Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.
A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.
A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak) (egyébként pedig ez hagyományos, sós palacsinta tésztával is éppoly finom lehet)
Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.
A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.
A palacsinta kész.
sült paprikás-ricottás-pirított diós
A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.
A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.
füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás
Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.
A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.
A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.
Balaton sunrise
A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.
Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.
Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.
Nos, eredetileg spontán született az első változat, mert elfogyott itthon a gríz, és tejbegríz helyett rizsliszttel készítettem Mogyorónak a pótvacsorát. Vagyis tej, vanília, rizsliszt. Aztán eszembe jutott, hogy Chilinél találkoztam már ezzel az édességgel, és ez nem más, mint a muhallebi, azaz a törököknél honos krémes tejpuding. A következő elkészítésnél már Chili receptjét követtem, vagyis a vanília helyett rózsavizet használtam, és az általa megadott mennyiségeket használtam. Az elkészítés nagyjából annyira “bonyolult” mint a tejbegríznél, és a ráfordított idő is hasonló, de az eredmény… hát hogy is írjam, hogy az imádott tejbegríz erényeit ne kisebbítsem? Elegánsabb? Határozottan!
Ha pedig valakit csak a rózsavíz tartana vissza az elkészítésétől, hát használjon hozzá vaníliát. Az eredmény ugyan így nem lesz autentikus, de az magyar ízlelőbimbóknak így talán jobban megfelel.
Készült mellé egy kis mentás őszibarack saláta és cukros pirított pisztácia is, nem annyira az autentikusság, mint az élvezetek halmozásának jegyében.
Szóval a hihetetlenül egyszerű (de nagyszerű) recept következi.
A rizslisztet habverővel csomómentesre keverjük nagyjából 2 deci tejjel. Hozzáöntjük a többi tejet, és habverővel folyamatosan kevergetve addig főzzük mérsékelt lángon, amíg besűrűsödik. Ezt követően lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a cukrot és a rózsavizet, majd poharakba adagoljuk. Kihűtjük, hűtőbe tesszük néhány órára fogyasztás előtt.
A pisztáciát késsel durvára vágjuk, szárazon egy serpenyőben pirítani kezdjük, majd ha már illatozik/mikor elkezd színt kapni, megszórjuk a cukorral.Néhány másodpercig kevergetve együtt sütjük, hogy a cukor csak ráolvadjon, de a cukor ne karamellizálódjon, majd lehúzzuk a tűzről. Ha már kissé kihűlt, fakanállal összetörjük majd a pudingok tetejére szórjuk.
Az őszibarackot meghámozzuk, felszeleteljük, megcsepegtetjük lime levével, megszórjuk egy kevés cukorral, majd hozzákeverjük a finomra aprított mentát.
A puding mellé külön tálkában adjuk a salátát.
Megjegyzés: ha vaníliával készítjük, akkor a vaníliás cukrot (vagy a vaníliát) még az elején adjuk hozzá a tejhez, és azzal forraljuk fel. 1/3 rúd félbevágott vanília vagy 2 ek házi (2 tasak Bourbon) vaníliás cukor elég lesz hozzá.
Most úgy alakult, hogy az új kenyér ünnepén nálunk pont kenyér az nincs. A sütőm ajtaja még mindig boldogtalanul liffeg az egy megmaradt rögzítőpánton, a bevásárlás meg… nos az nem az erősségem az elmúlt napokban.
Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy kihasználjuk a nyár utolsó perceit és még annyi strandot szuszakoljunk bele a fennmaradó időbe amennyit csak lehet, de a napi 130 km levezetése, a korai kelés-késői fekvés azzal is jár, hogy a legmozgalmasabb és legvidámabb napok egyben a legfárasztóbbak is lettek. De ez egyáltalán nem panaszkodás, már most keserédes nosztalgiával gondolunk arra, hogy egy teljes évet várni kell, amíg újra egy teljes napot átizgulhatunk, hogy vajon a gyerek melyik pillanatban tűnik el a víz alatt, hogy soha többet nem akar kimászni belőle, hogy a kisautó alakú úszógumicsónak szerinte a szárazföldön való közlekedésre is alkalmas (azt már nem is említem, hogy itthon is lerakja a földre, beleül, és abban kucorog). Mikor dönt úgy, hogy az a kék tüskés gumilabda még pont hiányzik a több száz példányos gyűjteményéből, és hangosan sivalkodva veti rá magát az utcai árusnál. És teljes egy évig nem kell gondolkodnunk azon sem, hogy vajon a gyermekmedence vize miért sokkal sósabb, mint a többi gyógyvíz…
De most ez nem lesz megint egy strandbeszámoló, csak még egy-két kép, mert anyukám kérte. (a fáradtságnak ugyanis az az az előnye is megvan, hogy még utoljára elfelejtettem kipakolni a fényképezőgépet a strandolós táskánkból)
Vissza a palacsintához. Nem kínai, csak rizsliszttel készült, a hamis tortillák mintájára. Ahogy a kacsa sem pekingi, csak ötfűszeres tepertővel van “ízesítve”. (az ötfűszeres tepertő egyébként valami eszméletlen lett, csak úgy magában, nasinak sem utolsó!) Szóval megint csak egy “inspired by” recept. De finom. Ráadásul annyira, hogy ez a palacsinta különféle formában nemsokára ismét felbukkan majd a blogon. Meg még annyit, hogy a látszat és a bőséges hozzávalólista ellenére sem macerás. Tényleg nem.
A rizslisztet habverővel csomómentesre keverem a vízzel, olajjal, két csipet sóval. Félreteszem pihenni 15 percre.
Sütés előtt (minden sütés előtt, a rizsliszt hajlamos leülepedni) alaposan átkeverem, majd nagyon forró teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül sütöm ki kis merőkanálnyi adagokban (érdemes kör alakúra kicsorgatni a masszát a merőkanálból, a palacsintasütő mozgatásával való formázásra itt nem nagyon lesz lehetőség). Mini, úgy 15 centi átmérőjű palacsintákat lehet sütni belőle, mert ennél nagyobbnál szakad a tészta a fordításnál. Akkor kell fordítani, ha a széle elkezd pöndörödni, akkor sült ropogósra egy oldal.
A kisütött palacsintákat egymás tetejére fektetem, majd lefedem alufóliával és langyos sütőben vagy a gáztűzhely szélén melegen tartom.
Az újhagymát vékony csíkokra vágjuk, és ha nem elég zsenge, akkor blansírozzuk is (fél percre lobogó forró vízbe dobjuk, majd jéghideg vízbe szedjük és ha kihűlt leszűrjük)
A kimagozott szilvát felöntöm a borral és hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kicsavart levét. Addig főzöm, amíg a folyadék majdnem teljesen elpárolog alóla, majd botmixerrel pürésítem. Annyi cukrot adok hozzá, hogy édeskés legyen, de nem túl édes, ez nem csatni, csak gyümölcsszósz. Érett, édes szilvánál a cukor lecsökkenthető, esetleg el is maradhat.
A kacsa bőrét lenyúzom, majd fél centis kockákra vágom és nagyon kis lángon ropogós tepertőnek kisütöm. Az elején lehet hozzá löttyinteni egy kevés vizet, de teflon edényben készítve még ez sem szükséges. Időnként megrázogatom, majd ha már aranyszínűek a pörcök, leszűröm róluk a zsírt, visszateszem a tepertőt az edénybe, egyenletesen megszórom az ötfűszer keverékkel, sóval, meglocsolom a mézzel, és alacsony láng felett pár pillanata alatt összeforgatom. Ha a fűszerek mindenhol egyenletesen vonják be a tepertőt, akkor kész.
Közben a kacsamellből kivágok minden nagyobb eret és hártyát, a húst pedig fél centis csíkokra vágom. A kiolvadt zsírból két evőkanálnyin 2-3 perc alatt, nagy lángon, gyakran rázogatva megsütöm a húst. Teljesen átsütjük, vagyis meg kell várni sütés közben, amíg mindenhol kivilágosodik a hús és már nem szivárog belőle színes (véres) lé, de ez néhány perc alatt megvan, ha túlsütjük, megkeményedhet. Ha kész a hús, hozzáadjuk a 2 tk mézet és a szójaszószt, nagy lángon összeforgatjuk még pár másodpercig, mélyebb tálba szedjük, azt lefedjük alufóliával, majd meleg helyre tesszük tálalásig.
Tálalásnál mindent kis tálkákban az asztalra teszünk, és mindenki összeállíthatja magának ízlés szerint a palacsinta batyukat.