Savanyú káposzta kétszer: saláta almával, dióval és a lapcsánka

Lassan gyógyulunk, lassan már otthon az áram is visszatér (legalábbis az e-on holnapra ígérte  a karbantartás befejezését) és hazaköltözhetünk végre a nagyszülőktől. Az utóbbi napokban leginkább a legózásban jeleskedtem, a csöppséggel előszedtük a gyermekkori készleteimet és kis megszakításokkal reggeltől estig csak építettünk (illetve hát hogy is mondjam… Talán legjobb, ha Tamás szavait idézem: “Tamász épít. Nem. Anya épít.”), de a kis megszakításokban azért csak kimerészkedtem a konyhába is. És  mi más lett volna, ha nem savanyú káposzta? A savanyú káposzta nálunk idehaza amolyan téli totemzöldség, apu műve, minden évben taposnak egy hordóval, birssel savanyítják. Szerintem ennek nincs is párja. Csipi szerint sincs, akár magában is hatalmas mennyiségeket képes belapátolni belőle zsenge kora ellenére. A savanyú káposzta C vitamin tartalma igen magas, tehát nagyszerű téli vitaminforrás, és persze ilyen szempontból nyersen a legjobb, ezért az egyik, a saláta nyersen tartalmazza a káposztát. De sütve meg, lapcsánkának, akár húsok mellé köretként, akár önmagában, tejföllel meglocsolva, mellé esetleg egy kevés sült baconnel, egyáltalán nem megvetendő (de sajnos sokkal kevésbé egészséges) téli vacsora.

• Saláta
• 25 dkg savanyú káposzta (kifacsarva mérve)
• 2 alma (35 dkg)
• 1 dl joghurt
• 1 kis fej lilahagyma ( 4 dkg)
• bő maréknyi dió
• 2 tk méz
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 1/2 citrom leve
• só

A joghurtot elkeverjük az olajjal, citrom levével és a mézzel.

Az almát meghámozzuk, durvára reszeljük, összeforgatjuk  az alaposan kicsavart savanyú káposztával, hozzákeverjük a finomra aprított hagymát és a petrezselyemzöldet is. Azonnal összeforgatjuk a joghurtos öntettel. Sózás ízlés szerint, ha elég sós volt a savanyú káposzta, el is maradhat.

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, durvára vágjuk és megszórjuk vele a salátát tálalás előtt.

• Lapcsánka (12 db)
• 25 dkg savanyú káposzta (alaposan kifacsarva mérve)
• 30 dkg krumpli
• 2 púpos ek liszt ( 3 dkg)
• 1 kis fej vöröshagyma (4-5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek kacsazsír+ a sütéshez
• 1 ek apróra vágott borsikafű (szárítottból 1 tk, jól szétmorzsolva)

A savanyú káposztát ha túlságosan nagy darabos, akkor késsel átvagdossuk. Ha elég vékonyra lett gyalulva, akkor ez nem szükséges. A krumplit meghámozzuk,  a felét durvára, a másik felét finomra reszeljük, majd összedolgozzuk a káposztával és a liszttel. (ezt kézzel lehet a legalaposabban elvégezni)

Finomra aprítjuk a hagymát, majd egy evőkanálnyi zsírban üvegesre sütjük, az utolsó fél percre a finomra aprított fokhagymát is hozzáadjuk. A hagymás zsírt a káposztához keverjük, a finomra aprított borsikafűvel együtt.

A masszából zölddiónyi gombócokat formázunk és ezeket egyenletes vastagságúra, nagyjából egy centisre lapítjuk. Kizsírozott serpenyőben mérsékelt lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük a lepényeket.

Megjegyzés: ez így elég rusztikus  a formáját tekintve, de hát a lapcsánka az ilyen. Ha szeretnénk szabályosabbra formázni, akkor a masszát formázógyűrűbe (vagy például fánkszaggatóba, süteménykiszúróba) adagoljuk, villával egyengessük el, sütésnél pedig egy széles pengéjű kés segítségével emeljük el a munkafelületről.

Címkék: alma, babának, dió, hús nélkül, joghurt, köret, krumpli, saláta, savanyú káposzta

Sütőtökkrémleves kelkáposztával, gesztenyével

Most, hogy a család átlaghőmérséklete 38°C és a manduláink össztérfogata a háromszorosára nőtt, nem annyira van sikere idehaza a szilárd ételeknek, szóval főként csak levesezünk. Ez a leves pedig a férjem egyik téli kedvence volt korábban, de csak az övé. Az eredeti, csirke alaplével készült változata ugyanis engem annyira nem vett le a lábamról (persze finom volt az is, hogyne, sosem állítanám pellengérre  tulajdon férjem ízlését), de most eszközöltem rajta némi változtatást, így a végeredmény már nekem is teljesen megfelel. Marhahúslevessel készült, ez a hétvégi maradék újrahasznosítása szempontjából is ideális, de készülhet másféle, erősebb húslevessel, ez igazából ízlés dolga. Az friss ázsiai citromfüvet hozzá már az Intersparban is lehet kapni, ha van lehetőség beszerezni, szerintem megéri, hihetetlen illata lesz tőle a levesnek. A szójaszósz ismét egy megosztó tényező, én nagyon szeretem benne, de a férjem csak évente kétszer hajlandó minimális mennyiségű szójaszósszal készült ételt fogyasztani, így azt inkább csak a végén csorgattam a saját adagom tetejére. Szóval ez egy olyan recept végül is, ami ezer ponton változtatható, mert a lényeg benne igazából csak az erős, aromás húsleves, az édes sütőtök-gesztenye-kelkáposzta trióval.

• 1 kg sütőtök
• 1 liter húsleves, lezsírozva (legjobb a marha)
• 1/4 fej kelkáposzta ( nagyjából 20 dkg)
• 20 dkg előfőzött gesztenye
• 1/2 fej fehérhagyma ( nagyjából 6-8 dkg)
• 1 ázsiai citromfű
• 4 cm gyömbérgyökér
• szójaszósz ízlés szerint

A sütőtököt meghámozom, kimagozom, felkockázom, majd a feldarabolt hagymával együtt felöntöm a húslevessel, hozzáadom  félbevágott, kés pengéjével megcsapkodott citromfüvet és puhára főzöm  a tököt. Kihalászom a citromfüvet, a levest pedig simára turmixolom botmixerrel.

Visszateszem  a tűzre, felforralom, hozzáadom a vékony csíkokra metélt kelkáposztát és a gesztenyét is, ezután addig főzöm, amíg a gesztenye meg nem puhul. Itt már érdemes figyelni, ez csak néhány perc, a gesztenye könnyen szétfő. Végül hozzáadom a leveshez a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét is.

Tálalásnál szójaszószt adok mellé.

Megjegyzés: szójaszósz nélkül kiváló babáknak is!

Címkék: babának, fél óra, gesztenye, kelkáposzta, leves, sütőtök

Téli saláta baconnel, pirított kenyérkockákkal, kéksajtos öntettel

Tudom, saláta, megint, és elnézést. Csak valamiért mostanában ezeket kívánjuk, de nagyon. És értem én, hogy ez nem egy bevett dolog, így a tél végén (időjárás alapján a közepén), és hogy ezzel talán most nem sokan vannak így, meg hogy még az sem elég mentség, hogy ez is egy olyan emberesebb darab, ami főétkezésként is megállná a helyét, mert én is látom, hogy lassan átalakulok salátás blogba. De ez is annyira de annyira finom. Nem egy mai történet, igazából a Bűvös szakács Cézársalátájával kezdődött, aminek az öntetébe én teljesen beleszerettem. Azt meg már egyébként is írtam róla a facebookon, hogy nekem ez a legjobb cézár evör, szóval mindenképpen tessék kipróbálni, nem fog csalódást okozni. De ez most nem az a Cézár, csak az öntete lett hasonló. Na jó, meg egy kicsit talán a saláta is. Szerintem igazi téli darab, és a bacon miatti bűntudatot kiválóan ellensúlyozza a rengeteg saláta.

• 2 főre
• 1 fej jégsaláta vagy 5 nagy marék tetszőleges saláta (én egy mixet használtam rukkolával, bébispenóttal, zsenge céklalevelekkel, fodros salátákkal)
• 6 szelet bacon (6-8 dkg)
• 4 púpos ek kapribogyó vagy leszárazott kaprigyümölcs
• 4 vékony szelet kenyér (8 dkg)
• az öntethez 4 főre
• 1 egész tojás
• 1 tojás sárgája
• 2,5 dl szőlőmagolaj (vagy más, semleges ízű olaj)
• 1 dl tejföl
• 2-3 dkg kéksajt (Danish Blue cheese)
• 2 csapott tk cukor
• 2-3 ek citromlé
• só

A bacont serpenyőben kis láng felett lassan ropogósra sütjük, majd kivesszük, lecsepegtetjük, és a héjuktól megszabadított, centis kockára vágott kenyérkockákat megpirítjuk a bacon zsírjában.

A salátát megmossuk, lecentrifugáljuk, ha jégsalátát használunk, kisebb darabokra tépkedjük e leveleit.

Az öntethez a tojásokat az olaj felével turmixgépbe tesszük, majd mixelni kezdjük és a többi hozzávalót is hozzáadagoljuk a kancsó felső nyílásán keresztül. (persze ehhez a művelethez a botmixer is megfelel) A kéksajt, cukor, citromlé mennyisége ízlés szerint változtatható, én ezekkel a mennyiségekkel készítettem ezt az öntetet.

Az összeállításnál a salátákat elkeverjük az átöblített kaprival, majd hozzákeverjük az apróra tördelt bacon chipset, végül tányérra szedjük és meglocsoljuk az öntettel, megszórjuk a kenyérkockákkal.

Címkék: bacon, fél óra, kapri, kéksajt, kenyér, saláta

Mákos parmezános rudak aszalt paradicsomos kapris kencével

Hála egy remek sváb hentes sonkáinak és kolbászainak, mostanában megszaporodtak nálunk a hideg vacsorák. De hogy legyen bennük valami házi is, sütök hozzá péksüteményt és készítek mellé különféle kencéket. Ezek közül pedig jelenleg ez a két favorit. A parmezános, mákos kelt tésztát többnyire kifli vagy zsemle formájában sütöttem eddig, hiszen voltaképpen ez egy nagyon finom tejes péksütemény tészta, szóval lehet belőlük azt is készíteni, meg ilyen, kis túlzással a grissinire hajazó formákat is, amit egyéb szülői felügyelet hiányában egy rettenetesen segítőkész, ismét itthon lábadozó kétéves mellett talán kicsit könnyebb kivitelezni, mert így még ő is besegíthet(?) a formázásba, és legalább ezzel leköti magát (egy ideig). Aztán van mellé ez az aszalt paradicsomos kapris kence, ami szintén egy aktuális nagy kedvenc, és szendvicsekre, hideg vacsorákhoz éppoly jó, mint ezek mellé a kelt rudak mellé. Most pedig ez a kettő együtt készült, és remek párost alkonak, akár borkorcsolyának, vagy akár egy könnyű vacsorának is tökéletesen beillenek (némi füstölt sonkával kiegészítve).

A kelt rudakat én kicsit puhábbra sütöttem, inkább amolyan vékony kifliszerűségnek, de a receptben feltüntetem a grissini állag eléréshez szükséges időt és hőfokot is, ha valaki inkább ahhoz hasonlónak szeretné.

• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg finomliszt
• 2 dl tej
• 3 ek olívaolaj
• 2 ek cukor (25 gr)
• 2 ek egész mák (25 gr)
• bő maréknyi reszelt parmezán (3-4 dkg)
• 1 tk só
• 1 dkg friss élesztő

Az élesztőt feloldom a tejben, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, amíg sima felszínű, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztát kapok. A kelesztőtálat letakarom, majd félreteszem, amíg a duplájára kel.

Átgyúrom, majd centi vastag rudakat sodrok belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe teszek. Ebből a mennyiségből két nagyobb tepsire való rúd lesz.

15 perc pihentetés után előmelegített sütőben 200°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 10 percig sütöm, amíg aranyszínű nem lesz, majd rácson hűtöm ki.

A ropogósabb grissini állagú rudakhoz fél centi vastagra sodorjuk a tésztát, majd 180°C fokon 20-25 perc sütés szükséges.

• 10 dkg tejszínes krémsajt (Philadelphia típusú)
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 4 púpos ek kapribogyó
• 2 szardella (elhagyható, ha valaki idegenkedik tőle)

A szardellát villával szétnyomkodjuk, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítjük.

Címkék: aszalt paradicsom, felvágott helyett, kapri, kelt tészta, mák, parmezán, sós

Csokoládés gesztenyés trüffeltorta aszalt szilvával, datolyával

Nem egy fotogén darab, elnézést kérek érte, de az íze az garantáltan mindenkit kárpótolni fog a látvány miatt. Ha most egy ideig nem lesz majd új sütemény a blogon, annak is csak az az oka, hogy most folyamatosan csak ezt sütit készítem. Az érdem érte pedig Mammáé és Gabahé, akik a facebookon felvetették ezt a gesztenye-aszalt szilva-datolya kombinációt, és jól elültették a bogarat a fülembe. Meg persze Gordon Ramsayé, aki közzétette Hugh Fearnley-Whittingstall (közismertebb nevén a pasi a River Cottageból) receptjét a Vasárnapi ebéd című szakácskönyvében, amit én kissé átfazoníroztam, és a történet itt már annyira bonyolult, hogy kár is lenne folytatnom. Szóval lett belőle ez a trüffeltorta, még a múlt héten- meg azóta vagy háromszor. Nincs benne liszt, de senkit nem áltatnék azzal, hogy diétás darab. Ellenkezőleg. Rengeteg csoki és egyéb bűnös dolgok, lágy, szinte krémes tészta, szóval csupa csupa kényeztetés.

• 1X26 cm kapcsos tortaformához vagy 2×18 cm kapcsos tortaformához
• 25 dkg előfőzött gesztenye vagy natúr gesztenyemassza
• 15 dkg étcsokoládé (70%)
• 15 dkg vaj
• 10 dkg tejszín
• 15 dkg sötét nádcukor
• 4 tojás
• 1 ek vaníliás cukor
• 3 ek sötét rum
• 10 dkg aszalt szilva
• 5 dkg datolya

Az aszalt szilvát félbe, a kimagozott datolyát kisebb darabokra vágom.

Az összetördelt csokoládét a tejszínnel és a vajjal együtt megolvasztom, majd hozzáadom a cukrokat, datolyát, rumot és a felengedett gesztenyepürét is. Alaposan kikeverem, ha langyos, megy hozzá a tojások sárgája, ismét alapos keverés, amíg a cukor feloldódik és a massza kivilágosodik egy kissé.

A tojások fehérjét kemény habbá verem. Óvatosan a csokis masszához forgatom a tojáshabot, majd egy sütőpapírral kibélelt (vagy szilikon) tortaformába töltöm. Végül megszórom az aszalt szilvával, amit kissé a tésztába is nyomkodok. (nem kell nagyon, a tészta sülés közben rá fog emelkedni, így az nem szárad majd ki)

Előmelegített sütőben 170°C fok, alsó-felső sütés, 45 perc. A végeredményt tűpróbával ellenőrizzük.

A formában hűtöm ki, mert melegen még kissé lágy a tészta.

Megjegyzés: Nálam jelenleg halomban áll a gesztenye mindenféle formában, ezt a receptet most mélyhűtött főtt, darált gesztenyéből készítettem (Interspar). Viszont a natúr massza könnyebben beszerezhető, és ebben a receptben jól helyettesítheti az előfőzött gesztenyét.

Ha előfőzött egész gesztenyénk van, akkor azt a vajon fedő alatt, kis lángon pároljuk puhára, majd botmixerrel vagy krumplinyomóval pürésítsük és így adjuk az olvasztott csokoládéhoz. Ekkor természetesen a csokoládét csak a tejszínnel együtt olvasztjuk, majd hozzáadjuk a vajas gesztenyemasszát, utána minden mehet tovább a recept szerint.

Címkék: aszalt szilva, datolya, édes, édesen liszt nélkül, étcsoki, gesztenye

Céklafőzelék fetás húsgolyóval

Tehát az a gyermek, aki három hete itthon hisztériás rohamot kap a cékla színétől, és csak csukott szemmel volt hajlandó enni belőle, na ő az, aki a bölcsődében repetát kér a céklafőzelékből. Nosza, akkor ilyet lehet itthon is. És tényleg. Persze az elmaradhatatlan és örök kedvenc, a húsgolyó az azért jár hozzá. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy ez most megint olyan babakonyhás felvezetés lett, mert annál itt többről van szó, ez az étel ugyanis finom és bababarát is egyben. (pedig ugye, mennyivel másképpen hangzik, mint a ketchupos spagetti és a rántott dínók krumplipürével?)

• 3 főre
• 70 dkg cékla
• 25 dkg krumpli
• 5 dl csirke alaplé vagy zsírtalanított húsleves
• 1 kis fej hagyma (3-4 dkg)
• 4 ág kakukkfű
• 1 tk borókabogyó
• 2 ek balzsamecet
• 2 ek olívaolaj
• só
• 50 dkg sovány sertéscomb
• 10 dkg feta
• 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/2 ek rozmaring (szárított)
• 2 ek olívaolaj
• só
• egy kisebb narancs felének a finomra reszelt héja
• olaj a sütéshez

A céklát és a krumplit meghámozom, kis kockákra vágom. Az alaplé felében fedő alatt puhára párolom a céklát a balzsamecettel. Közben az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából felaprított hagymát, majd hozzáadom a krumplit, felöntöm a maradék alaplével, hozzáadom a mozsárban kevés sóval finomra dörzsölt borókabogyót és az egészben hagyott kakukkfű ágakat is. Fedő alatt ezt is puhára főzöm. A kakukkfüvet kidobom, majd a krumplit a levessel botmixerrel teljesen simára püréstem és hozzáöntöm a céklához. Botmixerrel az egészet kissé püréstem, de itt már a teljesség igénye nélkül, hogy maradjanak benne kisebb-nagyobb cékladarabok is.

A  vastagabb hártyáktól megszabadított sertéscombot felkockázom és ledarálom a hagymával, fokhagymával, fetával együtt. Eleve darált comb esetén a hagymát és fokhagymát nagyon finomra aprítva, a fetát szétmorzsolva keverjük a húshoz. A rozmaringot kevés sóval mozsárban porrá őrölöm, a narancs héját finomra reszelem, és az olívaolajjal együtt ezeket is a húshoz adom. Alaposan összegyúrom, majd 2 centis gombócokat formázok belőlük. Bő, forró olajban adagonként kisütöm. (teflon serpenyőben lehet egész kevés (1-2 kanálnyi) olajon is kisütni, gyakori rázogatás közben, így is szoktam készíteni, és ez a módszer is jól működik)

Címkék: babának, cékla, krumpli, sajt, sertés

Sáfrányos csicsókás rizottó

Már nincsen fagy, foltokban a nap is kisüt, felengedett a föld, hurrá, lehet csicsókát ásni! Azt nem mondom, hogy könnyen megy, de lehet. Ezt a rizottót pedig már elég régen tervezgettem ahhoz, hogy ne riasszon vissza a zord idő, és az első plusz fokok beálltával ásót ragadjak. Azt pedig elmondhatom, hogy teljesen megért minden fáradtságot. Az egy dolog, hogy a színe már önmagában jobb kedvre derít, de az íze is egészen fantasztikus. A szarvasgombás olívaolaj a tetejére opcionális, ha van, tegyünk rá, mert úgy talán még finomabb lesz az összhatás, bár ez a rizottó azért önmagában is nagyon ott van, és nálam gond nélkül bekerült a top 5 rizottó közé, még a szarvasgombás olívaolaj nélkül is .

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl zsírtalanított, leszűrt húsleves
• 1 salotta
• 0,5 dl száraz vermut
• 2 ág kakukkfű
• bő csipetnyi sáfrány
• 1 púpos ek mascarpone (3 dkg)
• bő maréknyi reszelt pecorino (2-3 dkg)
• 30 dkg csicsóka
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj

Az olívaolajat felhevítem, hozzáadom a vaj felét, majd üvegesre sütöm rajta a finomra aprított salottát. Hozzáadom a rizst, addig kevergetem, amíg kissé üvegessé válik, majd felöntöm a vermuttal. Miután elpárolgott az összes folyadék, hozzáadom a sáfrányt, az egész ág kakukkfüvet, és elkezdem apránként felöntögetni az húslevessel. Egyszerre mindig csak kevet adok hozzá, amennyit a rizs felvesz,  gyakran kevergetem, és addig főzöm, amg a rizs haraphatóra, al dentere puhul.

Végül beállítom a rizottó sűrűségét egy kevés levessel, összeforralom, lehúzom a tűzről és hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt csicsókát, a maradék vajat, a mascarponet, a reszelt pecorinot, kidobom belőle a kakukkfű ágakat.

Tálalásnál szarvasgombás olívaolaj és pecorino forgács kerül még a tetejére.

Címkék: csicsóka, rizottó, rizs, sajt

Gesztenyés meggykrémleves

Na ez egy olyan leves, amit nehéz csupa friss alapanyagból készíteni, mert a meggynek és a gesztenyének egyszerre ritkán van szezonja. (pedig milyen nagyon finomak így együtt!) Ellenben a mélyhűtött meggynek és a gesztenyének… Sőt, tovább megyek, énfelőlem lehet hozzá előfőzött, mirelit gesztenyét is használni, vagy natúr gesztenyemasszát, ez utóbbival úgyis az a személyes tapasztalatom, hogy jobb minőségű, mint a másodosztályú gesztenyéből kibűvészkedett friss. De ha ezt így, akkor nem tudnék beszámolni a gesztenyevágóval szerzett tapasztalataimról (amik nagyon, nagyon pozitívak). Szóval most éppen kaptam jó árban szép gesztenyét, de ez önmagában nem elég a boldogsághoz, hiszen a kiskéssel való bevagdosása az számomra felér egy kínzással, és utána sajgó ujjakkal, vérző kézzel csak nehezen tudom értékelni a végeredményt. Na de a kedvenc német áruházláncom mindenre gondol, és hoztak ilyen kis csúnyácska és haszontalannak tűnő alkalmatosságot, ami első látásra értelmetlen beruházásnak tűnt, de aztán meg kiderült, hogy működik! Gesztenye belerak, rányom, kész a vágás, mehet a sütőbe. Igazából percek alatt megvan vele az egész. Persze lehet főzni is a gesztenyét, csak én sülve jobban szeretem.

Meg aztán még ezek után is határozottan állítom, hogy lehet ezt mélyhűtött gesztenyéből is.

• 50 dkg magozott meggy
• 25 dkg megtisztított, sült (vagy főtt)  gesztenye (vagy ugyanennyi előfőzött, esetleg natúr massza)
• 2 dl tejszín
• 2 ek juharszirup
• 1 ek vaníliás cukor
• szerecsendió
• nádcukor ízlés szerint

A gesztenyét megmosom, majd beáztatom vízbe legalább egy félórára (ha tovább, az még jobb). Miután megszívta magát vízzel a héja (tapasztalatom szerint így puhább lesz sütés után és hamarabb el is készül), gesztenyevágóval vagy késsel bemetszem a héját. Kukacosakat kihajítom. Tepsibe terítem, majd 220°C fokon (villanysütő, középső rács, alsó-felső sütés),  45 perc alatt megsütöm. Az idő függ a gesztenye minőségétől, méretétől is, az egyszerre sütött gesztenye mennyiségétől, és attól, hogy milyen szorosan vannak a tepsiben, és persze a sütőnktől is (de az enyémben sajnos általában ennyi idő kell neki), szóval érdemes 20 perc után nézegetni, kivenni egy szemet és megkóstolni. Még melegen érdemes megtisztítani, úgy könnyebben megy. (nekem nagyjából 50 dkg gesztenyéből lett 25 dkg tisztított, de ez függ a héj és a kukacok mennyiségétől is)

A meggyet felöntöm fél liternyi vízzel(kiolvasztani nem kell), hozzáadom a gesztenyét, a vaníliás cukrot, majd fedő alatt addig főzöm, amíg a meggy megpuhul. Megy hozzá a tejszín, juharszirup, szerecsendiót reszelek bele és botmixerrel pürésítem. Ha nem elég édes, mehet még hozzá nádcukor is, ízlés szerint.

Langyosan a legfinomabb. A díszítés rajta a képen mascarpone, ami határozottan jól áll a levesnek, szóval mehet bele bátran.

Végül az emlegetett gesztenyevágó:

Címkék: babának, gesztenye, leves, meggy

Aszalt paradicsomos csicseriborsó krém lepénykenyérrel

Nagyon finom kence, majdnem hummusz, de azért mégsem. Az enyhe narancsos ízével pedig kifejezetten tavaszvárónak tűnik a számomra. Remek szendvicsekbe is, de most egy kis keleti hangulatba illesztve lepénykenyérrel ettük, ami házilag készült hozzá, a Casa Moro receptje alapján. Leszámítva azt az apró változtatást, hogy a liszt egy részét én most rozslisztre cseréltem benne. De készülhet tisztán réteslisztből is az eredeti recept szerint. Vaaaaagy, meg is lehet venni készen. A debreceni Péterfia utcán lévő fűszeresnél ugyanis nagyon jó minőségű, friss pitát és tortillát árulnak, ez utóbbit teljes kiőrlésű lisztből készítve is. Én teljesen rászoktam, illetve rászoknék, mert egy a szépséghibája csak, hogy egyre ritkábban jutok el Debrecenbe. Szóval magad uram. De nem panaszkodom, mert viszonylag egyszerűen és hamar megvan, finom, és így utána még büszke is lehetek egy kicsit magamra, hogy lám, mikre nem vagyok én képes a családomért.

• 20 dkg csicseriborsó
• 1 narancs
• 10 dkg aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsöpögtetve)
• 1 kis fej hagyma (4 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 nagyobb ág kakukkfű
• 1 ek koriandermag
• 1 tk római kömény
• késhegynyi őrölt fahéj
• 2+1 ek olívaolaj
• 3 ek natúr joghurt*

A csicseriborsót átmosom, beáztatom úgy 12 órára, majd friss vízben puhára főzöm. A hagymát nagyjából felaprítom, a fokhagymát szintén, a fűszereket kevés sóval mozsárban porrá őrlöm. Evőkanálnyi olívaolajon a száraz fűszereket rövid ideig pirítom az egészben hagyott ág kakukkfűvel együtt, majd hozzáadom a hagymát, üvegesedésig sütöm, végül pár másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Lehúzom a tűzről, kidobom a kakukkfüvet, hozzáreszelem a narancs héját, belefacsarom a levét. Hozzáadom a csicseriborsót, a maradék olívaolajat és a joghurtot, botmixerrel pürésítem. Utánaízesítem sóval, ha szükséges, hozzákeverem az apróra vágott aszalt paradicsomot,  ha pedig nem elég krémes, mehet hozzá még egy kevés joghurt is.

*a legjobb a krémes török joghurt. Ha ez nincs, helyettesíthető 1/3 tejföl-2/3 natúr joghurt keverékével.

• 30 dkg rétesliszt
• 15 dkg rozsliszt (fehér)
• 3 dl víz
• 1 kk szárított élesztő
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk só

Az élesztőt feloldom a vízben, majd a többi hozzávalóval összedolgozom, kidagasztom. Elég lágy lesz a tészta, de nem kell megijedni, ennek ilyennek kell lennie. Addig kell dagasztani, amíg szépen összeáll, már nem ragad és könnyen elválik a kéztől dagasztás közben. Konyharuhával lefedve a kelesztőtálat mehet félre egy órára pihenni.

A tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán 12 részre osztom, és minden adagot nagyon vékonyra (2-3 mm) kinyújtok. A lisztezéssel tényleg bőkezűen kell bánni, erre a recept is külön felhívja a figyelmet, folyamatosan szórni kell a deszkára, a tésztára, a nyújtófára, de így tényleg könnyű lesz a tésztával dolgozni. A nyújtásnál még arra érdemes figyelni, hogy ne gyűrődjön be a tészta, ne hajtogassuk, inkább legyen egy kicsit amorf az alakja, mint réteges maga a kenyér.

Az elkészült lepényeket egyenként (vagy párosával) sütőpapírra fektetjük, majd a sütőben maximális hőfokon (ez nálam 240°C) alsó-felső sütésnél (villanysütő) 8-10 percig sütjük, amíg aranybarna foltos nem lesz. Lehet sütőlemezen is sütni, én inkább a papírral együtt a rácsra ügyeskedtem a lepényeket, így nem fülledt be az alja és még ropogósabb lett.

Címkék: aszalt paradicsom, csicseriborsó, felvágott helyett, hús nélkül, kelt tészta, kenyér, narancs

Zabpelyhes mogyorós nagyon ropogós keksz

Vagyis ilyen lenne a zabfalatok, ha igazán finom lenne. (majdnem. Plusz mogyoró.)

Nagyon, nagyon gyors, nagyon, nagyon ropogós. Meg finom.

A szódabikarbónától. Nem állítom, hogy az első spontán kísérlet tökéletes lett, kicsit ott megszaladt a szódabikarbóna, és én például nem is bírtam belőle enni (tanulság: soha ne álljunk neki kekszet sütni kávé előtt, legalábbis ne próbáljunk meg improvizálni), de Férj elpusztította, és egyben megoldódtak a gyomorsav túltengési problémai is. Ez a recept természetesen már a továbbfejlesztett és azóta többszörösen letesztelt változat, ez tényleg nagyon jó lett, szerintem is, sőt, a dolgok jelenlegi állása szerint a család ezt napi rendszerességgel bírná enni. (és a lelkesedésem jelenlegi állása szerint pedig egy ideig fogja is)

• 18 nagy kekszhez
• 10 dkg vaj
• 8 dkg finomra hengerelt zabpehely
• 8 dkg rétesliszt
• 4 dkg finomliszt
• 1 tojás
• 6 dkg nádcukor
• 5 dkg egész mogyoró
• 1/4 tk szódabikarbóna
• 1/2 tk sütőpor

A liszteket, zabpelyhet, szódabikarbónát és sütőport alaposan elkeverjük, majd összegyúrjuk a többi hozzávalóval. (a cukor mennyiségét meg lehet emelni benne 8, vagy akár 10 dkg-ra egyéni ízléstől függően, nálunk ez részben a gyerek számára készült uzsonnára, így csak visszafogottan édes, nekünk így pont jó, de aki kifejezetten édességnek szánja, tegyen hozzá legalább 8 dkg nádcukrot.)

Ezt követően két módon lehet formázni:

1.) zöld diónyi gombócokat formázunk belőle, amit a két tenyerünk között ellapítunk

2.) 5 cm átmérőjű hengerré formáljuk a tésztát, folpackaba tekerjük és 1 órára a hűtőbe tesszük, majd miután vághatóra dermedt, éles késsel egy centi vastag korongokat vágunk belőle, amit kézzel még kicsit megigazítunk, megformázunk, ellapítunk. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egymástól jó messze, nagyon meg fognak nőni.

Előmelegített sütőben (villanysütő) 180°C, alsó-felső sütés, 10 perc, amíg aranybarnára sülnek.

Melegen még puha, így a sütőlapon érdemes kihűteni.

Megjegyzés:

A kekszet lehet ízesíteni 1 ek vaníliás cukorral, 1 tk őrölt fahéjjal, vagy mézeskalács fűszerkeverékkel is, ízlés szerint, felnőttek 1 mérőkanálnyi (7 gr) durvára darált kávét is tehetnek bele, de nálunk leggyakrabban a fent szereplő natúr változat készül.

Címkék: édes, keksz, mogyoró, zabpehely