Két palacsinta, egy koktél és egy hurrá nyaralunk!

Vagyis holnap utazunk Pestre, utána hétfőn a Balatonra. Bár a nyaralást valószínűleg inkább őszelésnek lehet majd csak nevezni a meteorológiai előrejelzések szerint (megint csak ne legyen igazuk), de akkor is, sok éve ez az első, szervezett kereteken (én szerveztem) zajló, előre megtervezett és nem spontán, több napos, ottalvós nyaralásunk. Pontynak pedig konkrétan ez az első. Ma már átruháztuk a kulcsainkat és a kutyáink (megkönnyebbülten és végtelenül boldogan sóhajtva vigyorgó szmájli) felügyeletét részben anyuékra, részben a szomszédainkra, még hátra van a pakolás, de utána a telefonok (na jó, legalább egy) és agyak kikapcsolva egy teljes hétig.

A pakoláshoz pedig koktélok, a nyaralás előrevetüléseként, és könnyű, de elegáns hideg élelem.

A palacsinta a hamis pekingi kacsa rizslisztes palacsintájának tojásos változata, így a tészta könnyebben kezelhető, nagyobb palacsintákat is lehet sütni belőle (az már egy más dolog, hogy Férj a kacsa mellé ragaszkodik(!) a csak rizslisztből és vízből álló tésztához, merthogy az úgy a legfinomabb. Na ja, nem ő süti) Szóval a kacsa mellé marad a tojásmentes, de ezekhez a tekercsekhez a tojásos is teljesen megfelel, sőt, igazából ízben még jobban is passzol. (egyébként hasznos tanács: ne mutassunk meg a férjünknek mindenféle macerása(bba)n elkészülő újdonságokat, mert még a végén rászoknak) (egyébként pedig ez hagyományos, sós palacsinta tésztával is éppoly finom lehet)

Töltelékek: egy klasszikus füstölt lazac-uborka-tejföl kombináció, és egy ricottás-sült paprikás-pirított diós, a koktél pedig az aktuális kedvenc Creme de Cassis likőrrel készült, becsapósan erős, rendkívül jól csúszó fajta. Isteni finom mind, de tényleg, viszont most hosszasabban nem áradozom, mert pakolnom kell.

• 8 db nagyobb palacsinta
• 20 dkg rizsliszt
• 4 dl víz
• 2 tojás
• 2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj
• lazacos töltelék 4 palacsintához:
• 15 dkg füstölt lazac
• 1 kígyóuborka
• 1/2 citrom leve
• 2 tk cukor
• 20 dkg tejföl
• 1 kis csokor (szűk maréknyi) kaporlevél
• sült paprikás-ricottás töltelék 4 palacsintához:
• 4 kaliforniai paprika
• 2 ek olívaolaj
• 4 ág kakukkfű
• 3 gerezd fokhagyma
• 15 dkg ricotta
• 2 marék dió

A palacsintához elkeverem habverővel csomómentesre a tojást, a rizslisztet, az napraforgóolajat, bő csipet sót és a vizet. Sütés előtt állni hagyom jó negyedórát, majd a szokásos módon palacsintákat sütök belőle teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül. Arra az egyre kell figyelni itt is, hogy minden sütés előtt alaposan keverjük át a masszát, mert a rizsliszt hajlamos leülepedni.

A palacsinta kész.

sült paprikás-ricottás-pirított diós

A paprikákat éles zöldséghámozóval nagyjából meghámozom, majd a húsukat felcsíkozom. Az olívaolajon addig sütöm a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdekkel és a kakukkfű ágakkal együtt, amíg kis színt nem kap. A fokhagymát és  a kakukkfüvet kidobom belőle, sózom, majd a ricottával elkeverem. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késsel durvára vágom.

A palacsintákon eloszlatom egyenletesen a paprikás tölteléket, megszórom a durvára vágott dióval, szorosan feltekerem, majd felszeletelem.

füstölt lazacos-kapros tejfölös-uborkás

Az uborkát meghámozom és a zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A középső magos rész nem kell, azt ki lehet dobni/meg lehet enni. Meglocsolom a citrom levével, megszórom a cukorral, összeforgatom és szűrőbe teszem, hogy a leve lecsepegjen.

A kapor levélkéit (de nem a szárát!) nagyon finomra aprítom, elkeverem a tejföllel és egy csipet sóval.

A palacsintára tépkedem a szeletelt lazacot, megkenem tejföllel, ráhalmozom a lecsepegtetett uborkát és szorosan feltekerem. Szeletelem, tálalom.

Balaton sunrise

• 1 dl frissen facsart narancslé
• 1/4 lime leve
• 2 cl vodka
• 4 cl Creme De Cassis

A vodkát, narancslevet, lime levét shakerbe öntöm (ha nincs, befőttes üvegben) egy jó adag jégre, összerázom, pohárba szűröm.

Óvatosan beleöntöm a Creme De Cassist.

Ha még látványosabbra szeretnénk, a pohár fala mentén lassan csorgassuk le a likőrt, akkor egy intenzívebb színű, keskenyebb rétegben ül majd meg a pohár alján.

Címkék: dió, előétel, füstölt lazac, hal, hús nélkül, palacsinta, paprika, ricotta, rizsliszt, sós, uborka

Krémes tejpuding (muhallebi)

Nos, eredetileg spontán született az első változat, mert elfogyott itthon a gríz, és tejbegríz helyett rizsliszttel készítettem Mogyorónak a pótvacsorát. Vagyis tej, vanília, rizsliszt. Aztán eszembe jutott, hogy Chilinél találkoztam már ezzel az édességgel, és ez nem más, mint a muhallebi, azaz a törököknél honos krémes tejpuding. A következő elkészítésnél már Chili receptjét követtem, vagyis a vanília helyett rózsavizet használtam, és az általa megadott mennyiségeket használtam. Az elkészítés nagyjából annyira “bonyolult” mint a tejbegríznél, és a ráfordított idő is hasonló, de az eredmény… hát hogy is írjam, hogy az imádott tejbegríz erényeit ne kisebbítsem? Elegánsabb? Határozottan!

Ha pedig valakit csak a rózsavíz tartana vissza az elkészítésétől, hát használjon hozzá vaníliát. Az eredmény ugyan így nem lesz autentikus, de az magyar ízlelőbimbóknak így talán jobban megfelel.

Készült mellé egy kis mentás őszibarack saláta és cukros pirított pisztácia is, nem annyira az autentikusság, mint az élvezetek halmozásának jegyében.

Szóval a hihetetlenül egyszerű (de nagyszerű) recept következi.

• 4 adag
• 1 liter zsíros tej
• 7 dkg rizsliszt
• 1 ek rózsavíz
• 4 ek cukor
• 6 ek pisztácia (hámozott, sózatlan
• 2 ek cukor
• 2 nagy őszibarack (30 dkg)
• lime
• cukor
• 1 marék mentalevél

A rizslisztet habverővel csomómentesre keverjük nagyjából 2 deci tejjel. Hozzáöntjük a többi tejet, és habverővel folyamatosan kevergetve addig főzzük mérsékelt lángon, amíg besűrűsödik. Ezt követően lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a cukrot és a rózsavizet, majd poharakba adagoljuk. Kihűtjük, hűtőbe tesszük néhány órára fogyasztás előtt.

A pisztáciát késsel durvára vágjuk, szárazon egy serpenyőben pirítani kezdjük, majd ha már illatozik/mikor elkezd színt kapni, megszórjuk a cukorral.Néhány másodpercig kevergetve együtt sütjük, hogy a cukor csak ráolvadjon, de a cukor ne karamellizálódjon, majd lehúzzuk a tűzről. Ha már kissé kihűlt, fakanállal összetörjük majd a pudingok tetejére szórjuk.

Az őszibarackot meghámozzuk, felszeleteljük, megcsepegtetjük lime levével, megszórjuk egy kevés cukorral, majd hozzákeverjük a finomra aprított mentát.

A puding mellé külön tálkában adjuk a salátát.

Megjegyzés: ha vaníliával készítjük, akkor a vaníliás cukrot (vagy a vaníliát) még az elején adjuk hozzá a tejhez, és azzal forraljuk fel. 1/3 rúd félbevágott vanília vagy 2 ek házi (2 tasak Bourbon) vaníliás cukor elég lesz hozzá.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, őszibarack, pisztácia, pohárkrém, rizsliszt

Rizslisztes palacsinta kacsával, ötfűszeres tepertővel, szilvaszósszal, újhagymával

Most úgy alakult, hogy az új kenyér ünnepén nálunk pont kenyér az nincs. A sütőm ajtaja még mindig boldogtalanul liffeg az egy megmaradt rögzítőpánton, a bevásárlás meg… nos az nem az erősségem az elmúlt napokban.

Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy kihasználjuk a nyár utolsó perceit és még annyi strandot szuszakoljunk bele a fennmaradó időbe amennyit csak lehet, de a napi 130 km levezetése, a korai kelés-késői fekvés azzal is jár, hogy a legmozgalmasabb és legvidámabb napok egyben a legfárasztóbbak is lettek. De ez egyáltalán nem panaszkodás, már most keserédes nosztalgiával gondolunk arra, hogy egy teljes évet várni kell, amíg újra egy teljes napot átizgulhatunk, hogy vajon a gyerek melyik pillanatban tűnik el a víz alatt, hogy soha többet nem akar kimászni belőle, hogy a kisautó alakú úszógumicsónak szerinte a szárazföldön való közlekedésre is alkalmas (azt már nem is említem, hogy itthon is lerakja a földre, beleül, és abban kucorog). Mikor dönt úgy, hogy az a kék tüskés gumilabda még pont hiányzik a több száz példányos gyűjteményéből, és hangosan sivalkodva veti rá magát az utcai árusnál. És teljes egy évig nem kell gondolkodnunk azon sem, hogy vajon a gyermekmedence vize miért sokkal sósabb, mint a többi gyógyvíz…

De most ez nem lesz megint egy strandbeszámoló, csak még egy-két kép, mert anyukám kérte. (a fáradtságnak ugyanis az az az előnye is megvan, hogy még utoljára elfelejtettem kipakolni a fényképezőgépet a strandolós táskánkból)

Vissza a palacsintához. Nem kínai, csak rizsliszttel készült, a hamis tortillák mintájára. Ahogy a kacsa sem pekingi, csak ötfűszeres tepertővel van “ízesítve”. (az ötfűszeres tepertő egyébként valami eszméletlen lett, csak úgy magában, nasinak sem utolsó!) Szóval megint csak egy “inspired by” recept. De finom. Ráadásul annyira, hogy ez a palacsinta különféle formában nemsokára ismét felbukkan majd a blogon. Meg még annyit, hogy a látszat és a bőséges hozzávalólista ellenére sem macerás. Tényleg nem.

• 3-4 főre
• hús+tepertő:
• 2 bőrös, csont nélküli kacsamell (60 dkg)
• 2 ek szójaszósz
• 2+1 tk méz
• 1 púpos tk ötfűszer keverék
• só
• szilvaszósz:
• 30 dkg szilva (magozva)
• 2 dl száraz fehérbor
• 1-2 ek cukor
• 2 cm gyömbérgyökér
• palacsinta:
• 30 dkg rizsliszt
• 6 dl víz
• 3 ek földimogyoró (vagy napraforgó) olaj

A rizslisztet habverővel csomómentesre keverem a vízzel, olajjal, két csipet sóval. Félreteszem pihenni 15 percre.

Sütés előtt (minden sütés előtt, a rizsliszt hajlamos leülepedni) alaposan átkeverem, majd nagyon forró teflon palacsintasütőben további zsiradék hozzáadása nélkül sütöm ki kis merőkanálnyi adagokban (érdemes kör alakúra kicsorgatni a masszát a merőkanálból, a palacsintasütő mozgatásával való formázásra itt nem nagyon lesz lehetőség). Mini, úgy 15 centi átmérőjű palacsintákat lehet sütni belőle, mert ennél nagyobbnál szakad a tészta a fordításnál. Akkor kell fordítani, ha a széle elkezd pöndörödni, akkor sült ropogósra egy oldal.

A kisütött palacsintákat egymás tetejére fektetem, majd lefedem alufóliával és langyos sütőben vagy a gáztűzhely szélén melegen tartom.

Az újhagymát vékony csíkokra vágjuk, és ha nem elég zsenge, akkor blansírozzuk is (fél percre lobogó forró vízbe dobjuk, majd jéghideg vízbe szedjük és ha kihűlt leszűrjük)

A kimagozott szilvát felöntöm a borral és hozzáadom a finomra reszelt gyömbér kicsavart levét. Addig főzöm, amíg a folyadék majdnem teljesen elpárolog alóla, majd botmixerrel pürésítem. Annyi cukrot adok hozzá, hogy édeskés legyen, de nem túl édes, ez nem csatni, csak gyümölcsszósz. Érett, édes szilvánál a cukor lecsökkenthető, esetleg el is maradhat.

A kacsa bőrét lenyúzom, majd fél centis kockákra vágom és nagyon kis lángon ropogós tepertőnek kisütöm. Az elején lehet hozzá löttyinteni egy kevés vizet, de teflon edényben készítve még ez sem szükséges. Időnként megrázogatom, majd ha már aranyszínűek a pörcök, leszűröm róluk a zsírt, visszateszem a tepertőt az edénybe, egyenletesen megszórom az ötfűszer keverékkel, sóval, meglocsolom a mézzel, és alacsony láng felett pár pillanata alatt összeforgatom. Ha a fűszerek mindenhol egyenletesen vonják be a tepertőt, akkor kész.

Közben a kacsamellből kivágok minden nagyobb eret és hártyát, a húst pedig fél centis csíkokra vágom. A kiolvadt zsírból két evőkanálnyin 2-3 perc alatt, nagy lángon, gyakran rázogatva megsütöm a húst. Teljesen átsütjük, vagyis meg kell várni sütés közben, amíg mindenhol kivilágosodik a hús és már nem szivárog belőle színes (véres) lé, de ez néhány perc alatt megvan, ha túlsütjük, megkeményedhet. Ha kész a hús, hozzáadjuk a 2 tk mézet és a szójaszószt, nagy lángon összeforgatjuk még pár másodpercig, mélyebb tálba szedjük, azt lefedjük alufóliával, majd meleg helyre tesszük tálalásig.

Tálalásnál mindent kis tálkákban az asztalra teszünk, és mindenki összeállíthatja magának ízlés szerint a palacsinta batyukat.

Címkék: kacsa, palacsinta, rizsliszt, sós, szilva, tészta, újhagyma

Mozzarella zöldfűszeres olívaolajban

A látszat ellenére nem csak édességeket készítettem az elmúlt napokban, és egyáltalán nem igaz, hogy csak lángoson és lacipecsenyés rablónyárson meg grillcsirkén éltem, mert igenis apu főzött húslevest, anyu meg csinált rántott húst is egyszer. Amikor nem épp a strandon voltunk. És nem is igaz, hogy szerintem a tejfölös sajtos lángos teljes értékű táplálék, én sosem mondtam ilyet, legalábbis hangosan biztosan nem.

De azért ez még nem egy olyan igazi komoly recept, csak amolyan javaslat a legtöbb helyen kapható, véletlenül sem bivaly mozzarella kissé aromásabbá tételére. Mini mozzarellából csináltam, mert csipi azt szereti kizárólag a pontosan szájába illeszkedő alakja miatt, de lehet felkockázott (vagy épp egészben hagyott) nagyobb golyóból is készíteni. Én egy kicsit több extra szűz olívaolajat használtam hozzá, és azt tunkoltuk fel a kenyérrel, meg volt mellé fekete olajbogyó és friss koktélparadicsom a kertből. Hát ugye nem kell mindig egy vacsorát túlbonyolítani.

• 2 doboz mini mozzarella (250 gr)
• 3 ek olívaolaj
• 2 ág friss oregánó
• 1 maréknyi friss bazsalikomlevél
• 1 gerezd fokhagyma
• fekete olajbogyó és paradicsom a tálaláshoz

A bazsalikom és oregánó levélkéit nagyon finomra aprítom, leöntöm az olajjal, hozzáadom a megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymát. Ezt összeforgatom az alaposan lecsöpögtetett sajttal, majd hűtőbe teszem jó 4-5 órára.

Paradicsommal és olajbogyóval tálalom.

Címkék: felvágott helyett, hús nélkül, mozzarella

Csokis túrós palacsinta

Csak azért sem túró rudis, pedig…

Szóval azon gondolkodtam el, hogy milyen fura a magyar ember ízlése, hogy tudjuk mi így imádni együtt a túrót, a citromot meg az étcsokit? Mert imádjuk, ez tény.

De ebbe most nem fogok belemenni mégsem, mert a gyerek épp most firkálja össze (nem is firkál, napocskát rajzol…) rotring ceruzával az LCD monitort. Még szerencse(?) hogy a többit már megírtam.

És igen. Finom.

• 3-4 főre
• 10 dkg simaliszt
• 2 tojás
• 2 dl tej
• 25 dkg sovány(!) túró
• 5 dkg étcsoki (min. 60%, én most 75% kakaótartalmút használtam)
• 3 ek cukor
• 3 dkg vaj
• 1 citrom finomra reszelt héja

A lisztet lehetőleg habverővel simára keverjük a tojások sárgájával, a túróval, a tejjel, cukorral, olvasztott vajjal, finomra reszelt citromhéjjal, majd ha a massza már csomómentes, hozzákeverjük a késsel apróra (de nem szilánkosra, csak kisebb kockákra) vágott csokit is.

Pihenni hagyjuk sütés előtt jó 15 percet (még jobb, ha félórát), majd közvetlenül a sütés előtt lazán, óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét is.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül evőkanálnyi halmokban kisütjük. A kanál hátával itt nem kell nagyon egyengetni, nehogy kinyomkodjuk a levegőt a habból, a massza valamelyest úgyis magától szétterül. A nagyon a szélekre került csoki (nem kell megijedni, ez nem túl sok) hajlamos kiolvadni sütés közben a palacsintából, ezért a serpenyőből az olvadt csokit (ha van) papírtörlővel töröljük ki minden újabb adag előtt.

Melegen, hidegen, langyosan, akárhogy nagyon finom.

Megjegyzés: elméletileg ilyen célra a nálunk nem kapható csokipasztilla lenne az ideális, de teljesen jól működik a 75% kakaótartalmú étcsokival is. Csak teflon legyen a serpenyő, meg ne hagyjuk ki az adagok sütése közbeni papírtörlős törölgetést, ha kiolvadna egy kevés csoki.

Címkék: édes, étcsoki, palacsinta, túró

Babamenü a Gasztrotippen

Új sorozat indul a Gasztrotippen, amiben hónapról hónapra egy babáknak készült összeállítás szerepel. A receptek olyan szempontok alapján készültek, hogy lehetőleg szezonálisak legyenek, egészségesek és tápanyagokban gazdagok, a kicsiken kívül a nagyok is örömüket leljék benne, és reményeim szerint még a legválogatósabb kisgyerekek (például az én Pontyom) ízlésének is megfeleljenek.

Tehát joghurtos sárgadinnye krémleves, zöldséges lepények és almás zabpelyhes süti az augusztusi babamenüben a Gasztrotippen!

Hideg sárgadinnye krémleves

A hidegen elkészíthető levesek nagy előnye a gyorsaságon kívül, hogy megőrzik vitamintartalmukat. A sárgadinnye hálás leves alapanyag, magas víztartalma miatt csak kevés joghurt kell mellé, és ha néhány levélke citromfűvel megszelídítjük az ízét, akkor  a válogatósabb gyerekek kedvencévé is válhat. Magas az A és C-vitamin tartalma, és rendkívül gazdag ásványi anyagokban is.

Nagyobb gyerekeknek tipp a tálaláshoz: levesestányérként használjuk a dinnye kivájt héját.

Kicsiknek 8 hónapos kortól adható.

4 adag

1 közepes sárgadinnye (nagyjából 1,3 kg)

1 pohár natúr joghurt (25 dkg)

2-3 ág citromfű (elhagyható)

A dinnyét félbevágjuk, magjait kikaparjuk, majd a húsát kivájjuk és turmixgépbe rakjuk.

Hozzáadjuk a joghurtot és a citromfű lecsipkedett levélkéit is, majd pürésítjük.

Sárgarépás krumplis kelkáposzta tócsni zöldfűszeres joghurttal

A zöldségek sokkal könnyebben csúsznak finoman fűszerezve, reszelve, lepény formában, így a minden gyerek kedvence krumpli és sárgarépa mellé még a kelkáposzta is könnyebben eladható, ráadásul a színes lepény sokkal bizalomgerjesztőbb a kicsik számára, mint a gyanúsan fodros zöld levél. A kelkáposzta gazdag fehérjében és ásványi anyagokban, továbbá B és C vitaminokban, bár azok a sütés során sajnos nagyrészt elbomlanak.

A zöldfűszeres joghurt mellé jó, ha friss zöldfűszerrel készül, itt a kakukkfű helyettesíthető azzal, ami éppen otthon van: tárkonnyal, majorannával, petrezselyemmel, vagy akár snidlinggel is.

Kicsiknek 1 éves kor után adható, miután a tojás bevezetése már megtörtént az étrendjükbe.

16 lepény

30 dkg sárgarépa

20 dkg krumpli

20 dkg kelkáposzta

2 nagyobb tojás

5 dkg liszt

2 ek olaj

2 ág majoranna (vagy 1 tk szárított)

2 ág kakukkfű (vagy 1 tk szárított)

3 gerezd fokhagyma

1 pohár natúr joghurt (25 dkg)

2 ág kakukkfű (vagy tetszőleges zöldfűszer)

só

A zöldségeket durvára reszelem vagy késes robotgéppel felszecskázom. Hozzáadom a tojásokat, lisztet, olajat, sót, a finomra aprított fokhagymát és zöldfűszer leveleket, majd alaposan összegyúrom és tíz percig állni hagyom.

A masszát átkeverem, majd zölddiónyi gombócokat formázok belőle, azokat teflon serpenyőbe teszem, ott lelapítom, és mérsékelt lángon mindkét oldalán aranyszínűre sütöm. További zsiradék hozzáadása a sütés során csak akkor szükséges, ha hagyományos serpenyőt használunk a sütéshez. A mérsékelt láng pedig azért fontos, hogy minden zöldségnek legyen ideje megpuhulni a viszonylag hosszú sütési idő alatt, mielőtt a lepény színt kapna a sütés során.

A mártogatóshoz a lecsipkedett kakukkfű levélkéket mozsárban eldörzsölöm egy kevés sóval, majd a joghurttal elkeverem.

Almás joghurtos zabpelyhes süti

A zabpehely nagyon hasznos a gyerekek számára, nemcsak magas rosttartalma miatt, de kimagasló fehérjetartalma miatt is, ami 17 gr 100 gr gabonában, ez messze a legmagasabb érték a gabonafélék között. Tartalmaz ezen kívül B vitamint, magnéziumot és vasat is jelentősebb mennyiségben.

A süti egyfajta felfújt, vagyis puha, nedves tésztájú sütemény, egy pohár tejjel vagy néhány szem gyümölccsel ideális lehet uzsonnára. Készíthetünk mellé gyümölcsszószt is, a lehető legegyszerűbben, tetszőleges gyümölcsöt pürésítsünk, édesítsük mézzel, savanyítsuk citromlével, ha szükséges, és ha túl sűrű lenne, hígíthatjuk a szószt kevés ásványvízzel is. A nektarinból vagy őszibarackból készült szósz remekül illik ehhez a süteményhez.

Az alma pedig helyettesíthető körtével, keményebb húsú nektarinnal, őszibarackkal is akár.

1 éves kor után adható.

26 cm kapcsos tortaforma

1 pohár (25 dkg) natúr joghurt

2 pohár (20 dkg) finomra hengerelt zabpehely

10 dkg méz

5 dkg vaj

4 tojás

1 púpos tk őrölt fahéj

1 nagyobb alma (nagyjából 30 dkg)

A vajat a mézzel meglangyosítom, hogy mindkettő folyós legyen.

A tojásokat szétválasztom, majd a sárgákat alaposan kikeverem a joghurttal, zabpehellyel, fahéjjal, durvára reszelt almával és az olvadt vajas mézzel.

A fehérjéket kemény habbá verem, majd óvatosan a zabpelyhes masszához forgatom.

Sütőpapírral kibélelt kapcsos formába öntöm a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 40 perc alatt megsütöm. Végezzünk tűpróbát a végén, hogy elkészült e a sütemény!

Kisebb, mondjuk 22 cm átmérőjű tortaformában sütve látványosabb, magasabb lesz a sütemény, ekkor azonban a sütési idő meg fog nőni.

Címkék: alma, babának, édes, hús nélkül, joghurt, sárgarépa, zabpehely

Vaníliás jégkrém házilag, és ez tényleg ennyire egyszerű

Vannak ezek a krémkönnyű vagy krémfehér, én már nem is tudom, izébizé jégkrémek. És azt mondja a reklám, hogy ha én igazán szeretem a gyerekemet, akkor ilyen ipari hulladékkal tömöm. Na hát én meg gonosz vagyok, ez tudvalevő, és nem szeretem a kölköt igazándiból, mert nem adok neki ilyesmit. (az már egészen más kérdés, hogy Férj és az 1. számú nagymama viszont minden adandó alkalommal megteszi ezt a hátam mögött, és mindenféle radioaktív színű vackokkal eteti, szóval ha úgy vesszük, én csak próbálom kompenzálni az ő áldásos működésüket)

Szóval amit eddig írtam, az már sokkal hosszabb, mint a recept. Ugyanis ahhoz nem kell más, csak tejszín, vaníliás cukor, esetleg némi nádcukor, meg egy-két szép (szóval nem olyan, mint az enyém) jégkrémforma. Ezt pár száz forintért a kisebb áruházláncokban, ennél sokkal olcsóbban pedig a 100 forintos boltokban lehet beszerezni. De ha nincs a pálcikás fagyasztó alkalmatosság, akkor helyette megteszi néhány eldobható (de valójában rengetegszer felhasználható) műanyag kávés pohár is, meg néhány spatula. A végeredmény pedig egy eszméletlen krémes, finom és könnyű jégkrém.

Aztán ha bonyolítani akarjuk a dolgunkat mégis, akkor jöhet a tetejére némi csoki is. Én 55% kakaótartalmú étcsokival vontam be, és a gazdaságosabb alapanyag felhasználás miatt az olvadt, langyos, 30°C fok körüli hőmérsékletű csokit egyszerűen egy szilikon ecsettel kentem rá a még fagyos jégkrémre. Így lett rajta egy vékony réteg roppanós csoki is, ami ugyan nem annyira szép, mintha mártottam volna, de így 10 dkg étcsokiból megúsztam négy jégkrémet. A csoki egyébként azonnal rádermedt, ezután celofánba csomagoltam, és ment vissza a fagyasztóba. (már ami megúszta Férj minőség ellenőrző tevékenységét) Na hát a csokizással már egy pöttyet macerásabb a móka, nem is írom le ennél bővebben(?) a receptbe, mert Csipi meg úgyis csoki nélkül kapja.

• 5 jégkrém
• 2 dl habtejszín
• 2 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• (nád)porcukor ízlés szerint (ha szükséges)
• opcionális: csoki a bevonáshoz

A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá verem. Ha még szükséges, adok hozzá cukrot és azzal is elkeverem.

A habot a jégkrémformába kanalazom, ha az alját időnként az asztalhoz csapdossuk, akkor szépen lesüllyed majd a hab és könnyű lesz viszonylag hézagmentesen megtölteni. Annyi habot teszünk a formába, hogy teljesen tele legyen, elsimítjuk a tetejét és utána beleillesztjük a nyelét. (azért meg kell jegyeznem, hogy az 5 db az én formáim méretével mérve jött ki 2 dl tejszínből)

Fagyasztóba kerül, és 6-8 óra múlva ehető.

Ha fogyasztás előtt meleg vízbe mártjuk, vagy néhány percig hagyjuk kiengedni, könnyen kiszedhető lesz a formákból.

Ha pedig van igény egy kis extrára, akkor olvasztott csokiba márthatjuk még fagyosan. A csoki azonnal rádermed, szóval ezután be is lehet csomagolni, mondjuk celofánba és mehet vissza a fagyasztóba.

Címkék: babának, édes, fagyi

Tiramisu matchaval, joghurttal, zöldalma likőrrel

A Wasabi étlapján van egy Tokyo tiramisu nevű képződmény, ami mostanában ajándékba jár minden 3300 Ft feletti rendelés mellé a debreceni egység házhoz szállításainál. (aki rendelt már tőlük sushit, az tudja, hogy nehéz nem elérni ezt a limitet)

Nos, leendő sógornő ezt újabban nagyon megkedvelte. Meg a sushit is, de ez már egy másik történet. Félreértés ne essék, nem akarom én őket reklámozni, mert hatalmasat zuhant a színvonal a nyitás óta, azt néha már nem is nagyon nevezném sushinak, amit ők most árulnak, az étterem beülős része pedig egy kész tragédia, de hát ezt a műfajt senki más nem csinálja még a környéken sem, és tudom, hogy ez sok hazánkfia számára megdöbbentő tény, de vagyunk egy páran, köztük a családunk fiatalabb generációjának összes tagja is, akik rajongunk a nyers (vörös ton)halból készült akármiért. Meg aztán egy tálca sushi még mindig könnyebben elérhető, mint egy kiló (mert csak ilyen kiszerelésben árulják) sushi minőségű vörös tonhal a Metroban. Bár a legutóbbi rendelésünk után én erősen gondolkodóba estem ezen megállapítás helytállóságának az átértékelésén.

Na szó mi szó, én most csináltam ilyen tiramisu-féle izét, és elég finom lett, sőt, nagyon finom, de azért nem sok köze lett a Tokyo névre keresztelthez.

Aztán ha valakinél hegyekben áll otthon a matcha, de pont zöldalma likőrje meg nincs, az készítheti nyugodtan limoncelloval is. Mert úgy is finom. De azért zöldalma likőrrel… Hát úgy valami eszméletlen finom.

Mennyiségek: a krémet nem kell túl édesre csinálni szerintem, mert a piskóta és a likőr is édes. Plusz én nem is szeretem a virics dolgokat. A likőrből én inkább a 8 evőkanálnyira voksolnék, mert eszméletlen az íze, bár így elég fejbekólintós desszert lesz. De hát a matcha miatt ez amúgy sem egy baba kategória.

Na most már elég irritálóan kisznobkodtam magam, szóval akkor nem is borzolnám tovább a kedélyeket.

• 4 adag/ 4 kis pohár
• 20 dkg mascarpone
• 20 dkg natúr joghurt (lehetőleg sűrű, zsíros, krémes)
• 2-3 ek cukor
• 7 dkg babapiskóta (~ 8 db)
• 6-8 ek zöldalma likőr
• matcha a tetejére

A babapiskótát műanyagzacskóba teszem és egy nehéz tárggyal darabosra töröm. Nem kell teljesen finom morzsásra, maradjanak benne azért nagyobb darabok.

A mascarponet kikeverem a joghurttal és a cukorral.

Minden pohár aljára szórok egy kevés piskótamorzsát, azt meglocsolom a likőrrel, egy réteg krém, erre ismét piskóta. Likőr, újabb réteg krém.

A tetejére matchat szitálok.

Címkék: édes, joghurt, mascarpone, matcha, pohárkrém, tea

Zserbó palacsinta

Nos, én egész jól elvagyok az eddigi palacsintáimmal, de a szülői ház kamrája mindig tartogat meglepetéseket (vagyis inkább nem tartogat), szóval kénytelen voltam egy kicsit újítani. Hát nem meglepő módon ez is jól sikerült, jó alapanyagokkal hibázni ugye (szinte) lehetetlen, aki szereti a zserbót, annak ez is be fog jönni.

Még egy igen fontos dolgot sikerült belátnom a napokban: fény nélkül sehogyan sem lehet szép fényképeket készíteni! Hát nem megdöbbentő?

Na, ennyi a gasztro(?), sokkal érdekesebb az, hogy hol voltunk a múlthéten.

Kis képes segítség.

Bár a fenti volt a fő program, de ott több és informatívabb kép nem készült, mert állítólag a strandon nagy hajlandóságot mutatnak tolvajok a fotóapparátok eltulajdonítására, szóval azt oda nem vittük magunkkal. Pedig… Na de majd később.

Aztán.

Ha nem derült volna ki, az állatkertben készült az utolsó három kép. ( a többi, kattákról, lámákról és az elefántokról készült számtalan fotótól azonban inkább mindenkit megkímélek) És igen, a mi Pontyunkat érdekelték ugyan az állatok is, de azért a fő attrakció mégiscsak a szökőkút és a függőhíd volt. Újfent. Hát ez van, így jártunk. Bár ismét csak az nyert bizonyosságot, amit már eddig is tudtunk, hogy a Pontyok alapvetően vízi élőlények. (és akkor azt még nem is említettem, hogy a szökőkutas mutatványnál az állatkertbe videókamerával látogató apukák népes csoportja állta körül a fiunkat és rendkívül vidáman rögzítették filmre a mi kisdedünk ingyencirkuszát. A gyerek egyébként tényleg vicces volt, de a vidámságuk oka szerintem az is volt részben, hogy nem az ő gyerekük csinálja ezt.)

Viszont ami a legnagyobb élmény volt mindenkinek, az a Ponty a strandon! Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi időt képes egy ilyen pici gyerek egyhuzamban a vízben tölteni! (még akkor is, ha Ponty) Az első napon a zárás előtt pár perccel tudtuk csak kihalászni a medencéből iszonyú sivalkodás közepette, pedig már ráncosra volt ázva a bőre, főleg a lábán, mivel az tényleg folyamatosan a vízbe lógott a versenyautós úszógumicsónakjából. A második napon megtudtuk, hogy a gyerek odavan a tömegért, a break táncosokért, az élőzenéért (az más kérdés, hogy az aranyos énekesnéni így meg nem annyira tud énekelni a röhögéstől, amikor egy 19 hónapos teljes átéléssel rázza magát előtte és közben fura, tekergőző kézmozdulatokat is végez ( elfogultabb(?) szülők úgy mondanék hogy táncol)), a fagylaltozókért és a lacipecsenyésekért, meg úgy általában a karneváli hangulatért. A harmadik napra pedig az is kiderült, hogy Ponty mellé 5 fő az ideális személyzet, akik vetésforgóban játszanak vele: egy, aki leengedi a csúszdán, és egy ember, aki lent elkapja)/ visszahozzák a labdáját/folyamatosan ellátják minifánkkal.

Na hát dióhéjban. Még annyit, hogy mindez a hajdúszoboszlói strandon történt, ami hihetetlenül jó hely, és nem is azért mondom, mert elfogult vagyok, mert karonülő korom óta járunk ide és enyhén szólva is hozzánőttem a helyhez. Hanem azért mert az a hely nagyon nagyon jó, de tényleg.

• 16 palacsintához/ 4 főre
• 10 dkg finomliszt
• 6 dkg dió
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej
• 2 tojás
• 2 dkg nádcukor
• 2 dkg vaj
• a rétegezéshez:
• sárgabaracklekvár
• az öntethez:
• 10 dkg étcsoki (min. 60%)
• 1 dl víz
• 2 tk kakaópor (keserű, holland, nagyjából 6 gr)
• 2-3 ek nádcukor
• 1 dkg vaj

Először az öntet: kevés vízzel csomómentesre keverem a kakaóport, lehetőleg habverővel, majd hozzáöntöm a maradék vizet és felforralom. Lehúzom a tűzről, belekeverem a darabokra tördelt csokit, a nádcukrot, hozzáadom a vajat, majd addig kevergetem, amíg a csoki fel nem olvad teljesen. (ha kell, visszateszem még a tűzre egy kicsit) Az öntet kész, ízlés szerint még lehet rajta édesíteni.

A tojások sárgáját kikeverem, lehetőleg habverővel a tejszínnel, tejjel, a liszttel, olvasztott vajjal, cukorral. Ha már csomómentes a tészta, hozzáadom a durvára vágott diót is. Félreteszem pihenni sütés előtt legalább 15 percre.

Közvetlenül a sütés előtt a tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan a tésztához forgatom.

Teflon serpenyőben további zsiradék hozzáadása nélkül bő evőkanálnyi adagokat téve mérsékelt láng fölött kisütöm a palacsintákat. A kanál hátával el lehet egyengetni a lepényeket, hogy csinosabbak legyenek.

Az összeállításnál a palacsintákat megkenem lekvárral, egymás tetejére rétegezem őket (4 palacsinta/ 1 torony), majd lelocsolom a csokiöntettel.

Címkék: dió, édes, étcsoki, palacsinta, sárgabarack

Bélszín carpaccio kaprival, petrezselyemmel sült padlizsánon

Úgy alakult, hogy egyéb okból kifolyólag bélszínt sütöttem. Ilyenkor nehéz megállni, hogy ne lopjak le a teljes mennyiségből egy carpaccionak valót. Nem is szoktam.

Aztán még az is volt, hogy Gabojsza postolta ezeket a gyönyörűségeket a feltekercselt padlizsánról meg az átlényegített cukkiniről, amely recepteket olvasva nekem meg az a gondolatom támadt, hogy legyen sült padlizsánból kanapé a carpacciohoz.

Aztán most itt illene pár szót ejtenem arról, hogy a klasszikus carpaccio eredetileg Mocenigo grófné speciális, főtt és sült húst nem tartalmazható diétájának betartása végett készült, és Giuseppe Cipriani ötölte ki, amikor hirtelen ötlettől vezérelve azt találta mondani a főszakácsának a velencei Harry’s Barban, hogy vágjon fel nyers marhahúst, és locsolja meg Worcestershire szószból, tejből, citromléből és majonézből kevert szósszal. És mindezt Carpaccio, az olasz festő után nevezték el, a csodaszép vörös és fehér színekre való tekintettel. Ez pedig 1950-ben történt. Mert Locatelli óta már ezt is tudom.

Meg arról is, hogy aztán ez a recept kissé leegyszerűsödve ma már csak úgy él Olaszországban, hogy a hajszálvékonyra szeletelt bélszínre (mely procedúrát a hentes végzi) citromlevet és olívaolajat csepegtetnek, aztán hagyják egy-két órán át pácolódni, majd az elfogyasztás előtt frissen őrölt bors, só és parmezán forgácsok kerülnek a tetejére. Ezt meg Magos Zoltántól tudom. (de kedves olaszok, lehet tiltakozni, ha nem így van)

Azt meg talán nem illene elmondanom, hogy én bizony régen, tudatlanabb koromban a hajszálvékonyra szelt bélszínt csak sóval meg borssal megszórva ettem, fokhagymás vajas pirítóson…

De ez most mégsem a klasszikus recept, hanem csak egy a jól sikerült, kissé megvariált carpaccioim közül.

• 2 főre
• 10 dkg bélszín
• 3 ek kapribogyó
• 1 kis csokor petrezselyemzöld (~ 3 ek nagyon finomra aprított levél)
• 1 ek szarvasgombás olívaolaj
• 1 ek balzsamecet
• 1/2 gerezd fokhagyma
• 2-3 ek extra szűz olívaolaj
• 1 padlizsán ( ~ 35 dkg)

A petrezselyem levélkéit nagyon finomra aprítom, a leöblített, lecsepegtetett kapribogyót durvára vágom. Egy kis csészében elkeverem a petrezselymet, kaprit, szarvasgombás olívaolajat, balzsamecetet, és hozzáadom a megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymát.

A megtisztított, lehártyázott bélszínt éles késsel hajszálvékony szeletekre vágom. Ha előtt a mélyhűtőbe került pár órára, és egy nagyobb darab bélszínről vágjuk le ezeket a szeleteket, ez könnyebben megy. A szeleteket szétterítem egy tányéron.

A padlizsánt 3-4 mm karikákra vágom, majd grillrácson vagy teflon serpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalán aranybarnára sütöm. Az elkészült szeletekre kenem az ízesítés nélküli olívaolajat.

Egy nagyobb tányéron szétterítem a padlizsánszeleteket, majd mindegyikre egy-egy szelet bélszín kerül. A kapris öntetből kiszedem a fokhagymát, majd egyenletesen elosztva a húsok tetejére kenem.

Címkék: előétel, kapri, marha, padlizsán