Csokoládékrém

Gyermekem beteg. Na nem nagyon, csak épp annyira folyik az orra, meg emelkedik a hője, hogy ne tudjam vinni a bölcsibe még arra az egy-két órára sem, amit egyelőre ott töltünk. (Pedig egyébként egészen kezdte megszokni. Vagy megszeretni. Legalábbis eddig azt hittem.)

Tehát beteg, és itthon vagyunk ismét, a jól megszokott hadiállapot közepette, ami nagyjából úgy fest mintha tornádó söpört volna végig egy játékbolton, majd a nappalink közepén tette volna le a hordalékát, minek a tetején egy vigyorgó és göndör (ugyanakkor nagyon hangos) kacajokat hallató kisded rohangál fel és alá. Akit érdekes módon itthon nem zavar sem a láz, sem a takonykór, ki érti ezt… A lelki békéje pedig teljes, tudván hogy ma sem megyünk sehová anya és apa nélkül. Ha viszont ezzel azt is akarom mondani, hogy engem kicsit a pánik felé kerget ezzel, mert el sem merem gondolni, mi lesz velünk, ha már én nem ülök majd ott vele  a böliben, akkor csak finoman érzékeltettem a lelkiállapotomat. Na az ilyen helyzetekre való ez a csokikrém. Nagyon gyorsan és egyszerűen készül el, és még Doctor Pepper Könyves Kedd mozgalmába is szépen illeszthető, tekintve hogy ez a recept az 500 Csokoládés finomság című szakácskönyvből származik. Egész jó kis könyv, elég szép fotókkal, az ára sem rengeti az eget, a receptek is működőképesnek tűnnek benne, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom aki hozzám hasonlóan a gasztromagazinok helyett inkább másodvonalbeli szakácskönyvekben utazik. (ha van még ilyen rajtam kívül egyáltalán)(ez pedig tulajdonképpen csak a magyarázkodás volt, hogy a Magazine Mondayben miért nem nagyon fogok részt venni)

Tehát. Eredeti receptben Kahlua szerepel, de kávélikőrt jelenleg nem tartok itthon, ezért én grappából készült diólikőrrel helyettesítettem, ezzel már elég jó élményeink voltak corretto témakörben is (itt sem csalódtunk benne), viszont szerintem Amarettoval is remekül működhet. Továbbá a recepthez nyers tojás kell, ezért én most abból nem házit használtam, hanem felkutattam belőle UV C fénnyel fertőtlenített felszínűt, ezt pedig Nyíregyházán az Intersparban találtam.

• 6 adag
• 20 dkg étcsokoládé (70%)
• 3 dl tejszín
• 4 ek nádcukor
• 2 ek erős presszókávé (= 1 ristretto)
• 2 ek diólikőr
• 2 tojás
• kakaópor

A tejszínt felforralom a cukorral, majd lehúzom a tűzről.

A csokit turmixgépbe tördelem, hozzáadom a kávét, a likőrt, a jégzsinórtól megszabadított tojásokat, majd összemixelem. Kinyitom a turmixgép kancsójának a tetején lévő adagolónyílást és a meleg cukros tejszínt folyamatos keverés közben hozzácsorgatom. Nem állítom, hogy nem fog mindent összefröcskölni, de ez volt a receptben és végül is működik.

A kész, habos krémet mokkás csészékbe öntöm szét és fogyasztás előtt legalább 2 órára hűtőbe rakom. Elég tömény, szóval tényleg nem túlzás a 6 adag. Tálalás előtt pedig kakaóport szitálok a tetejükre.

Megjegyzés: Azóta készült egy gyerekbarát változata is, ebbe 10 dkg tejcsokoládé, 10 dkg étcsokoládé, 3 dl tejszín, 4 ek juharszirup, 1 ek (házi) vaníliás cukor, késhegynyi őrölt fahéj és 2 tojás kerül.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, étcsoki, kávé, pohárkrém