Fehér csokoládé hab mézzel, citrommal, kamillával

Szintén egy tavalyi kedvenc trüffel végezte szifonos hab formájában, de most egy kevés citrommal kiegészítve. Ezeknek a haboknak nagy előnye (a gyors és egyszerű összeállíthatóságon túl), hogy látványos és izgalmas színfoltjai lehetnek egy ebédnek vagy vacsorának, nem kell hozzájuk nyers tojást használni a könnyű állag eléréséhez, és mindehhez elég egy teljesen hagyományos habszifon. A variációk száma pedig végtelen, hiszen a tejszínes csokoládé alap többféle fűszerrel, citrusokkal, likőrökkel kombinálható.

• 2 dl tejszín
• 10 dkg fehér csokoládé
• 2 ek méz (virág)
• 1 ek szárított kamillavirág
• 1 citrom finomra reszelt héja
• 3 ek a citrom levéből

A tejszínt felforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzáadom a kamillát, a széttördelt fehér csokoládét, a mézet (én szűk két evőkanálnyit használtam hozzá, de érdemes kóstolgatni, és úgy korrigálni az édességét), a citrom finomra reszelt héját és a citromlevet, addig kevergetem, amíg a csoki felolvad, és félreteszem pihenni 15 percre.

Habszifonba szűröm teaszűrőn (vagy egyéb finom szűrőn) keresztül, egy patronnal felhabosítom, majd hűtőbe teszem legalább 4-6 órára (de még jobb, ha egy egész éjszakára). Csak akkor lesz az alakját szépen megtartó a hab ha előtte alaposan lehűl.

4-6 adagnyi lesz belőle, a tálalástól függően. Én most kisméretű ipszilon poharakba fújtam, így 4 adag lett belőle.

Én a tálaláshoz hajszálvékony ropogós mákos karamell lapokat készítettem, ehhez 2 púpos evőkanálnyi cukorból és egy kis csipet finom szemcséjű sóból világos karamellt készítettem, majd hozzáadtam egy púpos teáskanálnyi egész mákot. Miután a mák kipattogott, a karamellás masszát szilikon sütőlapra öntöttem és egy spatulával szétterítettem olyan vékonyra, amennyire csak lehetséges. Miután kihűlt, nagyobb darabokra törtem és a habot ezzel díszítettem.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, fehér csoki, karamell, mák, méz, pohárkrém

Céklás rizottó naranccsal, bazsalikommal

Pont.

Vastag köd és sűrű pára van kívül és belül, az ember az orra hegyéig sem lát. Én biztosan nem. Így megesik, hogy szem elől tévesztem a valódi dolgokat és a kisebb ellenállás irányába haladok. Hiszen mindenki ezt csinálja, vagy legalábbis így tűnhet egy felszínes szemlélő (még mindig én) számára. De csak eddig és nem tovább. Mert a ló lába előbb utóbb kilóg, az ember nem változik és egyéb közhelyek.

Meglepő módon mindennek van értelme, csak nem mindig látszik elsőre. A meteorológiai előrejelzés szerint pedig még a nap is kisüt hamarosan.

Ez meg egy könnyű, elegáns, harmonikus ízű rizottó, legalábbis szerintem.

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
• 1 szál halványítózeller
• 0,5 dl száraz vermut
• 7-8 dl csirke alaplé
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 15 dkg cékla (tisztítva mérve)
• 1 kisebb narancs
• 8 nagyobb bazsalikomlevél
• 1 bő marék reszelt pecorino (vagy 5 dkg friss típusú kecskesajt)

Az olívaolajt és a vaj felét felhevítjük, majd üvegesre sütjük rajta a finomra aprított salottát. Hozzáadjuk a szintén apróra vágott szálzellert, majd rövid sütés után a rizst is, és kevergetve addig sütjük, amíg a rizsszemek kissé áttetszővé nem válnak. Felöntjük a vermuttal, majd ha az elpárolgott/magába szívta a rizs, elkezdjük apránként felöntögetni az alaplével. Egyszerre mindig csak kevés alaplevet adjunk hozzá és gyakran kavargassuk közben.

A céklát finomra aprítjuk (nagyjából 2-3 milliméteresre, mintha durvára lenne reszelve), a bazsalikomot szintén. Amikor a rizs már majdnem al dente (azaz kívül puha, de belül még rugalmas, harapható), akkor az utolsó 3-4 percre adjuk hozzá a céklát, bazsalikomot, a narancs finomra reszelt héját és levét is.

Végül állítsuk be a rizottó sűrűségét alaplével, és még forrón keverjük hozzá a maradék vajat és reszelt pecorinot is.

Megjegyzés: Ennek a rizottónak egy szintén igen finom változata, ha a pecorino helyett végül nagyjából 5 dkg szétmorzsolt friss típusú kecskesajt kerül bele, a tetejére pedig érlelt, kemény kecskesajt forgácsokat szórunk a tálalásnál.

Címkék: cékla, hús nélkül, juhsajt, narancs, rizottó, rizs

Lencsesaláta 2.0 rukkolával, citrommal

Az újév első napjára ropogós bőrű malaccsászárt sütöttem, és azt találtam gondolni, hogy ennek az egyébként szintén nagyon finom, klasszikus lencsesalátám nem lenne elég könnyű ízű, frissítő ellenpontja, így megszületett ez a citromos rukkolás változat. Hát hatalmas siker lett, főleg az ifjúság körében, Csipi szerintem még életében ennyi lencsét nem evett, mint most. Azóta elég rendszeresen ( a háromnaponta az elég rendszeres) készül, mivel a válogatós ifjú úr élelmezése ezzel az egészséges és finom salátával vészhelyzetekben is megoldható, és hát melyik anya ne vágyna ilyesmire. Ebből is látszik ugye, hogy Csipi a babakaja fogalomkörét még mindig elég liberálisan értelmezi. Mondjuk ki hibáztatná, tényleg nagyon finom.

• 4 főre
• 25 dkg lencse
• 3 marék rukkola (~ 50-60 gr)
• 1 babérlevél
• 1 kis citrom
• 1 salotta (3-4 dkg édes hagyma)
• 2 ek édes, sűrű balzsamecet
• 4-5 ek olívaolaj

A lencsét előző este megmosom, beáztatom, majd másnap friss vízben felteszem főni a babérlevéllel és egy kevés sóval.

A salottát finomra aprítom, hozzáadom a citrom finomra reszelt héját, a citrom levét,az olívaolajat, balzsamecetet.

A megpuhult lencsét leszűröm, hideg vízzel leöblítem (lehűtöm), majd meglocsolom a salottás öntettel és hozzákeverem a megmosott, lecentrifugázott rukkolát.

Címkék: citrom, hús nélkül, lencse, rukkola, saláta, szilveszter