Ismét az ötszázas sorozatból, ezúttal az 500 leves kötetből, és ismét Doctor Pepper Könyves Keddjére ajánlva. Ígérem, nemsokára abbahagyom ezt az ötszázas témát, de hát tényleg nem rossz kis könyvek, és ez a leves is kifejezetten jól sikerült belőle. Persze a receptek igényelnek némi fazonigazítást itt meg ott, de hát nézzük a jó oldalát: teret engednek a kreativitásnak. A kéksajt-körte-levegőn szárított sonka magától értetődő kombinációja itt is kiválóan működik, a sonkás pirítós pedig sima sült sonkával is helyettesíthető (ez szerepel az eredeti receptben is), de ez így egy kellemesen kiadós változat, amiért még a fiúk sem háboroghatnak.
A felhevített olívaolajhoz adom a vajat, majd üvegesre sütöm rajta a felaprított hagymát. Hozzáadom a meghámozott, magházától megszabadított körtét, felöntöm az alaplével, sózom, majd fedő alatt puhára párolom. Hozzáadom a sajtot, mascarponet és botmixerrel pürésítem a levest.
A kenyérszeleteket meglocsolom olívaolajjal, ráfeketetem a sonkát, ezt is megcsöpögtetem még olívaolajjal, majd rácson, sütőben 220°C fokon (légkeverés) nagyjából 10 perc alatt ropogósra sütöm.
Tálalásnál a levesre tekerek fekete borsot, és mellé adom a pirítóst.
Megjegyzés: A kéksajtok között az íz intenzitása, a zsírtartalom és egyéb tekintetben is óriási különbség lehet, nem is beszélve az egyéni ízlésekről. Ezért érdemes csak kevesebb kéksajtot tenni bele először, majd utána apránként adagolva kikísérletezni az ízlésnek megfelelő mennyiséget. Én meglehetősen szeretem ezt a fajtát, szóval most nálam a Danish Blue Cheeseből ekkora mennyiség került felhasználásra.