nem kell megijedni, ennek ilyennek kell lennie. Addig kell dagasztani, amíg szépen összeáll, már nem ragad és könnyen elválik a kéztől dagasztás közben. Konyharuhával lefedve a kelesztőtálat mehet félre egy órára pihenni.
A tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán 12 részre osztom, és minden adagot nagyon vékonyra (2-3 mm) kinyújtok. A lisztezéssel tényleg bőkezűen kell bánni, erre a recept is külön felhívja a figyelmet, folyamatosan szórni kell a deszkára, a tésztára, a nyújtófára, de így tényleg könnyű lesz a tésztával dolgozni. A nyújtásnál még arra érdemes figyelni, hogy ne gyűrődjön be a tészta, ne hajtogassuk, inkább legyen egy kicsit amorf az alakja, mint réteges maga a kenyér.
Az elkészült lepényeket egyenként (vagy párosával) sütőpapírra fektetjük, majd a sütőben maximális hőfokon (ez nálam 240°C) alsó-felső sütésnél (villanysütő) 8-10 percig sütjük, amíg aranybarna foltos nem lesz. Lehet sütőlemezen is sütni, én inkább a papírral együtt a rácsra ügyeskedtem a lepényeket, így nem fülledt be az alja és még ropogósabb lett.