Az új év nagyon sok változást hozott nekünk, hogy ezek jók vagy rosszak, az nem egyértelmű, és valószínűleg csak utólag fog kiderülni. Mindenesetre Csipi hétfőtől bölcsis lesz, én meg visszamegyek dolgozni hamarosan. Nem örömkönnyek között született a döntés, de azt sem állítom, hogy nem hiányzik már a munka.
A többit meg majd meglátjuk, és itt persze elsősorban a blogra gondolok. A tendencia mindenesetre az, hogy egyre kevesebb a szabadidőm (és ez várhatóan rohamosan csökkenni fog a munkába állásommal), és ha van néhány szabad percem, akkor inkább az új szakmai protokollokat tanulom, nem a recepteket jegyzetelem. Én azt hiszem, mindenki egyetért velem abban hogy ez így is van rendjén. Viszont azt sem mondhatom, hogy nem hiányzik a fotózás, a blog vezetése, csak már nem rohanok rögtön a fényképezőgépért meg a jegyzetfüzetemért, ha valami jól sikerült és még nincs fent a blogon, és talán jobb is ez így. De egészen megszerettem már ezt a lapos macskát, és hiányozna ha nem tudnám folytatni, szóval majd igyekszem összekapni magam egy kicsit.
Mivel mostanában a húsz perc alatt összedobható finom és izgalmas vacsorákban szerzek egyre nagyobb jártasságot, így most is egy ilyen recept következik. A sütőtök szezon végén még had tobzódjunk egy kicsit.
A salottát nagyon finomra aprítom, a sütőtököt félcentisre kockázom. A vajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a sütőtököt is, sózom és kis láng felett időnként megkeverve puhára párolom (ha úgy látjuk, hogy le akar égni, önthetünk alá egy kevés vizet, de ez teflonban készítve nem szükséges). Ha már puha a tök, hozzáadom a tejszínt, rámorzsolom a kéksajtot, reszelek rá szerecsendiót, összeforralom, majd összetöröm és krémesre keverem.
Közben kifőzöm a tésztát bő, sós vízben és száraz serpenyőben megpirítom a diót.
A leszűrt tésztát összeforgatom a mártással (ha azt nagyon sűrűnek találnánk, hígítsuk egy kevéssel a tészta főzővizéből), a megmosott, megszárított rukkolával, tányérokba szedem, a tetejét pedig meglocsolom dióolajjal és megszórom a durvára vágott dióval.