Nem külön-külön, hanem együtt. Ha már unjuk a hagyományos verziókat (amiket egyébként a bejegyzés alján azért összegyűjtöttem) A Jack Daniel’s kissé karcos íze mellé hihetetlen, egyedi, édeskés illat párosul, amit szerintem remekül aláhúz a vanília és kiegészít a kacsamáj. Az aszalt vörösáfonya pedig nem csak ráadás, hanem izgalmasan töri meg a sima, krémes állagot, és az édes-savanykás pontok kiegyensúlyozzák a sós ízeket.
Nahát ez eddig nagyon fellengzősen hangzott (de attól még igaz), és igazából csak az aktuális kedvencem következik.
Finom.
A hagymát nagyjából feldarabolom és a zsíron üvegesre sütöm, majd felöntöm a whiskeyvel és elforralom a folyadékot. A megtisztított, nagyobb erektől, vezetékektől megtisztított, kockákra vágott májat a hagymás zsírhoz adom a félbevágott vaníliarúddal, és az abból kikapargatott magokkal együtt, sózom. Addig sütöm, amíg a máj mindenütt kivilágosodik, és félbevágva egy kockát már nem rózsaszín. (de nem tovább, ne süssük szárazra, keményre) Ekkor hozzáadom a tejszínt, majd ahogy felforrt, azonnal lehúzom a tűzről (ha tovább maradna ott, összeugrana a tejszín) Kihalászom a vaníliarudat, botmixerrel pürésítem, majd hozzáadom a késsel felaprított vörösáfonyát.
Hűtőben, porcelán vagy üveg edénykében tárolom.
Hagyományos(abb) ízesítésű májkrémek a blogon:
borjúmájkrém aszalt paradicsommal
csirke vagy kacsamájkrém egyszerűen
kacsamájkrém aszalt sárgabarackkal
Meg 1 bejelentés a végére: szét fogom választani a hagyományos alapanyagokból készülő, költségesebb és nehezebben beszerezhető alapanyagokat nem igénylő, konvencionális(abb) receptjeimet az extrémebbektől,