Savanyú káposzta krémleves

Ki tudja miért, mini rákattant a savanyú káposztára.

Aztán itt a tél, mindig jól jön egy kis krémleves. Főleg ha látta már valaki  a fiamat szálas savanyú káposztát enni… Ez itt mindenképpen egy takaríthatóbb verzió.

• 30 dkg savanyú káposzta (lé nélkül, kinyomkodva mérve)
• 25 dkg krumpli
• 1 l húsleves (átszűrve, zsírtalanítva)
• 5 dkg enyhén füstölt húsos szalonna (erdélyi)
• 1 kis fej hagyma (5 dkg)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• kis darab (1 cm) szárított erőspaprika (ízlés szerint, elhagyható)
• tejföl a tálaláshoz

A szalonnát apró kockára vágom és ropogósra sütöm. Kiszedem a zsiradékból, lecsöpögtetem és félreteszem tálalásig.

A felaprított hagymát a szalonna zsírján üvegesre sütöm, majd hozzáadom a savanyú káposztát, a fokhagymát, átforgatom a forró olajos zsíron, és felöntöm a húslevessel. Megy hozzá a felkockázott krumpli, az erőspaprika, babérlevél, só, és még fél liter víz. Fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul.

Babérlevelet kihalászom, a levest botmixerrel pürésítem, nem túl simára, szerintem ennek a levesnek jól áll, ha kissé rusztikus, darabos (de a gyerek azért még bögréből tudja nyelni). Tálalásnál a tányérban megszórom a szalonnapörcökkel és adok mellé tejfölt.

Címkék: babának, fél óra, krumpli, leves, savanyú káposzta

A müzli házilag/granola

Tudom, hogy granola receptekkel (is) már Dunát lehetne rekeszteni, és hogy mindenki a sajátjára esküszik, de hát ahány ember, annyiféle, és én ezt így szeretem a legjobban. Minden benne van, amit én egy müzliben szeretek, ropogós, sok maggal és aszalt gyümölccsel. Már csak ezért is jobb, mint a bolti (azon túl, hogy én azok között eddig még nem találtam igazán kedvemre valót), mert ebben tényleg sok a finomság, és nem csak egy-két bánatos mazsola akad a tengernyi pehely között. Meg mert garantáltan válogatott alapanyagokból készül (még akkor is, ha ez csak annyit tesz, hogy én válogatom bele a kedvenc aszalt gyümölcs/olajos mag márkáimat az áruházak polcairól), és még így is olcsóbb, mint a bolti.

Kell ennél több reklám?

• 20 dkg finomra hengerelt zabpehely
• 2 ek mandulaolaj (napraforgóolajjal helyettesíthető)
• 2 ek nádcukor
• 2 ek méz
• 4 ek almalé (reszelt almából kinyomkodva, vagy 100% szűretlen dobozosból)
• 6 dkg aszalt sárgabarack
• 6 dkg datolya
• 5 dkg mandula
• 2,5 dkg kókuszpehely

Egy szélesebb serpenyőbe öntöm az almalevet, mézet, cukrot, mandulaolajat, összekeverem, majd beleszórom a zabpelyhet. Mérsékelt láng fölött kevergetve pirítani kezdem, ha a zabpehely magába szívta a nedvességet és morzsásra áll össze, akkor kis láng fölött hagyom pirulni, itt már kevergetni sűrűn nem kell, elég néha megrázogatni a serpenyőt. (lehetne sütőben is sütni, de én ezt a megoldást energiatakarékosabbnak tartom ekkora mennyiségnél) Ha a zabpehely kezd világos aranyszínt kapni, lehúzom a tűzről és szétterítem egy tálcán hűlni.

Közben a datolyát kimagozom, és a sárgabarackkal együtt késsel durvára (vagy ízlés szerinti méretűre) vágom.

A mandulát késsel durvára aprítom, a kókuszpelyhet szintén, és a kiürült, száraz serpenyőbe öntöm, majd kis láng fölött addig pirítom időnként megrázogatva, amíg színt még nem nagyon kap, de már illatozni kezd. Ha kész, ezt is hagyom kihűlni.

A kihűlt magokat, pelyhet összekeverem az aszalt gyümölcsökkel, majd jól záródó tálban/müzlis üvegben tárolom.

Címkék: aszalt gyümölcs, datolya, fél óra, hús nélkül, kókusz, mandula, reggeli, üveges, zabpehely

Narancsos csokoládés nyúl édesköménnyel

Vagyis a csokinyuszihoz, és ezzel Férjnek már húsvét óta tartozom, amikor is először a fejébe vette a csokoládé+nyúl ilyen módon való kivitelezését.

Természetesen ez nem egy bizarr édesség, és a közép-amerikai vagy spanyol konyhában még csak nem is meglepő társítás. Hisz a 88% étcsokoládé nem egy kifejezetten édes valami, viszont a telt kakaó íz és a krémes állag kifejezetten jól tud állni egy mártásnak. Először ugyan egy sokkal elegánsabb és ünnepibb változatban készült, hátfiléket vágtam fel és terítettem ki, tekercseltem fel bazsalikomlevéllel, majd összekötöztem és megsütöttem, és mellé volt egy sűrű, krémes csilis narancsos csokiszósz. Meg a pirított édeskömény. Aztán erről az egyébként tényleg nagyon jól sikerült ételről a szürkületben készült néhány elképesztően elmosódott és zajos fotó, amin leginkább az látszik, hogy sötétszürke pacák vannak egy világosszürke tányérnak látszó tárgyon. Lett volna ismétlés, ha lett volna nyúlfilé a Metroban, de persze nem volt, a Tetrabbit kft és a Gasztrabbit blog bloggerversenye viszont nemsokára lezárul, ráadásul bizonyos családtagok követelik rajtam a csokinyulukat, mert a 4 kis filé a fél fogukra sem volt elég. Hát lett ez. Igazából egyszerűbb elkészíteni, meg ez még gazdaságosabb is, mivel az ehhez használt nyúl lapocka (ez egyébként a nyúl első lábát jelöli a lapockával együtt) az egyik legolcsóbb, de szerintem a legízletesebb nyúl alkatrész. Nem is árt, ha spórolunk a csokira, mert abból viszont nem árt igazán minőségit venni. Az első próbamártáshoz (igen, most én tényleg nem voltam benne biztos, hogy finom lesz)  lustaságból (mivel ez volt itthon) a sütéshez amúgy elég jól bevált Aldis csúcsterméket használtam, és csúnyán befürödtem vele, az állaga pocsék lett, és az íze is hagyott maga után kívánnivalót bőven. Szóval ez most egy Dolfine márkájú 88% kakaótartalmú belga étcsokiból készült, és maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket.(szerencsére nem kell hozzá sok csoki, a többit meg meg lehet enni magában is)

• 2-3 főre
• 50 dkg pecsenyenyúl lapocka (6 db csontos első láb)
• 4 dkg salotta
• 5 dl nyúl alaplé
• 2 dkg étcsokoládé (88%)
• 1 kisebb narancs  finomra reszelt héja
• 1 cm friss csili
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 4 kisebb gumó édeskömény
• 2 dkg vaj

Az olívaolajt felhevítem a vajjal, majd minden oldaláról elősütöm rajta a húst. Több részletben érdemes, hogy piruljon a hús és ne párolódjon. Kiszedem az edényből, majd a visszamaradt zsiradékon üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát. Visszaszedem a húst, felöntöm 2 dl alaplével, sózom (nem nagyon, a bekoncentrálódott alaplétől elég sós lehet) majd fedő alatt igen kis lángon puhára párolom. Ezt követően fedő nélkül fő továbbra is igen kis láng felett, ha elpárolog alóla a folyadék és visszasül zsírjára, akkor öntök hozzá egy keveset a maradék alapléből. A folyamat végére a nyúl húsának annyira meg kell puhulnia, hogy szinte leomoljon a csontról. Közben ne kavargassuk, csak rázogassuk, nehogy felrostozódjon a hús.

A húst kiszedem a serpenyőből (hőálló tálba érdemes, aztán lefedni, hogy meleg maradjon), majd a szafthoz annyi alaplevet öntök, hogy nagyjából 2 dl legyen. Felforralom a csilivel (ha csak enyhén csípősre szeretnénk, előtte magozzuk ki), lehúzom a tűzről, hozzákeverem a széttördelt csokit, hozzáreszelem a narancs héját, majd botmixerrel pürésítem. Finom szűrőn átszűröm.

Közben a maradék vajon megsütöm-párolom a vékony cikkekre vágott édeskömény gumókat.

A sült édeskömény mellé szedem a nyulat, külön tálkában adom mellé a mártást.

Több nyulas recept nálam és a GasztRabbit blogon.

Címkék: édeskömény, étcsoki, nyúl

Minimálprogram: birsalmás kelbimbós rizottó

Kell hozzá 1 db megjuhász(kutyás)odott gyermek, aki egészen kezelhetővé szelídült az egész heti rémálom után. Ki tudja mi történt, talán csak megmelegedhetett végre napközben is. Kell hozzá apu húslevese, a kisvárdai zöldséges, egy szabad óra dél körül (és végre nem este tíz után), amikor kisded angyali ábrázattal  a konyhába tuszkol és kezembe erősíti a fakanalat, hogy nnna (igen, valóban három n-nel mondja), akkor főzhetek.

Ennyi.

Meg még ez a néhány hozzávaló.

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl átszűrt húsleves (vagy alaplé)
• 0,5 dl száraz sárgamuskotály
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
• 10 dkg kelbimbó (tisztítva)
• 10 dkg birsalma (tisztítva)
• 1,5 cm vaníliarúd
• 1 marék pecorino
• 3 dkg vaj

A vaj felén üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, hozzáadom a rizst és addig sütöm kevergetve, amíg az is áttetsző nem lesz, majd felöntöm a borral. Addig főzöm, amíg a rizs magába nem szívja a bort/az el nem párolog, hozzáadom a félbevágott vaníliarudat, majd elkezdem felöntögetni az alaplével, adagonként, gyakori kevergetés mellett, mindig csak annyit adva hozzá, amennyit a rizs magába szív.

Amikor a rizs félig megfőtt, hozzáadom a kelbimbót (ha apró félbevágva, ha nagyobb, négybe) és a félcentis kockákra vágott birsalmát is.

Ha a rizs haraphatóra főtt (ne főzzük szét, ne legyen teljesen puha, mint a tejberizsben), beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzákeverem a maradék vajat és a reszelt pecorinot is.

Az utolsó kép:

Címkék: babának, birsalma, kelbimbó, rizottó, sajt

Sült nyúlcombok fehérbabos savanyú káposztával

Egy ideig kissé unalmas leszek, de mostanában ritkán jutok működőképes gép elé, meleg szobában, ordítozó kisded nélkül, szóval nem nagyon tudok most önkifejezni(?).

Ismét a Gasztrabbit nyulas bloggerversenyére, ismét a Tetrabbitos nyúlból.

Ez is egyszerű (de nagyszerű), könnyű (mármint elkészíteni), finom.

• 4 nyúlcomb (hátsó, csontos, fiatal pecsenyenyúlból)(80-90 dkg)
• 16-20 vékony szelet sózott szalonna (nem húsos, nem füstölt, ez úgy nagyjából 10 dkg)
• só
• fekete bors
• fokhagyma, rozmaring ágak ízlés szerint
• 20 dkg nagy szemű fehérbab
• 1 babérlevél
• 30 dkg savanyú káposzta
• 4 dl alaplé (nyúl vagy csirke)
• 4 ek finomra aprított hagyma (~ 5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg füstölt húsos szalonna
• 2 ág borsikafű ( vagy 1 kk szárított)

A szalonnáról levágom a bőrt és a sózott részt, majd hajszálvékonyra szelem. A nyulat besózom, megszórom frissen őrölt borssal, majd begöngyölöm a szalonnával, hogy mindenhol egyenletesen befedje, így sütés során nem fog kiszáradni a hús. Négy megjegyzés: 1.) a szalonna lehet másmilyen is, akár füstölt, vagy pl bacon, de a nyúlhúsnak olyan finom íze van, hogy kár lenne azt elnyomni, ezért én egyszerű sózott szalonnát használtam hozzá, csak hogy megvédjem a húst a kiszáradástól. 2.) mivel mi nagyon szeretjük a nyúl ízét, csak úgy natúran, ezért a fokhagyma, rozmaring nekem például nem kívánkozott hozzá. Válogatósabb asztaltársaság kedvéért viszont készült úgy is a nyúl, hogy a csont mellett vékony, hosszú pengéjű késsel felszúrtam  húst óvatosan, és az így keletkezett nyílásba tömtem combonként egy gerezd hosszanti csíkokra vágott fokhagymát és egy kis darabka rozmaringot is. Ezt a műveletet egyébként előző este is el lehet végezni. 3.) ha van konyhai kötözőspárga, érdemes a szalonnát lazán rákötözni, így biztosan nem esik le róla sülés közben. 4.) a szalonnától nem kell megijedni, nem lesz zsíros a hús belül, csak kívül. A zsír egyébként majd a tál alján gyűlik fel, a sült szalonnát meg tálalás előtt szedjük le róla. (persze nem muszáj)

A combokat sütőtálba fektetem és 240°C fokra előmelegített sütőbe teszem, ahol a hőfokot azonnal mérsékelem 160°C fokra. Így sütöm 40-45 percen át a combok méretétől függően. Ha a csontig beszúrt hústűt kihúzva már színtelen lé, és nem rózsaszínű bugyog vissza, akkor kész. Tálalás előtt meleg helyen 5-10 percig pihentetem.

A körethez az előző este beáztatott babot friss, enyhén sós vízben felteszem főni egy babérlevéllel, ha megpuhult, leszűröm.

A szalonnát apró kockákra vágom, majd serpenyőben lassan kiolvasztom a zsírját, pörcösre sütöm. Hozzáadom  finomra vágott hagymát, üvegesre sütöm, megy hozzá  a finomra aprított fokhagyma és az átöblített, kinyomkodott savanyú káposzta is. Hozzáadom a csombort, felöntöm az alaplével, sózom ha szükséges és addig forralom mérsékelt lángon, amíg már csak egy kevés lé marad alatta. Tálalás előtt a borsikafű ágakat kidobom belőle.

További nyulas receptek nálam és a GasztRabbiton.

Címkék: bab, köret, nyúl, savanyú káposzta

Sáfrányos nyúlragu csicseriborsóval, zöld olajbogyóval

Tehát.

Egyfelől főztem nyulat a héten ezerrel, sokszor, mert finom (meg azért is, mert a GasztRabbit blog és a Tetrabbit Kft bloggerversenyt indított és felhívtak rá szépen), és aztán az ilyesmiből mindenki kér, de kép meg poszt az csak most van, mert ahhoz kell sok minden, többek között idő, fény, meg áram is. Igen, áram. Mert az elmúlt napokban, az e-on tervezett üzemszünetet tart, és ez még így lesz a jövő héten is, ami abból áll, hogy ők eltervezték, hogy télen, fagyban fognak villanyoszlopokat cserélni a mi kis falunkban, és naponta 8 órára áram nélkül hagynak mindenkit. Szerencsére minden kütyühöz (úgy mint gázkazán, amiből jön a fűtés és a meleg víz, villanysütő és egyéb apróságok, mint pl hűtő, villany…) áram kell, így a közel 16°C átlaghőmérsékletű lakásunkban a sötétben és a néma csendben igen vígan voltunk Ponttyal egy ideig, majd inkább megléptünk Kisvárdára. Itt egyébként szintén elromlott a fűtés, de nem folytatom, mert az még panaszkodásnak hangzana, és nem tartozna szervesen a nyúlhoz.

Nyúl. Meglepően könnyű elkészíteni, bevallom én ezzel most szemebsültem, mert a házaknál kapható 3-4 kilós edzett állatok túl az életük delén igen lassan főnek, míg az ifjú Tetrabbitos állatokról ez nem mondható el. Viszonylag rövid időn belül (az elkészítéstől függően) iszonyú finom dolgokat lehet belőlük művelni, szóval mindenkit csak biztatni tudnék a Tetrabbitos nyuszik lelkes fogyasztására. Minket meggyőztek mindenesetre.

Ez egyébként egy egyszerűen elkészíthető, finom egytálétel (nagyon finom), amihez leginkább a lepénykenyér passzol, bár önállóan is élvezetes tud lenni. Az olajbogyó megosztotta a társaságot, a fiatalság a magozott változatot preferálta (volna), az idősebbek viszont feláldozták az esztétikus fogyaszthatóságot az íz oltárán, és inkább karakteresebb ízű, maggal együtt főzött változatra voksoltak. De ez ízlés dolga.

Az alaplé hozzá esetemben nyúlból volt, mert sikerült a héten annyi nyesedéket és csontos alkatrészt felhalmoznom, hogy ezt is megtehettem, de ezt lehet helyettesíteni csirkével is. Ennyi volt az előzetes, most a recept.

• 4 pecsenyenyúlcomb (hátsó comb, csontos)(kb 90 dkg)
• 20 dkg olajbogyó (nagy szemű, zöld)
• 25 dkg csicseriborsó
• 2 dl alaplé (nyúl vagy csirke)
• 2 dl száraz fehérbor (könnyű, nem túl karakteres ízű)
• 1 nagy fej fehér hagyma (~ 10-12 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• nagy csipet sáfrány
• 1 babérlevél

A csicseriborsót beáztatom előző este, majd másnap bő, enyhén sós vízben puhára főzöm, leszűröm.

Az olajat felhevítem, hozzáadom a vajat és a combok mindkét oldalát aranyszínűre sütöm benne. Kiszedem a húst, a visszamaradt zsiradékra dobom a finomra aprított hagymát, üvegesre sütöm, majd hozzáadom a szintén finomra aprított fokhagymát, és felöntöm a borral. Hozzáadom a sáfrányt, babérlevelet, visszaszedem a combokat és visszaöntöm az alattuk összegyűlt levet is, sózom, hozzáadom az átöblített, lecsepegtetett olajbogyót, majd fedő alatt addig párolom kis láng felett, amíg a hús majdnem teljesen megpuhul.

Hozzákeverem a csicseriborsót, majd még nagyjából negyedórán át főzöm, fedő nélkül, erősebb lángon, hogy a szaft elérje a kellő (egyébként ízlés szerinti) sűrűséget, a hús pedig puha legyen.

Tálalás előtt kiemelem  a combokat, a csicseriborsót elkeverem a finomra aprított petrezselyemzölddel, és visszarakom a húst a ragu tetejére.

További nyulas receptek nálam és a GasztRabbiton.

Címkék: csicseriborsó, egytál, nyúl, olajbogyó

Nyúl alaplé

Ez most kép nélkül, de el lehet hinni, pont úgy néz ki mint a leszűrt húsleves.

Mivel ezt használtam több receptnél is, talán ez így egyszerűbb lesz talán, mint mindenhová leírni.

• 1,5 liter alaplé
• 60 dkg csontos nyúlaprólék és nyesedék, ami a tisztításnál, darabolásnál megmaradt
• 1 szál répa (15 dkg)
• 2 szál szárzeller
• 1 fej vöröshagyma ( 8-10 dkg)
• 1 nagyobb babérlevél
• 4 ág kakukkfű
• 10 szem szegfűbors
• só

A nyúlaprólékot hideg vízben (2 liter) kevés(!) sóval felteszem főni, kis láng felett lassan felforralom, majd leszedem a képződő habot. Hozzáadom a megtisztított, egészben hagyott zöldségeket, a fűszereket, majd 4-5 órán át gyöngyöztetve főzöm, továbbra is igen kis láng felett.

Végül leülepítem, leszűröm (teaszűrőn vagy kávéfilteren).

A sózással óvatosan, ha redukáljuk majd az alaplevet.

Címkék: nyúl

Rozmaringos sült kacsacomb, mellette sült krumplival

Hát ez nem egy nagyon kacifántos recept, de ha már minden másnap ezt sütöm… Természetesen egyszerű és finom, nekem kevés munka, aztán meg hatalmas ováció a fiúk részéről. Ez is az a fajta recept, amit mindenki az elsők között tanul meg, de hátha akad olyan is, aki még nem ismeri.

• 4 kacsacomb
• 5 ág rozmaring
• 1 nagyobb fej fokhagyma
• 2 ek kacsazsír
• 80 dkg krumpli (ha van apróbb szemű)
• só
• bors

A fokhagyma gerezdeket meghámozom, kés pengéjével meglapítom, egy kizsírozott sütőtál aljába szórom (akkora tál/tepsi kell, amibe még a krumpli is belefér majd a combok köré, egy rétegben), erre fektetem a rozmaringágakat és a sóval, borssal bedörzsölt kacsacombokat, bőrükkel felfelé, alájuk öntök 1-1,5 dl vizet. Alufóliával szorosan lefedem a tálat, majd előmelegített sütőben 160°C (alsó-felső sütés) 1,5 óráig így sütöm.

A krumplit meghámozom, ha apróbb szemű, egészben, ha nagyobb 4 cikkre vágom, majd másfél óra sütés után a kacsa köré szórom, a zsírjával meglocsolom (ez ekkorra már bőséges zsiradékot eresztett maga köré). Az alufóliát már nem teszem vissza, hanem fólia nélkül sütöm még másfél óráig. Az utolsó fél órában már lehet locsolgatni 10 percenként a húst és a krumplit a saját zsírjával.

Ennyi.

A bőre vékony, ropogós, a hús meg leomlik a csontról. Isteni.

Most extrának csicsóka saláta volt mellé.

Címkék: babának, kacsa, krumpli

Csicsóka saláta almával és egy csicsókás élménybeszámoló

Akkor most egy nagyon egyszerű saláta. Ez még mindig az a kategória, amivel érdemes kezdeni az ismerkedést a csicsókával, könnyű (az étel és az elkészítés is), egyszerű, nagyon finom.

De először néhány szó a csicsókáról. Nem a növénytanról és a hasznos beltartalmi értékeiről, arról mindent meg lehet találni szépen, összeszedetten a Terebessen (de ha valaki azt nem akarná végig olvasni: magas fruktóz tartalma van=édeskés, és cukorbetegek is fogyaszthatják. Magas inulin tartalma van= édeskés, de ez egy nem emészthető cukor, tehát nem szívódik fel, nem hizlal, cukorbetegek fogyaszthatják miatta dettó. Magas rost tartalma van, jó az emésztésnek, viszont puffadást okozhat, egyéni érzékenységtől függően eltérő mértékben (pl csipi olyan lett tőle mint egy luftballon és értelemszerűen azóta kerüli a csicsókával készült ételeket)). Én most inkább még egyéb paramétereiről, ízéről, állagáról, felhasználásáról írnék egy keveset. Kezdem azzal, hogy szerintem nyersen a legfinomabb. Mert természetesen nyersen is ehető, állagra hasonló a hónapos retekhez, ízre pedig minket leginkább a mogyoró és paszternák kombinációjára emlékeztet. Persze lehet puhára főzni, párolni és héjában sütni is, lesznek még csicsókás receptek nálam is, de addig is álljon itt egy gyűjtemény a nekem leginkább tetsző csicsókás receptekből:

Átfogó írás a Bűvös szakácson, receptek tejszínes csicsókához, csicsókapüréhez, krémelveshez, salátához

Sajtkukac Niki csicsókás receptjei (csicsóka rósejbni, csicsókafánk, csicsókás szilvalekváros papucs, csicsóka csőben sütve, csicsókás kelt palacsinta)

Ízbolygó csicsókás receptjei (krémleves gorgonzolával, étcsokival, pogácsa, csicsóka-karfiol gratin)

Beatbullnál pedig fogas cékla jus-vel, kesudióval és csicsókával

Aztán magáról a növényről. Azt elmondhatjuk, hogy nagyon divatosnak számít, hatalmas karriert futott be napjainkra a korábban főként csak takarmányként hasznosított növény, illetve annak is a gumója, amit mi elfogyasztunk. Ebből kifolyólag drága, legalábbis én errefelé olcsón nem láttam. Viszont termeszteni meg felettébb egyszerű, homokos, jó vízáteresztő képességű talajon bőséges termést hoz.  Nálunk vörös homok-erdei magházföld keveréke a talaj ahová került, bő háromnegyed kilót vetettem tavasszal, és 16 kg-ot szedtem fel -eddig. Ez ugyanis csak a szárak kihúzgálása után a talaj felszínéhez közel lévő mennyiség volt. Hát ilyen nagyságrendekben kell gondolkodni róla. Egyébként meg elég egyszer elvetni (lehetőleg tavasszal, a felszínhez közel, mint a krumplit) és mivel a gumókat maradéktalanul felszedni nem lehet, ezért ezután ki sem lehet irtani. Még ha akarjuk sem. Ha meguntuk, érdemes próbálkozni az elárasztásos technikával, bő vízben állva tartósan talán kirohad. Esztétikusnak egyébként nem mondanám, valóban a napraforgóra hasonlít leginkább (növénytanilag ezzel rokon), még a virága is, viszont gyorsan nő és magasra, szóval ideiglenes (azaz tavasztól őszig tartó) sövénynek ideális. A gumók felszedés után hamar veszítenek a fruktóz és víztartalmukból, így érdemes néhány napon belül felhasználni, illetve mindig csak annyit szedni fel, amennyi szükséges, mert a tárolás során veszít ropogósságából, édes ízéből. Hűtőben, hideg helyen persze tovább is eltartható, viszonylag csekély minőségromlással.

Nos, egyelőre ennyi. Meg még a saláta.

Hideg vagy meleg sültek mellé, nálunk sült kacsacomb és a tepsiben mellette sült krumpli kísérője volt. Persze a történethez hozzátartozik, hogy nem a mai volt a létező legjobb párosítás, igazán az egészben sült pisztráng natúr változatának (azaz kakukkfű és fokhagyma helyett csak egy kevés salotta került a hal hasába a citrom mellé) volt ez ideális kísérője, de a csicsókát én amúgy is leginkább a pisztráng mellé kedvelem. Minél frissebb csicsókából készítsük lehetőleg, a nyers csicsókából készült ételeket így érdemes.

• 20 dkg csicsóka (tisztíva mérve)
• 20 dkg savanykásabb alma (pl Idared) (tisztíva mérve)
• 2 tk méz (akác)
• 2-3 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 4-5 levél friss bazsalikom
• 3 cm gyömbérgyökér
• 1 lime leve
• só

A meghámozott csicsókát és almát azonnal a hámozás után durvára reszeljük vagy legyaluljuk, és azonnal meglocsoljuk a lime levével, mindkettő hajlamos ugyanis nagyon hamar megbarnulni. Elkeverjük a dióolajat, mézet, a finomra reszelt gyömbér kinyomkodott levét, kevés sót, majd a salátára öntjük és óvatosan összeforgatjuk.

A bazsalikomot vékonyra felcsíkozzuk, és végül ezt is a salátához keverjük.

Címkék: alma, csicsóka, hús nélkül, saláta

Pulykás szendvics majonézzel

100% home-made. Természetesen, máskülönben mit is keresne a blogon.

Mert van az az érzés, amikor este 11 után, filmnézés közben (Idétlen időkig, ezeregyedik alkalommal, és Férj még nem unja! Persze ő az ünnepelt (khmmm…tadaaaam: kiválóan megfelelt a szakvizsga eredménye. Mondjuk nem vagyok meglepve. (csakazértis szmájli)))(rászoktam a tripla zárójelre)

Elnézést.

Szóval van az, amikor valami befészkeli magát az ember fejébe, és nem lehet onnan kiverni, legyen az bármilyen egyszerű és/vagy gasztronómiai szempontból kihívást nem jelentő étel (ezeknek az ételeknek, úgymint még a vajkaramella, sült krumpli, csokis fánk, az ilyesfajta viselkedés amúgy is tulajdonsága), és ha ez még másnapra is így marad, akkor bizony neki kell állni. Lehetne persze készen venni hozzá az alkatrészeket, nem vagyok naiv, vannak igen jó minőségű pékáruk és felvágottak is – de nem errefelé és/vagy nem olcsón. Tehát ha éppen nem szakadt rám a nemzeti bank (ez sajnos nem szokása) és nem épp Debrecenben vagyok nagybevásárolni, akkor inkább nekiállok magam. Mert nem bonyolult.

A felvágott helyett mi hideg sültet eszünk (most erről itt nem futtatok (hosszan) eszmét, legyen elég annyi, hogy sokkal finomabb, 100% húsból van, ugyanennyi százalék természetes összetevőből, és -nagyon fontos!-sokkal olcsóbb, mint a bolti “sonka”), a kenyér meg általában, főleg télen, szintén házi, de igyekszem minél kevesebb macerával és extra alapanyaggal járó recepteket kiötölni hozzájuk, szóval tényleg egyszerűen elkészíthető, és az eredmény a boltihoz képest ég és föld.

• mézes mustáros pulykasült
• 75 dkg pulykamell
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 ek magos mustár
• 1 ek méz
• 0,5 dl száraz fehérbor (elhagyható)
• 1-2 ek olaj (szőlőmag, napraforgó)
• só

Elkeverem a mézet a mustárral, sóval (én 1 ek-nyit adok ennyi húshoz, de mi elég kevés sót használunk), és ezt egyenletesen a húsra kenem. Egy serpenyőt felhevítek benne az olajjal (magas falú, fedeles, teflon előny), majd beleteszem a húst, mellédobom a meghámozott, kés pengéjével meglapított gerezd fokhagymákat, felöntöm a borral (vagy ugyanennyi vízzel), és fedő alatt, a lehető legkisebb lángon puhára párolom. Ez úgy 40-45 perc. Félidőben egyszer megfordítom a húst. Végül leveszem a fedőt és nagy lángon elforralom alóla a folyadékot, majd mindkét oldalán enyhén lepirítom a húst. (vigyázzunk, a méz miatt könnyen odaég!)

Kiveszem, bekenem a serpenyő alján maradt mázzal, kihűtöm, és még langyosan szeletelem, ilyenkor lehet belőle a legszebben hajszálvékony szeleteket vágni.

Hűtőben 4-5 napig jól záródó edényben tárolható.

• rozsos kenyér
• 20 dkg rozsliszt (fehér)
• 20 dkg rétesliszt (BL 80)
• 25 dkg natúr joghurt
• 1 ek olaj (olíva)
• 1 tk cukor
• 2 tk só
• 1 tk őrölt köménymag
• 15 gr friss élesztő

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozom, ruganyos, sima felszínű, kéztől szépen elváló tésztává dagasztom. A kelesztőtálat letakarom és félreteszem a tésztát pihenni.

Ha a duplájára nőtt (szobahőmérsékleten legalább 2 óra, a rozslisztes tészták sokkal lassabban kelnek), átgyúrom, veknivé formázom, sütőpapírral kibélelt (vagy kiolajozott, kilisztezett, vagy szilikonos) szögletes kenyérformába teszem. Kelés közben a tetejét lekenem kevés vízzel, egy ecset segítségével, legalább 2x.

Miután a tészta ismét a duplájára nőtt, előmelegített sütőben 240°C hőmérsékleten (alsó-felső sütés) sütöm 10 percig, utána 180°C, 40 perc.

Rácsra borítva hűtöm ki.

megjegyzés: macera nincs vele sok, az igaz, de az elkészítés hosszadalmas, ehhez napi szinten legalábbis gyesen lévő anyukának kell lenni. Viszont van egy barátságosabb verzió, a mai adag is így készült: összegyúr, egy órát keleszt, előző este. Ezt mondjuk meg lehet csinálni mosogatás után, lefekvés előtt. A kelesztőtál tetejére folpack, be a hűtőbe. Másnap este kivenni a tálat, átgyúrni a tésztát, megformázni (azaz egy rudat készíteni belőle), formába tenni, és meleg helyre tenni. 1 óra alatt magához tér a tészta, és lehet sütni.

• majonézes mártás
• 2 friss(!) tojás
• olaj (szőlőmag, napraforgó, vagy nagyon enyhe ízű olíva)
• 2 tk mustár
• 2 tk fehérborecet
• 2 tk porcukor
• 1 dl tejföl
• só

Igazából ez egy sima majonéz, tejföllel, azaz egy kevéssé hígított tartár mártás. Férj így szereti.

A tojásokat megmosom, megtörlöm, majd lobogó vízben 1 percig főzöm. Ez nem szükséges, de a friss tojásnál a szalmonella csak a héjon van, így ezt el lehet pusztítani, ha kisgyerek is eszik belőle, szerintem célszerű így készíteni. A tojásfehérjét elveszítjük, de legalább jól járnak a macskák is.

A tojást feltöröm, szétválasztom, a sárgáját edénybe teszem, leszedem róla az ún. jégzsinórt (fehér, fonalszerű trutyi)(ezt egyébként érdemes megcsinálni a tojással készülő ételeknél úgy általában, mert nem lehet elhabarni, nem “oldódik” fel, gumicukor szerű zárványként megmarad pl a krémekben), hozzáadok egy csipet sót és a borecetet, majd állandó, habverővel/robotgéppel való kevergetés mellett elkezdem csepegtetni hozzá az olajat. Ahogy veszi fel az olajat a sárgája és lesz egyre tömörebb a krém, úgy lehet egyre bátrabban csorgatni hozzá az olajat. Én két kisebb tojást használtam (kb M-es méret), ehhez 1,5 dl olaj kellett.

A majonézhez hozzákeverjük a cukrot, mustárt (lehetőleg ne magosat, de nekem most csak ilyen volt itthon), sót még ízlés szerint. Ezen a ponton meg is lehet állni, de én még kevertem hozzá egy kevés tejfölt is, így könnyebb lett a mártás.

A szendvicsek összeállítása a következő:

kenyér

majonéz

salátalevél

pulykasült

uborkakarikák

még majonéz

kenyér

De ezt már úgyis mindenki tudja….

Mellé pedig egy pohár tej kötelező.

Címkék: babának, felvágott helyett, kelt tészta, kenyér, pulyka