A mai ebéd, amely végre baba-mama program keretein belül került megvalósításra. Na nem Ponty gyurmázta a gombócokat, ott még nem tartunk, de szépen álldogált mellettem, amíg én golyóztam, és mutogatta a kötényemen a lepkéket és a virágokat. (igen, én virágoslepkés kötényben főzök, és igen, Ponty meg fiú létére rá van kattanva a virágokra és a pillangókra. Ez van.)
Szóval ezt gondoltam ma ki a felhalmozott juhtúró hasznosítására, amit a juhtúrós túrótorta ismétlése miatt vettem, és ami mellett még több mint egy kiló túró árválkodik a hűtőmben felhasználásra várva. Sütő hiányában ugye mit is lehetne vele kezdeni… szerintem meg fogjuk utálni a túrógombócot hamarosan. Mert hogy ez olyan, mint a túrógombóc, csak sós és kapros, a prézli helyett meg van hozzá ez az isteni krémes szósz. Finom.
A juhtúrót alaposan összedolgozom egy villa segítségével a búzadarával, tojással, csipet sóval (ha szükséges) és a nagyon finomra aprított kaporral (a kapornak csak a lecsipkedett levelét használjuk, a szárakat ne!). A sózásnál vegyük figyelembe, hogy a juhtúró általában elég sós. A masszát félreteszem pihenni legalább 30 percre (de egy órára még jobb).
Közben a cukkinit nagyobb kockákra vágom. A megtisztított hagymát szintén nagyjából felaprítom, majd a vajon sütni kezdem a zöldségeket az egészben hagyott, megtisztított fokhagymagerezddel együtt. Addig kell sütni gyakori rázogatás, kavargatás közben (teflon serpenyő előny), amíg a cukkini megpuhul, elkezd szétesni és kis aranyszínt kapni. Ekkor hozzáöntöm a tejszínt, sózom, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.
A juhtúrós masszából nagyjából két centi átmérőjű gombócokat formázok, majd forró, sós vízben kifőzöm. Ha felúsztak a víz tetejére, lehalászom szűrőlapáttal és a szószba szedem. Tálalom.