Citrompáj fagyi

Miután elült a lakásban a gyermeki zsivaj, azaz meguntam hogy reggel óta teli torokból csatakiáltva rohangál fel és alá a gyermek miközben időnként térdkalácson harap, pusztán a fogzására való tekintettel (bár nem hiszem, hogy ez csillapítaná a fájdalmát, inkább csak úgy van vele, hogy szenvedjen anya is), így kiraktam a teraszra aludni, ahol meg egyébként azonnal elszenderült, szóval tehát most, hogy végre a számítógép közelébe jutottam, gondoltam írok néhány bejegyzést. Hátha valakit érdekel. (na ez volt két napja)

Persze most annyi minden mondanivalóm támadt hirtelen, nem is tudom hol kezdjem, vagy hogy jó ötlet e egyáltalán elkezdeni.

A Pontyos történeteket állandóan számon kérik rajtam, szóval akkor legyen először az. Bár az elmúlt napok elég eseménydúsra sikeredtek, volt itt néhány nagymama, keresztlány, sok utazgatás, meg közben kicsit fel is újítottam a lakást, de a legmarkánsabb élményt mégis az jelentette, amikor Ponty életében először megérkezett az állatkertbe. Egészen pontosan az Indonézia házba. Az akváriumok teli színes halakkal az egy dolog. De a függőhidakon a pálmák és vízesés felett egy szál pelusban (tekintettel a házban lévő 40°C fokra) rohangáló, közben teli torokból Tarzanként üvöltöző, a köteleket apró vadállatként cibáló Ponty kétségkívül a nap élménye volt, és nem csak nekem. Az eső elől a kisgyermekes szülők mind a fedett házba húzódtak, de itt a kis dúvadamat látva rettegve szorították magukhoz a gyermekeiket. Hogy a félelemtől vagy azért, hogy el ne tapossa őket az én cseppet sem konszolidáltan viselkedő fiam, az sosem derül már ki. Részben mert szemlesütve és igen gyorsan távoztak még a környékünkről is. Hát ez van, kicsit el vagyunk szokva a civilizációtól, nekem sem jutott eszembe megfékezni Pontyot, egyrészt nem is tudtam gondolkodni a röhögéstől, másrészt meg amikor mégis, akkor vizionáltam az ölemben hisztiző, harapó és rúgó, maximális hangerővel bömbölő kisdedem, aki a kötelekre mászna vissza, és erre valahogy nem vágytam. Közben a keresztlány feje kicsit égett, cikik az ilyen rokonok, de őt aztán kiengeszteltem a receptben következő fagyival. Mivel ő már visszautazott székesfővárosunkba, így könnyen megbocsátott, legközelebb úgyis csak jövőre jön ide nyaralni.

Recept. A citromos pite után szabadon.

Még egy érdekesség: a fagyi fura formája annak köszönhető, hogy este készült, így eltettem egy keveset belőle a fotózáshoz egy műanyagpohárba, és hát Férj szerint, aki a fotómodelleket rendszerint fogyasztja, nem ártott neki a mélyhűtés egyáltalán. Szóval ez a fagyi a másnap is krémes fajta.

• 750 ml fagyasztandó masszához
• 1dl citromlé
• 2 citrom finomra reszelt héja
• 300 gr Philadelphia típusú krémsajt
• 2 dl tejszín (főzőtejszín vagy kávétejszín)
• 10 dkg cukor
• 2 tojássárgája
• 10-12 darab zabpelyhes keksz (vagy tetszés szerinti zabpelyhes kekszből 6-8 dkg)

Először néhány szó a tejszínről. Én most a President 12% zsírtartalmú főzőtejszínjét használtam, ebben nincs keményítő, nem szükséges főzni. Elég sok helyen kapható, és kb 20 forinttal drágább a többinél. Ha ez nincs, jó helyette kávétejszín is. Én azért nem akartam habtejszínt használni hozzá, mert féltem, hogy úgy túl zsíros és sűrű lenne a massza, és azonnal ráfagyna a fagyigép falára. De nem kizárt, hogy habtejszínnel is működik, csak én úgy nem próbáltam.

A citromlé felét a tojások sárgájával és a cukorral vízgőz felett vagy igen kis lángon habverővel való folyamatos kavarás közben besűrítem. Kihűtöm (ha hideg vízzel telt tálba állítjuk gyorsabban megy), majd hozzáadom a maradék citromlevet, tejszínt, krémsajtot, reszelt citromhéjat és habverővel csomómentesre keverem.

A masszát fagyigépben kifagyasztom.

A kiadagolt fagyit morzsásra tört keksszel szórom meg.

Címkék: édes, fagyi, krémsajt, zabpehely

Grillezett cukkini krémleves

Hogyan lehet az egyébként nem túl karakteres ízű cukkiniből ízeket kicsalni?

Hát grillezéssel! Nem kell azért faszenet izzítani hozzá (persze lehet), megfelel a grillserpenyő is, a lényeg hogy gusztusos barna csíkok keletkezzenek a szeleteken. Csak egy egészen picit macerás, de tényleg, az íze viszont így nagyon karakteres, nekem nagyon bejött.

Meg végre nem egy kifejezetten babáknak való étel, néha ilyen is kell.

• 4 adag
• 80 dkg cukkini
• 20 dkg krumpli
• 1 liter csirke alaplé
• 1 fej vöröshagyma (~ 7-8 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ág oregánó
• olívaolaj
• só
• bors

A felkarikázott cukkini szeleteket zsiradék nélkül, szárazon grillserpenyőben mindkét oldalukon barna csíkosra sütöm.

Az olívaolajon üvegesre sütöm a nagyjából feldarabolt hagymát, hozzáadom a felaprított fokhagymát, rászórom a cukkinit és a felkockázott, meghámozott krumplit, majd felöntöm az alaplével.

Fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul, sózom, borsozom, belekeverem az oregánó lecsipkedett levélkéit, turmixolom.

Megjegyzés: Ez lehet baba étel is, de akkor a grillezés szigorúan grillserpenyőben, és semmiképpen ne legyenek a csíkok világossárgánál sötétebbek a zöldségen!

Címkék: babának, cukkini, krumpli, leves

Cukkini lepény

Hát éjszaka nem tudtam aludni, szóval megírtam néhány bejegyzést (igyekszem behozni a lemaradást), de a többihez még hiányzik a fotó. Szóval kronológiailag nem ez következne, de ez van kész, szóval íme, de a szövegen már nem változtatok, majd csak kibogozza a történeteket, aki olvassa.

Na ez a recept baba is, meg finom is (bár ezúttal tényleg nagyon babás, annak ellenére, hogy mi is ezt ettük), meg szezonja is van, tekintve azt a több kilónyi sárga és zöld cukkinit, ami a kertünkben nő.

Meg még egy elmaradás: szeretném megköszönni a Gasztroboxnak és mindazoknak akik erre a receptre szavaztak, hogy az én Pöttyös Guru kehely receptemet választották a hónap receptjének. Meg aztán a Pöttyös honlapnak is, hogy a Pöttyös blogjukra felkerült a Guru kehely. Soha ennyien még nem olvasták a blogomat és készítették el a receptemet, nagyon köszönöm! De ez tulajdonképpen nem ide tartozik, csak le szerettem volna írni valahol.

Aztán a babás vonalat is erősítem, így szeretném egy kicsit reklámozni az egyszervolt honlapot, ha valaki még nem ismerné, gyerkőcök mellé életmentő kötelező, szóval következzen egy lista Ponty jelenlegi öt kedvenc zenés animációjáról, amit szintén ott találtunk. Bár a dongó szongtól nekem már napi 10-15 meghallgatás után zúg a fejem…

Weöres Sándor: Dongó

Kányádi Sándor-Gryllus Dániel: Faragott versike

Tamkó Sirató Károly-Gryllus Dániel: Pinty és Ponty (nem is azért…)

Móra Ferenc-Radványi Balázs: A cinege cipője

Halász Judit: 10 kicsi cica (bár ez már mese.tv, és én ettől a daltól egyébként a falra mászok, de a gyerek szereti)

(aztán még az merült fel bennem, hogy tudja e valaki, hogy lehet 1 perc alatt jó fotót csinálni, miközben fél kézzel a kisdedet tartjuk távol (legalábbis megpróbáljuk) a tányértól (nem vagyok gonosz, előtte megetettem belőle, csak hát a tiltott gyümölcs…), fél kézzel a masinával egyensúlyozunk, és közben lábbal próbáljuk arrébb hessegetni a macskát, akik ki tudja miért, a cukkinis lepényekre pályázik (megjegyzem, ez utóbbi nem is sikerült, simán ellopta közben a legfelső fotómodellt, de aztán meg nem ízlett neki), esetleg van e valami ötlete a perturbáló tényezők távol tartására? )

Recept.

• kb 16 lepény
• 4 darab zsenge (80 dkg) cukkini
• 10 dkg finomra hengerelt zabpehely
• 1 nagy tojás
• 1 maréknyi friss kapor
• 1 tk nádcukor
• 2 dkg (olíva)olaj
• só

A cukkinit alaposan megmossuk, a végeit levágjuk és durvára reszeljük. Enyhén(!) besózzuk, majd bő negyedórányi pihentetés után alaposan kicsavarjuk.

Hozzáadjuk a tojást, zabpelyhet, nagyon finomra aprított kaprot, olajat, cukrot, alaposan összegyúrjuk.

A masszából zölddiónyi gombócokat formálunk, ezeket fél centi vastag lepénnyé lapítjuk, majd felhevített teflon serpenyőben mérsékelt láng felett további zsiradék hozzáadása nélkül mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük. Ha nem teflon serpenyőben sül, kevés olaj még kell alá.

Lehet hozzá adni tejfölt, de az enyém azt nem szereti.

Címkék: babának, cukkini, hús nélkül, sós

Paprikás nyúlcombból gombával, tejföllel juhtúrós galuskával

Van nekem egy édesapám, aki megsajnál, és felhajt minden vad és kevésbé vad állatot, ha kiejtem a számon, hogy most én ilyet szeretnék főzni. Többek között nyulat is. Amit nem is olyan nehéz beszerezni vidéken sem, mert sok helyen (sokkal több helyen, mint én gondoltam) tartanak, szóval nagyon-nagyon vidékiek friss házi nyúl beszerzésénél előnyben.

Egyébként ez még anyósom lenyűgözésére készült a napokban vacsorára, és úgy tűnik, célt értem vele.

A recept a tejfölös paprikás és a bakonyi keresztezéséből született, jól sikerült, érdemes kipróbálni. Ha nyúl nincs, akár csirkével is.

A juhtúrós galuska meg a régi, de ezúttal köretként szerepel.

Ha meg majd egyszer utolérem magam, jönnek a vidámabb hangvételű bevezetők és a Pontyos történetek is. (mert úgy érzékeltem az enyhe olvasói presszióból, hogy van ezekre egyfajta igény)

• 4 adag
• 1,2 kg nyúl comb (első és hátsó) és lapocka
• 50 dkg gomba (champion)
• 2 nagyobb fej vöröshagyma ( ~ 15 dkg)
• 3 kis paradicsom (~ 15 dkg)
• 1 cső hegyes erős paprika
• 8 dkg füstöl szalonna
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl száraz fehérbor
• 1 kis babérlevél
• 1 púpos ek fűszerpaprika
• finomliszt
• tejföl a tálaláshoz
• juhtúrós galuska:
• 30 dkg juhtúró
• 15 dkg finomliszt
• 3 tojás
• 2 tk só

A szalonnát apróra kockázom, a zöldségeket megtisztítom és feldarabolom, a hagymát, fokhagymát nagyon finomra, a gombát centis darabokra. A paradicsomot héját lehúzom (ha elég érett, forrázni sem kell), félbevágom, a paprikát kicsumázom, kettévágom.

A megtisztított nyúlcombokat lisztbe hempergetem, épp csak, nem kell hogy vastagon fedje. A szalonna zsírját kiolvasztom, majd a forró (magas falú) serpenyőben a zsíron elősütöm a húsok mindkét oldalát, akár darabonként, ne legyen egyszerre túl sok hús a serpenyőben. Az elősütött húsokat kiszedegetem, majd a visszamaradt zsiradékon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a gombát is. Igen nagy lángon addig sütöm, sűrűn kevergetve, amíg a leve elpárolog és a gomba pirulni nem kezd. Felöntöm a borral, majd elpárolom szinte az összes folyadékot alóla, hogy ne maradjon benne alkohol (ez itt a babásított rész). Lehúzom a tűzről, hozzáadom a fokhagymát és a pirospaprikát, majd elkeverem és felöntöm 2 dl vízzel. Visszateszem a láng fölé, visszaszedem a húsokat, rászórom a paradicsomot, paprikát, babérlevelet, elkeverem, sózom, majd fedő alatt, kis láng fölött puhára párolom a combokat. Ez úgy két óra volt nekem, megtermett, masszív házinyúlból, de ezt nyula válogatja, pecsenyenyúl esetén ez sokkal kevesebb idő alatt emegvan. A főzés végén ha nem találjuk elég sűrűnek a szaftot, le lehet venni a fedőt és beforralni, ízlés szerint.

A juhtúrós galuskához a tojásokat a juhtúróval, sóval és a liszttel villa segítségével alaposan kidolgozom, majd félreteszem pihenni legalább 15 percre. Amikor elkészült a paprikás, a galuskát lobogó enyhén sós vízbe szaggatom nokedliszaggatóval, majd ha felúsztak a víz felszínére és megdagadtak, szűrőlapáttal lehalászom.

A tányérokra galuskát szedek, meglocsolom a sűrű szafttal, majd melléteszek egy-egy darab combot is.

Tejfölt adok mellé az asztalra, ezt mindenki használja ízlés szerint. De kevésbé heterogén ízlésű családoknál bele lehet keverni tálalás előtt a szaftba is.

Címkék: gomba, juhtúró, köret, nyúl