Végre megint itthon (de nem sokáig) (és persze még ez sem teljesen igaz, hiszen a bejegyzés részben és az étel pedig teljes egészében még anyuéknál készült, de a fotó az már végre-végre itthon ).
Először is bocsánat az elmaradt e-mailekért, igyekszem lassan, aprajával pótolni a lemaradást, másodszor meg egy kép, mintegy kárpótlásul. Nem túl profi, hisz a fényképezőgép szokás szerint a kocsiban maradt, így telefonnal készült, de annyira édes, hogy muszáj idetennem! Falusi a gyerek, mindenki láthatja!
Ha valaki itt már elkezd gyanakodni, hogy ismét babaétel, hát talált, süllyedt, bár galád dolog mindent a gyerekre fogni, még akkor is, ha válogatós. Igen, neki készült, meg nekünk is, mert azért ez iszonyú finom. A paradicsomos húsgolyók mintájára, csak itt most a paradicsom a húsgolyóban, a szószban meg sárgarépa. Szóval tisztára ugyanaz.
A húsgolyók ízesítése itt is lehet változatosabb, lehet bele borsot vagy éppen csilit tenni, meg sok egyéb fűszert, a rozmaring helyett is akár, de nem árt figyelembe venni az olajban eltett aszalt paradicsom fűszerezését, ha az elég gazdag, lehet hogy a húsgolyókba más már nem is kell. Nekem mindenesetre ez így volt tökéletes. Lehet bele tojást is tenni, én jó szabolcsi lévén a inkább az alapos darálásban hiszek, de ez inkább tájegység és megszokás kérdése, ha valaki úgy érzi biztonságosabbnak, hát tegyen bele egy tojást, a massza elbírja. Bár a kohézió tojás nélkül is tökéletesen működni fog.
A gombócok…hát igen. Kell némi önuralom hozzá, én is halkan mantrázva (igen, egyes szitkozódások mantrának számítanak) mintegy fél órán át görgettem a tenyereim közt a kis gombócokat. Így ami még fontos hozzá, az a megoldott gyermekfelügyelet. Igazából ez az utazgatás nagy előnye. Meg a hagyományos, öntöttvas húsdaráló. A negatívumok: 2×2 méteres teakonyhában 40×40 centis pulton ügyködni (anyu nagy álma vált ezzel valóra, egy miniatűr konyha! Minden könnyen, percek alatt takarítható benne, főzésre meg alkalmatlan, de ez mellékes. Az ő generációjánál többnyire mások voltak még a szempontok.)
Na hát talán visszatérek még egy kicsit a recepthez, hátha valaki ezt is igényli. A sárgarépa mártás az igazából olyan mint egy sűrű főzelék, de nagyon finom, és azzal a jól megfontolt szándékkal készült, hogy a kölök mindent megeszik, amiben sárgarépa van. Meg az apja is. De ez már megint nem ide tartozik. Szóval egy édeskés, sűrű mártás, fokhagymával és petrezselyemmel, amit tapasztalatom szerint a miniatűrök imádnak (ismét megjegyzem: én is). A petrezselyem hőkezelése a végén csak nagyon rövid ideig tart, így még jelentősebb mennyiségű vitamint is sikerült a gyerkőcbe csempésznem vele.
A húst megtisztítom a hártyáktól, zsiradéktól, majd nagyobb kockákra vágom, húsdarálón a fokhagymával és az aszalt paradicsommal átdarálom. Én háromszor daráltam át, mert nagyon élveztem, hogy rendes húsdarálót használhatok, meg hogy van időm főzni, de igazából tökéletesen elég a kétszeri darálás is. Húsdaráló hiányában pedig lehet késes robotgépet is használni, vagy éles késsel aprítani finomra.
A húst összegyúrom a mozsárban szétzúzott rozmaringlevelekkel, a sóval és az aszalt paradicsom olajából 2 evőkanálnyival. Két centi átmérőjű gombócokat gyúrok belőle. Lehet nagyobbakat is, csak akkor a sütés után pároljuk együtt pár percig a sárgarépás szósszal, hogy biztosan teljesen hőkezelve legyenek a gombócok.
Teflon serpenyőben kevés olajat hevítek, majd a gombócokat mérsékelt láng felett minden oldalukról aranyszínűre sütöm, több részleteben, hogy könnyebben lehessen forgatni. 5-6 perc alatt átsülnek, tovább sütni nem ér, mert kiszáradnak.
Közben a hagymát, répát nagyjából felaprítom, majd a vajon átsütöm kicsit, ha kezd enyhén színt kapni, megy hozzá a felaprított fokhagyma is, sózom, felöntöm a húslevessel és fedő alatt puhára párolom. Ha megpuhult, lehúzom a tűzről, hozzáadom a száráról lecsipkedett zöldlevelet és botmixerrel pürésítem.
A gombócokat a mártásba szedem, kicsit összemelegítem.
Időközben kifőzött tetszőleges durumtésztával tálalom. Elvileg a spagetti illene hozzá, de attól a gyerek újabban ideges lesz, szóval nálunk marad a fussili hozzá egyelőre.