Első reakciók.
Férj: “Ezek a kedvenceim, ezek a zőcccséges* palacsinták. @*#$*& finom. Mi benne ez a zöld? Snidling?”
(*zőccség=körte)
Csipi:Fugózus állapotban tömi magába a palacsintát, amikor meg akarom puszilni az arcát, palacsintás tenyérrel elnyomja az arcomat. Férj buzdít, hogy kuttyogjak bele a nyakába, az mindig beválik, de semmi reakció a szájba tömős-palacsintás kézzel eltolóson kívül. Férj így szól: “Elvesztettük.”
Szóval mi benne az a zöld? Bazsalikom. De a konzervatívabb ízlésűek persze készíthetik csak vaníliával is. Meg tisztán rétesliszttel. Mi ma egy félig teljes kiőrlésű lisztből készült, bazsalikomos változatra szavaztunk.
A vajat megolvasztom, hozzáöntöm a tejet és enyhén meglangyosítom.(ne legyen túl meleg, maximum langyos!) Feloldom a vajas tejben az élesztőt, hozzáadom a tojásokat, liszteket, cukrot, meghámozott, durvára reszelt körtét, ricottát, finomra aprított (vagy mozsárban kevés cukorral szétdörzsölt) bazsalikomot, majd habverővel simára keverem.
Félreteszem kelni, amíg a tészta buborékos lesz és enyhén megemelkedik.
Vastag aljú öntvény teflon palacsintasütőben mérsékelt láng felett sütöm ki, kis merőkanálnyi adagokban, további zsiradék nélkül. (a hagyományos palacsintasütőt persze minden adag előtt ki kell olajozni, mint a hagyományos palacsintánál)
Magában is finom, de lehet mellé adni joghurtos mascarpones krémet is, ami fele-fele arányban natúr joghurtból és mascarponeből áll, kevés nádcukorral édesítve.