Nem, nem készen vett pizzatésztából. Még csak nem is leveles tésztából, ahhoz legalábbis el kellene menni a legközelebbi (15 km) boltba.
Sokkal inkább egy, leginkább a piadinához hasonló tésztáról van itt szó, ami a kigondolástól számított 20 perc múlva már a sütőbe is kerülhet. A keresztapja természetesen ismét csipi, aki mostanában azzal szórakoztat minket, hogy kacsa és csirkecombon kívül mást nemigen hajlandó megenni, legfeljebb pizzát. Bár tegnap a póréhagyma krémlevessel sikerrel jártam, az mégiscsak egy leves, és mivel nem sütöttem aznap kacsát sem csirkét másodiknak (igen, a szárnyasokat határozottan meg lehet unni), így csipi bojkottálta az ebéd hátralévő részét. Tehát rögtönözni kellett. Itt jött a képbe a piadina, és hogy annak a tésztája akár lepény alapnak/hamis pizzának is szolgálhat.
Nos, működik, nem is akárhogyan. Mivel az egyszerű elkészíthetőség volt a legfőbb szempont, így változtattam egy kicsit a tésztán, a feltét pedig egy nagyon alap variáció lett. De mehet rá paradicsomos szósz, másféle feltétek, sajtok is. Persze ez nem pizza, de érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. Nemcsak rögtönzött uzsonnának, de sör (vagy bor)korcsolyának, gyors vacsorának is.
A lisztet elkeverem a sütőporral, hozzáadom az olajat, sót, vizet és alaposan kidolgozom, sima felszínű, ruganyos tésztává gyúrom. Letakarom, félreteszem pihenni.
Bemelegítem a sütőt a maximális hőmérsékletre, előkészítem a feltétet. A gombát megtisztítom, hajszálvékonyra szeletelem. A fokhagymát nagyon finomra aprítom (lehet reszelni is), majd elkeverem a mascarponeval és kevés sóval. A sajtot lereszelem. (ez mondjuk 15 perc, ennyi ideig azért érdemes pihentetni a tésztát (de persze lehet tovább is, sőt, szorosan folpackba csomagolva a hűtőben pihenhet, így előző este, vagy reggel is el lehet készíteni akár))
A tésztát átgyúrom, 6 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán vékonyra (~3 mm) nyújtom. Egy nagy rácsot beborítok sütőpapírral és erre rakosgatom a kinyújtott tésztákat. Mindegyiket megkenem mascarponeval, szétosztom rajtuk a gombát, megszórom a tetejüket sajttal, majd max hőfokon (nálam ez 240°) alsó-felső sütésen 12-13 perc alatt aranyszínűre sütöm a lepényeket.
Tavaly volt nagy divatja a krémleveseknek, csipi imádta, idén már küzdünk a kanállal való önálló evéssel. Illetve ő küzd a kanállal, én meg takarítok utána, mindenesetre a hatásfok igen alacsony. Szóval újabban igencsak megbecsülöm az olyan leveseket, amik annyira ízlenek a miniatűrnek, hogy képes feladni az elveit és bögréből kihörpölni azokat. Ez egy ilyen darab.
A póréhagyma fehér részét és a zöldjének a halvány, zsenge részét felkarikázom, majd a vajon megfonnyasztom. Hozzáadom bort, beforralom a folyadékot, majd hozzáadom a mozsárban porrá zúzott édesköménymagot, sót, a meghámozott felkockázott krumplit, felöntöm egy liter vízzel és fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.
Hozzáadom a mascarponet, a lereszelt sajtot, botmixerrel pürésítem.
Tálalhatjuk vajon pirított zsemlekockákkal, vagy anélkül.
Téli krémlevesek még a blogon:
sütőtök krémleves gesztenyével
paradicsomos sütőtök krémleves
téli zöldségkrémleves (karalábé-petrezselyemgyökér-krumpli)