Lapcsánka kacsamájjal

Ugye már mindenki tudja, hogy a SegítSüti licitek elindultak, szóval rajta hölgyek és urak, tegyék meg tétjeiket a SegítSüti honlapon!

És akkor néhány szó a lapcsánkáról is. Nahát, micsoda meglepetés, a máj nem a lapcsánka mellett van, hanem benne.

Én pecsenyekacsamájjal készítettem, de mielőtt bárki elmenekülne, közölnöm kell, hogy a pecsenyekacsamáj 1. nem drága, nagyjából 800 Ft/kg, 2. elég sok hentesnél beszerezhető. Én ezt nagyon szeretem főleg májpástétomnak, a csirkét meg sajnos nem, szóval azért használom, de a recept természetesen csirkemájjal is működik.

Hogy miért került a máj a lapcsánkába? Hát főleg azért, hogy a gyerek így megegye (ez bevált) és hogy minél egyszerűbb legyen elkészíteni. Megfelelő szervezéssel fél óra alatt megvan és eszméletlen finom.

• 16 lapcsánka = 4 főre
• 75 dkg krumpli (tisztítva mérve)
• 25 dkg pecsenyekacsamáj
• 5 ek ( 7,5 dkg) finomliszt
• 3 ek kacsazsír
• 1 fej vöröshagyma ( 5 dkg)
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 ág majoranna ( vagy 1 púpos tk szárított)
• só (3 tk)
• bors

A kacsmájból kivágjuk a nagyobb ereket, majd elkaparjuk szélesebb pengéjű késsel, de ha lehet, maradjanak benne kisebb, egész darabok is. Ami ér itt még előbukkan, a kisebbek is, azt szintén kivesszük, elhajítjuk (macskának adjuk).

A meghámozott krumplit 2-3 (vagyis úgy a harmada) kivételével durvára reszeljük, az egy maradékot pedig finomra. A fokhagymát, vöröshagymát szintén finomra reszeljük (illetve a hagymát lehet nagyon finomra vágni, az kevésbé balesetveszélyes, legalábbis nekem. Rozsdamentes acél reszelőt használva nem lesz keserű). Összegyúrjuk a krumplit a liszttel, a hagymákkal, májjal, a majoranna lecsipkedett, finomra aprított leveleivel, a zsírral, sózzuk, borsozzuk, majd sütés előtt pihentetjük a masszát negyedórán át.

Zölddiónyi gombócokat szedünk a masszából, majd felhevített teflon palacsintasütőben további zsiradék nélkül kisütjük, oly módon, hogy a gombócokat a serpenyőbe tesszük, majd kézzel/spatulával vékonyra, kevesebb mint fél centisre lapítjuk. Mérsékelt lángon sütjük mindkét oldalán aranyszínűre.

Fokhagymás tejöllel tálaljuk.

Megjegyzés:

1.) A liszt mennyisége attól is függ, hogy mennyire lisztes a burgonya, amit használunk. Amit én használtam nem volt túl lisztes, így ennyi kellett bele. A tésztának nagyon lágynak kell lennie, amiből épp hogy csak formázható a gombóc.

2.) Nálunk a gyerek is ezt ette, ezért először kevesebb sóval és bors nélkül kevertem be  a masszát, és az ő lapcsánkáinak a kisütése után fűszereztem csak be egy kicsit jobban.

Címkék: babának, kacsa, krumpli, sós

Mandulás mézes Spekulatius torta

Elöljáróban néhány szóval szeretném figyelmeztetni azokat, akik még valamilyen okból kifolyólag nem értesültek volna róla: a mai napon elkezdődött újra a SegítSüti licit! 27 gasztroblogger anyuka finomságai közül lehet válogatni, a befolyt összeggel pedig a budapesti I.sz. Gyermekklinikát és a szegedi kórház koraszülött osztályát támogatjuk. Kérek minden kedves érdeklődőt, látogasson el a SegítSüti honlapjára ahol megtudhatják a további részleteket.

Most jöhetne a műfelháborodás, hogy mennyire kiborultam, amikor szeptember elsején kipakolták az ÖSSZES karácsonyi édességet kedvenc német áruházláncomban, hogy jaj, hova tart a világ, szeptember elsején már karácsony… De nem így volt, hanem ehelyett visítva és ugrándozva elkezdtem a Spekulatius kekszes dobozokat a kosaramba hajigálni.

Nos a tiramisu klónok után elérkezett a keksztorták ideje is kedvenc Spekulatiusunkból, íme. Tíz perc aktív munkával. Nagyon finom.

• 18 centis kapcsos tortaformához
• 15 dkg Spekulatius keksz
• 7,5 dkg vaj
• 5 dl tejföl (lehet zsírszegény is)
• 10 dkg mascarpone
• 7,5 dkg méz
• 2 púpos tk zselatin ( 8 gr)
• 2 marék mandulaforgács
• 2 ek nádcukor
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék

A kekszet erős műanyag zacskóba teszem, majd egy masszív tárggyal (pl sodrófa) finom morzsásra töröm. A vajat felolvasztom, elkeverem a kekszporral, majd jó alaposan sütőpapírral bélelt aljú kapcsos tortaformába nyomkodom.

A mascarponet elkeverem a zselatinnal és a mézzel, majd addig melegítem kevergetve, amíg a zselatin teljesen fel nem oldódik. Ha ez megvan, hozzákeverem a tejfölt és a tortaalapra kanalazom.

Hűtőben legalább 3-4 órát, de inkább egy éjszakát pihen szeletelés előtt, amíg a krém megdermed.

A mandulát egy kisebb száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, kiöntjük, majd a helyére megy a cukor és két evőkanálnyi víz. Amikor már a víz elpárolgott és a fortyogó cukor elkezd karamellizálódni, akkor visszaöntjük  mandulát és megszórjuk a mézeskalács fűszerkeverékkel. Egy-két gyors kavarás, majd sütőlemezre terítjük. Ha kihűlt, összemorzsoljuk (vagy sodrófával összetörjük) és a torta tetejére szórjuk tálalás előtt.

Címkék: édes, mandula, mascarpone, méz, tejföl

SegítSüti: Variációk cantuccinire

Az idén ősszel egy újabb csapat gasztroblogger anyuka fogott össze Nemisbéka vezetésével, hogy a SegítSüti segítségével adományokat gyűjtsön, ezúttal a budapesti I. számú Gyermekgyógyászati Klinika és a szegedi kórház koraszülöttosztályainak. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezúttal én is a csapat tagja lehetek. A licitről és az egyéb részletekről minden információt megtaláltok a SegítSüti honlapon, aki pedig úgy érzi, hogy lecsúszik róla, mert esetleg elszabadulnak az árak, az se csüggedjen, hisz meg lehet majd vásárolni ismét a recepteket csokorba kötve  a SegítSüti receptfüzetben, és az idén lesz még meglepetés is, de erről részleteket egyelőre még nem árulhatunk el.

Amikor megkaptam a felkérést, szinte azonnal eldőlt, hogy cantuccinit sütök, mivel esetemben a nagy távolság és a még elég pici fiam miatt a személyes átadás nem biztos, hogy megvalósul (de azért igyekszem!), és mi más is lehetne jobban utaztatható ennél az olasz finomságnál. A kérdés ezután már csak az volt, hogy milyet. Sok-sok próbasütés után sem tudtam eldönteni, hogy a mogyorós mandulás étcsokis szegfűborsos, a sáfrányos pisztáciás mandulás, vagy a klasszikus fenyőmagos mandulás közül melyiket válasszam. Így hát nem választottam, a licit nyertesének mindhármat megsütöm (illetve ezeket tetszőleges kombinációban, igény szerint).

A cantuccini receptet illetően egy kis kutakodást végeztem az olasz szakácskönyveimben és az interneten is, és végül egy a legtöbb helyen fellelhető tradicionális receptet követtem. Többnyire. A hagyományos receptek ugyanis nem tartalmaznak semmilyen lazító ágenst, vagyis a tészta elég tömör, és csak tetemes mennyiségű Vino Santoba áztatva rágcsálható, hisz tulajdonképpen ennek a süteménynek ez is a fő funkciója. Viszont már a legtöbb olasz recept is engedményt tesz ez ügyben, így én is a levegősebb változatra szavaztam. Főként hogy az ízesítésnél is eltértem a klasszikusnak számító fenyőmag-mandula kombinációtól, és készült egy pisztáciás változat, a szintén elég elterjedt sáfrányos fűszerezéssel és egy mogyorós szegfűborsos étcsokis, ami forró csokiba mártogatva (de csak úgy magában elrágcsálva is) szintén nagyon finom. A süti szeletelésénél szintén lehet választani, a hagyományos egy centi vastag, tunkolásra szánt, és a kissé vékonyabbra szelt, de így magában is könnyen elropogtatható szeletek között.

• mandulás fenyőmagos
• 25 dkg rétesliszt (BFF-55)
• 15 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 12,5 dkg mandula
• 2,5 dkg fenyőmag
• 8 gr sütőpor (2 púpos tk)

A mandulát és a fenyőmagot külön külön száraz serpenyőben enyhén megpirítom. A hagyományos receptekben a pirítás nem szerepel, de tapasztalataink szerint így sokkal finomabb lesz.

A lisztet elkeverem a sütőporral, majd tészta hozzávalóit összegyúrom, két részre osztom és lisztezett gyúródeszkán 4-5 centi vastag, a tepsivel azonos hosszúságú rudakat sodrok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a rudakat (óvatosan, elég lágy lesz a tészta), egymástól kissé távolabb, ellapítom kissé a tetejüket, mert meg fognak nőni, majd előmelegített sütőben a középső rácson 170°C fokon (villanysütő, légkeverés) 30 percig sülnek.

A rudakat még melegen éles késsel háromnegyed-egy centi vastagon felszeletelem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe terítem. 140°C fokon légkeverésen sül, illetve inkább szárad 10 percig, majd minden szeletet átfordítva ismét 10 perc következik 140°C fokon a sütőben.

Rácsra szedve hűtöm ki az elkészült süteményt majd jól záródó dobozba teszem.

• étcsokis szegfűborsos mogyoróval, mandulával
• 25 dkg rétesliszt
• 15 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 7,5 dkg mandula
• 7,5 dkg mogyoró
• 5 dkg étcsoki (70%)
• 1 ek szegfűbors
• 2 tk sütőpor (8 gr)

A mandulát és a mogyorót külön-külön száraz serpenyőben megpirítom, a szegfűborsot mozsárban finom porrá töröm, a csokit késsel kis, 3 milliméteres kockákra vágom (ha lehet, ne forgácsoljuk vágás közben, a finom csokipor ugyanis beleolvad a tésztába, megszínezi és megpuhítja majd!).

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

• sáfrányos pisztáciás mandulás
• 25 dkg rétesliszt
• 15 dkg cukor
• 12,5 dkg mandula
• 2,5 dkg pisztácia (sózatlan, lehetőleg nem pirított)
• 2 nagy tojás
• 2 tk sütőpor (8 gr)
• csipet sáfrány

A sáfrányt egy mokkáskanálnyi cukorral mozsárban porrá őrölöm, majd egy teáskanálnyi forró vízzel feloldom. A mandulát száraz serpenyőben kissé megpirítom.

A továbbiakban ugyanúgy készül, mint az első változat.

Címkék: édes, étcsoki, fenyőmag, mandula, mogyoró, pisztácia