Szilvalekvár portóival, pirított dióval

Nem az a klasszikusan édes, kenyérre való lekvár, hanem az a fűszeres ízű, sajt mellé való, enyhén édeskés fajta, ahogy Mamma is írta a fügelekvárjánál. Bár nem állítanám, hogy vajas kenyérre kenve megvetendő lenne.

Szóval szilvából, másfél óra alatt, nem túl sok munkával, de ez inkább csak a kis mennyiségnek és a teflon edénynek köszönhető. Dzsemfix nélkül, már csak megszokásból, hiszen ezt most nem sütésre szánom.

Végül egy apró figyelmeztetés, de aki főzött szilvalekvárt az ezt már úgyis tudja: a konyha kitakarítása a lekvár elkészülte utána sajnos nagyjából ugyanannyi időt vesz igénybe, mint maga a főzés… De még akkor is megéri!

• 2×500 ml lekvár
• 1,5 kg szilva (magozva, tisztítva mérve)
• 3 dl portói
• 4 púpos ek cukor
• 10 dkg dió

A szilvát megmosom, a hibás részeket a héjából kivágom, kimagozom és nagyjából feldarabolom.

Egy széles (24 cm), magas falú teflon edénybe teszem, felöntöm a portóival, majd nagy lángon főzöm, amíg el nem kezd besűrűsödni. Néha megkavarom, de teflonban nem fog leégni. Amikor már sűrűsödik, akkor viszont célszerű alacsonyabbra venni a lángot és sűrűbben kavargatni, ez nagyjából az utolsó fél óra.

Közben száraz serpenyőben kissé megpirítom a diót, majd ledörzsölöm a héját és durvára aprítom.

Ha a lekvár már egészen sűrű, akkor hozzáadom a cukrot és a diót, és együtt főzöm még ismét nagyobb lángon 2-3 percig.

Kifertőtlenített üvegekbe szedem még forrón.

Brie és bagett jár mellé.

Mivel ez most csak kis adag, ami pár nap alatt el fog fogyni, így különösebb óvintézkedést nem tettem a tartósítására. De ha hűtés nélkül, tovább szeretnénk eltartani, akkor a befőttesüveget fedjük le két réteg celofánnal, úgy, hogy a két réteg közé szalicilsavat teszünk, üvegenként egy bő késhegynyit, majd tegyük a lekvárt szárazdunsztba két-három napra.

Címkék: dió, szilva, üveges

Bloody Mary szorbet

Amilyen népszerű a sültpaprika, olyannyira nem volt divatos paradicsomot sütni. Eddig. Aztán most Beatbull és Niki is úgy döntött, hogy véget vet ennek a rossz szokásnak. Meg én is. Én Beatbull ízkombinációját követtem (kivéve a borókabogyót, mivel én a vodkás változatra szavaztam), amivel sikerült elérni azt a bizonyos bloody mary ízhatást.

A sült paradicsomot igazából nem is olyan bonyolult elkészíteni és hihetetlenül finom. Csak úgy magában is. De én most egy erősen alkoholos szorbet-t készítettem belőle, szülinapom alkalmából, amolyan welcome drinkként (igen, persze, amit kanállal kell enni) A paradicsom besűrítése egyébként elkerülhetetlen, mert az alkohol olyan mértékben változtatja meg a fagyási paramétereket, hogy a szorbet alapnak már majdhogynem kenőcsös állagúnak kell lenni ahhoz, hogy megdermedjen (amihez egyébként még egy egészen kevés zselatinra is volt szükség). Ha pedig már be kell sűríteni, akkor érdemesebb sütni, hisz ez az eljárás sokkal intenzívebbé, gazdagabbá teszi az ízeket.

Aztán a végeredménnyel vigyázni kell, mert a klasszikus long drink hosszúságú koktél helyett ez inkább egy shooter töménységű lett, szóval alattomosan fejbe tudja kólintani az embert (mert egyébként meg itatja, azaz jelen estben eteti magát), de hát muszáj volt(?) ennyi vodkát belezsúfolni ebbe  a szorbetbe, mert a sós fagyi az mégsem pohárban melengethető koktél, szóval egy gombócnál többet nem célszerű belőle fejenként kiadagolni. Elvileg.

• 1 kg koktélparadicsom (vagy más édeskés fajta)
• 3 babérlevél
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 tk cukor
• 1 kis csokor zellerzöld a vastag szárakkal együtt vagy 3 szál angolzeller
• 2 gr zselatin
• 2 dl vodka
• 1 tk Worcestershire szósz
• zellerzöld a díszítéshez

A paradicsomot megmosom, félbevágom, és egy tepsibe terítem, összeforgatom a nagyjából feldarabolt zellerrel,  2 gerezd egész fokhagymát teszek mellé, a babérleveleket a paradicsomok alá. 170°C fok, légkeverés, 1 óra.

Hozzáadom a cukrot majd a paradicsomot botmixerrel pürésítem, szitán/szűrőn átpasszírozom (kb 3 dl sűrű püré lesz belőle). Egy kevés paradicsomban elkeverem a zselatint, addig melegítem, amíg az feloldódik benne. Hozzáadom a maradék paradicsomot és felöntöm a vodkával, ízestem pár csepp Worcestershire szósszal. Kihűtöm majd fagyigépben kifagyasztom.

Ez a mennyiség nagyjából 8 főre elég.

Címkék: italok, paradicsom, zeller

Palócleves

Palóclevest nem olyan régen főzök, ez eddig nem az én reszortom volt. De Ponty születése után már a saját szüleim is felnőttnek nyilvánítottak, szóval el kellett kezdeni. Néhány kezdeti próbálkozás után azonban rá kellett jönnöm, hogy az eredeti, Gundel János-féle receptnek, amit annak idején Mikszáth Kálmán tiszteletére kreált, nincs párja, az egyszerűen tökéletes.

Tehát a Gundel-féle recept következik, annyi különbséggel, hogy ürü helyett birkát használtam hozzá, lévén ez könnyebben beszerezhető. (Debrecen, Sámsoni úti hentes, szinte mindig van nála birka és gyönyörű a hús!) Vagy hát másként fogalmazva: ez beszerezhető.

Az anyaghányadok változatlanok, csak egy keveset visszavettem a zsírból és elhagytam a lisztet, a húslével való felöntés helyett pedig én visszatettem a csontot a hús mellé, és így főztem a levest. De minden más ugyanaz.

• 8 főre
• 1 birkacomb csonttal együtt (1,5-1,6 kg)
• 30 dkg vöröshagyma
• 70 dkg krumpli
• 50 dkg zsenge zöldbab
• 3 ek sertészsír
• 4 gerezd fokhagyma
• 3 babérlevél
• 2 púpos tk őrölt kömény
• 2 ek fűszerpaprika
• 4 dl tejföl
• egy kis csokor kapor
• só

A húst levágom a csontról és nagyjából 2 centis kockákra vágom, megszórom az őrölt köménnyel. A hagymát finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A zsírban üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a húst, és nagy lángon addig sütöm, amíg a hús színt nem kap. Hozzáadom a fokhagymát, majd lehúzom a tűzről, megszórom a fűszerpaprikával. Felöntöm egy liter vízzel, hozzáadom a babérlevelet, a csontot, sót, felforralom, majd fedő alatt addig főzöm nagyon kis lángon, amíg a hús meg nem puhul. Erre úgy 3 órát kell számolni.

Megtisztítom és 2 centis darabokra vágom a zöldbabot és 2 centisre kockázom meghámozott krumplit is, majd külön-külön fél-fél liter vízben fedő alatt puhára főzöm-párolom azokat. A főzővizet a leveshez öntöm, de a megfőtt zöldségek csak akkor kerülnek a levesbe, ha már a hús megpuhult.

Végül a puha húshoz adom a zöldségeket, a tejfölt kikeverem a finomra aprított kaporral, majd néhány merőkanálnyi forró levessel elkeverem (hőkiegyenlítek), és így öntöm a levesbe. Felforralom egyszer és kész.

Tálalásnál adok még mellé tejfölt, és szárított ersőspaprikát, mert a családom nagyobbik része csípősen szereti.

Megjegyzés: Lehet sűríteni lisztel is, akkor a tejfölt kikeverjük 4 dkg liszttel és így adjuk a leveshez. Az eredeti receptben így szerepel. Nekem azonban így is elég sűrű lett a leves a benne főtt zselatinos, kötőszövetes alkatrészektől.

Címkék: juh-bárány-birka, krumpli, leves, zöldbab

Csevap

A szavak most kicsit szűkre lesznek szabva, és a képek sem lesznek túl változatosak, de most úgy alakult, hogy a hétvégén hirtelenjében elég sok fotó készült. (és nem is csak azért fényképeztem le mindent, mert a fiúk enyhén kapatosan (mármint az öcsém, apu és Férj. Nem Ponty, dehogy!) mindenképpen deríteni akartak a szülinapi ajándékba kapott derítővel. Pedig elvileg az én szülinapomat ünnepeltük, és nem az övékét…)

Csevapot késztettem már sokszor, de így még sosem. Most Ági tradicionális receptje alapján álltam neki, nem bántam meg, tökéletes.

A lilahagyma mellé meg nem biztos, hogy annyira autentikusan készült, de nagyon nagyon finom lett.

• 10 főre
• 2,2 kg marhahús (hátszínt és combot használtam vegyesen)
• 80 dkg sertéshús (comb és tarja került bele, de a tarja az véletlen volt)
• 2 ek szódabikarbóna
• 2 ek só
• bors
• a lilahagymához:
• 1 kg lilahagyma
• 8 ek vörösborecet
• 5 ek cukor
• 1 ek só

A húst megtisztítom, a nagyobb kötőszövetes lemezeket levágom róla, majd felkockázom. A tarja véletlenül került bele, volt egy kisebb kavarodás a hétvégén, és mire idáig jutottunk, meglepve tapasztaltam, hogy a csevapnak szánt adag húsban van egy jó darab tarja is. Amiért ennyit írok róla, annak csak az az oka, hogy nagyon jót tett a csevap ízének és a zsírosabb hús az állagának is. Szóval ezt a szokást megtartom. Tehát a felkockázott húst megszórom a szódabikarbónával, összeforgatom, és a hűtőbe teszem. Másnap kétszer átdarálom, majd összegyúrom a sóval, borssal, és 4-5 centi hosszú, hüvelykujjnyi vastag rudakat gyúrok belőle.

A megtisztított lilahagymát félfőre, majd hajszálvékony karikákra vágom, összeforgatom a cukorral, ecettel, sóval és állni hagyom. Bő félóra múlva szűrőbe teszem és hagyom lecsöpögni, ha kell, ki is nyomkodom.

A csevapot grillrácson faszénparázs fölött megsütöm.

Lilahagyma, házi paprikakrém és friss kenyér volt mellé.

Címkék: lilahagyma, marha, sertés

Mandulás Bailey’s torta

Kell hozzá 1 db szülinap.

Kell hozzá Bailey’s, és az sem baj, ha azt házilagosan gyártjuk hozzá egy jobbfajta whiskyből.Bár én most csúnya lusta voltam és inkább megvettem. Aztán kell még hozzá whisky, jóféle, és lehetőleg ír. Kell még mandulás babapiskóta, mert a szülinapos tortája ennyi pepecselést igazán megérdemel. Meg mascarpone.

Ha ezek mind megvannak, akkor kell még hozzá 15 perc aktív ténykedés.

Nos kell e még mondanom bármi mást róla? Eszméletlenül finom.

• 18 centis kapcsos tortaforma
• 14-15 babapiskóta (pl házi mandulás)
• 2 dl whisky krémlikőr (pl házi Bailey’s)
• 25 dkg mascarpone
• 3 ek whiskey (lehetőleg olyan, amilyenből a krémlikőr készült, tehát ír)
• 2 ek cukor
• 2tk zselatinpor (6 gr)
• 2 tk keserű mandula kivonat
• 2 marék mandulaforgács

A krémhez a Baylei’s felét addig melegítjük a zselatinnal, amíg az feloldódik benne, majd lehúzzuk a tűzről. Ha kihűlt, hozzákeverjük a cukrot, maradék Bailey’s-t, keserű mandula kivonatot és a mascarponet. Lehetőleg habverővel addig keverjük, hogy teljesen egynemű legyen. A hűtőbe tesszük, amíg a krém kissé megdermed (ha kicsit jobban megkötne, keverjük át habverővel, hogy ismét szép sima legyen, de semmiképpen ne dermedjen meg teljesen!), ez kb 20perc.

A kapcsos tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, így könnyebb lesz majd a tortát tálra tenni. A babapiskóták felét nagyjából kettétörjük és lerakosgatjuk a forma fala mentén egymás mellé úgy, hogy lehetőleg minél szorosabban illeszkedjenek egymáshoz (ez egy charlotte-szerű torta, szóval úgy járunk el, mint a charlotte-oknál szokás). A maradék piskótát a forma aljába rakjuk és a fennmaradó hézagokat kitöltjük szétmorzsolt piskótával.( ha nem pont akkora méretű a piskótánk, mint nekem, akkor lehet hogy több (vagy kevesebb) kell belőle, amennyit a tortaforma megkíván) Meglocsoljuk az alján a piskótát a whiskyvel.

A krémet a torta belsejébe kanalazzuk, a tetejét lesimítjuk, majd hűtőbe kerül, amíg a zselatin teljesen meg nem köt benne. Ez 3-4 óra legalább, de érdemes inkább előző nap elkészíteni.

A tálalás előtt megpirítjuk a mandulát és a torta tetejére szórjuk.

Címkék: édes, mandula, mascarpone