A látszat ellenére nem csak édességeket készítettem az elmúlt napokban, és egyáltalán nem igaz, hogy csak lángoson és lacipecsenyés rablónyárson meg grillcsirkén éltem, mert igenis apu főzött húslevest, anyu meg csinált rántott húst is egyszer. Amikor nem épp a strandon voltunk. És nem is igaz, hogy szerintem a tejfölös sajtos lángos teljes értékű táplálék, én sosem mondtam ilyet, legalábbis hangosan biztosan nem.
De azért ez még nem egy olyan igazi komoly recept, csak amolyan javaslat a legtöbb helyen kapható, véletlenül sem bivaly mozzarella kissé aromásabbá tételére. Mini mozzarellából csináltam, mert csipi azt szereti kizárólag a pontosan szájába illeszkedő alakja miatt, de lehet felkockázott (vagy épp egészben hagyott) nagyobb golyóból is készíteni. Én egy kicsit több extra szűz olívaolajat használtam hozzá, és azt tunkoltuk fel a kenyérrel, meg volt mellé fekete olajbogyó és friss koktélparadicsom a kertből. Hát ugye nem kell mindig egy vacsorát túlbonyolítani.
A bazsalikom és oregánó levélkéit nagyon finomra aprítom, leöntöm az olajjal, hozzáadom a megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymát. Ezt összeforgatom az alaposan lecsöpögtetett sajttal, majd hűtőbe teszem jó 4-5 órára.
Paradicsommal és olajbogyóval tálalom.
Csak azért sem túró rudis, pedig…
Szóval azon gondolkodtam el, hogy milyen fura a magyar ember ízlése, hogy tudjuk mi így imádni együtt a túrót, a citromot meg az étcsokit? Mert imádjuk, ez tény.
De ebbe most nem fogok belemenni mégsem, mert a gyerek épp most firkálja össze (nem is firkál, napocskát rajzol…) rotring ceruzával az LCD monitort. Még szerencse(?) hogy a többit már megírtam.
És igen. Finom.
A lisztet lehetőleg habverővel simára keverjük a tojások sárgájával, a túróval, a tejjel, cukorral, olvasztott vajjal, finomra reszelt citromhéjjal, majd ha a massza már csomómentes, hozzákeverjük a késsel apróra (de nem szilánkosra, csak kisebb kockákra) vágott csokit is.
Pihenni hagyjuk sütés előtt jó 15 percet (még jobb, ha félórát), majd közvetlenül a sütés előtt lazán, óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét is.
Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi halmokban kisütjük. A kanál hátával itt nem kell nagyon egyengetni, nehogy kinyomkodjuk a levegőt a habból, a massza valamelyest úgyis magától szétterül. A nagyon a szélekre került csoki (nem kell megijedni, ez nem túl sok) hajlamos kiolvadni sütés közben a palacsintából, ezért a serpenyőből az olvadt csokit (ha van) papírtörlővel töröljük ki minden újabb adag előtt.
Melegen, hidegen, langyosan, akárhogy nagyon finom.
Megjegyzés: elméletileg ilyen célra a nálunk nem kapható csokipasztilla lenne az ideális, de teljesen jól működik a 75% kakaótartalmú étcsokival is. Csak teflon legyen a serpenyő, meg ne hagyjuk ki az adagok sütése közbeni papírtörlős törölgetést, ha kiolvadna egy kevés csoki.