Kinek milyen bűnös szenvedélyei vannak, a férjemé a konzerv tonhal. Aminek az ígéretéért ő remegő kézzel tolja el maga elől a házi borjúpecsenyét és az egészben sütött pisztrángot, amiért képes éjfélkor is belopózni a kamrába, amit csak apránként csipeget fel a villával, minden egyes falatot kiélvezve, mintha legalábbis ez lenne a legnagyobb kulináris élvezet a világon (és neki az, minden bizonnyal)(az egyik). És amivel engem az őrületbe kerget.
Na de eddig és nem tovább. Következik a leleményes háziasszony bosszúja, amivel csakazértis szofisztikálja a konzerv halat, legalább egy kicsit, hogy rajta hagyja a keze nyomát, és hogy végső soron mégiscsak az ő főztje legyen, a legeslegfinomabb.
Egyébként egy gyors és egyszerű szendvicsre való krém következik, tízóraira, uzsonnára, szendvicsekbe ideális, ilyesmi már úgyis régen volt a blogon.
A vajat felhevítem és üvegesre sütöm benne a felaprított salottát. A petrezselyemzöldet finomra aprítom, a citrom héját nagyon finomra reszelem (szerecsendió reszelővel), majd a halat, hagymás vajat, tejfölt, a citrom héját, levét és a petrezselymet botmixerrel pürésítem. Ha szükséges, sózom, illetve még citromlevet adok hozzá.
A maradék hűtőben több napig eláll. Már ha marad belőle.