Lassan önkéntelen száműzetésünk a végéhez közeledik, keddtől ismét lesz két kocsink, és Csipivel visszatérhetünk a civilizációba, legalább alkalmanként. Az elmúlt három hét történéseinek a tanulsága pedig a következő:
1.) A Nissan Micra átalakítás nélkül nem alkalmas bioetanol használatára. Semekkora százalékban, mennyiségben sem.
2.) A Nissan Micra elektronikáját szervizelni meglehetősen drága mulatság.
3.) A férjek túlnyomó többsége nem szeret bevásárolni, és felér nekik egy büntetéssel az élelmiszerboltokban való bóklászás.
4.) A 3.) pont tudatában igyekeztem kímélni a vizsga miatt amúgy is kissé már feszült Férjet, így az 1 db útjába eső áruházon kívül nem nagyon szalasztottam másfelé (mekkora jó fej is vagyok), így kiderült, hogy lehet élni akár tartósan is ricotta meg kecsketúró nélkül.
5.) Pusztán a kamrám és mélyhűtőm tartalmából akár hónapokig ki tudnánk húzni itthon az éhenhalás veszélye nélkül.
Ezzel nem is nagyon akartam én mást mondani, minthogy a mélyhűtő takarításom egyik utolsó gyöngyszeme következik.
Felfújtnak neveztük el, mert végül is felfújódott, viszont nem egyértelmű, és bizonyos tekintetben inkább puding, de a név talán nem is számít annyira, a lényeg hogy finom.
A gesztenyemasszát kikeverem a cukorral és a mascarponeval. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem. 2-3 kanál habbal fellazítom a gesztenyés keveréket, majd a többit óvatosan hozzáforgatom, vigyázva hogy ez már lehetőleg ne törjön nagyon össze.
Kivajazott, cukorral kiszórt szuflé formákba adagolom a masszát úgy, hogy a formákat csak 2/3 részükig töltse ki. Ez nekem 4 normál méretű szuflé formába sikerült.
A habba szúrok egy-egy gerezdet a meghámozott, kimagozott körtéből és mellé szúrok egy kocka csokit is.
Előmelegített sütőben 170°C fok (villanysütő, alsó-felső sütés), 30 perc.
Kicsit hezitáltam a kép kiválasztásánál, de aztán úgy döntöttem, hogy sült csirkét már mindenki látott, önmagában nem túl dekoratív, akárhonnan fotózzuk, itt meg legalább a díszlet gyönyörű. Arról nem is beszélve, hogy a fotózást igen hamar terminálta a fent látható bájos zavarkeltő elem a fotómodell meglovasításával, szóval az ételről konkrétan túl sok kép nem készült. Egyébként mindezt azok után tette, hogy előtte bevágott egy fél mellét, körtével, és lapátolt mellé néhány evőkanálnyi zsírt is a csirke alól, tehát elvileg éhes nem lehetett, szóval csak arra tudok gondolni, hogy ízlett neki…
Végtelenül egyszerű recept, a fűszernövénykert leszüretelése táján még épp aktuális, azt meg még az elején elmondom, hogy a sütési idő tanyasi kapirgálósra vonatkozik, gyári csirkének elég nagyjából háromnegyed óra 180°C fokon. A sok zsírtól nem kell megijedni, a csirke alatt fog maradni, nem benne lesz. Ha szeretjük a pecsenyezsíros kenyeret (szeretjük), akkor ez arra ideális lesz, szóval kidobni sem kell a végén.
A fokhagymákat megtisztítom, kés pengéjével meglapítom és a sütőtál aljára szórom a zsályalevelekkel együtt. Ráfektetem a besózott csirkedarabokat (combokat egészben, a mellét a csontnál hosszában középen kettévágva), minél szorosabban legyenek a tálban, annál kevesebb zsírt kell majd használni hozzá.
Felöntöm a borral és a húsra kenem a zsírt. Nagyjából annyi kell, ami majd elolvadva harmadáig ellepi a csirkedarabokat.
Előmelegített sütőben 2,5-3 óra 160°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés), akkor jó, amikor a hús már kezd leomlani a csontokról, a bőr pedig szép piros. Sütés közben óránként érdemes megforgatni, az utolsó 20-30 percben pedig locsolgatni a zsírjával.
Hideg és meleg sültnek is kivló.