A házi marcipán mindig jól tud jönni, de karácsony táján különösképpen. A recept még mindig a Beatbullnál talált marcipán receptje, mert bár rengeteg változat kering az interneten, nekem ez vált be leginkább. Készülhet belőle szaloncukor, mártott szelet, de bonbon töltelék is. Az én kedvencem pedig a kinyújtott marcipánmasszából apró kiszúrókkal kivágott formák, jó minőségű étcsokiba mártva.
A marcipán desszert persze elég fura elnevezés erre, de ha jól emlékszem, a Szamos hasonló stílusú bonbonjait is ezzel a névvel illetik. Ehhez egyébként nem is kell igazából recept, hiszen mindössze annyiról van szó, hogy a marcipánmasszát fél centi vastagra kinyújtom porcukorral megszórt deszkán, formákat szúrok ki belőle, és olvasztott csokiba forgatom, majd lecsepegtetem a felesleget és szilikonos sütőlapra teszem dermedni. A túlfolyt részek pedig dermedés után késsel levághatók. Ennél a változatnál lehet adni a marcipánhoz kevés reszelt narancshéjat, citromhéjat, egyéb fűszereket, de az alap marcipánnal is kiválóan működik, én is így készítettem.
És akkor a marcipán recept.
- 40 dkg
- 20 dkg finomra őrölt blansírozott mandula
- 20 dkg porcukor
- 1 tojásfehérje
- 1 ek keserűmandula kivonat (vagy néhány csepp mandula aroma)
- 3 ek víz
A porcukrot a vízzel és a keserűmandula kivonattal addig melegítem, amíg a cukor nagyjából felolvad. Hozzáadom a mandulát, tojásfehérjét, elkeverem, és visszateszem a tűzre, majd kavargatva vastag aljú edényben, nagyon kis láng felett addig melegítem, amíg a massza egybeáll és sűrű, jól formázható lesz.
Lehúzom a tűzről és folyamatosan kavargatom, majd ha már kihűlt annyira, hogy kézzel gyúrható, akkor utána gyúrom tovább, amíg ki nem hűl teljesen. A kavarás-gyúrás fontos rész, ettől marad jól formázható, rugalmas a massza.
A kihűlt marcipánt hengerré formázom majd folpack fóliába tekerem és hűtőben tartom felhasználásig.
Megjegyzés:
Színes marcipánt is lehet készíteni, természetes szinező anyagokkal is.
Zöld: matcha
Sárga: sáfrány, kurkuma, sáfrányos széklice
Pink: céklapor
A sáfránynak és a matchanak karakteres íze van, de a többi ízetlen, így csak színezésre is használható.
Jó, igen, tudom, mostanában mindenki szebbnél szebb bonbon csodákkal árasztja el a blogokat, és ez megint már csak egy vicces csoki, de nem tudok mit tenni, én ezekkel egyszerűen szerelembe estem. Meg ha úgy nézzük, ezt még a legkétbalkezesebb kezdők is el tudják készíteni (és abba most ne menjünk bele, hogy melyik kezdő tart otthon matchat meg narancsvirágvizet). Egyébként a szín után mentem, de az íz sem lett rosszabb mint a látvány (félreértések elkerülése végett szerintem ugyanis ezek szépek), szóval nagyon finom lett mindkettő, én meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy ilyen koncentrációban túl töménynek hatnak majd a ízesítők. De nem. Meg persze egyszerre csak egy levélkét eszünk meg, az úgy nem sok semmiből, sem sáfrányból, sem csokiból, sem matchaból. (ugye?)
Na a hosszúra nyúlt bevezető oka az, hogy a matchas után kinyalakodtam az olvasztásra használt edényt, így némileg aktív vagyok. (nagyon fontos: ha éjszaka állunk neki bonbont gyártani, mert mondjuk nem tudunk aludni, akkor ne együnk fel minden morzsányi zöld teás hulladékot, mert nem is fogunk tudni a továbbiakban sem, és az éjszaka közepén kínunkba bő lére eresztett bevezetőket írunk majd a gasztroblogunkba alvás helyett)
Egyébként ez még mindig az Aldis szilikonos pralinéforma (a GasztroShopos egyelőre még idegenben), de ismét csak azt tudom mondani, a bonbonkészítéshez már bevált szilikonos jégkockatartó ide is megfelel.
Az adag erősen teszt, vagyis csak mutatóba készült néhány, így első körben, de nyugodtan fel lehet szorozni a megfelelő darabszámra.
A csokit apróra töröm, majd hozzáadom a matchat és megolvasztom, óvatosan vízgőz/ kis láng felett. Kevergetni nem kell, mert összeugrik és túlságosan felhevíteni sem szabad, mert szintén összeugrik. Ahogy kenhető, már veszem is le a tűzről, simára keverem és a bonbonformába adagolom, egy spatulával a tetejét elsimítom, leszedem a szélekről a felesleget. A formát érdemes néhányszor az asztalhoz ütögetni, hogy eltávolítsuk a légbuborékokat.
Ha teljesen kihűlt, kiszedem a formából.
A narancsvirág- és rózsavizet felforralom a sáfránnyal együtt (ezt én úgy csináltam, hogy egy evőkanálba öntöttem össze és a láng felé tartottam), addig amíg kb 1 mokkáskanálnyi folyadék marad csak. Ha hosszabb szálas a sáfrány, ezeket szét lehet előtte vagdosni/tépdesni.
Az apróra tördelt csokihoz adom a sáfrányos folyadékot, majd vízgőz/ kis láng felett kavargatás nélkül megolvasztom. Ha már kenhető, lehúzom a tűzről, simára keverem, majd a formákba adagolom. Ez nem lesz olyan sima, mint a matchas, a vizes komponens miatt kicsit túróssá válik, de dermedés után ez is szép lesz. Itt is ügyelni kell a túlmelegítés elkerülésére, még ha nehezebb is észrevenni az eltérő állag miatt. Mivel ez nem annyira folyós lesz, inkább kenőcsös, ezért az adagolásnál kiskanállal alaposan belenyomkodom a formákba a csokit, a széleket, tetejét padig a végén spatulával kiigazítom.
Kihűtöm majd kiszedem a formából.