Faszénen sült lepénykenyér olajbogyóval, oregánóval

Nos először is nem kenyérmorzsát sütöttem, csak még forrón szétcsibráltuk a kenyeret, mert éhesek voltunk (egy kevés(?) éhgyomorra elfogyasztott Martini után milyen türelmetlenek/fegyelmezetlenek/farkaséhesek tudnak lenni az emberek…). De lesz egy kevésbé esztétikus, bár sokkal informatívabb fotó is róla a bejegyzés alján.

Másodszor meg ez a lepény/kenyér nem jöhetett volna létre, ha ma nem botlom bele ebbe a grillen sült pizza receptbe, és nem kezdek el azon gondolkodni, hogy talán nem luxus e egy zsák faszenet elhasználni két pisztráng és három cukkini kedvéért. A gondolatokat általában tett követi (legalábbis szerencsésebb estekben a tettek előtt van gondolat), szóval bedagasztottam egy adag tésztát, hogy majd a parázs fölött sütök pizzát belőle. Na az nem lett, a sokat akar a szarka tipikus esete, így végül egy focaccia-féle lett volna belőle, mígnem sütés közben rájöttem, hogy a parázs felett sosem sül majd át a tészta. Így egy huszárvágással (de mégis inkább egy húscsipesszel) átfordítottam a másik oldalára, és a lágyabb tésztának hála még a mélyen besüppedt olajbogyók sem potyogtak le róla. Az eredmény egy alul-felül csíkos, füstös ízű, nagyon finom, mondjuk hogy lepénykenyér lett, amit még azon melegében, mintegy előételként elcsipkedtünk a kissé elhúzódó vacsora előtt, a pisztrángra várva. Persze azt nem állítom, hogy nem lett volna könnyebb mondjuk két lepénynek megsütni, de Férj szerint így finom, puha, vastag volt a tésztája, úgy meg nem lett volna az, és én meg állítólag szeretem a kihívásokat.

• 1 nagyjából 22 centi átmérőjű kenyérlepény
• 30 dkg rétesliszt
• 1,5 dl víz
• 1,5 dkg olívaolaj
• 1 tk fehérborecet
• 7 gr friss élesztő
• 1 tk só
• liszt a nyújtáshoz
• 1 nagy ág oregánó
• 4-5 ek olívaolaj a tetejére
• 2 marék fekete olajbogyó

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, majd hozzáadom a vizet, a másfél deka olajat, az ecetet és a sót is. Alaposan kidolgozom, lágyabb, a kéztől szépen elváló, rugalmas tésztának kell lennie. A kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarom, és félreteszem kelni, amíg a tészta a duplájára nem nő. (ez ebben a melegben úgy 1-2 óra alatt meg is van)

A megkelt tésztát átgyúrom, majd erősen lisztezett deszkán kinyújtom (bár elég csak kézzel kihúzogatni is, elég lágy hozzá a tészta), úgy 2 centi vastag kerek lepénnyé. A tetejére szórom az oregánó lecsipkedett és apróra vágott levélkéit, a kimagozott, negyedekbe vágott olajbogyót, meglocsolom a maradék olajjal, majd a feltétet ujjbegyekkel a tésztába nyomkodom- de igazából ez az egész buta ötlet, úgyis meg kell majd fordítani a kenyeret, így az részben lehull, részben majd megég, szóval elég csak egy kevés olajjal meglocsolni és sokkal praktikusabb megoldás, hogy a feltéteket elhagyjuk róla. Vagy eleve belegyúrjuk a tésztába, ha már mindenképpen ragaszkodunk hozzá. Na de a képen ez látható, le kellett írnom a pontos metódusát. (és igen, ez a kenyér a kenyér ennek ellenére így is finom volt, ami pedig még számomra is megdöbbentő)

Az így elkészült lepényt 15 perc pihentetés után a parázs felé a rácsra ügyeskedem (ezt itt terveztem volna még széthúzkodni, mert a transzport során a meglehetősen lágy tészta kissé gombóccá zömült, de egyfelől buta ötlet volt, mert a kezem nem tűzálló, másfelől meg így akkora maradt a lepény, hogy még csipesszel meg tudtam fordítani)

Amikor az alja már aranyszínűre sült, akkor megfordítom, és a másik oldalán is hasonló színűre sütöm.

Címkék: kenyér, sós

Újkrumplisaláta kovászos uborkával, aszalt paradicsommal

A mai nap tanulsága: ha rákapunk a grillezett cukkinire, és előnyben részesítjük az igen-igen zsenge, majdhogynem bébi méretű példányokat, akkor előbb-utóbb nincs olyan cukkini ültetvény, amit ne lehetne ezzel a tevékenységgel kimeríteni.

Egyszerűbben fogalmazva a ma esti grillezés előtt szembesültem azzal a ténnyel, hogy felettük szinte az összes cukkinit a kertünkből. A maradék néhány darab természetesen Férjnek járt, a műfaj egyik legnagyobb rajongójának, de hogy mi se maradjunk éhen a miniatűrrel, így készült hozzá egy kis krumplisaláta. Nem is akármilyen! A receptet ma találtam hozzá, természetesen ismét Beatbullnál. Mivel a majonézes krumplisalátának én sem vagyok nagy rajongója, általában csak Férjre való tekintettel készítem, de ez a majonéz nélküli, mégis krémes megoldás nagyon megtetszett, azonnal elkészítettem, és igazából most sem csalódtunk, Férj szerint ez lett a legjobb krumplisaláta, amit valaha kóstolt.

A kis változtatások a receptben a hűtőmben fellelhető alapanyagokra való tekintettel történtek, míg Beatbull bajor krumplisalátája ecetes uborkával készült, nálam az nem lévén az uborkát kovászosra cseréltem. És ha már így, akkor került bele egy kevés aszalt paradicsom is, meg a húslevest egy kis rozmaringgal ízesítettem.

Összességében egy nagyon finom, krémes szósszal bevont krumplisaláta lett, ami a grillezett pisztráng mellé szépen passzolt (és nagyrészt még ma este elfogyott, a tetemes mennyiség ellenére).

• 4 adag
• 1 kg apróbb szemű újkrumpli
• 30 dkg kovászos uborka
• 6 nagyobb aszalt paradicsom (olajban eltett, lecsepegtetve)
• 1 marék gyöngyhagyma (vagy 4-5 dkg salotta, édeskésebb vöröshagyma)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 nagy ág rozmaring
• 2 dl húsleves (vagy alaplé)
• 0,5 dl olívaolaj

A krumplit alaposan megmosom, majd héjában megfőzöm, fedő alatt, puhára. Leszűröm, hagyom hogy kihűljön és megszáradjon, majd meghámozom és hosszában négyfelé vágom.

Közben a leszűrt, lezsírozott húslevest felforralom az apróra vágott fokhagymával, az egész ág rozmaringgal és a félbevagdosott gyöngyhagymákkal. (azért használtam gyöngyhagymát, mert ez van itthon, de jó a salotta, vagy esetleg édeskésebb ízű, apró vöröshagyma is hozzá (ez utóbbi piknikhagyma néven fut)) 2-3 percig együtt forralom, majd hagyom kihűlni.

A kovászos uborkát vékonyabb karikákra vágom, az aszalt paradicsomot apróra vagdosom.

Ha olívaolajban volt eltéve az aszalt paradicsom, akkor annak az olaját használom fel a salátához, ha nem, akkor fél deci extra szűz olívaolajat használok helyette.

A rozmaringot kihalászom a levesből, majd azt a benne lévő hagymákkal és két (nagyjából 10 dkg) darab főtt krumplival együtt botmixerrel összeturmixolom, sózom.

A feldarabolt krumplit összeforgatom az olajjal, a húsleveses turmixolt szósszal, az uborkával és a paradicsommal. Tálalás előtt jó ha pihen egy kicsit a hűtőben.

Címkék: babának, hús nélkül, paradicsom, saláta, uborka, újkrumpli

Rozmaringgal füstölt pisztráng faszén parázson sütve, grillezett cukkinivel

Senki ne higgye azt, hogy most egy nyakatekert, bonyolult recept következik! Sőt! Hihetetlenül egyszerű és finom.

Persze szükséges volt hozzá beszereznünk családunk legújabb tagját, a grillezőt/bográcsozót. Hogy ez nekem mennyire hiányzott eddig, azt illusztrálnám a következő rövid(!) történettel: én olyan családban nőttem fel, ahol apu képes volt télen, mínusz sok fokban bográcsban főzni a babgulyást kint a kertben, mert az csak akkor az igazi, és a teraszon felállítani a grillsütőt hasonló időjárási körülmények között. Ehhez képest nekem két éve nincs (használható) grillsütőm, a legutóbbi felekken sütésre anyuék hozták magukkal az eszközt (is). Egészen eddig a pillanatig! Az avatás pedig ezzel a hallal történt. A zöldfűszeres füstölést már a múltkor kipróbáltuk, bár akkor nem kifejezetten tervezett formában, inkább csak némi spontán, borgőzös állapotban elkövetett fűszerkerti gyomlálást követően. (friss mentát füstölni NEM jó ötlet!) Ez most kevésbé kaotikus körülmények között lett kivitelezve, és szárított zöldfűszerrel, mert az alkalmasabb erre a célra.

Én rozmaringot használtam, és valami észveszejtően finom ízt adott a halnak! Persze elég úgyis (pirománok előnyben), szóval nem kell valami drága szárított fűszert használni, elég a Laci bácsi-féle, nagyon-nagyon olcsó rozmaring is. De a hatás valami elképesztő (plusz egy szúnyog sem marad a környéken), szóval érdemes kipróbálni, de tényleg.

Nem csak pisztránghoz, és nem csak rozmaringgal.

• fejenként
• egy pisztráng ( kb 30 dkg)
• 2 karika citrom
• só
• olívaolaj
• szárított rozmaring
• 3 zsenge cukkini (kb 25-30 dkg)
• olívaolaj
• citromlé
• só

A halat megtisztítom, papírtörlővel leitatom róla a felesleges nedvességet. A hasüregét besózom és beleteszem a citromot. A bőrét bekenem az olajjal.

Egész halhoz való grillrácsba fogom (ezt nem muszáj, de így látványosabb, plusz ha simán csak grillrácson sül, sanszos hogy a fordításnál ottmarad a bőre, vagy részben a hal húsa is), majd faszén felett mindkét oldalán 6-8 percig sütöm, úgy hogy a sütés elején a parázsra szórom a szárított fűszernövény(ek) felé (a halak egy-egy oldalának sütéséhez 1-1 marék rozmaringot használtam, és szerintem 2-3 hal egyszerre ráfér egy rácsra), majd a hal megfordításnál a maradék fűszert is. Persze a sütési idő függ a parázstól és a rács magasságától is.

A hal mellett a hosszában félbevágott, héjas bébicukkinit is megsütöm, mindkét oldalán szép barna csíkosra. Ha kész, olívaolajjal és citromlével meglocsolom, sózom, majd a hal mellé tálalom.

Címkék: cukkini, hal, köret